Bukarest
| Bukarest (București) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Fejlesztési régió | Bukarest-Ilfov fejlesztési régió | ||
| Beosztott falvak |
| ||
| Polgármester | Gabriela Firea | ||
| Irányítószám | 010011–062397 | ||
| SIRUTA-kód | 179132 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 1 883 425 fő (2011)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 12411 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 60-90 m | ||
| Terület | 228 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Bukarest
Pozíció Románia térképén
| |||
| é. sz. 44° 23′, k. h. 26° 10′Koordináták: é. sz. 44° 23′, k. h. 26° 10′ | |||
| Bukarest weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bukarest témájú médiaállományokat. | |||
Bukarest (románul: București) Románia fővárosa, politikai, ipari, kereskedelmi és kulturális központja.
Tartalomjegyzék
Földrajz[szerkesztés]
Bukarest Románia déli részén, a Dâmbovița folyó két partján épült, a Dunától 68 km-rel északra, a Fekete-tengertől 280 km-rel nyugatra. A város a Vlăsiei-síkságon (Câmpia Vlăsiei) fekszik, amely a Román alföld része. Keletre található a Bărăgan síkság, nyugatra a Găvanu Burdea síkság, délre pedig a Burnazului síkság. A Bukarest környéki síkvidéket Bukaresti síkságnak (Câmpia Bucureștiului) is szokták nevezni.
Geológiája és geomorfológiája[szerkesztés]
A Vlăsiei-síkság a negyedkorban alakult ki, amikor a Fekete-tenger visszahúzódott a Kárpátok és Szubkárpátok előteréből. Az alluviális síkvidéken a pleisztocénben vastag löszrétegek rakódtak le. A terület a holocénben ismét megemelkedett. Ebben az időszakban alakultak ki a síkságot átszelő folyók völgyei, amelyek helyenként mélyen bevágódnak a löszrétegekbe ezáltal tagolva a területet. A síkság magassága 100–115 m körül van az északnyugati részen és 50–60 m körül a délkeleti részen, a Dâmbovița partvidékén. Bukarest 80–90 m tengerszint feletti magasságon fekszik.
A síkságot az átszelő folyók több részre tagolták. Az északi rész a Băneasa síkság, amely a Colentina folyótól északra fekszik, ezt követi a Colentina folyó völgye. A folyó szabályozását követően számos gyűjtőtó alakult ki területén, amelyek meghatározzák Bukarest északi részének geomorfológiai arculatát. Ezek a Plumbuita, Ostrov, Dobroești és Pantelimon tavak. A Colentina-síkság vagy Giulești-Floreasca síkság (Câmpul Colentinei) adja a város területének 36%-át. Déli irányban a Dâmbovița völgye követi. A folyó völgye szabályozva van, ennek következtében az egykori homokvonulatok, szigetek eltűntek. A folyótól délre néhány alacsonyabb halom található: Uranus-Mihai Vodă, Dealul Mitropoliei, Colina Radu Vodă, Movila Mare. A Dâmbovița folyótól délre fekvő geomorfológiai egység a Cotroceni-Berceni vagy Cotroceni-Văcărești síkság.
Éghajlata[szerkesztés]
Éghajlata mérsékelt kontinentális. A tavasz és az ősz rövid, a nyár általában már április végén beköszönt. A legmelegebb hónap július, amikor a hőmérséklet 40 °C fölé is emelkedhet. A tél általában december első hetében kezdődik, a nagyobb havazások is erre a hónapra tehetők. Ez a hónap rendszerint csapadékos, ködös, ám a hőmérséklet alig csökken −3 °C alá. A leghidegebb hónap január.
| Bukarest éghajlati jellemzői | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
| Rekord max. hőmérséklet (°C) | 16,0 | 20,0 | 29,0 | 32,0 | 37,0 | 37,0 | 39,0 | 41,0 | 39,0 | 35,0 | 24,0 | 18,0 | 41,0 |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 1,5 | 4,1 | 10,5 | 18,0 | 23,3 | 26,8 | 28,8 | 28,5 | 24,6 | 18,0 | 10,0 | 3,8 | 16,6 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | −5,5 | −3,3 | 0,3 | 5,6 | 10,5 | 14,0 | 15,6 | 15,0 | 11,1 | 5,7 | 1,6 | −2,6 | 5,7 |
| Rekord min. hőmérséklet (°C) | −32,0 | −26,0 | −19,0 | −4,0 | 0,0 | 5,0 | 8,0 | 7,0 | 0,0 | −6,0 | −14,0 | −23,0 | −32,0 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 40 | 36 | 38 | 46 | 70 | 77 | 64 | 58 | 42 | 32 | 49 | 43 | 595 |
| Havi napsütéses órák száma | 61 | 85 | 155 | 180 | 248 | 270 | 341 | 310 | 240 | 155 | 60 | 62 | 2167 |
| Forrás: worldweather.org | |||||||||||||
Vízrajza[szerkesztés]
Bukarestet két folyó szeli át, a Dâmbovița és a Colentina, mindkettő szabályozott mederben tart délkeletnek. A város északi részét átszelő Colentina rendezésekor felszámolták a környék mocsarait, és több gyűjtőtavat hoztak létre. Ezek közül jelentősebb a Herăstrău, Tei és a Floreasca. 1984-ben Nicolae Ceaușescu elrendelte, hogy ássanak csatornát a Dunáig, amitől Bukarest is kikötővárossá válhatott volna. A felmérések szerint az 1989-es forradalomig a csatorna mintegy 70%-a készült el.
Történelem[szerkesztés]
A legenda szerint Bukarestet egy Bucur nevű pásztor alapította. Ezt a legendát először 1761-ben egy ferences szerzetes, Blasius Kleiner jegyezte fel. A történet szerint a pásztor egy templomot emelt, amely napjainkban is nevét viseli, de a vizsgálatok kimutatták, hogy a templom csak 1743 körül épült. A legenda alapját az képezi, hogy Bukarest román nevének (București) elemei a román „bucurie” (boldogság) és "-esti" (településnév-képző, az -escu többesszáma) szavak. Egy másik legenda szerint a várost Negru Vodă alapította. Erről a legendáról először a raguzai Giacomo di Pietro Luccari tesz említést, aki Vitéz Mihály uralkodása alatt járta be Havasalföldet és állított össze egy részletes monográfiát az országról.[3]
Hivatalos dokumentumok először 1459. szeptember 20-án említik, nevezetesen egy Vlad Țepes fejedelem által aláírt dokumentum erősít meg javaiban egy bukaresti gazdát. Egy 1460-ból származó fejedelmi dokumentum castro fluvii Dombovicha néven említi, míg 1461-ben castro Bokoresth néven szerepel.[4]
Mircea Ciobanu megrendelésére 1558 és 1559 között újjáépült a Curtea Veche (Régi Fejedelmi Udvar) és megépült a Biserica Domnească (Fejedelmi Templom), Bukarest első jelentősebb építményei. Mindkettő számottevően megrongálódott a XVII.-XVIII. századi törökjárások, földrengések, tűzvészek során; az udvar romjaiban jelenleg múzeum működik, a templomot többször újjáépítették és jelenleg a város legrégebbi épületeként tartják számon.
Fővárosként először 1659-ben említik, Gheorghe Ghica uralkodása alatt, ekkor kezdődik a város igazi fejlődése. Megjelentek az első kövezett utak (1661), megalapították az első felsőoktatási intézményt, az Academia Domnească-t (Fejedelmi Iskola, 1694) és felépült a Mogoșoaia-palota (1698), ahol ma a Brâncoveanu-múzeum található.
Mihai Cantacuzino támogatásával 1704-ben megépült a Colțea kórház. Rövid időn belül Bukarestet is ellepik a mesterek, létrejönnek az első céhek. Míg 1798-ban még csak 30 030 lakost számláltak, 1831-ben ez a szám megduplázódott. Megjelennek az első közérdekű építmények, mint a Nemzeti Színház és a Cișmigiu Park. A város 1862-ben vált az 1859-ben egyesített Románia fővárosává.[5]
Miután 1916 augusztusában Románia hadat üzent a központi hatalmaknak, az osztrák-magyar és német csapatok december 6-án elfoglalták Bukarestet. 1918 tavaszán Románia különbékét kért, és kötött. A második világháborúban a város nem került ostrom alá, így kevesebbet szenvedett, a szovjet csapatok a román átállás miatt ellenállás nélkül szállhatták meg.
1956 novemberében a diákok kommunizmus-ellenes megmozdulásokat szerveztek, de a katonaság leverte és megtorolta az akciót. 1989 decemberében a forradalom végigsöpört Románián, és a bukarestiek megdöntötték Ceaușescu diktatúráját.
Építkezések Nicolae Ceaușescu diktatúrája idején[szerkesztés]
A hírhedt román diktátor szívügyének tekintette a főváros arculatának átformálását. Bukarest belvárosának ötszáz hektárját eldózeroltatta (az emberiség történelmében feljegyzett legnagyobb méretű, békeidőbeli városrombolás), hogy helyébe észak-koreai mintára a rendszerének kedves szocialista realista stílusúnak nevezett, de valójában neoklasszicista új városközpontot építsen.
A város közepén mesterséges dombon épült fel a gigantikus Köztársasági Palota, más elnevezéssel a Nép Háza (Casa Poporului), jelenleg a Parlament Palotája, melyet Ceaușescu saját rezidenciájának szánt.[6] Jelenleg ez az épület ad otthont a Képviselőháznak, a Szenátusnak és az Alkotmánybíróságnak. Az épületet a Guinness rekordok könyve is jegyzi: ez a világon a harmadik legnagyobb épület, a Pentagon után, 330 000 m² alapterületű. A palotától a párizsi Champs-Élysées-nél is szélesebb sugárút (Victoria Socialismului, jelenleg Bulevardul Unirii) indul keleti irányba, az ennek mentén felhúzott panelekbe a pártállami elit költözhetett.
A forradalom kitörése miatt számos grandomán épület-kezdemény befejezetlenül maradt és jelenleg is üresen áll (Nemzeti Könyvtár, Ifjúsági Ház, Szocializmus Múzeuma / Rádió Ház, piac-komplexumok stb).
Események[szerkesztés]
- 1459 Először említik hivatalos dokumentumban Bukarestet
- 1465 Radu cel Frumos fejedelem rezidenciája lett
- 1659 Gheorghe Ghica Havasalföld fővárosává tette
- 1661 Megjelentek az első kövezett utak
- 1808 Megnyílt a Hanul lui Manuc fogadó, itt írják alá 1812-ben a török–orosz paktumot
- 1847 A város egyharmadát tűzvész pusztította el
- 1869 Megnyílt az első vasúti pályaudvar (Gara Filaret)
- 1872 Üzembe helyezték az első villamost
- 1912 Megnyílt a Băneasa (ma Aurel Vlaicu) repülőtér
- 1916 A német hadsereg elfoglalta a várost, és csak két év múlva hagyta el
- 1922 Megépült a diadalív (Arcul de Triumf)
- 1929 Elindult az első rendszeres rádióadás
- 1936 Elkészült a Herăstrău park mintegy 187 ha területen, mellette pedig a Falumúzeum, a világ első etnográfiai múzeumainak egyike
- 1944 A II. világháborúból való kiugrás után a román csapatok megtisztították a várost a német csapatoktól. Helyükre szovjetek érkeztek, akik csak 1958-ban hagyták el az ország területét
- 1954 Megnyílt a Román Operaház
- 1956 Szilveszterkor sugározták az első román tévéadást
- 1968 Megnyílt az Otopeni (ma Henri Coandă) repülőtér
- 1977 A Richter-skálán 7,2 fokozatú földrengés elpusztította a főváros történelmi központjának nagy részét
- 1979 Megépült az első metróvonal
Népesség[szerkesztés]
A városnak 2006-ban 2,3 millió lakosa volt. A népességnövekedés -0,7%. 11,6%-a a lakosságnak 15 év alatti, 5,9%-a 75 év feletti. Nemzetiség szerint a lakosság 97%-a román, 1,4%-a roma, 0,3%-a magyar, 0,5% egyéb.
Az utolsó hivatalos népszámlálás szerint 2011-ben 1,67 millió állandó lakosa volt a városnak. A lakosság 99%-a hívő, ezen belül 95% ortodox, 1% római katolikus, a többiek más kisebb felekezetek hívei. Nemzetiségi szempontból a lakosság 98%-a román, a magyarok, cigányok és törökök száma meghaladja az ezer főt.
Magyar közösség[szerkesztés]
A bukaresti magyarok száma hivatalosan 5800 fő, de becslések szerint létszámuk tíz-húszezer főre tehető, ezen felül több ezer magyar köztisztviselő, politikus, illetve újságíró dolgozik itt. A városban működik a magyar tannyelvű Ady Endre Elméleti Líceum (régi nevén 33-as ipari líceum); az egyetemen hungarológiai tanszék is működik. Itt jelenik meg az Új Magyar Szó c. napilap, illetve a Bukaresti Közlöny. 2013. novemberétől itt szerkesztik a Brassói Lapok havi mellékleteként megjelenő Bukaresti Magyar Élet című lapot. Az RTV heti 5 órás magyar műsort készít, a Bukaresti Rádió napi egyórás magyar adást sugároz. A magyar kultúra terjesztését a Magyar Kulturális Intézet, illetve a Petőfi Sándor Művelődési Ház is biztosítja. Magyar amatőr színjátszók is működnek Petőfi Színkör néven, újabban amatőr néptánc csoport is létrejött Bercsényi Baráti Tánckör néven. A Bărăția római katolikus templomban heti kétszer magyarul miséznek. A Calvineum és a Szőlőskerti református templomokban hetente többször tartanak magyar nyelvű istentiszteletet. Bukarest 2004-ig magyar képviselővel rendelkezett a román parlamentben.
Híres magyarok[szerkesztés]
- Itt született 1935-ben Kovács Júlia Ibolya biokémikus.
- Itt született 1937-ben Koós János magyar táncdalénekes.
Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés]
Címerek[szerkesztés]
Címer 1868
Címer 1970-1989
Jelenlegi címer
Oktatás[szerkesztés]
Bukarestben számos állami vagy magán felsőoktatási intézmény van. A képzési kínálat teljesnek mondható.
Testvérvárosok[szerkesztés]
Chișinău, Moldova
Budapest, Magyarország (1997) (partnerváros)
Moszkva, Oroszország
Róma, Olaszország
London, Nagy-Britannia
Szófia, Bulgária
Athén, Görögország
Ankara, Törökország- Isztambul, Törökország
Ammán, Jordánia (1999)
Atlanta, USA (1994)
Peking, Kína (2005)
Hannover, Németország
Nicosia, Ciprus
.svg){kind=small}
Kultúra[szerkesztés]
Múzeumok[szerkesztés]
Galéria[szerkesztés]
Hanul lui Manuc (Manuc fogadója)
Cercul Militar (Tiszti Kaszinó)
BNR (Román Nemzeti Bank)
Palatul Patriarhiei (Püspöki Palota)
Știrbei Vodă sugárút, háttérben a Rádió Ház
Stavropoleos kolostor
_2008.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
- ↑ Colfescu, Silvia. Scurtă povestire, București (román nyelven), 6. o.
- ↑ Parusi, Gheorghe. Cronologia Bucureștilor (román nyelven), 9. o.
- ↑ National Geographic-A román nemzeti ünnep, az Egyesítés (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2008. október 12.)
- ↑ Anca Petrescu, a Nép Házának vezető tervező építésze 2012-ben azt nyilatkozta az Associeted Press hírügynökségnek, hogy az épület megtervezéséhez nem észak-koreai mintát vett alapul, hanem a Buckingham-palotából és a versailles-i kastélyból merített ihletet. Lásd: Elhunyt Ceausescu gigantikus palotájának tervezője. Múlt-kor.hu 2013. október 31.
Források[szerkesztés]
- Ádám László, Belia György et al.: Románia. Budapest : Panoráma, 1979. Bukarest lásd 290-339. p. ill. ISBN 963-243-172-3
- Gáll Erwin 2014: A "magyar" Bukarest, avagy a bukaresti magyarok - Néhány gondolat Hencz Hilda Bucurestiul maghiar című könyvéről. Székelyföld XVIII/6 június, 76-107.
További információk[szerkesztés]
- Bukaresti képek[halott link]
- Románia és Bukarest építészete, útleírás
- Bukaresti webcam[halott link]
- Site-ul miculparis.ro – Minden Bukarestről
- www.bucharest-guide.ro – Bukarest guide
- Bukaresti képeslapok
- Bukarest látnivalók
- Romániai ingatlan.lap.hu - linkgyűjtemény
- Wikitravel - Bukarest
|
