Salacgrīva
| Salacgrīva | |||
 | |||
| Utca Salacgrīvában | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Lettország | ||
| Tájegység | Vidzeme | ||
| Alapítás éve | 1928 | ||
| Irányítószám | LV-4302,3,4 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2579 fő (2021. jan. 1.)[1] +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 12,6 km² | ||
| Időzóna | UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Salacgrīva
Pozíció Lettország térképén
| |||
| é. sz. 57° 45′, k. h. 24° 21′Koordináták: é. sz. 57° 45′, k. h. 24° 21′ | |||
| Salacgrīva weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Salacgrīva témájú médiaállományokat. | |||
Salacgrīva (németül: Salismünde, lívül: Salatsi) kikötőváros Lettországban.
Fekvése[szerkesztés]
Salacgrīva Rigától 105 km-re északra, Valmierától pedig 95 km-re nyugatra fekszik a Salaca folyó torkolatánál a Rigai-öböl partján, mindössze 15 km-re az észt határtól.
Története[szerkesztés]
Salatsi a Rigai-öböl mentén elterülő, a 6-tól a 13. századig létező lív államnak, Metsepolesnek[2] fontos települése volt. A lív államot a Kardtestvérek rendje 1206-ban számolta fel. 1207-ben a településen Albert rigai püspök várat építtetett, ekkor kapta a Salacgrīva nevet (a grīva szó torkolatot jelent lettül).
A 18. század háborúi elnéptelenítették a települést, amely csupán 1870 után vált ismét jelentőssé, amikor az oroszok kimélyítették a Salaca torkolatát és tengeri kikötőt építettek. Salacgrīva Vidzeme fontos kikötőjévé vált, jelentős gabona, fa és kenderszállítmányok indultak innen; a kikötőben évente 200 hajó is megfordult. 1909-től a hajóforgalom fokozatosan visszaesett a Riga–Valka-vasútvonal megnyitását követően.
A második világháború után Salacgrīvában épült fel a lett halászati flotta halfeldolgozó üzeme, ami ismét fellendítette a város fejlődését.
A település 1928-ban kapott városi jogokat. A 2009-es közigazgatási reformig Lettország Limbaži járásához tartozott.
Salacgrīva testvérvárosai[szerkesztés]
Handewitt, Németország- Jarplund-Weding, Németország (2008 óta Handewitt városrésze)
Nyköping, Svédország
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Central Statistical Bureau of Latvia. (Hozzáférés: 2021. június 15.)
- ↑ Livóniai Henrik krónikája. [2013. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
|
