Königsbergi dóm

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Königsbergi Dóm
Königsberger Dom Кёнигсбергский собор
federal cultural heritage site in Russia
A Dóm mai főhomlokzata
A Dóm mai főhomlokzata
Königsberg Dom Innen Langhaus West 1.jpg
Vallás

1380-1525 római katolikus, 1525-1945 lutheránus, 1945-1998 használaton kívűli rom,

1998 óta szekularizált
Felekezet szekuláris
Védőszent Szűz Mária és Szent Adalbert
Építési adatok
Építése 1333-1380
Rekonstrukciók évei 1992-1998
Stílus téglagótika
Építtetője Szambiai hercegpüspökség
Alapadatok
Hosszúság88,5 m
Magassága88,5 m
Építőanyag tégla
Elérhetőség
Település Kalinyingrád (1946 előtt Königsberg)
Hely

ulica Kanta 1, Kalinyingrád, Kalinyingrádi terület, Oroszország

ул. Канта 1, Калининград, Калининградская обл.
Elhelyezkedése
Königsbergi Dóm (Kalinyingrádi terület)
Königsbergi Dóm
Königsbergi Dóm
Pozíció a Kalinyingrádi terület térképén
é. sz. 54° 42′ 23″, k. h. 20° 30′ 42″Koordináták: é. sz. 54° 42′ 23″, k. h. 20° 30′ 42″
A Königsbergi Dóm weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Königsbergi Dóm témájú médiaállományokat.

A königsbergi dóm (oroszul: Кафедральный собор в Калининграде – Kafedralnij szobor v Kalinyingráde, vagy Кёнигсбергский собор – Kjonigszbergszkij szobor; németül Königsberger Dom, hivatalosan Szűz Mária- és Szent Adalbert-dómtemplom, oroszul Домский собор Богоматери и Святого Адальберта – Domszkij szobor Bogomatyeri i Szvjatogo Adalbjerta) az oroszországi Kalinyingrád központjában található, a Prégel folyó által körbeölelt Kneiphof (ma Kant) szigeten fekvő téglagótikus stílusban épült orosz kulturális örökségi helyszín. Az egykori templom a II. világháborúban és az azt követő szovjet időszakban szinte teljesen elpusztított hajdani kelet-poroszországi főváros, Königsberg egyetletlen a mai napig is fennmaradt jelentősebb építészeti emléke.

A Szűz Máriának és Szent Adalbentnek szentelt templom a Német Lovagrend által a poroszoktól eloglalt területen alapított Szambiai (vagy Szamlandi) hercegpüspökség székhelyéül épült 1330 és 1360 között. A protestáns Porosz Hercegség megalapítása után a lutheránus königsbergi Albertina Egyetem egyetemi templomaként működött. A templom északi falánál áll Immanuel Kant mauzóleuma. A Königsberget 1944-ben ért brit bombatámadásban kiégett templom romjait csak a Szovjetunió felbomlása után építették újjá. Rekonstrukcíója óta az épületet kiállítások és koncertek rendezésére használják, csupán oldalkápolnáiban tartanak lutheránus és orthodox istentiszteleteket.

Története[szerkesztés]

A kezdetektől a reformációig[szerkesztés]

A későbbi Königsberget alkotó egykoron független Altstadt városában a Szambiai hercegpüspökség (németül Fürstbistum Samland) számára már 1297 és 1302 között épült egy szerény méretű katolikus katedrális. Egy impozánsabb templom építésének szüksége miatt a Német Lovagrend nagymestere, Werner von Orseln 1327-ben Johann Clare hercegpüspök rendelkezésére bocsájtotta a Kneiphof sziget keleti felét. Az építkezés megkezdése előtt a mocsaras területet tölgyfacölöpök ezreivel kellett beépithetővé tenni. A korábbi altstadti katedrálist elbontották, építőelemei az új templom építéséhez lettek felhasználva. 1330-ban végül megindult egy vastag falú, védelmi rendszerrel kiegészített erődtemplom építése amit azonban a saját várának, az Altstadt felett trónoló königsbergi vár közelsége miatt a Német Lovagrend nem nézett jó szemmel. Az emiatt az építkezés beszüntetésére kényszerített hercegpüspök 1333. szeptember 13-án egy szerződés aláírására is kényszerült, melyben garantálta Lotár braunschweigi hercegnek, a lovagrend nagymesterének, hogy az építendő templom nem fog ellátni semminemű védelmi és hadászati funkciót. A történetírás ezen dátumot tekinti a dóm építésének kezdeteként. A dóm építésével egyidőben kezdődött meg a hamar nagy jelentősségre szert tevő Dómiskola (németül Domschule) építése is a Kneiphof sziget északi felén. A középkorban igen rövidnek számító 50 éves építési idő elteltével a dómot 1380-ban szentelték fel.

1440 körül az addigi háromhajós, famennyezetes épületet 12 csillagboltozattal fedett gótikus csarnoktemplommá építették át. A nyugati főhomlokzatot ekkorra már két csúcsos torony fogta közre, melyek közül az északi 1544-ben leégett. A gótikus kórus egyik felét a klérus, másikat a lovagrendi tagok számára tartották fenn[1].

A reformációtól a II. világháborúig[szerkesztés]

Az 1230 óta fennálló, a rimini aranybulla értelmében a Német-római Birodalomtól független német lovagrendi állám 37. nagymestere, Brandenburgi Albert (teljes nevén Albrecht von Hohenzollern am Brandenburg-Ansbach) Luther Márton reformátor és az ő tanait hirdető Andreas Osiander teológus hatására felvette a protestáns hitet. Saját ambíciói illetve a környező északnémet, skandináv és balti területeken is terjedő reformáció hatására Albert 1525-ben a lovagrend egyházi birtokait szekularizálta és protestáns világi államot hozott létre Porosz Hercegség néven, amely továbbra is a lengyel király névleges hatalma alatt állt. Az így létrejött dinasztikus állam az első hivatalosan is lutheránus hitre tért német államá vált.

A königsbergi dómban már 1523. szeptember 23-án Johann Briessmann teológus és reformátor megtartotta első evangélikus prédikációját. Az 1525-es szekularizációval és az új evangélikus egyházi rend bevezetésével a székesegyház ugyan elvesztette káptalanját, ugyanakkor továbbra is a szambiai egyházmegye első temploma maradt. A folytonosság a dóm uralkodói temetkezőhelyként való használatában is megnyilvánult: 1525 előtt a Német Lovagrend nagymestereinek, valamint püspökök és nemesek temetkezési helyéül szolgáló templomot Albert herceg és családja, illetve a hercegség nemessége is temetkezési helyéül választotta. A 16. század második felében és a 17. század elején számos nemesi epitáfium került elhelyezésre a templom belső tereiben. Kint, a falak mentén lévő boltívek alatt, pedig az ún. „professzorok boltozata" (németül Professorengewölbe) került kialakításra, ahol a szomszédos egyetem kiemelkedő oktatói helyeztettek örök nyugalomra, köztük Immanuel Kant is.[1]

A reformációval a dómban és közvetlen környezetében alakult ki Königsberg két fő szellemi intézménye: 1544-ben a székesegyház északi tőszomszédságában nyitotta meg kapuit az Albert herceg által alapított Albertina egyetem; a dóm déli tornyában pedig 1650-ben került elhelyezésre Martin von Wallenrodt kancellár 2000 kötetes könyvgyűjteménye. A Wallenrodt-könyvtár (németül Wallenrodtsche Bibliothek) gazdagon díszített helyiségeit 1673-ban nyitották meg a nagyközönség előtt.

II. világháború és a szovjet idők[szerkesztés]

A Brit Királyi Légierő 1944. augusztus 29-től 30-ig virradó éjszaka az addig elérhetetlennek hitt Königsberg ellen végrehajtott második légitámadásában a város történelmi magja, így a Kneiphof sziget is megsemmisült. Ugyan a dóm maga nem minősült célpontnak, a sűrűn beépített Kneiphofot ért bombázás és tűzvihar következtében a tetőszerkezet lángba borult, a boltozatok egy része beomlott, a falak összeomlottak. Egy túlélő beszámolója szerint a város náci vezetése megtiltotta a Kneiphof oltását, így a sziget lakosságának csaknem egésze odaveszett, épületállománya jórészt elpusztult.[2] A légitámadás következtében teljesen leégett a dómban található Wallenrodt könyvtár, illetve a legtöbb nagymersteri és hercegi síremlék is részben vagy egészben elpuszult.

A háború végeztével a romokban heverő Königsberg Kelet-Poroszország északi részével együtt a Szovjetunió részévé vált, a megmaradt német lakosság teljes egészét elűzték és helyükre szovjet lakosokat telepítettek. A város új szovjet vezetésnek sem eszközei, sem érdeke nem volt a székesegyház romjainak és más történelmi épületek helyreállításához. A háború előtti épületeket, így a kastélyt, az egyetemet, illetve a történelmi városmag egészét, amelyeket „a porosz militarizmus és fasizmus szimbólumának” és „az új szocialista város szégyenfoltjainak” tekintették, lebontották. A dóm romjai azonban az egykori Königsberg német múltjának szinte egyetlen jelentős emlékeként elkerülte a teljes pusztulát, az épület északnyugati sarkán álló Kant mauzóleum miatt az új városvezetés nem merte felrobbantani a romokat. 1960-ban a dóm romja kulturális műemléki státuszt kapott, ám ennek ellenére mind maga az épület, mind Kant sírja tovább pusztultak.

Újjáépítés és mai funkciók[szerkesztés]

Már röviddel a Szovjetunió felbomlása előtt felmerült a dóm helyreállításának terve, amely 1992-ben meg is indult orosz állami illetve német magántőke bevonásával. Az állagmegóvási munkálatok után 1994 és 1996 között a fuldai Kézműves és Műemlékvédelmi Központ valamint az orosz Кафедральный Cобор – Kafedralnyij Szobor nevű cég vezetésével felújításra kerültek az épület megmaradt külső falai és Kant sírboltja, illetve újjáépült a tetőzet valamint a templom egykori belsőépítészeti elemeinek egy része, pl. az orgona, az üvegablakok és a Wallenrodt-könyvtar faragott polcai.

1998-as megnyitása óta a dóm épületét kulturális és vallási célokra használják. A dóm gyakori színhelye komoly- és egyházzenei koncerteknek, egy-egy oldalkápolnájában rendszeresen tartanak lutheránus illetve ortodox istentiszteletet, keresztelőkápolnájában keresztelőket. A dóm fala közt működik egy dóm- és egy Kant-múzeum, a Wallenrodt könyvtár egy helyreállított terme látogatható.

Kirill moszkvai pátriárka 2009 áprilisában Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnöktől kérte a königsbergi dóm az orosz ortodox egyház számára történő adományozására. Ezt megelőzően a kalinyingrádi Ortodox Egyházmegye kérelmet nyújtott be a helyi közigazgatáshoz, hogy „a rendeltetésszerű felhasználás érdekében" birtokba vehesse a dóm épületét, beleértve annak kiegészítő épületeit is.[3]

Belsőtér[szerkesztés]

Hercegi kripta[szerkesztés]

A háborúban elpusztult fejedelmi kripta

A dóm alatt található hercegi kriptában (németül Fürstengruft) található számos lovagrendi nagymester, püspök, nemes, illetve Albert herceg és közvetlen családjának síremlékei:

A kripta legtöbb síremléke elpusztult vagy súlyos károkat szenvedett a II. világháború és az azt követő szovjet évtizedek alatt. A dóm folyamatban lévő belső helyreállításának keretein belül tervben van a kripta látogathatóvá tétele.[4]

Kant síremléke[szerkesztés]

Kant 1804-es halála utan a dóm északi felén, az Albertina egyetem oktatóinak végső nyughelyéül szolgáló „professzorok boltozata" (németül Professorengewölbe) alatt helyezték örök nyugalomra. 1804-től 1880-ig Kant sírja a boltozatból átalakított ún. Stoa Kantiana előcsarnokának keleti végében, a dóm északkeleti sarkában lett kialakítva. Az egyszerű épületet 1880 alakították át egy lépcsős oromzatos, neogótikus kápolnává, mely a dóm téglagótikus formanyelvéhez igazodott. A zárt épületrész az idők folyamán hajléktalanok menedékhelyévé vált, a leromlott állapotű professzorok boltozatát a századfordulón le kellett bontani.

A dóm 1904-1907 között zajló felújítása, valamint Kant halálának századik évfordulója során a városvezetés fontolóra vette a sír áthelyezését a templom belsejébe. Végül, 1924-ben, Kant születésének 200. évfordulójan a königsbergi Művészeti Akadémia építészprofesszorára, Friedrich Lahrs tervezésében a bauhaus és a lovagrendi gótika elemeit ötvöző kenotáfium épült az egykori neogót kápolna helyére. A fémrácsokkal övezett rochlitzi porfíros gránitból készült szabad oszlopok építésével lezárhatóvá vált a síremlék.

A II. világháború pusztitásait átvészelő síremlék a dóm romjaival együtt nem jutott a régi Königsberg szinte valamennyi más nevezetességének sorsára, hisz a kommunista vezetés Kantot annak a Georg Wilhelm Friedrich Hegel elődjének tekintették, akinek filozófiája nagy hatással volt Karl Marx tanaira. A háború után újonnan betelepített kalinyingrádi lakosság körében kialakult a hagyomány, hogy a menyasszony és vőlegény esküvői ékszereit Kant sírjára helyezik.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Lorenz Grimoni: 675 Jahre Königsberger Dom. In: Königsberger Bürgerbrief. Nr. 71 (2008), 31–38. o.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Olivier Chaline. „Königsberg, microcosme d'histoire prussienne”. Histoire, économie & société 32 (2), 97-108. o.
  2. Ostpreußen im Inferno 44/45. Polar-Film, 1999.
  3. Kerstin Holm: Gottesdienst im Kant-Museum. Die Russisch-Orthodoxe Kirche beansprucht als eine Art späte Wiedergutmachung den Königsberger Dom. In: Frankfurter Allgemeine Zeitung. 2009. július 17.
  4. Gunnar Strunz: Königsberg; Kaliningrader Gebiet. Trescher, Berlin 2014, ISBN 978-3-89794-278-3, 94. o.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Königsberger Dom című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.