Kassa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kassa (Košice)
Košice z vyhliadkovej veže 5.JPG
Kassa címere
Kassa címere
Kassa zászlaja
Kassa zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
Turisztikai régióAbaúj
Rang város
Polgármester Richard Raši
Irányítószám 040 00
Körzethívószám 055
Forgalmi rendszám KE
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 240 688 fő (2011)
Népsűrűség966 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság208 m
Terület242,768 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kassa (Szlovákia)
Kassa
Kassa
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 43′ 08″, k. h. 21° 15′ 28″Koordináták: é. sz. 48° 43′ 08″, k. h. 21° 15′ 28″
Kassa weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kassa témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kassa (szlovákul: Košice Loudspeaker.svg kiejtése, németül: Kaschau) Szlovákia második legnagyobb városa, az egykori Abaúj-Torna vármegye székhelye, ma a róla elnevezett kerület és járás központja, katolikus érseki és evangélikus püspöki székhely. Abaszéplak, Bárca, Hernádtihany, Kassaújfalu, Kavocsán, Miszlóka, Pólyi, Saca, Szentlőrincke, Szilvásapáti és Zsebes községeket csatolták hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

A város a Hernád partján, a Kojsói-havasok lábánál fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét puszta személynévből, valószínűleg a Kasa vagy valamely Ka- kezdetű személynévből kapta. A szlovák Košice (= Kosáék) párhuzamos szlovák névadás eredménye.

A város neve más nyelveken: németül Kaschau, latinul Cassovia vagy Cassoviae, horvátul Kašava, lengyelül Koszyce, oroszul Кошицы / Košicy.

Története[szerkesztés]

Kassa – az ősi magyar város – látképe 1617-ből
A Fő utca
A városi színház épülete
Az Andrássy-palota
A Fő utca – 1902-ben
A Puskin utcai ortodox zsinagóga

A település ősidők óta lakott hely, ahol a 13. században hospesek telepedtek le. A várost először 1230-ban, erődítményeit 1312-ben említik, amikor Károly Róbert vezére, Görgey Jordán ostrom alá veszi a Csák Máté-párti várost. 1347-től szabad királyi város.

„Mi Lajos, Isten kegyelméből Magyarország királya, ezen oklevelünkkel tudtára adjuk mindenkinek, akit illet, hogy királyi kegyünk által, tekintettel hű kassai polgáraink és vendégeink hasznára, azt akarván, hogy ugyanezek felemelkedjenek a kegyelem ajándékai által, alázatos folyamodványukra személyes jóindulatunkból engedélyeztük ugyanezen kassai polgáraink részére, hogy ettől fogva városuk titkos és nyilvános pecsétjén és zászlóján joguk legyen és örökké használhassák a királyi címerünkből kivett pajzsformát, melyben felül kék színű sáv három liliom ábrájával húzódik, és oldalt lentről négy vörös és ugyanannyi fehér vonal. Titkos pecsétünk alatt ezen oklevél igazolására, kiváltság formájában fogjuk kiadni ugyanazon polgáraink hasznára nagypecsétünk alatt, amennyiben ezt elénk fogják terjeszteni. Kelt Diósgyőrben, az Úr mennybemenetele előtt két nappal 1369. május 7.

1374-ben Nagy Lajos király országgyűlést tartott itt, ezen a rendek elismerik a leányági örökösödést. 1441-ben sikertelenül ostromolta Perényi Miklós, majd I. Ulászló is. 1449-ben a város alatt verte meg Giskra cseh serege Székely Tamás magyar seregét, s a csatában a magyar hadvezér is elesett. 1491-ben Albert lengyel herceg fél évig ostromolta eredménytelenül. 1526-ban I. Ferdinándnak meghódolt, 1536-ban Szapolyai János foglalta el, de 1551-ben ismét Ferdinándé lett. 1604-ben Bocskai szállta meg, innen szólította fel a nemességet az alkotmány és a vallásszabadság védelmére. Basta sikertelenül ostromolta, de 1606-ban ismét a királyé lett. 1606. december 29-én itt halt meg Bocskai István fejedelem, itt is temették el. Hívei szerint megmérgezték, de valószínűleg vízkórban hunyt el.

A város a 17. században hosszabb ideig az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. 1619. szeptember 5-én Bethlen Gábor foglalta el, innen adta ki kiáltványát, és itt tartotta esküvőjét 1625. március 2-án Brandenburgi Katalinnal. 1644. január 18-án itt kiáltották ki a rendek I. Rákóczi Györgyöt Magyarország fejedelmévé. 1657-ben a jezsuiták főiskolát és nyomdát alapítottak itt. Az 1670-es években többször eredménytelenül ostromolták a kurucok. 1677. november 26-án a császáriak a lázadó várost elfoglalva a vezetőket kegyetlenül kivégezték. Azután a várostól délre 1670 és 1676 között ötszögű citadellát építettek, amelyet Thököly 1682-ben elfoglalt, majd 1685. október 25-én Caprara generális foglalta vissza. 1596 és 1700 között az egri püspök székhelye volt. 1703-ban Rákóczinak behódolt, 1706-ban Rabutin sikertelenül ostromolta, végül 1711. április 27-én foglalták el a császáriak. 1713-ban lebontották a citadellát, nyoma sem maradt.

1788-ban itt jelent meg az első magyar nyelvű folyóirat, a Magyar Museum. A 18. század végén Vályi András így ír róla (részlet): „KASSA. Cassovia Kaschau. Kossicze. Szabad Királyi Város Abaúj Vármegyében, és Magyar Országnak felsőbb részében a’ legrégibb, ’s leg nevezetesebb ’s Fő Város. Fekszik Hernád vize mellet, lapos és kies térségen, külömbféle hegyektől nem meszsze, tetszőleg helyheztetve, Bárczának szomszédságában, Eperjesről 4, Egerhez 12, Budához, és Pesthez pedig 33 német mérföldnyire. Nevezetének eredetéről külömbféle képen véllekednek az Írók, némellyek a’ Kvadúsoktól, e’ német szótól, Quardau, az az Kvadusok’ mezeje, a’ Kaszszától, vagy Gázától nevezik. Bombárdi pedig Kásafalvától, ollyformán mint Búzafalva neveztetik a’ búzától, ’s azzal akarja hítelesebbé tenni véllekedését, hogy IMRE Királlynak diplomájában MCCII. Kasafalviaknak neveztetnek a’ lakosok. E’ Városnak eredetét Turóczi mintegy 1143-dik esztendőre határozza, és azoknak a’ szászoknak tulajdoníttya, kiket magyar Országba, és Erdélybe, második GEIZA hívott vala. Mások ellenben azt állíttyák felőle, hogy két faluból származott légyen, mellynek eggyike alsó, másika pedig felső Kassának neveztetett. [...] Lehető ugyan, de ekkor még Kassa, ’s a’ több említett Városok is, tsak hadi készület képen építtettek, ’s annak utánna öregbűlésnek idővel lassanként. Minthogy Íróink e’ Városnak eredetét világosan, és bizonyosan meg határozva fel nem jegyzették, nem lehet egyenesen meg határozni, kivévén, hogy e’ Város, IMRE Király alatt, már a’ nagyobb Városok közzé számláltatott, és kő falakkal is körűl vétettetett. Ötödik ISTVÁN alatt pedig földekkel meg ajándékoztatott. Némellyek a’ Városnak meg erőssíttetését 1290-dik esztendőre határozták; de inkább vélhető, hogy 1241-diktől 1244-dikig tartott Tatároknak dühösködések után nem lévén még Kassa meg újjítva, 1285-dikben Kún László alatt, ismét tetemetesebben széjjel rontattatott, és így András által Kassa Városának falai inkább meg újjíttattak, mind tulajdonképen építettek. Annak utánna első KÁROLY által még inkább meg erőssíttettek, mellyett kétség kivül első LAJOS öregbített vala.[1]

1802-től püspöki székhely. A városfalakat a 18. század végétől 1856-ig fokozatosan lebontották, csak a Hóhér-bástya és kisebb falszakaszok maradtak fenn. 1848. december 8-án és 1849. január 4-én is a közelében verte meg Schlik császári tábornok a magyar honvédsereget (kassai ütközet). 1849. február 15-én vonultak be a honvédek a városba, de június 24-én az oroszok megszállták.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról (részlet): „Kassa, németül Caschau, egy a legszebb legrégibb, s legmüveltebb királyi városaink közül, Abauj-Torna vmegyében, Pesthez 32, Debreczenhez 18 mfd távolságra, majd minden oldalról szőlőhegyekkel körülkeritett gyönyörü kies völgyben fekszik, a Hernád vize partján. Maga a hajdan nagyon megerősitett város kicsiny, de széles rendes utczái, csinos sőt pompás épületei miatt, méltán legszebb városaink közt foglal helyet. Ezenkivül, 3 külvárost számlál, mellyeket a belvárostól széles gyeptér (glacis) választ el. A külvárosok házai alacsonyok, s jelest épen nem lehet róluk mondani. A belváros főutczáján látható a sz. Erzsébet roppant és pompás szentegyháza, melly most püspöki székes templom. Nevezetesb épületek még: a sz. Mihály temploma, melly Kassán legrégibb épületnek tartatik; a dominikanusok, a sz. Orsolya szüzek templomai és kolostorai; a seminariumi, academiai szentegyházak, melly utolsót az academia épületével együtt hajdan a jesuiták birtak; az evang. ujabb izlésre épült szentegyház, s a félreeső ref. templom; a püspöki palota; a kétemeletes nagy kiterjedésü kamara-ház, mellyben a posta, harminczad s beváltó pénztár hivatalok vannak telepitve; a vármegyeház; a tanácsház; a felső-kaszárnya; vége gr. Andrássy, Szirmay, Barkóczy, Csáky, Péchy, Sos stb. nemzetségek lakházai. Népessége a legujabb katonai összeirás szerint 13,034 lélek, kik közt 4738 tót, 2904 magyar, 2592 német ajkú, 729 izraelita, 113 orosz, 100 czigány, 2838 pedig részint belföldi, részint külföldi idegen. Foglalatosságuk kis részben föld és szőlőmüvelés, nagyobb részben kézmüi és gyári ipar, és kereskedés. Szántóföldjei termékenyek, különösen rétjei nagyon jók; szőlőhegye savanyus, de állandó asztali bort ad; a városi vágásokra osztott erdő igen tágas és szép.[2]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Abaúj-Torna vármegyét tárgyaló része szerint (részlet): „SÁROS- ÉS ABAUJVÁRMEGYE határán találkoznak a gömör-szepesi érczhegység keleti ágai az északról délnek vonuló eperjes-tokaji hegylánczczal. Egyedül akkora völgynyilás marad a két hegység közt, melyen a Hernád keresztül törhet. De nyomban rá kelet-déli irányban kanyarodnak el az érczhegység vonalai, a Hernád völgye kitágul, fokozatosan szélesedni kezd, hogy aztán délen a nagy Alfölddel egyesüljön. A két hegyvonal szögében, a Hernád sík völgyének fejénél fekszik Kassa sz. kir. város, Abauj-Tornavármegye fővárosa. A hegyfalon keresztül, mely észak felől félkörben karolja át a mai várost, egy aránylag szelid emelkedésű hágó köti össze a Hernád völgyét, tehát közvetlenül a nagy magyar Alföldet Galiczia nyugati részével, a középkorban oly nagy fontosságu s ma is kiváló jelentőségű fővárosával, Krakkóval. A Magas Tátra bérczvonala miatt Lengyelország a legrövidebb úton csakis a Hernád völgyén át érintkezhetett az Alfölddel, meg a Hegyaljával, s minthogy Galiczia felől kevésbé meredek a Kárpátok lejtője, mint Magyarország felől, a hegyen túli lakosok árúik kicserélése alkalmával itt csekélyebb fáradsággal találhatták meg az érintkező pontot az alföldi lakosokkal, a kiknek a hirtelen összezáródó hegyöv már Sáros felé elvágta útjokat. A város középpontja a régi Kassa, mely ellipszis alakban épült. A régi város körülete ma is világosan látható a bástyavonalakon keletkezett utczákban, jóllehet a vársíkok beépitésével már több helyen megtörték e vonalat.[3]

1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, amikor a fejedelmet a Szent Erzsébet-dóm kriptájába temették el. 1918-ban elfoglalták a csehek, 1919. június 6-án a magyar Vörös Hadsereg visszafoglalta, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette. 1920. június 4-én a trianoni diktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át. 1935-ben megtalálták a híres kassai arany éremleletet.

1938-ban az első bécsi döntés értelmében visszakerült Magyarországhoz. A város lakossága 1938. november 11-én ünnepélyesen fogadta a bevonuló magyar csapatokat és Horthy Miklós kormányzót.[4] 1941. június 26-án bombatámadás érte, három felségjel nélküli bombázó összesen 29 db százkilós bombát vetett a városra. 32 halálos és 82 sebesült áldozat mellett tetemes anyagi kár is keletkezett. Egy bomba nem robbant fel és cirill-betűs feliratokat találtak rajta, ennek alig várt ürügyén Magyarország deklarálta hadiállapotát a Szovjetunióval. Többféle magyarázatot kerestek a történészek. Az egyik verzió szerint a közeli, Kassára nagyon hasonlító Eperjes német hírközpontja lehetett a céljuk, amely a fasiszta szlovák bábállam területén maradt. Hazánkat nem is volt célszerű bevonni az eszkalálódó háborúba. Szerencsétlen navigációs hiba okozhatta tehát ezt a számunkra tragikus végű konfliktust, amit a lassacskán megnyíló orosz levéltárak adatai sem cáfolnak.[5] Kassáról 1944. május 15-én indítottak két vonatszerelvényt Auschwitzba. Ezeken 7684 kassai zsidót szállítottak a haláltáborba. Május folyamán még két, június 3-án pedig még egy szerelvény indult el, további 9013 kassai és környékbeli zsidóval. 1945. január 19-én foglalta el a szovjet munkás-paraszt Vörös Hadsereg, ekkor újra Csehszlovákia része lett. 1945. április 4-én itt hirdette meg Beneš elnök a hírhedt kassai kormányprogramot. Ma Szlovákia keleti részének központja.

Közlekedése[szerkesztés]

Kassa város térképe, Trianon előtt

Légi közlekedés[szerkesztés]

A várost légi úton a Kassai repülőtéren keresztül lehet elérni, amely a város déli részén fekszik. Regionális járatok indulnak a pozsonyi, bécsi és prágai repülőtérre.[6] Jelentősebb légitársaságok a Cseh Légitársaság, az Austrian Airlines és a Danube Wings. A 2008-as szezonban 590 919 utast szolgált ki.[7]

Lakossága[szerkesztés]

Harangjáték a zenélő szökőkút mellett, amely minden órában más dallamot játszik
Kassa lakossága[8]
Év Lakosok száma Év Lakosok száma Év Lakosok száma
1480 10 000 1890 28 900 1961 79 400
1800 6000 1910 44 200 1970 142 200
1820 8700 1921 52 900 1980 202 400
1846 13 700 1942 67 000 1991 235 160
1869 21 700 1950 60 700 2001 236 093

A középkorban magyar, német és szláv elem is jelen volt a városban, a magyarok aránya a török hódoltság éveiben kezdett nőni, majd a 18-19. században újra csökkent a szlovákok javára. A dualizmus éveiben fokozatosan nőtt a magyarság aránya. 1880-ban a lakosok 39,5%-a szlovák anyanyelvűnek vallotta magát, 38,4% magyarnak, 16,2% pedig németnek. 1891-ben a lakosok 49,1%-a magyar anyanyelvűnek vallotta magát, 33,6% szlováknak, 13,5% pedig németnek. 1910-ben már a város lakosságának 75,4%-a magyar, 14,8% szlovák és 7,2% német: 44 211 lakosából 33 350 magyar, 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin.

A két világháború között az etnikai arányok megfordultak, a többség szlováknak vallotta magát, 1941-ben újra magyar többségű volt a város. A második világháborút követően erőteljes szlovákosítás indult meg, a kitelepítéseknek, illetve a nagyarányú iparosításnak betudhatóan radikálisan megváltozott a város nemzetiségi összetétele – a magyarok arányszáma minimalizálódott, a németek száma pedig a mérhetőség határára esett.

A 2001-es népszámlálás adatai alapján 236 093 lakosából 210 340 szlovák (89,1%), 8940 magyar (3,8%), 5055 cigány (2,1%), 2803 cseh (1,2%), 1279 ruszin, 1077 ukrán és 398 német volt.

Népessége 2011-ben 240 688 fő, ebből 6382 magyar (2,65%).[9] Közel negyedmillió lakosával Kassa az ország második legnépesebb városa.

A kassai Óváros demográfiája[szerkesztés]

1880-ban 26 097 lakosából 10 007 magyar, 10 311 szlovák, 4218 német, 16 ruszin, 11 román, 10 szerb-horvát, 164 egyéb anyanyelvű, 469 idegen és 891 csecsemő; ebből 18 372 római katolikus, 2846 zsidó, 2013 evangélikus, 1684 görögkatolikus, 1011 református, 84 pravoszláv, 3 unitárius és 84 egyéb vallású volt.

1890-ben 28 884 lakosából 14 421 magyar, 9713 szlovák, 3891 német, 33 ruszin, 24 román, 17 horvát, 11 szerb, 6 szlovén és 768 egyéb nemzetiségű volt.

1900-ban 40 102 lakosából 25 996 magyar, 9244 szlovák, 3446 német, 307 ruszin, 49 román, 28 horvát, 11 szerb és 1021 egyéb nemzetiségű.

1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar, 6547 szlovák, 3189 német, 210 ruszin, 91 román, 28 horvát, 18 szerb és 778 egyéb nemzetiségű.

1919-ben 46 820 lakosából 17 991 magyar, 22 858 csehszlovák, 2477 német, 86 ruszin és 3414 egyéb nemzetiségű volt.[10]

Városrészek[szerkesztés]

Területi felosztás[11]
  Kassa intra muros
  Beépített terület
  Mezőgazdasági zóna
  Erdős terület
Sign bw stripes r.png Beépített terület, 1910-ben
Az Orbán-torony
A Szent Mihály-kápolna
Kassa városrészei Kassa városrészei
I. járás II. járás III. járás IV. járás
Dzsungel KVP lakótelep Dargói Hősök lakótelep Abaszéplak
Észak Luník IX Kassaújfalu Bárca
Hernádtihany Miszlóka   Dél
Kavocsán Nyugat   Szilvásapáti
Óváros Peres   Tóvárosi lakótelep
Tihany-lakótelep Pólyi   Zsebes
  Saca    
  Szentlőrincke    

A városhoz tartozó egykori önálló települések a városhoz csatolás évével: Abaszéplak (1976), Bárca (1968), Buzinka (Sacához 1943), Hernádtihany (1968/1969), Kassaújfalu (1968/1990), Kavocsán (1976), Miszlóka (1968), Peres (?), Pólyi (1968), Saca (1968/1970), Szentlőrincke (1976), Széplakapáti (Abaszéplakhoz 1945), Szilvásapáti (1968), Zsebes (1976).

Főbb látnivalók[szerkesztés]

A Kelet-Szlovákiai Múzeum
  • A város legnagyobb műemléke az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt Szent Erzsébet-dóm.
    • A dóm helyén már a 13. században állt egy templom, amely 1378-ban leégett. Ezután fogtak hozzá a dóm építéséhez, de csak 1520-ban fejezték be véglegesen a nagyméretű, háromhajós csarnok-templomot. 1556-ban tűz pusztította, később többször is javították, végül 1877 és 1896 között Steindl Imre tervei szerint építették újjá. Északi tornya 1775-ben, befejezetlen déli Mátyás-tornya 1904-ben nyerte el mai formáját. Szárnyas főoltára 1474 és 1477 között készült. A dóm altemplomában temették el Rákóczi Ferenc 1906-ban Rodostóból hazahozott hamvait. Márványkoporsóját nemzeti színű szalagos koszorúk sokasága borítja. Belépti díj ellenében, akár magyar nyelvű idegenvezetéssel is meg lehet tekinteni. A dóm tornya is látogatható, ahonnan kiváló a kilátás a városra.
  • A zenélő szökőkút a harangjátékkal.
  • Domonkos temploma az 1250-es években már állott, eredetileg gótikus, majd barokkizálták, mai formáját 1894-ben kapta.
  • A ferences templom a 14. század végén épült, később barokkizálták.
  • Evangélikus temploma 1816-ban létesült.
  • Görögkatolikus temploma 1882 és 1886 között készült.
  • A várostól északnyugatra emelkedő dombon 1736 és 1758 között épült fel a Kálváriatemplom. 1773-ban katonai raktár lett, 1820-ban visszaadták az egyháznak és újra felszentelték, 1826-ban XII. Leó pápa teljes búcsút engedélyezett az ide látogatóknak. A templom a kassaiak búcsújáróhelye.
  • Kassán áll a Kelet-szlovákiai Múzeum (régebbi Rákóczi Múzeum) 19. század végi épülete is.
  • A város üdülőhelye a Hernád partján épült Kassafürdő.
  • Orbán-torony.
  • Ortodox zsinagógája a Puskin utcában, az 1930-as években épült.
  • Kassai botanikus kert
Rákóczi rodostói házának mása Kassán, eredeti, a fejedelem által készített bútorokkal. A ház elé 2006-ban állítottak szobrot
  • Rodostói ház (Rákóczi utolsó háza – ill. annak másolata a múlt század 40-es éveiben épült és csak fél évszázaddal később lett a Kelet-szlovákiai Múzeum egyik állandó kiállítóhelye. Az eredetije a törökországi Rodostóban található. A török építészet egyedülálló példájaként betekintést nyújt II. Rákóczi Ferenc életének utolsó időszakába is, aki száműzetésének éveit ilyen épületben töltötte. Hogy az összkép még teljesebb legyen, eredeti berendezésének egy részét Törökországból szállították ide.)

Átlagos hőmérsékleti és csapadékértékek a városban[szerkesztés]

[12]

Kassa 2001 2002 2003
Hónap Hőmérséklet Csapadék Hőmérséklet Csapadék Hőmérséklet Csapadék
Január -0,2 °C 54,9 mm -2,2 °C 5,2 mm -3,8 °C 5,1 mm
Február 1,1 °C 7,4 mm 2,8 °C 11,1 mm -3,2 °C 13,4 mm
Március 5,5 °C 89,7 mm 5,8 °C 11,4 mm 3,3 °C 6,2 mm
Április 10,0 °C 46,6 mm 10,5 °C 25,0 mm 9,4 °C 39,5 mm
Május 16,4 °C 31,9 mm 17,9 °C 39,3 mm 18,3 °C 37,8 mm
Június 17,1 °C 61,7 mm 19,4 °C 88,6 mm 20,6 °C 43,4 mm
Július 20,5 °C 115,8 mm 22,2 °C 115,4 mm 21,3 °C 60,9 mm
Augusztus 20,8 °C 25,4 mm 20,4 °C 112,6 mm 21,6 °C 81,3 mm
Szeptember 13,3 °C 58,4 mm 14,2 °C 53,9 mm 14,7 °C 66,4 mm
Október 11,6 °C 18,1 mm 7,8 °C 92,7 mm 6,8 °C 81,6 mm
November 2,0 °C 46,2 mm 5,3 °C 23,1 mm 5,8 °C 21,3 mm
December -4,9 °C 10,3 mm -3,3 °C 31,8 mm -0,8 °C 21,1 mm
  • Eddig mért legmagasabb hőmérséklet: 38,5 °C (2007. július 20.)
  • Eddig mért legalacsonyabb hőmérséklet: -30,5 °C (1940. február 16.)

Híres kassaiak[szerkesztés]

Sport[szerkesztés]

A Kassai Békemaraton

A városban 1903-ban alakult meg az első futballcsapat, KAC (Kassai Athlétikai Club) néven. 1952-ben jött létre a város legismertebb és legeredményesebb labdarúgóklubja, a VSS. A VSS a Kelet-Szlovákiai Gépgyár klubja volt, mint ahogy a csapat nevét alkotó rövidítés is mutatja (VSS – Východoslovenské Strojárne, Kelet-Szlovákiai Gépgyár). Az üzemet a 70-es évek végén egy átszervezés után átnevezték ZŤS-re, ezután a csapat neve is ez lett. 1989 után újra VSS név alatt futott, mígnem 1992 májusában egyesült a Kelet-Szlovákiai Vasgyár (VSŽ) együttesével és így létrejött az 1. FC Košice. Az 1. FC 2005-ben anyagi gondok miatt megszűnt, helyét az MFK vette át (MFK – Mestský futbalový klub, magyarul Városi Futball Klub).

A VSS az 50-es évektől a csehszlovák I. liga résztvevője volt, a klub a 70-es és a 80-as évek fordulójától kezdett kiszorulni az élmezőnyből. A 80-as évek nagy részét a II. ligában töltötte, a csehszlovák legfelsőbb ligába már nem sikerült visszajutnia, ám 1993-tól a megalakuló szlovák I. liga oszlopos tagjává vált. 1995-ben és 1996-ban második helyezett, 1997-ben és 1998-ban szlovák bajnokcsapat, az 1997/98-as idényben a Bajnokok Ligája csoportkörének résztvevője (első szlovák csapatként). 2003-ban kiesett az élvonalból, ide 2006-ban az utódcsapatnak tekintett MFK jutott vissza. A klub egyszer nyerte meg a Csehszlovák Kupát – 1993-ban, miután a döntőben 5-1-re verte a bajnok Sparta Praha együttesét. Csehszlovákia felbomlásáig háromszor hódította el a Szlovák Kupát (1972/73 VSS, 1979/80 ZŤS, 1992/93 1. FC néven).

A klub játékosa volt többek közt Strausz János (Ján Štraus [1]), aki a csehszlovák liga 100-as góllövőklubjának a tagja. 1997-től 1999-ig az 1. FC-ben játszott Telek András válogatott magyar labdarúgó is.

A Steel Aréna

Kassa a szlovákiai jégkorong egyik bástyája, a HC Košice klub a szlovák hoki extraliga állandó tagja, többszörös bajnoka. Az első hokiklubok a 20. század 20-as éveiben alakultak a városban (1. ČsČK, KAC, KSC, Törekvés, Slávia). A II. világháború után visszaesett a jégkorong iránti érdeklődés a városban, mígnem 1962-ben a vasutasok addigi csapatából megalakult a Dukla Kassa jégkorongegyüttes. 1964-ben a csapat feljutott a legfelsőbb csehszlovák hokiligába s azóta egyedüli szlovák klubként megszakítás nélkül állandó résztvevője az I. liga küzdelmeinek (az 1993/94-es szezon óta szlovák liga). 1967-ben az addigi katonaegyüttest átvette a helyi vasgyár (VSŽ) és – rövid megszakításokkal – a 90-es évek végéig ez a tény a csapat nevében is olvasható volt. A klub a 80-as években élte fénykorát, egyedüli szlovák csapatként kétszer nyerte meg a csehszlovák bajnokságot (egy-egy bajnoki címet szerzett még a pozsonyi Slovan és a trencséni Dukla, a többit cseh csapatok nyerték) – az 1985/86-os és az 1987/88-as szezonban. Szlovákia önállósulása (1993) után a legeredményesebb egyesületek közé tartozik: 1995-ben, 1996-ban, 1999-ben és 2009-ben szerzett bajnoki címet. Otthona a 8340 férőhelyes Ladislav Troják Stadion (marketingnevén Steel Aréna), amely a legnagyobb ilyen célú sportlétesítmény az országban – 2006 márciusában adták át.

Testvérvárosai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. András, Vályi: Magyar országnak leírása. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2018. május 14.)
  2. Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár (hu nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. május 14.)
  3. Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2018. május 14.)
  4. Magyar Világhíradó, 1938. november: Horthy Miklós és a bevonuló magyar csapatok ünnepélyes fogadása Kassán
  5. http://mult-kor.hu/20060629_meggeppuskaztak_a_beket_kassa_bombazasa_maig_elo_rejtely Kassa bombázását mégis szovjet repülők követték el - tévedésből
  6. Košice International Airport - Departures. Košice International Airport, 2010. (Hozzáférés: 2010. március 22.)
  7. Košice International Airport - Statistics. Košice International Airport, 2010. (Hozzáférés: 2010. március 22.)
  8. Slovakia: urban population. Populstat, 2003. (Hozzáférés: 2008. január 24.)
  9. A Szlovák Statisztikai Hivatal honlapja, ahol a 2011-es népszámlálás adatai kereshetők
  10. 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 4.
  11. Kassa történelmi térképe (szlovák nyelven). (Hozzáférés: 2010. október 11.)
  12. Program na zlepšenie kvality ovzdušia v oblasti riadenia kvality ovzdušia - územie mesta Košice a územie obcí Bočiar, Haniska, Sokoľany, Veľká Ida. ke.kuzp.sk

Irodalom[szerkesztés]

  • Kemény Lajos: A reformáczió Kassán
  • Závadová, K.: Jednolistové tlače s obrazmi Košíc.
  • Drahoslav Magdoško: Samospráva mesta Košice v stredoveku.
  • Uličný, F. - Magdoško, D. (eds.): Bitka pri Rozhanovciach v kontexte slovenských a uhorských dejín.
  • Neumann Tibor: A kassai hadjárat. II. Ulászló zsoldosserege és a lengyelek elleni harc (1490–1491). In: Elfeledett háborúk.
  • Nikola Regináčová - Ladislav Gergely: Obyvateľstvo Košíc a administratívne členenie mesta v 19. storočí v archívnych dokumentoch a literatúre
  • Magdoško, Drahoslav 2017: K vzniku a správe predmestí stredovekých Košíc. Historický časopis 65/4.
  • Orosová, Martina – Žažová, Henrieta 2017: Bastiónové pevnosti a košická citadela. Vojenská história 2017/4.
  • H. Németh István 2017: Kassa, egy többfelekezetű régióközpont jellegzetességei a 16–17. században. In: Viszály és együttélés.
  • Palenčárová, R. 2017: Kožušnícky cech v Košiciach v 16. storočí. Historia Nova 12.
  • Lattová, Nikoleta 2016: Archívne dokumenty k výskumu spolkového života v meste Košice v období 1867 – 1914. Mesto a dejiny 5/2.
  • Koudela Pál 2016: Négy ​felvidéki város.
  • D. Kušnírová 2016: Košicke dostaveníčka - Historický sprievodca košickými pohostinstvami v rokoch 1918-1948.
  • Tomáš Haburaj – Peter Zubko 2016: Financovanie cirkvi v medzivojnovom období - Ekonomická stránka života katolíckej cirkvi v Košiciach v rokoch 1918–1938. Prešov.
  • Marián Čurný 2015: Tehla a stavebná keramika v architektúre stredovekých a včasnonovovekých Košíc. Forum Urbes Medii Aevi IX/1-2.
  • Czoch Gábor 2015: Városi tisztújítás Kassán 1848-ban. Századok 149/5.
  • Weisz Boglárka 2015: Kassa kereskedelmi életének jogi háttere a középkorban II. In: Hajdu Mária - Bartoš Martin (szerk.): Kassa az európai történelem kontextusában. Kassa, 94-111.
  • Ficeri, Ondrej 2015: Obraz Košíc v slovenskej historiografii v rokoch 1918-1938. Mesto a dejiny 4/1.
  • Weisz Boglárka 2014: Kassa kereskedelmi életének jogi háttere a középkorban. In: Arcana tabularii. Tanulmányok Solymosi László tiszteletére. Szerk. Bárány Attila, Dreska Gábor, Szovák Kornél. I–II. Budapest–Debrecen, I. 899–908.
  • Jančura, Mikuláš 2014: Počiatky motoristického športu v Bratislave a Košiciach v rokoch 1921-1933. Mesto a dejiny 3/2.
  • Fedorčák, Peter 2014: Jesuit mission in Košice and circumstances of the foundation of the University of Košic. Mesto a dejiny 3/1.
  • Ďurkovská, Mária 2014: Order gymnasia in Košice in the third decennium of the 20th century. Mesto a dejiny 3/1.
  • Ficeri, Ondrej 2014: Etnický obraz Košíc v slovenskej historiografii od jej počiatkov do roku 1918. Mesto a dejiny 3/1.
  • Fabová, B. 2013: Východiská výskumu problematiky košickej meštianskej spoločnosti v ranom novoveku. In: Bodnárová, M. (ed.): Príspevky k starším dejinám slovenských miest a mestečiek. Prešov.
  • Fedorčáková, M. 2013: Komunikácia miest v 15. storočí na príklade korešpondencie Košíc, Levoče, Bardejova a Prešova. In: Bodnárová, M. (ed.): Príspevky k starším dejinám slovenských miest a mestečiek. Prešov.
  • Veronika Gayer - Slávka Otčenášová - Csaba Zahorán 2013: Remembering the City. Košice.
  • Magdoško, Drahoslav 2013: Kostoly a špitály na predmestiach Košíc v stredoveku. Mesto a dejiny 2/2.
  • Papáč, Richard 2013: Požiare a podpaľačstvo v Košiciach v 16. storočí. Mesto a dejiny 2/2.
  • Gergely, Ladislav 2013: Verejný poriadok v meste Košice v období prvej svetovej vojny. Mesto a dejiny 2/2.
  • Jurová, Anna 2013: Snaha o lokalizáciu cigánskeho Tábora v Košiciach. Mesto a dejiny 2/1.
  • Haviarová, Michaela - Tihányi, Jozef 2013: Stredoveké jadrá meštianskych domov na Alžbetinej ulici č. 17 a Dominikánskom námestí č. 11 v Košiciach. Mesto a dejiny 2/1.
  • Ďurišová, Marcela 2013: Archeologické nálezy v uliciach Košíc - studne. Mesto a dejiny 2/1.
  • Ostrolucká, Milena 2013: Správa mestského hospodárstva v Košiciach v 16. a 17. storočí. Mesto a dejiny 2/1.
  • 2012 Mesto a dejiny 1/ 1-2
  • J. Újváry Zsuzsanna 2012: A kétféle nemesség kérdése Kassán a 16–17. században. In: Tiszteletkör.
  • Klaudia Buganová - Kristína Markušová - Marián Šangala a kol. 2009: Sakrálne pamiatky v Košiciach. Košice.
  • Koudela Pál 2007: A kassai polgárság 1918 előtt és után.
  • 2005 Az Mester Emberek jó rendtartása – Magyar nyelvű céhlevelek (1722–1738)
  • Klaudia Buganová - Marián Šangala 2005: Postavené roku Pána. Košice.
  • Kovács Éva 2004: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között, Dunaszerdahely
  • Klaudia Buganová 2003: História a etnografia regiónov Slovenska. Košice. ISBN 80-7099-919-5
  • Klaudia Buganová - Marián Šangala 2002: Kríže Košíc a okolia. Bratislava.
  • 2000 Az Mester Emberek jó rendtartása - Magyar nyelvű céhlevelek (1525–1682)
  • Szabó, N. - Szalipszki, P.: A második világháború harcai Kassa térségében, 1944. december 3. – 1945. január 18. Történelmi közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa Múltjából, 1997. 1. sz., 178–219. o.
  • Antal, Á.: A kassai ipariskola története (Budapest, 1996)
  • Eliás, Š.: Tragédia košických židov v rámci rasovej perzekúcie v rokoch 1938-1945, in: Salamon, P. - Jurová, A. (zost.): Košice a deportácie židov v roku 1944. (Košice, 1994)
  • Pavol Šalamon 1991: Demografický vývoj Košíc v rokoch 1870-1918 II. Slovenská archivistika XXVI/2.
  • Görög, A.: A kassai zsidóság története és galériája. Bnei Brak, Lipe Friedmann, 1991
  • Anton Harčár 1944: Historický význam protireformácie v Košiciach z roku 1604.
  • Sziklay Ferenc 1938: Kassa. In: Tamás Mihály (szerk.): Tátra-almanach - Szlovenszkói városképek. Pozsony, 43-86.
  • Wick Béla 1933: Kassa régi síremlékei. XIV-XVIII. század, Kassa
  • Wick Béla 1928: A kassai Immaculata-szobor története, Kassa
  • Kerekes György 1913: Kassai kereskedők életéből harmadfélszázad 1687–1913. Kassa.
  • Kerekes, Gy. 1912: Kassa városgazdálkodási viszonyai a 17. században. Budapest.
  • Mihalik József 1912: A kassai Szent-Erzsébettemplom. Budapest.
  • Mihalik József 1904: A kassai Szent Mihály-kápolna
  • Kassai Almanach, 1897
  • Bubics Zsigmond 1896: Templomszentelési emlék. A Szent Erzsébetről nevezett kassai székesegyháznak és Kassa városi plébániatemplomnak 1896. évi szeptember 6-án történt ujra felszentelésének alkalmából, Budapest
  • Kemény Lajos 1891: A reformáczió Kassán.
  • Kemény Lajos 1891: Latin írók Kassán. Irodalomtörténeti Közlemények 1, 160-161.
  • Tutkó József 1861: Szabad királyi Kassa városának történelmi évkönyve. Kassa.

További információk[szerkesztés]

Wikiszótár
Nézd meg a kassa címszót a Wikiszótárban!


Előző:
Guimarães, Maribor
Európa kulturális fővárosa
2013
Marseille mellett
Következő:
Riga, Umeå