Saldus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Saldus
Saldus főtere
Saldus főtere
Saldus címere
Saldus címere
Saldus zászlaja
Saldus zászlaja
Közigazgatás
Ország Lettország
TájegységKurzeme
JárásSaldusi járás
Alapítás éve1917
Irányítószám LV-4108
Népesség
Teljes népesség 10 311 fő (2017. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Terület10,1 km²
Időzóna UTC+2
Elhelyezkedése
Saldus (Lettország)
Saldus
Saldus
Pozíció Lettország térképén
é. sz. 56° 40′, k. h. 22° 30′Koordináták: é. sz. 56° 40′, k. h. 22° 30′
Saldus weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Saldus témájú médiaállományokat.

Saldus (németül: Frauenburg) járási székhely Lettország déli részén, a litván határ közelében.

Fekvése[szerkesztés]

Saldus Lettország déli részén, Kurzeme központjában, Ciecere folyó partján helyezkedik el.

Története[szerkesztés]

A települést első alkalommal Saldene néven az 1253-ban kelt Kur-szerződés említi, mely megerősíti a Kardtestvérek birtokjogát a Saldene-vidék – mint Szamogitia és Szemigallia közti határterületet – felett.

A német Frauenburg (magyarul: Miasszonyunk vára) elnevezése 1341-ből származik. Ekkor épült fel a Kardtestvérek vára. Ebben a várkastélyban volt 1625-ben Frigyes kurzemei herceg, majd 1664–1682 között Jákob kurzemei herceg székhelye. 1701-ben a II. északi háború idején II. Károly svéd király ezt a várkastélyt nevezte ki székvárosának. Az északi háborút követően az orosz seregek rombolták le a várat.

Annak ellenére, hogy a település a környék gazdasági és társadalmi életének jelentős központja volt, csak 1917-ben kapott városi rangot, majd a szovjet időszakban, 1950-ben lett járási központ.

A Kurlandi-karszalag

A második világháború idején, 1944 végétől 1945. május 8-ig, Németország teljes kapitulációjáig Saldus városától délre súlyos harcok folytak a Wehrmacht és a Vörös Hadsereg között. A kurlandi katlanban bekerített német katonákat az úgynevezett kurlandi karszalaggal tüntették ki. A kapituláció során közel 200 000 német katona, közöttük 43 tábornok került szovjet fogságba. A fogság elől menekülők alkották az Erdei testvériség bázisát. Ez a szervezett egészen 1953-ig folytatott fegyveres harcot a szovjet hatalom ellen.[2]

A településen több templom is állt története során. Az első fatemplomot még 1461-ben építették, majd 1530-ban készült el a következő, szintén fából készült templom, melyet 1567-ben újítottak fel. Később, 1614–1615-ben kőből készült templom épült. 1737-ben készült el a jelenleg is álló Szent János-templom helyén álló templom, majd 1900-ban a Szent János templom.

A városban 1946-tól zeneiskola, 1984-től művészeti iskola (Saldusi Művészeti Iskola) működik.

Látnivalók[szerkesztés]

A saldusi Szent János evangélikus templom

A város egyik legrégebbi épülete az 1900. augusztus 27-én felszentelt evangélikus Szent János-templom. A helyén állt korábbi templomot 1898-ban lebontották. Az új templomot Wilhelm Neumann építész tervezte meg és 1898–1899 között építették fel, 19 700 rubelért. A templomot Szent János tiszteletére nevezték el. 1938-ban 15 ezer latért felújították, a munkálatokat, melyek során a belső berendezéseket is átalakították, Ansis Berziņš irányította.

A második világháború során, 1944-ben a visszavonuló német hadsereg lőtte a templom tornyát, mely megrongálódott. 1945–1946-ban ideiglenes, fából készített tornyot építettek. 1981. június 13-án megkezdték ennek a lebontását, majd tíz nappal később az új templomtorony építését, melyet Edgars Saldus Krūmiņš építész tervezett. A felújított templomot 1982. augusztus 1-jén szentelték fel. 1995-ben a templomba fűtött padlót építettek. A munkálatok során régi sírokat is feltártak. A templom homlokzatát utoljára 2006-ban újították fel.

Híres személyek[szerkesztés]

Ott született:

Saldus testvérvárosai[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Saldus témájú médiaállományokat.
  1. Central Statistical Bureau of Latvia. (Hozzáférés: 2017. szeptember 11.)
  2. Kurland-Kessel 1944/1945