Pozsony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pozsony (Bratislava)
Fentről, az óramutató járásának megfelelően: Pozsony látképe a várból, Szent Mihály-kapu, Eurovea, Prímási palota, Hviezdoslav tér, Pozsonyi vár és a Duna-part éjszaka
Fentről, az óramutató járásának megfelelően: Pozsony látképe a várból, Szent Mihály-kapu, Eurovea, Prímási palota, Hviezdoslav tér, Pozsonyi vár és a Duna-part éjszaka
Pozsony címere
Pozsony címere
Pozsony zászlaja
Pozsony zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Pozsonyi
Rang főváros
Polgármester Ivo Nesrovnal
Irányítószám 8XX
Körzethívószám 421-2
Forgalmi rendszám
  • BA
  • BL
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 417 389 fő (2014. dec. 31.)[1]
Népsűrűség 907 fő/km²[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 126–514 m
Terület 367,9 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pozsony (Szlovákia)
Pozsony
Pozsony
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 08′ 41″, k. h. 17° 06′ 46″Koordináták: é. sz. 48° 08′ 41″, k. h. 17° 06′ 46″
Pozsony weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsony témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pozsony (szlovákul: Bratislava Loudspeaker.svg kiejtése, hagyományos szlovák elnevezéssel Prešporok, vagy Prešporek, esetenként Wilsonovo mesto, németül: Pressburg, franciául: Presbourg, horvátul Požun, lengyelül: Bratysława, románul: Pojon) a Szlovák Köztársaság fővárosa, egyben az ország kulturális, kereskedelmi és ipari központja. Pozsony a hagyományos magyar koronázóváros volt a török hódoltságtól kezdődően.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a régi magyar Poson személynévből (a vár első ispánjáról) ered. Maga a személynév lehet a cseh Pos, de lehet a német Poscho személynévből is. A szlovák név előzménye a 907-ben említett Braslavespruch illetve Brezalauspruch alak. Ez a szláv Braslav személynév és a német burg (= vár) főnév összetétele. Ebből lett a német nyelvterületen ma is használatos Pressburg. A Braslavespruch illetve Brezalauspruch nevek Pozsonyhoz kötése tudományos szempontból rendkívül problémás. Braslav Alsó-Pannónia szlovén hercege volt, mint keleti frank hűbéres 892-907 között. A mai Pozsony területéhez semmilyen módon nem kapcsolódott tevékenysége, írott forrás nem szól erről. Valójában 896-tól a Mocsárvár, Blatenski Grad/Mosaburg ura volt, Arnulf keleti frank király akaratából. A magyarok 907-ben Mosaburgnál ütközhettek meg a Pannóniát visszahódítani kívánó bajorokkal, az ütközet Pozsony környékére helyezése Aventinus 16. századi bajor humanista történész téves rekonstrukciója, a valóban Pozsony alatt lezajlott 900-as ütközet mintájára. A két ütközet leírása szinte szóról szóra azonos Aventinusnál, azonban míg a 900-as események a kortárs Fuldai Évkönyvek alapján valóban leírása szerint történtek, a 907-es hadjáratra ma már nem ismert részletes kortárs forrás.

Mai hivatalos neve 1837-ben keletkezett úgy, hogy P. J. Šafárik szlovák történész, régész tévesen rekonstruálta a város régi nevét: azt hitte, hogy az nem a Braslav, hanem a Bratislav névből származik. Korábban a város szlovák neve Prešporok/Prešporek volt.

Az 1919-es év rendkívül változatos és fordulatokkal teli esztendő volt az egy évvel korábban alakult Csehszlovák Köztársaság életében. „Különösen bonyolult volt a helyzet az iparilag legfejlettebb Duna-parti városban, Pozsonyban. Elsősorban azért, mert a város 80 százalékát alkotó német és magyar lakosok elutasították az újonnan alakult országot.” 1919. január 1-jén cseh és olasz legionáriusok foglalták el a várost, majd három napra rá Vavro Šrobár veszi át az ellenőrzést felette. Ebben az időben a település neve még mindig Prešpork (Pozsony, Pressburg), bár a cseh legionáriusok maguk között Wilson-városnak nevezték (Wilsonovo město), az amerikai elnök iránti tiszteletből.

A prágai kormány Šrobár képviseletében február 2-án hozott döntést a város nevének megváltoztatásáról. Pozsony ekkor még mindig a történelmi Magyarország része volt, bár cseh katonai megszállás alatt. Ekkor a Bratislav nevet kapta, ami a cseh névhasználatban elterjedt Vratislav, Břeclav, Zbraslav nevekkel állítható párhuzamba. Vavro Šrobár intervenciója után a minisztertanács elnöksége Prágában bejelentette (1919. március 26.), hogy Prešpork helyett a Bratislava elnevezést kell ezután használni.[3]

Blava névváltozata a szlovák szlengben széles körben használatos.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsony térképe

A Duna partján, az ország délnyugati csücskében, Ausztria és Magyarország határainak közvetlen közelében, a Kis-Kárpátok előterében fekszik. Pozsonyban öt híd ível át a Duna felett. A legnyugatibb és egyben a leghosszabb a Lafranconi híd, amely a D2-es autópálya hídja. Tőle keletre az óvárosban található a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, Pozsony egyik jelképe. A folyón lejjebb az Öreg híd következik, amelynek elődjét legelső állandó hídként Ferenc József hídra keresztelték. A sorban a kecses Apollo híd következik, mint legifjabb átkelője a városnak. A legkeletibb a Kikötői híd, amelynek alsó szintjén vasút, míg felül a D1-es autópálya vezet.

Éghajlat[szerkesztés]

Pozsony éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 2,4 5,0 10,6 16,0 21,6 24,5 26,9 26,7 21,7 15,4 7,6 3,6 15,2
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −3,5 −2,2 1,3 4,9 9,6 12,9 14,7 14,5 10,7 5,6 1,4 −1,5 5,7
Átl. csapadékmennyiség (mm) 42 37 36 38 54 61 52 52 50 37 50 48 557
Forrás: worldweather.org


Története[szerkesztés]

Területén már az újkőkorban (neolitikum) éltek emberek. A Várhegyen már a honfoglalás előtt római, majd morva erődítmény állott. Vratislav morva fejedelem erős favárat építtetett ide.

907. július 4-én a honfoglalást lezáró pozsonyi csatában a magyar sereg sorsdöntő győzelmet aratott a jelentős túlerővel felvonuló Keleti Frank Királyság serege felett. A csatában a németek hadvezére, Luitpold bajor herceg is elesett. A megsemmisítő vereséget szenvedő németek az Enns folyóig kényszerültek visszavonulni, mely ezt követően 955-ig képezte a határt.

A Pannonhalmi Apátság 1002-ben írott alapítólevelének záradékában Szent István a pozsonyi vám harmadát az apátságnak adományozta. Ezen alapítólevél már Poson néven említi. Az adományt 1137-ben II. Béla erősítette meg. 1138-ban castrum Posonium néven említik.

A pozsonyi vár

Itt létesült az első magyar várispánság. A 11. századtól Pozsony vármegye székhelye és káptalani székhely lett. 1051-ben a várat ostromló német hajókat a magyarok (Búvár Kund mondája) elsüllyesztették. 1077-ben a várba zárkózott Salamon király I. Géza seregei elől, aki ki akart békülni vele, de a tárgyalások közben április 25-én meghalt. 1108-ban V. Henrik német-római császár serege ostromolta, de Kálmán visszaverte őket.

1146-ban rövid időre német kézre került. A 13. században bajor hospesek telepedtek itt le, ezzel elkezdődött a város polgárosodása és német jellege dominált 1918-ig. 1254. május 1-jén itt kötött békét II. Ottokár cseh királlyal IV. Béla. 1262-ben itt verte meg István herceg apja hadait. 1270-ben itt kötött békét V. István Ottokár osztrák herceggel, de 1271 elején Ottokár a várat bevette. A mosoni csata után 1271. július 2-án ismét békét kötöttek. 1273-ban Ottokár kétszer is elfoglalta. 1287-ben Albert osztrák herceg foglalta el. 1291-ben a város III. Endrétől kiváltságokat kapott (például árumegállító jogot, egyben megtiltotta, hogy megakadályozzák a jobbágyok városba költözését). Várnagya volt 1354-ben Toldi Miklós. A középkorban a várpalota körül többszörös falgyűrű épült ki.

Pozsony a 16. században

1405-ben szabad királyi város, ezen belül a tárnokmester bíráskodás alá tartozó tárnoki város volt. Egyetemét 1467-ben Mátyás király alapította. 1506-ban I. Miksa császár foglalta el. 1526 után az ország fővárosa lett, itt őrizték a Szent Koronát, itt koronázták a királyokat, többször volt országgyűlés színhelye.

1620-ban Bethlen Gábor seregei elfoglalták a várost. 1626. december 20-án itt kötötte meg a békét Bethlen és a császár. A Wesselényi-féle összeesküvés elnyomása után, 1674-ben Ampringen János Gáspár kormányzósága idején itt működött a protestánsok elnyomásának hírhedt eszköze, az ún. Pozsonyi vértörvényszék, amely protestáns lelkészeket gályarabságba küldött. 1683. július 29-én a város alatt győzte le Lotaringiai Károly herceg a Duna bal partján előrenyomuló Thököly Imre seregét. A Habsburgok a belsővárat reprezentatív palotává építették ki. 1780-tól a vár hanyatlásnak indult, előbb a bútorokat szállították el, majd papnevelde és kaszárnya lett.

1780-ban itt jelent meg a Magyar Hírmondó című magyar újság, 1783-tól itt működött a királyi jogakadémia. 1806-ban és 1809. június 26-án elfoglalták a franciák. Az 1809-es ágyúzásból eredő károkat az 1811. május 28-i tűzvész tetőzte be. A vár helyreállítása csak 1953-ban kezdődött meg.

1840-ben Pozsony és Szentgyörgy között indult meg az első magyar lóvontatású vasút. 1848. április 7-én itt alakult meg az első felelős magyar minisztérium. 1882 és 1919 között Evangélikus Teológiai Akadémia, 1914 és 1921 között az Erzsébet Tudományegyetem, 1921-től a Comenius Egyetem működik a városban. 1910-ben 78 229 lakosából 32 790 német, 31 705 magyar, 11 673 szlovák, 1242 cseh, 351 horvát és 115 lengyel volt.

A cseh legionáriusok által lerombolt Mária Terézia-szobor (Fadrusz János alkotása)

1918. október 31-én a Csehszlovák Légió megkísérelte a város elfoglalását, de a soproni kadétiskola 16-17 éves hadapródjai, akik a Zerge-hegy Vaskutacska vonalon biztosították védelmét, sikeresen visszaverték őket. Grüneberg főhadnagy jobbára tisztekből álló lovassága pedig a Récse felőli szakaszt védte. Miután a két pozsonyi tüzérezred, az 5-ös tábori tarack és a 14-es tábori ágyús tüzérezred főként osztrák tisztekből álló parancsnoksága Bécsbe távozott, a frontról hazatérő Csatay Lajos újjászervezte a 14-es ezred egyik ütegét, mely a Zerge-hegyről lőtte és futamította meg a dévényi-tónál összesereglett cseh legionáriusokat. A város védelme azonban rövidesen tüzérségi támogatás nélkül maradt, az üteg hadrendbe állítását követő negyedik napon a budapesti hadvezetés Csatayt Szencre vezényelte át.[4] Károlyi Mihály kormányának hatalomra kerülését követően még két hónapig volt magyar kézen a város.

1918. december 30-án a Csehszlovák Légió 33. gyalogezrede Riccardo Barecca ezredes vezetésével először bekerítette Pozsonyt; majd elfoglalta szilveszter napján Lamacsot, Dévényújfalut és a Zerge-hegyet; újév napján a pozsonyi pályaudvart és a tölténygyárat; január 2-án pedig megszállta a város fontosabb középületeit, harcok nélkül. 1919. február 4-én Pozsony lett Csehszlovákián belül Szlovákia fővárosa, és a Szlovákia igazgatásával megbízott teljhatalmú minisztériumnak a székhelye. 1919. február 12-én a város magyar és német lakosságának a megszállás elleni békés tiltakozását a Csehszlovák Légió vérbe fojtotta.

A megyeháza élére Zoch Sámuel, modori szlovák evangélikus pap került. Az új megyei közgyűlés beiktató ünnepségére 1919. május 4-én Olaszországból hazaérkező Milan Rastislav Štefánik, a csehszlovák légió szervezőjének repülőgépét, annak olasz trikolórja miatt a repülőtér csehszlovák őrsége Pozsonyivánka felett lelőtte. A behívott magyar katonatiszteket marhavagonokban a brünni hadifogolytáborba szállították, ahol megfélemlítésül egy hétig fogva tartották őket. Hazatérésüket követően a csehszlovák államhatalom eskütételre kötelezte a tiszteket, ennek megtagadása lefokozással járt.

A szlovákiai parlament épülete

Az 1919-től 1938-ig terjedő első csehszlovák időszakban megkezdődik a város magyar jellegének fokozatos felszámolása: megváltoztatják a város nevét és az utcaneveket; csaknem teljesen megszüntetik a magyar és német nyelvű oktatást; eltüntetik vagy szétverik a magyar vonatkozású szobrokat; tömegesen épülnek lakások a városban megtelepedni akaró szlovákoknak, akiknek a lakhatás mellett új munkahelyekre is szükségük volt. Az első bécsi döntést követően Pozsony a Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság fővárosa lesz, de az óvárostól nyugatra levő Dévény, és a délre levő Ligetfalu – az Anschluss után – a Harmadik Birodalomhoz kerül. A második világháború alatt bár a város zsidó lakosságát deportálták, az épületek megmenekültek az Apollo olajfinomító kivételével a bombázástól. 1945. április 4-én szovjet és román csapatok foglalják el a várost, amely ismét Csehszlovákia része lesz. A háború után a maradék magyar és német lakosságot erőszakkal kitelepítik, és a háborút lezáró új békeszerződés Csehszlovákiának ítéli stratégiai okokból a mai város szerves részét alkotó Horvátjárfalut, Oroszvárt és Dunacsúnt.

1968. október 28-án a vár – a felújításának befejezésével – helyszínéül szolgál a cseh-szlovák föderációról szóló törvény aláírásának is. 1972. augusztus 26-án készül el az óvárost és Ligetfalut összekötő 432 méter hosszú, és 21 méter széles Szlovák Nemzeti Felkelés hídja, Árpád Tesár és Jozef Lacko tervei szerint. 1978-ban kezdődött meg a ma 120 000 lakosú lakótelep építése Ligetfaluban, ennek következtében a város összlakossága megközelíti a 450 000 főt.

1993. január 1-je óta az önálló Szlovákia fővárosa.

Népesség[szerkesztés]

Jelentős nemzetiségi csoportok
Nemzetiség Népesség (2011)
 Magyarország 14 123
 Csehország 5 446
 Németország 963
 Horvátország 649
 Ukrajna 454


1880-ban 48 006 lakosából 31 442 német (65,5%), 7 509 magyar (15,6%), 7 513 szlovák (15,7%), 160 horvát, 1312 fő egyéb anyanyelvű volt.[forrás?]

1890-ben 52 411 lakosából 31 404 német, 10 433 magyar, 8709 szlovák, 205 horvát, 27 szerb, 16 ruszin, 7 szlovén és 1592 egyéb anyanyelvű volt.

1900-ban 65 867 lakosából 33 202 német, 20 102 magyar, 10 715 szlovák, 267 horvát, 32 cigány, 28 szerb, 16 ruszin és 1592 egyéb anyanyelvű volt.

1910-ben 78 223 lakosából 32 790 német (42%), 31 705 magyar (41%), 11 673 szlovák (15%), 351 horvát, 33 román, 24 szerb, 9 ruszin, 1638 fő egyéb anyanyelvű volt.

1919-ben 83 200 lakosából 30 165 német, 27 397 csehszlovák, 24 126 magyar, 84 ruszin és 1428 egyéb nemzetiségű volt.[5]

1921-ben 93 189 lakosából 37 038 csehszlovák, 25 837 német, 20 731 magyar, 3758 zsidó, 257 egyéb és 5568 „külföldi” volt.

1930-ban 123 844 lakosából 60 013 csehszlovák (48%), 32 801 német (26%), 18 890 magyar (15%), 12 140 fő egyéb (11% - 4747 zsidó, 199 ruszin, 247 egyéb, 6947 állampolgárság nélkül) volt.

1991-ben 442 197 lakosából 401 848 szlovák (91%), 20 312 magyar (5%), 9 965 cseh (2%), 1 393 morva, 558 cigány, 410 ukrán, 265 ruszin, 79 sziléz, 7 367 fő egyéb volt.

2001-ben 428 672 lakosából 391 761 szlovák (91,4%), 16 451 magyar (3,8%), 7972 cseh (1,9%), 1200 német, 461 ruszin, 452 ukrán és 417 fő cigány volt.

2011-ben 411 228 lakosából 373 571 szlovák (90,5%), 14 119 magyar (3,4%), 5445 cseh (1,3%) volt.

Városrészek[szerkesztés]

Pozsony kerületei
Járás Városrészek A Pozsonyhoz
csatolás éve
1. Pozsonyi I. járás
(Okres Bratislava I.)
Óváros (Staré mesto)
2. Pozsonyi II. járás
(Okres Bratislava II.)
Főrév vagy Ruzsinó (Ružinov) 1946
Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) 1971
Vereknye (Vrakuňa) 1971
3. Pozsonyi III. járás
(Okres Bratislava III.)
Pozsonyszőlős vagy Prácsa (Vajnory) 1946
Pozsony-Újváros (Nové Mesto)
Récse (Rača) 1946
4. Pozsonyi IV. járás
(Okres Bratislava IV.)
Dévény (Devín) 1946
Dévényújfalu (Devínska Nová Ves) 1971
Károlyfalu (Karlova Ves) 1944
Lamacs (Lamač) 1946
Pozsonybeszterce (Záhorská Bystrica) 1971
Pozsonyhidegkút (Dúbravka) 1946
5. Pozsonyi V. járás
(Okres Bratislava V.)
Dunacsún (Čunovo) 1971
Horvátjárfalu (Jarovce) 1971
Oroszvár (Rusovce) 1971
Pozsonyligetfalu (Petržalka) 1946

A második világháború után Köpcsény egy részét is hozzácsatolták, mely ma Pozsonyligetfalu része. Része még Szúnyogdi is, amely ma közigazgatásilag Pozsonypüspöki alá tartozik.

Gazdaság[szerkesztés]

A Slovnaft olajfinomítója

Pozsony 2053 km2-es területével az ország legkisebb régióját képezi. Fontos közlekedési csomópont: a Duna, valamint az úgynevezett észak-déli borostyánút kereszteződésében. A főváros fejlődését segíti, hogy a Közép-Európai régión belül központi elhelyezkedése van.

Pozsony Szlovákia fő gazdasági, oktatási és kutatási központja. A kutatási kapacitás mintegy 50%-a a Pozsonyi Régióban összpontosul. Itt található a Szlovák Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek többsége is. Ez a régió ad otthont számos kiemelkedő fontosságú szlovák egyetemnek is, köztük a Comenius Egyetemnek, a Szlovák Műszaki Egyetemnek, a Közgazdaságtudományi Egyetemnek, továbbá számos más kisebb egyetemnek is. A főváros adja az ország GDP-jének 26%-át.[6] Az Eurostat adatai szerint Pozsonyban 2011-ben az egy főre jutó GDP összege az EU átlagának 186 százalékát tette ki, és ebből a szempontból a szlovák főváros az unió ötödik leggazdagabb régiójának számít. 2012-ben az ország adóbevételeinek háromnegyedét Pozsonyban szedték be, holott a fővárosban az ország csaknem öt és fél millió lakosának csupán mintegy egy tizenkettede él.[7] 1991-ben itt épített autógyárat a Volkswagen. A fő ipari ágazatok a következők: vegyipar, gépjárműgyártás, gépipar, elektrotechnológiai ipar, valamint textilipar és élelmiszeripar. Szlovák viszonylatban Pozsony hosszú távon megőrizte a legalacsonyabb munkanélküliségi arányt mutató régió pozícióját.[6]

Közlekedés[szerkesztés]

93-as trolibusz

Légi közlekedés[szerkesztés]

A várost légi úton a Pozsonyi repülőtéren keresztül lehet elérni, amely 9 kilométerre a várostól északkeletre fekszik. Területi adottságai a repülőtér kapacitásbővítését lehetővé teszik. A 2007-es évben 2 024 000 utast szolgált ki.[8]

Sport[szerkesztés]

Ondrej Nepela Jégcsarnok

Pozsonyban elsősorban a jégkorong és a labdarúgás a legnépszerűbb sport. A Slovan Bratislava mindkét sportágban megtalálható. A Slovan Szlovákia egyik leghíresebb sportklubja.

Jégkorong[szerkesztés]

Labdarúgás[szerkesztés]

Látnivalók[szerkesztés]

A főtér
A régi Szlovák Nemzeti Színház
A Szent Erzsébet-templom (Kék templom)
A dóm és az SNP híd

Híres emberek[szerkesztés]

Testvérvárosai[szerkesztés]

Dunaparti alkony

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Pozsony éjjel
  • Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Pozsony vármegye és Pozsony.
  • Korabinszky János Mátyás 1781 Beschreibung der königl. ungarischen Haupt-, Frey- und Krönungsstadt Pressburg
  • Christoph Seipp 1793: Reisen von Pressburg durch Mähren, beyde Schlesien und Ungarn nach Siebenbürgen und von da zurück nach Pressburg. Lipcse.
  • Rakovszky István 1822: Das Pressburger Rathaus und der Stadtrat. Pozsony.
  • Rakovszky István 1865: Geschichtliches über Pressburg. Pozsony.
  • Rómer Flóris 1865: Pozsony és környéke - Pozsony régészeti műemlékei. Pozsony.
  • Rakovszky István 1877: Althertümliche Überlieferungen von Pressburg. Pressburger Zeitung.
  • Némethy Lajos 1881: A pozsonyi clarissák leltára. Jegyzéke azon egyházi készleteknek, melyek 1782-ik év márczius hó 4-én és következő napokon, az apácza szerzet megszűntetésére alkalmával a császári biztosok által összeirattak. Egyházművészeti Lap.
  • Schönvitzky Bertalan 1886: A pozsonyi Klariszsza-apáczák története - Adatok a pozsonyi gymnásium történetéhez.
  • Pisztóry Mór 1891: Pozsony városa. Budapest.
  • Ortvay Tivadar 1892-1912: Pozsony város története I-IV. Pozsony
  • Király János 1894: Pozsony város joga a középkorban. Budapest.
  • Vámossy István 1898: Die katolische Bürgerversorgungs- Anstalt in Pressburg
  • Vámossy István 1901: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban. Pozsony
  • Vámossy István 1902: Beiträge zur Geschichte der Medicin in Pressburg
  • Ortvay Tivadar 1902: Pozsonyvármegye és a területén fekvö Pozsony, Nagyszombat, Bazin, Modor s Szentgyörgy városok állatvilága
  • Ortvay Tivadar 1905: Pozsony város utcái és terei. Budapest
  • Győri Vilmos 1911: Pozsony története. Pozsony.
  • Nagy Géza 1911: Pozsonyi puskaművesség s a régi magyar puskaművesség. Arch. Ért. XXXI, 209-227.
  • Horusitzky Henrik 1917: Pozsony környékének agrogeológiai viszonyai. Budapest.
  • Portisch Emil 1932-1933: Geschichte der Stadt Pressburg. Pozsony.
  • Kemény Lajos 1933: A pozsonyi vár és a Váralja. Pozsony
  • Haiczl Kálmán 1933: A régi érsekprimási palota Sz. László kápolnája Pozsonyban. Katholikus Lelkipásztor
  • Csákós József 1934: Lubenau Reinhold utijegyzeteiből. Nemzeti Kultúra II, 177-184.
  • Csákós József 1934: Pozsony, illetőleg Magyaróvár feledésbe ment latin elnevezése. Nemzeti Kultura II/6, 349-351.
  • Kertész János 1934-1935: Pozsony város és Pozsonyvármegye bibliográfiája. Nemzeti Kultura II/6, 361-379; III/1-2, 78-96.
  • Haiczl Kálmán 1937: Adalék a pestis pozsonyi pusztításaihoz 1712-14-ben. Prágai Magyar Hírlap 1937. január 8.
  • A Toldy kör évkönyve, 1940
  • 1948 Slovanská Bratislava I.
  • Pach Zsigmond Pál 1952: K problémom pôvodnej akumulácie kapitálu v Uhorsku. Bratislava.
  • Július Kálmán 1954: Bratislavský hrad.
  • Pisoň, Š. 1957: Bratislava.
  • Eugen Forbat 1959: Dejiny bratislavského obchodu v 18. a 19. storočí (1699-1873). Bratislava
  • Štefan Pisoň 1961: Bratislava - stavebný vývin a pamiatky mesta.
  • 1970 Bratislava
  • Vörösmarty Géza 1973: A szabadságharc pozsonyi vértanúi. Irodalmi Szemle 1973, 268-269.
  • Anton Špiesz 1978: Štatúty bratislavských cechov.
  • Anton Špiesz 1987: Bratislava v 18. storočí.
  • 1987 Najstaršie dejiny Bratislavy - Referáty zo sympózia 28.-30. októbra 1986.
  • Štefan Holčík 1988: Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563-1830. Martin
  • Štefanovičová, T. 1993 (zost.): Najstaršie dejiny Bratislavy. Bratislava
  • Gyurcsík, I. - Jégh, I. - Papp, Zs. (szerk.) 1994: Pozsony-Pressburg-Bratislava. A háromnyelvű város. Pozsony-Budapest
  • Fogarassy László 1995: A pozsonyi magyar főiskolás egyesületek történetéhez (1937-1945). In: Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve 1992/1995. Pécs.
  • Limes 1995/3
  • Vincze László 1997: Tulajdonnév és köznév, előtag és utótag kölcsönös viszonya Pozsony utcaneveiben. Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 209, 406-414.
  • Ébert Tibor 1997: Egy város glóriájában - Pozsonyi képeslapok
  • Rádóczy Gyula 1999: Hol verték a "Breslavva civitas" köritatú pénzt? In: Fülöp Éva Mária – Kisné Cseh Julianna (szerk.): Magyarok térben és időben. Tudományos Füzetek 11. Tata, 255-264.
  • Tózsa-Rigó Attila 2001: Városi életmód a koraújkori Pozsonyban, különös tekintettel a végrendelkezés körülményeire és gyakorlatára. In: Lehoczky László (szerk): Doktoranduszok fóruma, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának szekciókiadványa. Miskolc, 111-117.
  • Mikó Árpád - Pálffy Géza 2002: A pozsonyi Szent Márton-templom késő reneszánsz és kora barokk síremlékei (16–17. század). Művészettörténeti Értesítő 51/1-2, 107–172.
  • Endrődi Gábor 2002: Gotické umenie z bratislavských zbierok. Koncepcia a odborná redakcia: Anton C. Glatz. Művészettörténeti Értesítő 51, 197–216.
  • Šedivý, J. 2003: Najstaršie listiny mesta Bratislavy "znovu objavené". Studia historica Tyrnaviensia 3, 131-147.
  • Keszeli Ferenc 2004: Pozsony... Anno...
  • Viera Obuchová 2004: Ondrejský cintorín.
  • Tózsa-Rigó Attila 2004: Családszerkezet az 1529-1557 közötti pozsonyi végrendeletekből nyert adatok alapján. In: Septuagesimo anno humanissime peracto. Tanulmányok Kulcsár Péter 70. születésnapjára. Publicationes Universtitatis Miskolciensis. Sectio Philiosphica tom. IX. fasc. 4, 243-271.
  • Szende Katalin 2004: Ital vagy pénzpótlék? - Borhagyatékok a soproni és pozsonyi középkori végrendeletekben. In: Es tu scholaris - Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára.
  • Tózsa-Rigó Attila 2005: Viseletkultúra és vagyoni helyzet összefüggései a kora újkori Pozsonyban. In: Gesta, Fiatal Miskolci Történészek Folyóirata 2005/1-2, 125-149.
  • Rózsa Mária 2005: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc a pozsonyi német nyelvű sajtóban. Kalligram XIV.
  • Mikó Árpád - Pálffy Géza 2005: A pozsonyi ferences templom késő reneszánsz és kora barokk síremlékei. Művészettörténeti Értesítő 54/3-4, 319–348.
  • Jozef Hoššo 2005: Kachliarstvo v stredovekom meste Bratislava a v bratislavskom regióne. In: J. Chovanec (ed.): Gotické a renesančné kachlice v Karpatoch. Trebišov, 131-148.
  • Czoch, G. 2005 (szerk.): Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel. Bratislava
  • Tatiana Štefanovičová 2005: Príspevok k nálezom z doby rímskej z Bratislavy. Východoslovenský pravek 7, 23-30.
  • Lysá, Ž. 2006: Počiatky formovania mestskej society v stredovekej Bratislave. Medea 10, 115-149.
  • Milan Zemko 2006: Slovakizácia Bratislavy v 20. storočí podľa štatistík. In: Ferenčuchová, Bohumila a kol. (ed.): Slovensko a svet v 20. storočí - Kapitoly k 70. narodeninám PhDr. Valeriána Bystrického, DrSc. Bratislava
  • Viera Obuchová - Štefan Holčík 2006: Cintorín pri Kozej bráne.
  • Tózsa-Rigó Attila 2006: Az 1497-es pozsonyi borkimérési statútum. Agrártörténeti Közlemények 47/1-4, 202-222.
  • Tózsa-Rigó Attila 2007: Kegyesség és hitújítás. A reformáció megjelenésének első nyomai az 1529-1557 közötti pozsonyi végrendeletekben. In: Publicationes Universtitatis Miskolciensis. Sectio Philiosphica tom. XI. fasc. 1, 113-159.
  • Šedivý, J. 2007: Mittelalterliche Schriftkultur im Pressburger Kollegiatkapitel. Bratislava.
  • Tózsa-Rigó Attila 2007: A pozsonyi politikai elit a XVI. század elso két harmadában. FONS Forráskutatás és Történeti Segédtudományok 14/2, 187-277.
  • Tózsa-Rigó Attila 2008: A pozsonyi Tiltáskönyv (1538-1566) információs bázisa. Századok 142/5, 1135-1186.
  • Tózsa-Rigó Attila 2008: A pozsonyi gazdasági elit nürnbergi kapcsolatai a 16. században. Urbs Várostörténerti Évkönyv 3, 329-348.
  • Šedivý, J. 2008: Najstarší patriciát v Bratislave. Forum historiae 2/2, 1-21.
  • Štefanovičová et al. 2008: Predbežná správa z archeologického výskumu bratislavského Podhradia-Vydrice. Zbor. SNM - Archeológia.
  • Tatiana Štefanovičová - Drahoslav Hulínek (zost.): Bitka pri Bratislave v roku 907 a jej význam pre vývoj stredného Podunajska
  • Tózsa-Rigó Attila 2009: Szőlőbirtoklás a 16. századi Pozsonyban. In: Orosz István – Papp Klára (szerk.): Szőlőtermelés és borkereskedelem. Speculum Historiae Debreceniense 2, 33-54.
  • van Duin, P. C. 2009: Central European Crossroads - Social Democracy and National Revolution in Bratislava (Pressburg) 1867-1921. New York - Oxford. (rec. Aetas 2011/2)
  • Viera Obuchová 2009: Priemyselná Bratislava.
  • C. Tóth Norbert 2009: Ecsedi Bátori István nádor pozsonyi tartózkodásának számadáskönyve. Levéltári Közlemények 80, 169-208.
  • Daniel Luther 2009: Z Prešporka do Bratislavy.
  • Tózsa-Rigó Attila 2009: Rozpočet mesta Bratislavy v druhej štvrtine 16. storočia. Historický časopis 57/1, 67-86.
  • Gaucsík István 2010: A határ mint gazdasági probléma. A Pozsonyi I. Takarékbank helyzete az első bécsi döntés után. In: Simon Attila (ed.) 1938. Visszacsatolás vagy megszállás? Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez. Balassagyarmat, 140-150.
  • Filep, T. G. 2010: Főhatalomváltás Pozsonyban 1918-1920. Pozsony. (rec. Aetas 2011/2)
  • Lysá, Ž. 2010: Cives et hospites v Bratislave. In: Lukačka, J. et al.: Stredoveké mesto ako miesto stretnutí a komunikácie. Bratislava, 135-142.
  • Daňová, M. - Čambal, R. - Turčan, V. 2010: Súbor predmetov z bratislavského hradného kopca. Zbor. SNM CIV - Archeológia 20, 81-88.
  • Tózsa-Rigó Attila 2010: Pozostalosti z viníc a vína v Bratislave v 16. storočí. Historický časopis 58.
  • Tózsa-Rigó Attila 2011: Pozsony város költségvetése a 16. század második negyedében. Történelmi Szemle LIII/1, 39-62.
  • Varsik, V. 2011: Germánske osídlenie na východnom predpolí Bratislavy. Archaeologica Slovaca Monographiae Fontes XVIII. Nitra
  • Viera Obuchová - Marta Janovíčková 2011: Každodenný život a bývanie v Bratislave.
  • Šedivý a kol. 2012: Dejiny Bratislavy 1 - Brezalauspurc - na križovatke kultúr
  • Šedivý, J. 2012: Od jobagiónov k mešťanom - alebo prečo Bratislava nebola mestom už v 12. storočí. Slovenská archivistika XLVII/1, 88-105.
  • Madách Kalendárium, 2012
  • Majorossy Judit 2012: A pozsonyi városi elit és az udvar (az udvari nemesség) kapcsolatának megközelítési módjai a késő középkorban és a kora újkorban. Urbs - magyar várostörténeti évkönyv 7/1, 171-199.
  • Peter Sedláček 2012: Mestská domobrana a mestská stráž v Bratislave v polovici 15. storočia. Vojenská história 4/2012.
  • Pálffy Géza 2013: A Magyar Királyság új fővárosa Pozsony a XVI. században. Fons 20/1, 3-76.
  • Radoslav Čambal – Branislav Kovár – Martin Hanuš 2013: Najstaršie germánske nálezy na území Bratislavy? Zbor. SNM - Archeológia 23, 79-84.
  • Žofia Lysá 2013: Odkedy je Bratislava (výsadným) mestom? In: Bodnárová, M. (ed.): Príspevky k starším dejinám slovenských miest a mestečiek. Prešov.
  • Jozef Kováč 2013: Hromadný nález železných predmetov z bratislavského Hradného vrchu. Zbor. SNM - Archeológia 23, 97-104.
  • Viera Obuchová 2013: Príbehy z dejín Bratislavy.
  • C. Tóth Norbert 2013: A pozsonyi társaskáptalan kanonokai 1425-ben. Acta Historica CXXXV.
  • C. Tóth Norbert 2013: Források a pozsonyi várkút építésének történetéhez. Művészettörténeti Értesítő 62, 115–120.
  • Federmayer, Frederik 2013: Marek Walticher (1603-1655) a jeho rodina. Kariéra prešporského mešťana v kráľovských a palatínskych službách. Mesto a dejiny 2/2.
  • Gaucsík István 2014: A Pozsonyi I. Takarékpénztár közhasznú tevékenysége a 19. században. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2014/3, 59-79.
  • Viera Obuchová 2014: Bývanie v Prešporku na prelome 19. a 20. storočia. In: Dejny bývania v Bratislavskej župe.
  • Tózsa-Rigó Attila 2014: A városi közösség "önolvasata" - Reprezentáció és közösségtudat a Pozsonynak tett adományok tükrében (16. századi végrendeleti anyag információi alapján). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2014/3, 81-94.
  • Dudeková, Gabriela 2014: Systém sociálnej starostlivosti v Bratislave v 19. storočí a jeho modernizácia na prelome 19. a 20. storočia. Historický časopis 62/2, 225-252.
  • C. Tóth Norbert – Lakatos BálintMikó Gábor 2014: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421–1425). Budapest.
  • Anton Botek 2014: Veľkomoravská bazilika na Bratislavskom hrade. Verbum Historiae 2014/1
  • Jančura, Mikuláš 2014: Počiatky motoristického športu v Bratislave a Košiciach v rokoch 1921-1933. Mesto a dejiny 3/2.
  • Lysá, Ž. 2015: Urbanistický a demografický vývoj podhradia / mesta Bratislavy od privilégia 1291 do konca 14. storočia. Historický časopis 63/3.
  • Zoltán Csehy 2015: Formosissimus hortus. Humanistický literárny kruh Štefana Radetia v Bratislave. Sambucus X.
  • Margaréta MusilováEva KolníkováMartin Hložek 2015: „Rímska stavba I“ na akropole bratislavského keltského oppida – svedectvo mincí. Slovenská archeológia LXIII/2.
  • Frederik Federmayer 2015: Genealógia prešporského rodu Rosspeidtner. Mesto a dejiny 4/1.
  • B. Mánya Ágnes 2015: Arcképek és homlokzatok - Fejezetek Pozsony építészetéből 1890-1914 - Fejezetek Pozsony építészetéből 1890-1914.
  • Viera Obuchová 2016: Mária Terézia a jej návštevy v bratislavskom kláštore uršulínok. In: Varia Theresiana.
  • Lucia Nezvalová 2016: Osídlenie Kapitulskej ulice č. 6 – 8 v Bratislave v neskorom stredoveku a na začiatku novoveku – analýza nálezov s dôrazom na keramické nádoby. Študijné zvesti 59.
  • Andrej Botek 2016: Primárna dispozícia bratislavského kláštora kapucínov do 30-tych rokov 18. storočia. Studia Capuccinorum Boziniensia II.
  • Draskóczy István 2017: Austrian Salt in Pozsony in the Mid-Fifteenth Century. Hungarian Historical Review VI/1.
  • Zdeněk Farkaš 2017: Zaniknutý kostolík sv. Margity na Patrónke v Bratislave. Historika 2017/1.
  • Tóth László 2017: Kényszerpályán. A pozsonyi magyar színjátszás az államfordulat idején (1918-1924). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2017/1.
  • Szűts István Gergely 2017: A pozsonyi Madách Szalon kulturális és üzleti tevékenysége egy partnercég iratai alapján, 1942-1944. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2017/2.
  • Jančura, Mikuláš 2017: Taxíky v systéme verejnej mestskej dopravy so zreteľom na príklad medzivojnovej Bratislavy. Mesto a dejiny 6/1.
  • Sedláček, Peter 2017: Hospodárenie mestskej komory v Bratislave na základe rozboru komorných kníh mesta Bratislavy z rokov 1434–1528. Historický časopis 3/2017.
  • Kovács Viktória 2017: The Pozsony Toll Exemption in the Angevin and Sigismund Eras. In: Specimina Nova - Pars Prima Sectio Mediaevalis IX.
  • Buják Gábor 2017: Brezalauspurc, Preslava civitas, Preslawaspurch. Pozsony német elnevezésének eredete. In: Micae Mediaevales VI. - Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról.
  • Michal Bada: Úloha kléru počas ranonovovekých korunovácií v Bratislave.
  • Miriam Hlaváčková: Kapitula pri Dóme sv. Martina.
  • C. Tóth Norbert: Súdna právomoc bratislavského prepošta v 14.-15. storočí. Studia Historica Tyrnaviensia XVII.
  • Viliam Čičaj - Michal Bada (Eds.): Kvalita života v minulosti našich miest.
  1. http://www.bratislava.sk/zverejnenie-poctu-obyvatelov/d-11044042
  2. Bratislava - hlavné mesto Slovenskej republiky - Okres Bratislava - VUC Bratislavský (szlovák nyelven) (PHP). Obce.info, 2007. március 21. (Hozzáférés: 2008. november 6.)
  3. http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&task=view&id=12688&Itemid=64
  4. Földes György: Visszaemlékezések; Kalligram Kiadó, Pozsony, 2008
  5. 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 17.
  6. ^ a b Pozsonyi régió
  7. Pozsonynál csak négy régió gazdagabb az EU-ban
  8. Letisko vybavilo vlani viac ako 2 milióny pasažierov („A repülőtér több mint 2 millió utast szolgált ki az elmúlt évben”)' (szlovák nyelven). TASR, published in Bratislavské Noviny, 2008. január 13. (Hozzáférés: 2008. január 13.)
  9. Holčík, Š. - Janovíčková, M. 2012: Obnovená Stará radnica v Bratislave. Pamiatky a múzeá 2012/1, 2-9.
A Duna Pozsonynál, középen a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja

További információk[szerkesztés]

Wikiszótár
Nézd meg a Pozsony címszót a Wikiszótárban!