Viļaka
| Viļaka | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Lettország | ||
| Tájegység | Latgale | ||
| Alapítás éve | 1945 | ||
| Irányítószám | LV-4583 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1193 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 5,4 km² | ||
| Időzóna | UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Viļaka
Pozíció Lettország térképén
| |||
| é. sz. 57° 11′ 02″, k. h. 27° 40′ 21″Koordináták: é. sz. 57° 11′ 02″, k. h. 27° 40′ 21″ | |||
| Viļaka weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Viļaka témájú médiaállományokat. | |||
Viļaka (németül: Marienhausen) kisváros Lettországban, az orosz határ mellett.
Története[szerkesztés]
Viļaka a Latgale, Észtország és Oroszország Pszkovi területének egy-egy részét elfoglaló, a 11-12. században fennálló Atzele, vagy Adzele elnevezésű latgal törzsi terület központja volt. A törzsi területre vonatkozó feljegyzések mind a Novgorodi krónikában, mind Henrik Livónia krónikájában megtalálhatók.
1293-ban Johannes Fehte rigai érsek elfoglalta Atzele területét, katolikus hitre tértítette a területen lakó latgal törzseket és felépíttette a Marienhausen kolostort.
Az évszázadok során orosz, svéd és lengyel hódítók váltogatták egymást, míg 1721-ben a nagy északi háborút követően Nagy Péter az Orosz Birodalomhoz csatolta a területet.
Viļaka 1945-ben kapott városi jogokat.
Látnivalók[szerkesztés]
- A viļakai (Marienhausen) kolostor romjai
- Az 1884-1891 között épült viļakai katolikus templom
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Iedzīvotāju skaits pēc tautības reģionos, pilsētās, novados, pagastos, apkaimēs un blīvi apdzīvotās teritorijās gada sākumā (pēc administratīvi teritoriālās reformas 2021. gadā) 2021 - 2022. Central Statistical Bureau of Latvia. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Novgorodi Krónika 1950-es kiadás
- Livóniai Henrik krónikája 1938-as kiadás Archiválva 2020. február 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
