Richter-skála

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Richter-skála a földrengés erősségének műszeres megfigyelésen alapuló mérőszámát (a Richter-magnitudót, vagy más szóval a méretet) adja meg. A magnitudó a földrengéskor a fészekben felszabaduló energia logaritmusával arányos. Egy 4,5 méretű földrengés kipattanásakor nagyjából akkora energia szabadul fel, mint egy kisebb (20 kilotonnás, nagaszaki méretű) atombomba robbanásakor.

Az eljárás kidolgozója Charles Richter, eljárását 1935-ben tette közzé.

A rengés erősségét megfelelő korrekciókkal a szeizmográf által jelzett legnagyobb kitérésből és az epicentrumtól való távolságából határozzák meg. (Maga az érték a földrengés helyétől 100 km távolságban lévő Wood-Anderson típusú szeizmográf által mikrométerben mért legnagyobb kitérés tízes alapú logaritmusa.)

Ebből értelemszerűen következik: a skála felfelé nyitott, vagyis nincs formális maximuma, bár a földrengések hatásmechanizmusa és a Föld szilárd kérgének mechanikai jellemzői alapján gyakorlatilag 10 feletti értékek nem fordulnak elő. Másik fontos jellemzője, hogy két látszólag „hasonló” magnitúdójú érték például 5,4 és 6,4 között a kipattanó energiában kb. 32-szeres különbséget takar. Gyakorlati szempontból nagyon fontos, hogy a földrengések magnitúdója és előfordulási gyakorisága között jól leírható kapcsolat van (Gutenberg–Richter-összefüggés).

A Richter-skála a longitudinális és transzverzális hullámok különbségeit nem veszi figyelembe, és sok egyszerűsítő feltevést tartalmaz (nem veszi figyelembe a közeg inhomogenitását, az obszervatóriumok altalajának eltéréseit és a mérőműszerek különbözőségét sem).

Bevezetése óta a legnagyobb erősségű földrengés a Richter-skála szerint 9,5-es volt: 1960. május 22-én Chilében pattant ki.[1] A közelmúlt legerősebb földrengése 2004. december 26-án, a Szunda-árok északi része alatt, Szumátra közelében pattant ki, és 9,3-as erősségű volt.[2]

Fokozatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

magnitúdó[3] a rengés ereje a pusztítás mértéke a hasonló erejű rengések gyakorisága
<2,0 mikrorengés csak műszerekkel érzékelhető naponta 8 000
2,0‑2,9 rendkívül gyenge a legtöbb ember még nem érzékeli naponta 1 000
3,0‑3,9 nagyon gyenge általában érzékelhető, károkat még nem okoz évente 49 000
4,0‑4,9 gyenge a csillárok kilengenek, morajlás hallatszik, károk csak ritkán keletkeznek évente 6 200
5,0‑5,9 közepes a szerkezetileg gyenge épületekben komoly károk is keletkezhetnek évente 800
6,0‑6,9 erős erősebb épületek is megrongálódnak az epicentrumtól 50‑80 km távolságban is évente 120
7,0‑7,9 igen erős súlyos károk: házak és hidak összeomlása, utak, vasúti sínek deformációja évente 18
8,0‑8,9 nagyon erős súlyos károk több száz kilométeres körzetben, többméteres lezökkenések, hegyomlások évente 1
9,0‑9,9 rendkívüli erejű rengés rendkívüli pusztítás, megváltozik a táj átlagosan 20 évente fordul elő
≥10 globális katasztrófa a földkéreg kettéreped, a törésvonalak tovább húzódnak, hihetetlen pusztítás még nem történt

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A USGS adatlapja az 1960-as chilei földrengésről [1]
  2. A National Geographic Magyarország cikke a 2004-es szumátrai földrengésről [2]
  3. USGS: FAQ - Measuring Earthquakes (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. május 20.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]