Vangaži
| Vangaži | |||
| Az evangélikus templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Tájegység | Vidzeme | ||
| Alapítás éve | 1991 | ||
| Irányítószám | LV-2141 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 3168 fő (2025. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 5,1 km² | ||
| Időzóna | UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Vangaži weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Vangaži témájú médiaállományokat. | |||
Vangaži (németül: Wangasch) város Lettországban. Neve a lív vang (ártér) és aži (hely) szavakból származik.
Fekvése
[szerkesztés]Vangaži Lettország központi részén, Rigától 30 km-re keletre, a Straujupīte patak partján, a Gauja folyótól 3 km-re helyezkedik el. A városon keresztül vezet a Budapestet Pszkovval és ezen keresztül Oroszországgal összekötő E77-es főútvonal.
Története
[szerkesztés]A város létrejötte a szovjet idők iparosításának az eredménye. 1955-ben gazdag kavicstelepeket fedeztek fel a környéken és ezekre alapozva egy betonelemgyárat építettek. 1957-ben Oktobra ciemats (Október fénye) néven jött létre a település, ezt 1961-ben keresztelték át a jelenlegi nevére, Vangažira. A betonelemgyár termékeivel (épületpanelekkel) látták el Lettország és Észtország építkezéseit.
Vangaži futballcsapata 1968 és 1991 között Lettország egyik legjobb labdarúgó csapata volt.
A Szovjetunió szétesését követően a betongyár csődbe ment és a város nehéz gazdasági helyzetbe került. A munkahelyek nagy része megszűnt, helyzetén mindössze Riga közelsége segített.
Lakossága
[szerkesztés]A város lakosságának 46,5%-a orosz, 34,7%-a lett, 5,3%-a fehérorosz, 5,3%-a ukrán, 2,7%-a pedig lengyel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Iedzīvotāju skaits pēc tautības reģionos, pilsētās, novados, pagastos, apkaimēs un blīvi apdzīvotās teritorijās gada sākumā (pēc administratīvi teritoriālās reformas 2021. gadā). Centrālā statistikas pārvalde. (Hozzáférés: 2025. október 10.)
