Brandenburgi Albert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brandenburgi Albert
Albrecht von Hohenzollern.jpg

Német Lovagrend nagymestere
Uralkodási ideje
1510 – 1525
Elődje Frigyes szász herceg
Utódja Kronenbergi Walter
Porosz Hercegség
Uralkodási ideje
1525 – 1568. március 20.
Elődje nincs
Utódja Albert Frigyes
Életrajzi adatok
Uralkodóház Hohenzollern-ház
Született 1490. július 8.
1490. május 16.
1490. május 17.
Ansbach
Elhunyt 1568. március 20. (77 évesen)
Házastársa Dorothea dán hercegnő (1504–1547)
Házastársa Anna Mária braunschweigi hercegnő (1532–1568)
Gyermekei Anna Sophie (1527–1591)
Katharina (*/† 1528)
Friedrich Albrecht (1529–1530)
Lucia Dorothea (1531–1532)
Lucia (1537–1539)
Albrecht (*/† 1539)

Erzsébet (1551–1596)
Albert Frigyes (1553–1618)
Édesapja Brandenburgi Frigyes (1460–1536)
Édesanyja Zofia lengyel hercegnő (1464–1512)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Brandenburgi Albert témájú médiaállományokat.

Brandenburgi Albert, teljes nevén Albrecht von Hohenzollern am Brandenburg-Ansbach, (Ansbach, 1490. május 17. – Tapiau, 1568. március 20.) a Német Lovagrend 37. nagymestere, majd Poroszország hercege.

Élete és pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hohenzollern szobra a Máriavár kertjében.

Édesapja Brandenburgi Frigyes Bayreuth őrgrófja. Testvére György őrgróf II. Lajos magyar király egyik nevelője és az őrgrófság örököse.
1510-ben a császár, V. Károly kinevezte a Német Lovagrend nagymesterévé, s megpróbálta a rendi államot újra teljesen független, szuverén országgá tenni, de tervét részben saját ambíciói is hajtották. 1511-ben már kijelentette, hogy nem akar engedelmeskedni a lengyel királynak, s további törekvései következtében 1519-ben háború robbant ki I. Zsigmond Ágost lengyel királlyal. A háborút, amelynek csak 1521-ben lett vége, súlyosan megszenvedte Poroszország.
A lengyelek, hogy elejét vegyék a rend függetlenedési törekvéseinek, a német császárság ellenében a francia királyt, I. Ferencet támogatták, aki azonban a paviai csatában súlyos vereséget szenvedett.
A külpolitikai helyzet látszólagos kedvező alakulása ellenére a rend helyzete nem javult, épp ellenkezőleg tovább súlyosbodott. 1517-ben terjedni kezdtek Luther Márton német reformátor tanai, s az új vallást a szomszédos észak-német és skandináv államok viszont sorra vették fel, szorító gyűrűt vonva a katolikus Német Lovagrend köré. Egyidőben már Poroszországban és Livónia földjén is terjedőben volt a reformáció.

A Német Lovagrend országából világi hercegség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Albert címere, a lovagrend nagymestereként.

Hohenzollernt elhívták a nürnbergi birodalmi gyűlésre. Ott kapcsolatba került Luther Márton reformátorral és az ő tanait hirdető Andreas Osianderrel. Utóbbi hatására vette fel az evangélikus hitet.
A lovagrend egyházi birtokait szekularizálta és protestáns világi államot hozott létre Porosz Hercegség néven, mely továbbra is Lengyelország hatalma alatt állt. 1525. április 10-én a krakkói piactéren le is tette a hűbéri esküt Zsigmond királynak.
Magát a lovagrendet Luther tanácsára feloszlatta, de ezt a lovagok, a pápa és V. Károly nem fogadta el. A császár új nagymestert nevezett ki Kronenbergi Walter személyében, ki a lovagrend székhelyét inkább áttette a württembergi (frankföldi) Mergentheimbe. Ez volt a lovagok központja 1809-ig, amikor is Napóleon fel oszlatta.

Az 1530-as években többször felszólították Albertet, hogy adja vissza a porosz területeket a lovagoknak, de ezt nem sikerült elérni, mert Poroszország soha nem tartozott a Német birodalomhoz. Ennek oka a német lovagoknak 1226-ban a császárságtól kapott nagy kiváltsága, a rimini aranybulla, amely a rendi államot a német birodalomtól elkülönülő fejedelemséggé nyilvánította. Tehát fennálló helyzeten nem változtatott az ügy felülvizsgálatával megbízott császári-kamarai szék sem. A lovagoknak Európában amúgy is csak szétszórtan elhelyezkedő birtokai voltak, amit megcsappant tekintélyük miatt nem bírtak megtartani és így a 15. század óta tartó lassú hanyatlásuk változatlanul folytatódott tovább. A császár bár szerette volna, de nem sokat tehetett. A lovagrend ügyénél komolyabb fejtörést okozott a portestantizmus és a Münzer Tamás vezette német parasztháború.

Hohenzollern csatlakozott a császárellenes protestáns koalíciókhoz, amiket többnyire Dánia és Svédország szerveztek az észak-német uralkodókkal együtt. A Hercegi Poroszországban világi irányítás alá helyezte a közigazgatást és több más ügyet. Privilégiumokat és előjogokat biztosított az őt támogató nemességnek, s megerősítette a városok még a német lovagrend adományozta kiváltságait, s újakat is biztosított számukra. Északon szekularizációjának hatására Livónia független állammá szerveződött az újjáéledő kardtestvérek lovagrendje irányítása alatt, így nem tudta azon tervét véghez vinni, hogy oda is kiterjeszti hatalmát.
Mint a lengyel király vazallusa, katonái harcoltak az oroszok ellen a livóniai háborúban. 1544-ben megalapította a königsbergi egyetemet. Idős korára vallási és politikai kalandorok hatása alá került és uralkodását nagyban veszélyeztették az ezekkel járó viszályok.
Halála után a poroszországi evangélikus egyház megszilárdult és helyreállt a rend, az őt befolyásoló kalandorokat pedig kiűzték az országból.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vajda Tamás: A Német lovagrend a Baltikumban.
  • Bernt Engelmann: Poroszország, Gondolat kiadó 1986.
  • Uralkodók és dinasztiák, Magyar Világ Kiadó, 2001.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző uralkodó:
Frigyes szász herceg
A Német Lovagrend nagymestere
1510 – 1525
A Német Lovagrend nagymesteri rendkeresztje
Következő uralkodó:
Kronenbergi Walter