Étienne Jacques Joseph Macdonald

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Étienne Jacques Joseph Macdonald
MacDonald par Antoine Jean Gros.jpg
Született 1765. november 17.
Sedan
Meghalt 1840. szeptember 2. (74 évesen)
Courcelles
Sírhely Père-Lachaise temető
Nemzetisége Flag of France.svg francia
Szolgálati ideje 1785–1830
Rendfokozata tábornagy
a francia császárság marsallja
Csatái jemappes-i csata, trebbiai csata, marengói csata, wagrami csata, lützeni csata, lipcsei csata
Kitüntetései Taranto hercege, francia becsületrend nagy sas, Franciaország pair-je
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Étienne Jacques Joseph Macdonald témájú médiaállományokat.

Étienne Jacques Joseph Macdonald (Sedan (Ardennes), 1765. november 17.Courcelles-le-Roy (Centre), 1840. szeptember 2.) francia tábornok, a napóleoni háborúk hadvezére, Franciaország marsallja, Taranto hercege.

Élete és pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Franciaországban letelepült skót jakobita emigráns volt, a Hebridák egyik szigetéről származott. A francia hadseregbe belépett és az első koalíciós háborúban gyorsan haladt előre a ranglétrán. 1792-ben már mint tábornok harcolt Dél-Németalföldön és Hollandiában. 1796-1797-ig Napoléon Bonaparte tábornok parancsnoksága alatt harcolt Itáliában. 1798-ban az Pápai Állam francia kormányzója lett, 1799-ben Moreau segítségére sietett, de június 17-20-ig a trebbiai csatában vereséget szenvedett az egyesült osztrák-orosz hadseregtől.

1804-ben elveszítette Napóleon császár kegyét, de 1809-ben ismét belépett a hadseregbe, és nagy része volt a wagrami győzelem kivívásában. Ezért Napóleon császár marsallá és Taranto hercegévé nevezte ki. Macdonaldnak jelentős szerep jutott a győri csatában, ahol a franciák szétverték a nemesi feudális kontingensekből álló, szinte középkori harcmodorral küzdő magyar sereget.

1810-ben Spanyolországban harcolt, az 1812-es oroszországi hadjáratban pedig a legszélső balszárnyat vezette, mely Friedrich August von York herceg, tábornagy porosz hadtestéből állott. 1813-ban mint önálló hadvezér augusztus 28-án súlyos vereséget szenvedett Katzbach mellett Blücher porosz fővezértől. Az 1814-es szerencsétlen hadjárat után ő javasolta Napóleonnak, hogy mondjon le.

1815-ben a száz nap alatt nem csatlakozott Napóleonhoz, ezért XVIII. Lajos király Franciaország pair-jévé és a Becsületrend nagykancellárjává nevezte ki. A júliusi forradalom után courcelles-i kastélyába vonult vissza.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]