Salacgrīva
| Salacgrīva | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Lettország | ||
| Tájegység | Vidzeme | ||
| Járás | Valmierai járás | ||
| Alapítás éve | 1928 | ||
| Irányítószám | LV-4302,3,4 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2729 fő (2017. jan. 1.)[1] +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 12,6 km² | ||
| Időzóna | UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Salacgrīva
Pozíció Lettország térképén
| |||
| é. sz. 57° 45′, k. h. 24° 21′Koordináták: é. sz. 57° 45′, k. h. 24° 21′ | |||
| Salacgrīva weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Salacgrīva témájú médiaállományokat. | |||
Salacgrīva (lívűl: Salatsi) város Lettország Limbaži járásában
Elhelyezkedése[szerkesztés]
Salacgrīva Rigától 105 km-re északra, Valmierától 95 km-re, és 15 km-re Észtország határától a Salac folyó torkolatánál a Rigai-öböl partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Salatsi a Rigai-öböl mentén elterülő a 6.-tól a 13. századig létező lív államnak Metsepolesnek[2] fontos települése volt. A lív államot a Kardtestvérek rendje 1206-ban számolta fel 1207-ben a településen Albert rigai püspök várat építtetett Ekkor kapta a Salacgrīva nevet (griva lettül: torkolat).
A 18. század háborúi elnéptelenítették a települést csupán 1870 után vált ismét jelentőssé, amikor az oroszok kimélyítették a Salca torkolatát és tengeri kikötőt építettek. Salacgrīva Vidzeme fontos kikötőjévé vált, jelentős gabona fa és kender szállítmányok indultak innen a kikötőben évente 200 hajó is megfordult. De 1909-től a hajóforgalom fokozatosan visszaeset a Riga – Valka vasútvonal megnyitását követően.
A második világháborút követően Salacgrīvában épült fel a lett halászati flotta halfeldolgozó üzeme, ez ismét fellendítette a város fejlődését.
Salacgrīva testvérvárosai[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Central Statistical Bureau of Latvia. (Hozzáférés: 2017. szeptember 11.)
- ↑ Livóniai Henrik krónikája. [2013. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
|
