Riga

	Riga
	Óváros
; Riga címere	; Riga zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Lettország
Tájegység	Vidzeme
Alapítás éve	1201
Irányítószám	LV-1500 LV-1599
	Népesség
Teljes népesség	698 529 fő (2016. jan. 1.)
Népsűrűség	2432 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	307.17 km²
Időzóna	UTC+2
	Elhelyezkedése
	Riga Pozíció Lettország térképén
	é. sz. 56° 58′, k. h. 24° 08′Koordináták: é. sz. 56° 58′, k. h. 24° 08′
	Riga weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Riga témájú médiaállományokat.

Riga (lettül: Rīga, kiejtés: ríga) Lettország fővárosa. A Baltikum legnagyobb városa, fontos kulturális, oktatási, politikai, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági központja a régiónak.

Riga történelmi belvárosa Vecríga 1997-től a UNESCO Világörökség listáján található. Különösen jelentősek a 19–20. század fordulóján épült szecessziós (Art Nouveau, Jugendstil) épületegyüttesek. Ezek Béccsel, Prágával vagy Budapesttel is állják az összehasonlítást.

A város az észak-svédországi Umeåval együtt elnyerte a 2014-es Európa kulturális fővárosa címet.^[2]

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
- 1.1 Éghajlata
2 Lakossága
3 Története
4 Oktatás
5 Gazdasági élet, közlekedés
- 5.1 Gazdaság
- 5.2 Közlekedés
  - 5.2.1 Városi közlekedés
  - 5.2.2 Helyközi és nemzetközi közlekedés
6 Látnivalók
7 Riga neves szülöttei
8 Testvértelepülések
9 Városképek
10 Jegyzetek
11 További információk

Fekvése[szerkesztés]

A Balti-tenger partján a Daugava folyó torkolatánál terül el.

Éghajlata[szerkesztés]

Riga éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	−2,3	−1,7	2,7	9,8	16,2	20,1	21,7	21,0	16,3	10,4	3,9	0,3	9,9
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	−7,8	−7,6	−4,7	1,0	5,9	10,0	12,3	11,8	8,0	4,0	−0,5	−4,4	2,4
Átl. csapadékmennyiség (mm)	34	27	28	41	44	63	85	73	75	60	57	46	633
Havi napsütéses órák száma	45	59	131	234	271	288	306	243	177	97	32	23	1906
Forrás: World Weather Information Service

Lakossága[szerkesztés]

2007-es adatok szerint a város lakosságának 42,3% lett, 42,1% orosz, 4,4% fehérorosz, 3,9% ukrán, 2% lengyel és a fennmaradó 4,3% egyéb nemzetiségű. Rigában egy km²-re 2382 lakos jut.

Története[szerkesztés]

Az óváros házai

Régészeti feltárások alapján megalapították, hogy ott, ahol a Riga folyó a Daugavába torkollik, már a 2. században emberi település volt. A 10. századtól a torkolatnál két lív település helyezkedett el. 1159-ben brémai kereskedők kötöttek ki ezeken a településeken. 1186-ban Ikskildében Meinhard von Segeberg misszionárius telepet alapított. Őt követte Albert brémai püspök, aki keresztes lovagok élén érkezett, és 1201-ben várat építtetett. Ezt tekintik Riga alapítási dátumának, amit a város címérében található évszám is jelez.

Riga városát a brémai Albert von Buxhoevden (wd), Livónia harmadik püspöke alapította, aki a baltikumi terület feletti ellenőrzést biztosítandó a Kardtestvérek lovagrendjét – amely később a Teuton Lovagrendbe olvadt be –, is létrehozta. A pápa jóváhagyta számára a rigai püspök, majd az érseki tisztséget. A püspök és a Teuton Lovagrend megtelepedését követően megjelentek a német kereskedők és Riga 1282-ben a Hanza Szövetség tagja lett. A város alnémet nyelven patakot, csatornát jelent, ez a keresztelés szimbolikus kifejező eszköze.

A várost a kereskedők által választott városi tanács és polgármester irányította, de a városi tanács mellett a püspök és a lovagrend is jelentős hatalmi tényező volt.

A 14. századtól Riga a Baltikum legjelentősebb kereskedelmi központja. Jellemző, hogy ezekben a századokban, a városban működött céhek tagjai között egyetlen lív, vagy lett nevet sem lehetett találni.

A reformáció nagy hatással volt a rigai polgárságra. 1562-ben Rigában feloszlatták a Német Lovagrendet. 1581-ben elfoglalták a lengyelek a várost. 1621-ben svéd uralom alá került.

Riga 1650-ben (Johann Christoph Brotze metszete)

1656-ban rövid időre bevonultak az orosz seregek, majd 1660-ban az olivai békét követően ismét svéd uralom alá került. Ekkor Riga Svédország „második fővárosa”.

1710-ben a nagy északi háborúban az orosz seregek elfoglalták Rigát, mely 1783-ig a Rigai, majd 1918. november 18-áig a független Lett állam kikiáltásáig a Livlandi kormányzóság (oroszul губерния, gubernyija) központja. 1861-ben megépült az Orosz Birodalom első vasútvonala Riga és Moszkva között. Riga akkor az Orosz Birodalom második legforgalmasabb kikötője volt, Szentpétervár után.

1940. június 17-én a Molotov–Ribbentrop-paktum alapján bevonult Rigába a szovjet Vörös Hadsereg, de csak rövid ideig tartotta megszállás alatt. Ezt megelőzően a lakosság majdnem harmadát alkotó rigai németeket áttelepítették a Harmadik Birodalomhoz frissen csatolt Warthelandba (Warthegau).^[3] Az első szovjet megszállás során a város lett lakosságából az NKVD több ezer embert gyilkolt le, kínzott meg, vagy küldött kegyetlen fogságba Szibériába. Röviddel ezután kitört a háború a Szovjetunió és Németország között. 1941. július 1-jén foglalta el a várost a Wehrmacht. Novemberben a nácik a város melletti rumbulai erdőben hajtottak végre példátlan mészárlást lettországi zsidók ellen. 1944-ben foglalta vissza a Vörös Hadsereg a várost és megalakult a Lett Szovjet Szocialista Köztársaság.

A függetlenségi mozgalom az 1980-as évek második felében kapott erőre. 1988-ban hivatalosan is megalakult a Lett Népfront Rigában és 1990. május 4-én kikiáltották a független Lett Köztársaságot, amely 2004. május 1-jén, Magyarországgal együtt felvételt nyert az Európai Unióba, és ugyanebben az évben belépett a NATO-ba is.

Oktatás[szerkesztés]

A rigai városháza

A Rigai Tudományegyetem alapítására 1919-ben került sor. Ma a hivatalos neve Lett Tudományegyetem (Latvijas Universitāte / Universitas Latviensis). A Lett Tudományegyetem, mint lett nemzeti egyetem megalapítása óta a lett nemzeti identitás, függetlenség és kultúra szimbóluma. Különösen fontos szerepet játszott a szovjet időkben a lett nyelv és kultúra ápolásában. Az oktatás nyelve a lett. A Lett Tudományegyetem Lettország legnagyobb oktatási intézménye, 13 karán közel 25 000 hallgató tanul.

Riga első felsőoktatási intézménye az 1862-ben alapított Rigai politechnikum, Rigai Műszaki Egyetem (Rīgas Tehniskā Universitāte). Ez a Baltikum legrégebbi és legnagyobb műszaki felsőoktatási intézménye. Az egyetemnek több mint 13 000 hallgatója van. Az oktatás nyelve itt is a lett, de külföldi hallgatóknak lehetőségük van speciális angol nyelvű kurzusok látogatására. Az egyetem különböző fakultásai és épületei Riga különböző pontjain helyezkednek el, a főépület a Daugava partján, Riga történelmi óvárosában található. A Rigai Műszaki Egyetemnek rövid ideig tanára volt a Nobel-díjas német kémikus Wilhelm Ostwald. Rigának jelenleg 26 felsőoktatási intézménye van, ezeken több mint 100 000 hallgató tanul.

Gazdasági élet, közlekedés[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

A függetlenség kivívását követően Lettország gazdasága nagyon gyors szerkezetváltáson esett át. Ma a nemzeti jövedelem 70%-a a szolgáltatási szférából származik. A nagy, a Szovjetunió belső piacára dolgozó nehézipari üzemek nagy részét bezárták. A város egyik leghíresebb ipari terméke négy évtizedig, 1965-től 1992-ig a Riga moped volt. A megmaradt és alaposan modernizált lett ipar jelenleg is Rigába illetve annak közvetlen környékére összpontosul.

Közlekedés[szerkesztés]

Városi közlekedés[szerkesztés]

Riga városi tömegközlekedését az önkormányzat tulajdonában lévő, 2003. február 20-án alapított SIA Rigas satiksme közlekedési vállalat biztosítja. A rigai közlekedési vállalat 53 autóbusz-, 22 trolibusz- és 10 villamosvonalat üzemeltet.

Rigában az első tömegközlekedési eszköz a lóvasút volt. 1882-ben Svájc főkonzulja, Eugen Diponu alapított lóvasútvállalatot, egy vonallal és egy 40 fő szállítására alkalmas kocsival. A vállalkozás és Riga városi tanácsa 1890-ben kötött szerződése alapján, a Diponu által vezette társaság vállalta további vonalak nyitását és a lóvasút elektromos vasúttá történő átalakítását. A villamos vasút kiépítése egészen az első világháborúig folytatódott és 1915-ben a hossza mintegy 49 km volt, és az év folyamán több mint 52 millió utast szállított. Lettország önállóvá válását követően egy belga vállalkozás üzemeltette a rigai villamosvonalakat. 1931-ben a város villamos közlekedési hálózata városi tulajdonba került.

A második világháborút követően a villamoshálózatot csak részben állították helyre. 1947-től villamosvonalak helyett trolibuszvonalak építése kezdődött. Rigában 1975-ig alkalmaztak kalauzokat a villamosokon és trolibuszokon, majd Lettország függetlenné válását követően, 1997-ben ismét bevezették a jegyvizsgálók alkalmazását a villamosok és trolibuszok mellett az autóbuszokon is.

Az első autóbuszvonalat Rigában 1924-ben nyitották. 1938-ban 151, önálló magán vállalkozások által üzemeltetett autóbusz, közel 30 millió utast szállított. A második világháborút követően 1946-ban paranccsal alapították meg az 1-es számú Rigai Autóbusz Üzemet (1. Rīgas autobusu parka). Az 1960-as évektől kezdődően Riga autóbusz közlekedését magyar Ikarus autóbuszok biztosították. 1992-ben az egységes autóbusz közlekedési vállalatot két magánvállalat váltotta fel, az Imanta és a Tālava. Az előbbi a bal parti, míg az utóbbi a jobbparti városrész autóbuszait üzemeltette.

1992-ben hozzákezdtek az Ikarus autóbuszok cseréjéhez. 1997-ben 52 db Mercedes-Benz buszt vásárolt a város. A két önálló autóbuszvállalatot és a villamos- és trolibuszvállalatot 2005 januárjában ismét egyesítették SIA Rigas satiksme közlekedési vállalat néven.

Helyközi és nemzetközi közlekedés[szerkesztés]

Riga változatlanul Lettország és egyben a Baltikum egyik legjelentősebb kereskedelmi és közlekedési központja, bár a rigai kikötő forgalma Ventspils mögött visszaszorult a második helyre.

Rigát tengeri kompjáratok kötik össze Stockholmmal, Kiellel és Lübeckkel. A Baltikum legfontosabb repülőtere a rigai repülőtér, és Riga változatlanul fontos vasúti csomópont is Oroszország, Fehéroroszország és természetesen Litvánia és Észtország felé. Rigán keresztül halad a Via Baltica amelyik Prágát és Berlint köti össze a Balti államok fővárosival és Helsinkivel. Riga a Daugava két partján terül el. A folyón keresztül összesen három közúti és egy vasúti híd található. Ennek következtében Rigába mindennapos a közlekedési káosz.

Látnivalók[szerkesztés]

Bővebben: Riga szecessziós építészete és képzőművészete

Templom Latgaléból

Riga legfontosabb látványossága a Rigai óváros (Vecriga), amely 1997-ben került fel a UNESCO Világörökség listájára.
Kitüntetett figyelmet érdemelnek a 19–20. század fordulóján épült szecessziós épületegyüttesek az Alberta ielán.
A Rigai Szabadtéri néprajzi múzeum (Latvijas Etnogrāfiskais brīvdabas muzejs) a világ legegységesebb szabadtéri múzeuma, amely több mint 100 eredeti állapotában konzervált lakóépületet, templomot, szélmalmokat és gazdasági épületeket mutat be.
A Szent Péter templom, amelyet a feljegyzések 1209-ben említenek először.
A városház tér és a Feketefejűek háza, a nőtlen kereskedők céhének székháza.
A Rigai Dóm (A szűzanyának szentelt templom). Építését 1211-ben kezdték. Jelenleg a Lett Lutheránus egyház püspöki szék temploma. Rendkívüli értéke az 1601-ben készített orgonája Ez 7000 síppal a világ egyik legnagyobb mechanikus templomi orgonája.
A Szabadság emlékmű. 1935 novemberében leplezték le. A Lett szabadság emlékműve egy női szobor, aki a feje felett egy három csillagból álló ívet tart. A három arany csillag Lettország három tájegységét Kurzemét, Vidzemét és Ladgalét szimbolizálja.
Rigai Állatkert

Riga neves szülöttei[szerkesztés]

Mikhail Baryshnikov – világhírű orosz balett-táncos (* Riga, 1948. január 28.)
Szergej Mihajlovics Eisenstein – orosz filmrendező (* Riga, 1898. január 23. † Moszkva, 1948. február 11.)
Laila Freivalds – svéd külügyminiszter
Jānis Lūsis – atléta, olimpiai bajnok gerelyhajító
Aaron Nimzowitsch – sakknagymester (* Riga, 1886. november 7. † Koppenhága, 1935. március 16.)
Wilhelm Ostwald – Nobel-díjas (1909) kémikus (* Riga, 1853. szeptember 2. † Lipcse, 1932. április 4.)
Arkagyij Rajkin – orosz színész, komikus
Mihails Tāls – a sakk nyolcadik világbajnoka (* Riga, 1936. november 9. † Riga, 1992. június 28.)