Jean Rabutin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-Louis Rabutin de Bussy
Jean Louis Rabutin de Bussy.jpg
Beceneve A gőgös, a kegyetlen
Született 1642. november 16.
Lotaringia, Francia Királyság
Meghalt 1717. november 16. (75 évesen)
Bécs, Habsburg Birodalom
Nemzetisége francia (német-római császári szolgálatban)
Szolgálati ideje 16951711
Rendfokozata Lovassági tábornok (General der Kavallerie)
Egysége Steinville vértes ezred II,
Uhlefeld vértes ezred I,
Uhlefeld vértes ezred II,
Rabutin dragonyos ezred I,
Rabutin dragonyos ezred II.
Csatái Erdély (1703–1707 márciusáig)
Közép-Magyarország (1707–1711 novemberéig)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Louis Rabutin de Bussy témájú médiaállományokat.

Jean Rabutin (teljes nevén: Jean Louis Rabutin de Bussy, Lotaringia, 1642. november 16.Bécs, 1717. november 16.), francia származású arisztokrata, német-római császári hadvezér, Rákóczi-szabadságharc idején lovassági tábornoki rangban az erdélyi császári haderő parancsnoka.

Pályája[szerkesztés]

Nem vett részt a török kiűzésében, ám kulcsfontosságú szerepe volt a Rákóczi-szabadságharc leverésében. Több mint 4 évig tartotta Erdélyt a kuruc támadásokkal szemben. Kegyetlen és zsarnoki embernek jellemezték őt.

Ifjúkora[szerkesztés]

Jean-Louis Rabutin Lotaringiában született. A Lotaringiai Hercegség a Német-római Birodalom hűbérese volt, de 1635 óta francia megszállás alatt állt. Édesapja, Roger de Rabutin (1618–1693), Bussy grófja, akit gyakran Bussy-Rabutin néven emlegettek, 1665-ben XIV. Lajos akkori hivatalos szeretőjéről, Louise Françoise de la Vallière-ről írt gúnyirata miatt kegyvesztett lett, egy évre a Bastille-ba került, majd birtokára száműzték.

Fia, Jean-Louis Rabutin tanulékony, szorgalmas fiatalember volt, sportolt is (vívás) és legfőképpen lovagolni szeretett. Civil foglalkozás helyett a katonai pályát választotta. Elhagyta szülőhazáját, belépett a német-római császári hadseregbe. Miután elvégezte a katonai akadémiát, lovassági tábornoki rangig vitte, és kinevezték az Erdélyben állomásozó (kb. 2100. maximum 2300) lovaskatona parancsnokává. Az Erdélyben álló császári erők parancsnoka ekkor a tapasztalt, török elleni harcokban edződött, idős Johann Friedrich von Veterani gróf, tábornagy (1630–1695) volt, aki azonban 1695-ben elesett a lugosi csatában.[1] A Rabutin tábornok által vezényelt alakulat nem vett részt a török kiűzésében, hanem pihent és kiképzések sokaságán ment keresztül.

A Rabutin-kastély[szerkesztés]

Chateau Bussy Rabutin - vue1.JPG

A Rabutin-kastély a burgundiai Bussy-le-Grand község határában áll (ma Côte-d’Or megye).[2] Kimondottan impozáns épület, és ugyanolyan érdekes történetű mint tulajdonosának, Jean Rabutinnak élete. Amikor apja, Roger de Rabutin gróf megörökölte a várat, nagyon rossz állapotban találta, ezért restaurálta. 1649-ben fejeződött be a vár újjáépítése. Az eredmény egy impozáns épület lett, amely négyszög alakban állt, és 4 kúpos torony fedte 3 oldalát. Unokatestvére az író Madam de Sévigné, Bussy-Rabutin része volt a vár életének, azonban hamar összetűzésbe került XIV. Lajos francia királlyal, mert egyes emberek szerint nevetséges és egyszerűen szánalmas verseket írt és énekelt a királyról. Ám a vár tulajdonosa, Jean Rabutin, amikor ezt meghallotta, száműzte Burgundia területére ahonnan Marquise de Montglat úrnője kíséretében tért vissza. Megírta a várban egyik művét, az Histoire amoureuse des Gaules (Szerelmi történet a gallokról),[3] amely igazi szerelmi história. Azonban 4 híres hölgy feljelentette, mert szerintük a történet egy mocskos munka, amely a nők elcsábítására való, és ezért Lajos bebörtönözte őt egy évre a Bastille-ba. Hálószobájában 25 híres harcos portréja látható, köztük Oliver Cromwell portréja is. Maga a Napkirály is megszemlélte a várat, és dicsérettel beszélt Jean Rabutinról. Azonban Shine Through 300 évvel Rabutin halála után persze megemlíti, hogy ő (Jean Rabutin) a történelem egyik színpompás karaktere, aki kiégett és eléggé keserű ember volt.

A Rákóczi-szabadságharc kezdetén[szerkesztés]

A Rákóczi-szabadságharc kezdetén Rabutin és csapata Medgyes területén tartózkodott. A pihenőt Ilosvay Imre ezredes és Szűcs János brigadéros támadása zavarta meg. Kettőjük együttes hadereje, 2000 gyalogos (legtöbbjük átlagos felkelő) és 4000 könnyű lovas katona rontott Erdély területére, amely Rabutin irányítása alatt állt. 1703. november 10-én a bonchidai csatában vereséget mértek rá a kurucok, de nem volt hajlandó megadni magát, hanem visszavonult Szebenbe, ahol megtépázott egysége hosszú feltöltésen ment keresztül. A kurucok csapatai mélyen benyomultak Erdélybe, de a következő évben fordulat következett be. Rabutin (aki ekkor már 2500 jól felfegyverzett és jól képzett dragonyossal és vértes lovassal rendelkezett) 1704.január 28-án a holdvilági csatában, majd 1704. január 30-án a Feketehalom mellett lezajlott csatában súlyos vereséget mért a kuruc csapatokra. Ilosvay és Szűcs veszteségei annyira súlyosak voltak, hogy kénytelenek voltak visszavonulni.

Az 1705-ös és 1706-os évek[szerkesztés]

1705 közepén Rabutin Szeben várában tartózkodott. Mivel Erdélyben a legtöbb falu és város már a kurucok kezén volt, ezért Rabutin 2200 gyalogossal(közöttük szerb határőrökkel) és 72 ágyúval erősítette meg Szeben várát (amely a szabadságharcban végig a császáriak kezében maradt). Erősítést is kapott, így lovasainak száma kereken 3500-ra nőtt. Rabutin 1705. február 2-án vereséget mért Pekry Lőrinc kuruc generálisra, aki kénytelen volt visszavonulni, súlyos veszteségei miatt. Következő diadalát 1705.november 11-én aratta Pongrácz Gáspár fölött Zsibónál. 1706. augusztusában elfoglalta a kurucok által felégetett Szolnokot, és újra megerősítette azt. Az év őszében támadást indított a Radics András által védett Kassa ellen. Támadása azonban kudarcba fulladt, Rabutin feladta Kassa ostromát, de veszteségeit pótolni tudta.

„Rabutin járása”[szerkesztés]

1705 végén és 1706-ban Rabutin egysége katonai feladatok helyett borzalmas barbárságokat tett. Először amikor Rabutin és hada, miután visszafoglalták a kurucoktól az erdélyi településeket, azonnal felgyújtották őket, vagy az utolsó szálig halomra gyilkolták a magyar lakosokat. Ezek után amikor 1706-ban Rabutin feladta Kassa ostromát az év novemberében, (bosszúból) teljesen kirabolta és porig rombolta Tiszafüredet, Karcagon halomra gyilkoltatta a magyar lakosokat, majd Debrecenbe fészkelte be magát. E tragikus eseménysorozatot nevezték el „Rabutin járásának”.

Rabutin mellszobra az alsó-ausztriai Heldenberg emlékhelyen.

1707-től haláláig[szerkesztés]

1707 januárjának elején ismét Szolnokra vonult. Kiadta a parancsot, hogy a várat gyújtsák fel, semmi se maradjon belőle. Ezek után Erdélyben az enyhébb szívű Jacob Cusani váltotta fel Hercules Montecuccoli egységével együtt. Rabutin végül Budára menetelt egységével, így hagyta el Erdélyt, amelyet 4 éven át egymaga tartott megszállva. Sok települését vagy kifosztotta vagy lakosságát teljesen legyilkoltatta. 1707-ben ő maga szerezte vissza 1707-ben Erdély teljes területét. Jean Rabutin utolsó csatáit Romhánynál 1710. január 22-én és Érsekújvárnál vívta fényes győzelmekkel. A Habsburg Birodalom lovassági tábornoka 1717-ben halt meg Bécsben. Gyermeke nem született.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Rabutin témájú médiaállományokat.

Irodalom[szerkesztés]