Cirill ábécé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
cirill ábécé
Cirill betűkkel írt román szöveg az 1850-es évekből
Cirill betűkkel írt román szöveg az 1850-es évekből
Típusábécé
Nyelvek Cirill eredetű ábécék
Időszak 9. század
Felmenő írásrendszerekgörög ábécé
Rokon írásrendszerek latin ábécé
kopt írás
örmény ábécé
grúz írások
glagolita ábécé
Unicode-tartomány

U+0400–U+04FF

U+0500–U+052F
U+2DE0–U+2DFF
U+A640–U+A69F
ISO 15924Cyrl

A cirill ábécé egyfajta írásrendszer, mely leginkább Kelet-Európában és Észak-, valamint Közép-Ázsiában elterjedt. A görög unciális írásból származik, hagyományosan Szent Cirillnek és Szent Metódnak tulajdonítják a létrehozását, azonban elképzelhető, hogy egy korai bolgár írásból fejlődött ki.[1][2][3]

Történet[szerkesztés]

A cirill betűs írás létrehozásának története a 9. században kezdődik. 860 körül két testvér, Konsztantin a „Filozófus” (Cirill), és Metód, Mihály bizánci császár parancsára elkezdett dolgozni a szláv írásbeliség megalkotásán. Feltehetően ez egy 43 betűs ábécé volt. Vitás kérdés azonban, hogy ez a cirill ábécé volt-e az eredeti, (ebben az esetben a glagolita írást titkosírásnak tartják, amely a cirill írás betiltása után látott napvilágot), vagy pedig a glagolita írás, (így a cirill írást Kliment Ohridszkinek tulajdonítják, aki a szaloniki testvérek tanítványa volt.) (A történetéről bővebben lásd a glagolita írást.) Ezek az ábécék kizárólag betűalakban különböztek egymástól. Emellett az is kérdéses még, hogy ez az írás a korábbi létező szláv ábécé csekély módosítása volt-e, vagy a testvérek maguk állították össze a meglévő szláv és görög ábécé alapján.

Ennek az írásnak hamar nőtt a népszerűsége, gyorsan terjedt, aminek egyenes következménye lett, hogy a római pápa 885-ben betiltotta.

A cirill írást hivatalosan először Bulgáriában vezették be a 9. században. Eredetileg 44 betűt tartalmazott. A bolgár ábécé azóta több változtatáson ment keresztül, a két legutóbbi változtatás 1870-ben és 1946-ban történt, amikor a betűk számát először 32-re, majd a mai 30-ra csökkentették.

Oroszországban a cirill írást országosan 1708-ban vezették be cári rendeletre és orosz polgári írásnak nevezték el. Ez az írás egy sor reformon ment keresztül, csökkent a betűk száma, egy új betű, a "ё" betű is bekerült az ábécébe N. M. Karamzin javaslatára, valamint bekerült az "э" betű is. Az utolsó nagy írásreformot 1918-ban vezették be, melynek köszönhetően kialakult a modern, 33 betűből álló orosz ábécé. Ezt az ábécét később több egykori Szovjetunión belüli ország is bevezette, főként olyan országokban, ahol a 20. század előtt nem volt még írásbeliség, vagy az fejletlen volt. Az 1917-es októberi forradalom után bevezették a Szovjetunió egykori köztársaságaiban is (a balti köztársaságok és Grúzia, valamint Örményország kivételével).

A kezdeti 43 betűből álló ábécében minden betűnek volt egy szóértéke (a szimbólum neve), és néhány szimbólumnak számértéke is volt, lásd: Orosz ábécé.

Meg kell még említenünk, hogy számértékük csak azoknak a szimbólumoknak volt, amelyeket közvetlenül a görög ábécéből vettek át, ez lehetővé tette a bibliai nevek szent jelentéseinek kiszámítását a bizánci irodalom görög nyelvről szláv nyelvre fordításánál.

Mai elterjedtsége[szerkesztés]

A cirill írás mai elterjedése az európai országokban:
  a hivatalos nyelv egyetlen írásmódja
  a latin ábécé mellett
(A csíkozott területű országokban több hivatalos nyelv is van, amelyek egy része nem a cirill ábécét használja.)

Az egyes nyelvek ábécéje lényegében azonos, csak néhány betűben különbözik, ez hasonló ahhoz, mint amikor a latin írásban sok nyelv új jelet vezetett be. Egyébként a cirill írásban a latin betűs írással ellentétben csak ritkán használnak csatolt jeleket vagy pontokat (hangsúlyjel), hanem új betűformát vezettek be. Az óegyházi szláv írás egy sor olyan jelet használt, amelyet a mai írás már nem használ.

Átírás[szerkesztés]

Számos rendszer létezik a cirill írás latinizációjára, legtöbbször nyelvenként több fajta átírás létezik, némelyik betűhű, némelyik fonetikus. A magyar nyelvre való átírás a betű- és a hangsort egyaránt figyelembe veszi az AkH.12 218. szerint.

Néhány nyelvnek van saját hivatalos átírása is, ezeknél a nyelveknél tanácsos ezt használni.

A legismertebb átírási rendszerek:

  • Az ENSZ Working Group on Romanization Systems ajánlása a különböző nyelvekhez. Széles körben elfogadott és használt.
  • ISO 9:1995, az International Organization for Standardizationtól.
  • America Library Association & Library of Congress (ALA-LC) Romanization tables for Slavic alphabets, Észak-Amerikai könyvtárakban használatos.
  • BGN/PCGN 1947 (United States Board on Geographic Names & Permanent Committee on Geographical Names for British Official Use) átírási rendszere.
  • GOST 16876-71 (1983) az egykori Szovjetunióban kifejlesztett, állami szabványként (GOsudarstvennyj STandart) hivatalossá tett rendszer.

A szerb nyelv esetében az átírásra a horvát nyelv latin ábécéje használatos, ahol betűhűen átírhatóak a cirill karakterek latin megfelelőjükre.

A cirill írás napja[szerkesztés]

A cirill írás napja május 24-én van. Ezen a napon a moszkvai Kreml közelében lévő Szlavjanszkaja téri Cirill és Metód emlékmű tövében virágokat helyeznek el és a templomokban istentiszteleteket tartanak. Bulgáriában május 24. nemzeti ünnep, munkaszüneti nap.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dvornik, Francis. The Slavs: Their Early History and Civilization. American Academy of Arts and Sciences, 179. o. (1956) 
  2. Florin Curta. Southeastern Europe in the Middle Ages, 500–1250, Cambridge Medieval Textbooks. Cambridge University Press, 221–222. o. (2006). ISBN 0521815398 
  3. J. M. Hussey, Andrew Louth. The Orthodox Church in the Byzantine Empire, Oxford History of the Christian Church. Oxford University Press, 100. o. (2010). ISBN 0191614882 

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cirill ábécé témájú médiaállományokat.