Kárpátok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kárpátok
Kilátás a Hoverláról
Kilátás a Hoverláról

Magasság2 655 m
Hely Közép-Európa,  Ausztria,
 Csehország,
 Szlovákia,
 Lengyelország,
 Magyarország,
 Ukrajna,
 Románia,
 Szerbia
Hegység Eurázsiai-hegységrendszer
Legmagasabb pont Gerlachfalvi-csúcs (2655 m)
Típus gyűrődéses, vulkanikus
Terület190 000 km2
Elhelyezkedése
Kárpátok (Európa)
Kárpátok
Kárpátok
Pozíció Európa térképén
é. sz. 47° 00′, k. h. 25° 30′Koordináták: é. sz. 47° 00′, k. h. 25° 30′
Térkép
Carpathians dem.jpg
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kárpátok témájú médiaállományokat.

A Kárpátok az Európai Központi Hegységrendszer 1500 km hosszúságú keleti része, Ausztriától Szerbiáig. A földtörténeti újidő harmadidőszakában gyűrődött fel, az Eurázsiai-hegységrendszer tagja. Nagyrészt körbefogja a Kárpát-medencét. A hegyláncot az eltérő szerkezeti és domborzati, valamint éghajlati és vízrajzi tulajdonságok alapján a magyar földrajztudomány négy részre osztja: Északnyugati-, Északkeleti-, Keleti- és Déli-Kárpátok. (A külföldi szakirodalomban más felosztások is ismeretesek. Az Északnyugati-Kárpátok neve a nyugat-európai szakirodalomban gyakran Nyugati-Kárpátok, viszont a romániai földrajzi irodalom a Nyugati-Kárpátok nevet lényegében az Erdélyi-középhegységre használja. Az Északkeleti-Kárpátokat viszont gyakran a Keleti-Kárpátok részének tekintik Külső-Keleti-Kárpátok néven.)

A Kárpátok műholdfelvételen
A Kárpátok felosztása:
1. Északnyugati-Kárpátok külső vonulata
2. Északnyugati-Kárpátok belső vonulatai
3. Északkeleti-Kárpátok és Keleti-Kárpátok külső vonulata, Kárpátkanyar
4. Északkeleti-Kárpátok és Keleti-Kárpátok belső vonulata
5. Déli-Kárpátok
6. Nyugati-Kárpátok
7. Erdélyi-medence és Szilágyság
8. Szerb-Kárpátok
A Dunajec völgye (Beszkidek)
Az „Erdős-Kárpátok”

Földrajzi és geológiai szerkezete[szerkesztés]

A Kárpátokat földtanilag fiatal, gyűrt hegységének geológia felosztását még Hunfalvy János alkotta meg a 19. században, később pedig Lóczy Lajos finomította. Eszerint négy övezete van: a külső, homokkő- (flis-) övezet; ezen belül a mészkőszirtek öve; a központi kristályos zóna; legbelül pedig a vulkanikus övezet. A legkevésbé a mészkőövezet egységes.[1]

A hegységrendszer íves vonulata a Dévényi-szorostól az Al-Dunáig a domborzati térképeken egységesnek tűnik, a valóságban azonban az eltérő szerkezeti és domborzati, valamint éghajlati és vízrajzi tulajdonságok négy része különböztethető meg: Északnyugati-, Északkeleti-, Keleti- és Déli-Kárpátok.[2] A hegység teljes hossza 1500 km, szélessége 12 és 500 km közötti, 190 ezer km² területet foglal el. Az Alpok után ez a legkiterjedtebb hegyrendszer Európában.[1]

Szakaszai[szerkesztés]

Északnyugati-Kárpátok[szerkesztés]

Az Északnyugati-Kárpátok a Keleti-Alpok északkeleti folytatásában a Hainburgi-rögtől a Tapoly völgyéig húzódik, a legszélesebb és egyben a legmagasabb Kárpát-szakasz – (Magas-Tátra: Gerlachfalvi-csúcs 2655 m). Geológiai szempontból a területén minden övezet igen szép kifejlődésű.

Külső vonulat:

Belső vonulat:

Északkeleti-Kárpátok[szerkesztés]

Az Északkeleti-Kárpátok a Tapoly völgyétől a Borsai-hágóig fut. Keskeny, egyszerű felépítésű, a flisövezet vonulatai és vulkánmaradványok uralják. A Kárpátok legalacsonyabb hegységszakasza. Legmagasabb csúcsa a Hoverla (2061 méter) a Máramarosi-havasokban. A külső vonulat ukrajnai-szlovákiai részét és a belső vonulatot gyakran Erdős-Kárpátoknak is nevezik.

Legnagyobb részét homokkő hegységek alkotják. Hágói évszázadok óta fontos átjárók mint például a Vereckei-hágó. Keskeny vonulataik között erednek a Tisza forráságai és az innen érkező folyók egyesüléséből születik a Bodrog is.

Külső vonulat:

Belső vonulat:

Keleti-Kárpátok[szerkesztés]

A Keleti-Kárpátok (Carpaţii Orientali) a Borsa-hágótól a Tömösi-hágóig, a Prahova völgyéig húzódik, igen színes, aprólékosan tagolt, közepes magasságú kárpáti rész, itt emelkedik a Kárpátok legmagasabb vulkánmaradványa (Kelemen-havasok Pietrosz 2102 méter), de a sűrű erdők borította vonulatok felett alpesi jellegű csúcsok is magasodnak (Radnai-havasok, Nagy-Pietrosz 2305 méter).

Külső vonulat:

Belső vonulat:

Déli-Kárpátok[szerkesztés]

A Déli-Kárpátok (Carpatii Meridionali) Prahova völgyétől a Temes-Cserna-Mehádia-árokig tart, a Kárpátok legegységesebb, legnagyobb átlagmagasságú szakasza, élesre faragott "várfala". Uralkodók a kristályos kőzetek (a vulkáni képződmények hiányoznak, a flis alárendelt). A Fogarasi-havasok hatalmas hegyláncában tetőzik a Moldoveanu (2544 m).

A Déli-Kárpátokot átszelő völgyek és szorosok több csoportra osztják a hegyvonulatot:

Szerkezeti övei[szerkesztés]

A Kárpátok íves hegyvonulatában belülről kifelé haladva négy jellegzetes szerkezeti öv különíthető el geológiailag. Ezek azonban a maguk teljességében csak az Északnyugati-Kárpátokban jelennek meg, más szakaszokon egy vagy több vonulat hiányzik.[2]

Belső-Kárpátok[szerkesztés]

Ide sorolnak minden olyan takarórendszert a Kárpátok belső oldalán, amely a kréta kor végéig kialakult. Homokkő vonulatnak is nevezik.[2]

Pienini-szirtöv[szerkesztés]

Ez a keskeny szerkezeti egység választja el a Belső- és Külső-Kárpátokat, és kialakulása idejét tekintve is köztes helyet foglal el. Mészkő vonulatnak is nevezik.[2]

Külső-Kárpátok[szerkesztés]

A hegység külső oldalát a harmadidőszakban keletkezett takarórendszerek építik fel. Kristályos vonulatnak is nevezik.[2]

Vulkáni öv[szerkesztés]

A Kárpátok legfiatalabb vonulata a vulkáni öv, amely csak a takarós szerkezetek kialakulása után jött létre.[2]

A hegyvonulat magassága csak néhány helyen lépi túl a 2500 métert (Magas-Tátra: Gerlachfalvi-csúcs 2655 m – a legmagasabb pontja, Bucsecs-hegység, Fogarasi-havasok, Páring-hegység, Retyezát-hegység). Nincsenek gleccserek vagy állandóan hóval borított területek. A Kárpátokat a Duna választja el az Alpoktól és a Balkáni-hegységrendszertől. Az Alpokkal két ponton, az Alsó-ausztriai-szigethegységnél és a Lajta-hegységnél találkozik, Bécs közelében.

A Kárpátok egy nagyobb összefüggő hegységrendszert alkot a Podóliai-hátsággal, illetve a Balkán-hegységgel és a Balkáni-hegységrendszer többi tagjával (Dinári-hegység, Velebitek stb.) ezt nevezik Kárpát-hegyvonulatrendszernek.

Vízrajza[szerkesztés]

Az északra folyó Visztulát kivéve a Kárpátokból eredő folyók a Duna (mellékvizeivel együtt) és a Dnyeszter révén a Fekete-tenger vízgyűjtő medencéjéhez tartoznak.

Fontosabb folyói[szerkesztés]

Laborc, Latorca, Bodrog, Bodza, Küküllő, Körösök, Aranyos, Sebes, Sajó, Lápos, Nyárád, Beszterce, Nagy-Szamos, Kis-Szamos, Berettyó, Kraszna, Feketeügy, Túr, Iza, Borsa, Mara, Aranyos-Beszterce, Barca, Béga, Tömös, Cserna, Hortobágy, Homoród, Vargyas, Kormos, Békás, Sebes, Tatros,

Jalomica, Zsil

Éghajlat[szerkesztés]

Éghajlata hegyvidéki, döntő az adott táj tengerszint feletti magassága. Ezen belül klímája változatos. Ősztől tavaszig a medencékben és a völgyekben gyakori a köd, ugyanakkor a magaslatokon szikrázóan süt a nap. A Kárpát-medence és az Erdélyi-medence évi átlagos csapadékmennyisége 600 milliméter, a Máramarosi-havasokban évi 1700 milliméter eső esik átlagosan. A Keleti-Kárpátok jellegzetes szele a "nemere".

Növényzet[szerkesztés]

Majdnem 4000 magasabbrendű növényfajtával, nagy kiterjedésű, vadregényes erdőségeivel, bennszülött és maradvány fajokban bővelkedő sziklai vegetációjával, lápjaival a Kárpátok botanikai szempontból Európa egyik legkülönlegesebb, legháborítatlanabb – és napjainkban sem tökéletesen feltárt – területe.

Állatvilág[szerkesztés]

A Kárpátok Európa fajokban leggazdagabb vidéke.

Itt található a barna medve, a farkas és a hiúz legnagyobb állománya a kontinensen. A parlagi sas európai állományának közel fele a Kárpátokban él. Egy másik igen ritka faj az európai bölény, melyből alig 400 egyed él e területen. Ma a beltenyészet fenyegeti. Rendkívül veszélyeztetett faj a zerge is, amelyből körülbelül 300, és a jávorszarvas, amelyből körülbelül 100 egyed él a Kárpátokban.

Gazdasági jelentősége[szerkesztés]

Ásványkincsei számottevőek (szén, vas- és színesfémérc), folyóvizeinek ereje pedig lehetőséget nyújt elektromos áram termelésére. A legfontosabb vízerőmű a Vaskapu-szorosban épült. Ipara változatos, olyan ipari szempontból jelentős városok találhatók a hegység területén, mint Kassa és Brassó.

További, Kárpátoknak nevezett hegyvonulatok[szerkesztés]

A különböző korok és országok földrajzi irodalma Kárpátoknak nevez néhány más hegységet is, amik azonban a modern földrajztudomány szerint nem tartoznak szorosan a Kárpátok rendszeréhez.

Nyugati-Kárpátok[szerkesztés]

Románia földrajzában Nyugati-Kárpátoknak (Carpaţii Occidentali) nevezik az Erdélyi-medencét nyugatról határoló hegységvonulatot.

Ennek három fő csoportja:

A Ruszka-havast és a Bánsági-hegyvidéket gyakran a Déli-Kárpátokhoz is sorolják. Mások a három nagy hegységcsoportot nem tartják a Kárpátok részének.

Szerb-Kárpátok[szerkesztés]

Szerb-Kárpátoknak (szerbül Karpatska Srbija) is nevezik a Szerb-érchegységet, amely a Bánsági-hegyvidék déli folytatását jelentő kelet-szerbiai középhegység a Dunától délre. A Szerb-Kárpátokat többnyire nem tartják a Kárpátok szerves részének.


Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Eurföldr: Nemerkényi–Móga: Gábris Gyula – Horváth Erzsébet – Horváth Gergely – Kéri András – Móga János – Nagy Balázs – Nemerkényi Antal – Pavlics Károlyné – Simon Dénes, Telbisz Tamás: Európa regionális földrajza - természetföldrajz. ELTE Eötvös Kiadó (2014) (Hozzáférés: 2016. ápr. 1.) (pdf)
  • Szombathy: Szombathy Viktor: Csehszlovákia (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1976. 324. o. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-076-X  

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]