Szergej Mihajlovics Eisenstein

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eisenstein ideirányít. Egyéb jelentéséhez lásd Vaskő.
Szergej Eisenstein
Sergei Eisenstein 02.jpg
Születéskori neve Szergej Mihajlovics Eisenstein
Született 1898. január 23.
Riga,  Orosz Birodalom
Elhunyt 1948. február 11. (50 évesen)
Moszkva,  Szovjetunió
Házastársa Pera Ataseva (1934 - 1948)
Foglalkozása filmrendező, teoretikus

Szergej Eisenstein az IMDb-n
Szüleivel

Szergej Mihajlovics Eisenstein (A magyar szakirodalomban gyakran: Eizenstein. Oroszul: Сергей Михайлович Эйзенштейн, lettül: Sergejs Eizenšteins) (Riga, Lettország, 1898. január 23.Moszkva, 1948. február 11.), szovjet filmrendező és teoretikus, a szovjet és az egyetemes filmtörténet egyik legjelentősebb alakja. Munkásságával nagy mértékben hozzájárult a film formanyelvének kialakításához.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Petrográdban tanult, festőnek és közben mérnöknek is készült, de végül nem szerzett diplomát. 1918-ban a Vörös Hadseregben önkéntesként agitációs plakátokat készített. 1920-tól egy moszkvai avantgárd színház díszlettervezője, majd rendezője volt. A hagyományos művészi formákat radikálisan elutasító áramlatok híveként tanulmányozta többek között a japán Kabuki színház formavilágát is. Új utakat keresve alakította ki első, ún. attrakciós montázs elméletét, amely végül logikusan vezette el a filmhez.

Első, némafilmes korszakának mind a négy játékfilmje (lásd lejjebb a filmográfiát) jelentős alkotás, bennük sikerrel alkalmazta és közben állandóan tovább is fejlesztette elméletét. Nem egyéni hősöket, hanem típusokat ábrázol, csak egy igazi hőse van: a tömeg. Filmjeit patetikus, néha szatirikus hangvétel, forradalmi hevület jellemzi, de ezt a hatást gondosan megkonstruált jelenetekkel, pontosan kiszámított képi kifejezőeszközökkel érte el. Ebben méltó alkotótársa volt állandó operatőre, Eduard Tissze.

Eisenstein a montázst, a képek egymás mellé állításának módját tekintette a film lényegének. Felfogását az 1+1=3 képlettel szokták jellemezni: két egymást követő kép összhatásából olyan új jelentés születhet, amely jelentést önmagában egyik kép sem tartalmazza. A képeknek és a jeleneteknek ez az ütköztetése, ellenpontja sajátos dinamikát teremt: nem csupán a ritmus, hanem a keltett asszociációk, gondolatok dinamikáját is. Az ún. intellektuális filmet a fogalmak közvetlen képi megjelenítésére is alkalmasnak tartotta. A ma már klasszikusnak számító Patyomkin páncélos (más fordításban: Patyomkin cirkáló) hozta meg számára a világhírt. Ennek egyes képsorait, például az odesszai lépcső jeleneteit, az Eisensteinről szóló csaknem minden írás idézi. A Patyomkin páncélos-t 1958-ban a világ tizenkét legjobb filmje közé választották.

1929-ben Eisenstein alkotótársaival Nyugat-Európába, majd az Egyesült Államokba utazott, ahol forgatási szerződést kaptak, de a terv végül meghiúsult. Ezután Mexikóban az országról szóló Que viva Mexico! című tervezett filmjükhöz készítettek felvételeket, ám a filmet nem fejezhették be, és a hatalmas mennyiségű filmanyagot sem vihették magukkal. Abból később mások, több különböző filmet állítottak össze. A filmet szponzorként Upton Sinclair támogatta, majd a túlköltekezést megelégelve végül a támogatást is ő vonta meg.

Hazatérése után Eisenstein a moszkvai Filmművészeti Főiskolán filmrendezést tanított és elméleti munkáin dolgozott. A hangosfilm elterjedése új kihívást jelentett: az intellektuális filmről korábban vallott nézeteit részben módosította, a fogalmak közvetlen megjelenítése helyett a belső monológ kérdése, a filmhang, a szöveg, sőt a színek dramaturgiai szerepe kezdte foglalkoztatni. Állandó konfliktusban állt a filmipar nagyhatalmú vezetőjével. Végül csak 1936-ban kapott forgatási lehetőséget, ám Bezsin rétje című filmjét a hivatalos vélemény mint formalista alkotást bemutatásra alkalmatlannak találta. Eisenstein nyilvánosan önkritikát gyakorolt. Történelmi tárgyú – immár hangos – filmjeiben (zenéjüket Szergej Prokofjev szerezte) előtérbe került az egyéni hős, a történelmi személyiség monumentálissá növesztett alakja. Ezt a látásmódot a közeledő, illetve már az országban dúló háború is indokolta. A háborús években kezdte el a három részesre tervezett Rettegett Iván forgatását. Az első részt sikerrel be is mutatták, de a másodikat elhibázottnak ítélték, Eisenstein pedig ismét önkritikát gyakorolt, nekilátott filmje kijavításához, de nem volt ideje befejezni azt. 50 éves korában szívroham következtében meghalt.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1923: Glumov naplója (rövidfilm, az Eisenstein által rendezett Karrier c. színházi darab része)
  • 1924-25: Sztrájk (Стачка)
  • 1925-26: Patyomkin páncélos (Броненосец „Потёмкин“) (az úgynevezett brüsszeli tizenkettő (1958) első helyezett filmje)
  • 1927-28: Október (Октябрь)
  • 1926-29: Régi és új (Старое и новое)
  • 1930-32: ¡Que viva Mexico! (Да здравствует Мексика!) (befejezetlen, 1979-ben restaurálták)
  • 1935–37: Bezsin rétje (Бежин луг) (befejezetlen, a forgatást kétszer is megszakíttatták, a film anyagát tulajdonképpen megsemmisítették – Szergej Jutkevics restaurálta állóképekben Eisenstein halálának huszadik évfordulójára, 1968-ban)
  • 1938: A jégmezők lovagja (Александр Невский)
  • 1941-45: Rettegett Iván I–II. (Иван Грозный) (a II. részt betiltották, első bemutatása 1958-ban volt, ez a film részben színes. A III. rész terv maradt.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]