Viļāni
| Viļāni | |||
.jpg) | |||
| A Mihály arkangyal-templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Lettország | ||
| Tájegység | Latgale | ||
| Alapítás éve | 1928 | ||
| Irányítószám | LV-4650 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2696 fő (2025. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 4,9 km² | ||
| Időzóna | UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 56° 33′ 10″, k. h. 26° 55′ 31″56.552778°N 26.925278°EKoordináták: é. sz. 56° 33′ 10″, k. h. 26° 55′ 31″56.552778°N 26.925278°E | |||
| Viļāni weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Viļāni témájú médiaállományokat. | |||
Viļāni (németül: Welonen) kisváros Lettországban.
Fekvése
[szerkesztés]Viļāni a Latgalei-felföld központjában, a Malta folyó partján terül el a Rigát Moszkvával összekötő vasútvonal és az E22-es európai főútvonal mentén. Rigától vasúton 198 km-re, közúton 216 km-re délkeletre található.
Története
[szerkesztés]Viļāni első írásos említése 1495-ből származik a Rigai érsekség irataiban. A területet 1507-ben Wolter von Plettenberg érsek De Loe birtokába adta. Ezt követően a birtok többször gazdát cserélt. 1752-ben az akkori földesúr, Miķeļs Riks meghívta a cisztercieket és kolostort építtetett számukra, valamint hozzákezdett a barokk stílusú Mihály arkangyal-templom építéséhez. A viļāni ciszterciek több iskolát alapítottak a környéken, és a kolostorban jelentős latin és lengyel nyelvű könyvtárat hoztak létre.
1839-ben a birtokot Vincent Jankovskis vásárolta meg, aki az 1850-es években egy lenfeldolgozó üzemet alapított, amely a maga 177 dolgozójával az akkori Orosz Birodalom három modern lenvászongyárának egyike, és a cári hadsereg egyik legnagyobb beszállítója volt.
A település 1928-ban kapott városi jogokat.
1950-ben vízerőmű épült a Malta folyón. A vízerőművet 1992-ben privatizálták, ez volt Lettország első privatizált energetikai vállalata.
Látnivalók
[szerkesztés]A 18. században épült barokk stílusú templom és cisztercita kolostor, valamint a hozzájuk tartozó park a város legjelentősebb látnivalói. A kolostorépület belső kerengőjével a cisztercita építészet tipikus alkotása, és mint ilyen, Lettország egyedülálló építészeti műemléke.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Iedzīvotāju skaits pēc tautības reģionos, pilsētās, novados, pagastos, apkaimēs un blīvi apdzīvotās teritorijās gada sākumā (pēc administratīvi teritoriālās reformas 2021. gadā). Centrālā statistikas pārvalde. (Hozzáférés: 2025. október 10.)
