HVG

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
HVG
HVG címlap 2018/24
HVG címlap 2018/24
Adatok
Típus hetilap, internetes portál

Ország  Magyarország
Alapítva 1979
Ár 685 Ft, előfizetőknek 550 Ft (2018)
Kiadó HVG Kiadó Zrt.
Főszerkesztő Jakus Ibolya
Nyelv magyar
Székhely 1037 Budapest, Montevideo utca 14.

ISSN 1217-9647
A HVG weboldala

A HVG (korábbi nevén Heti Világgazdaság) 1979-es alapítása óta mind példányszámát, mind olvasottságát tekintve Magyarország vezető közéleti, gazdasági-politikai hetilapja. A HVG mindmáig a lakosság több kulcsfontosságú rétegének rendszeres hír- és információforrása, üzleti döntéseinek befolyásolója. Híreivel és elemzéseivel hetente több mint 1,5 millió embert ér el a különböző nyomtatott és digitális platformjain.

HVG címlap 2018/28. szám

A HVG online hírportálja a hvg.hu, amely minden platformon elérhető: mobilon, tableten, valamint androidos és IOS applikációkon is.

Pártoló tagság[szerkesztés]

A HVG közel negyven éve kiáll a független, sokoldalú tájékoztatás és a szabad véleménynyilvánítás mellett. A HVG 2018 áprilisában elindította pártoló tagság programját, amelynek keretében a HVG közösségéhez csatlakozó olvasók az anyagi támogatásukért cserébe a sokszínű, független és tényszerű tájékoztatás mellett még számos előnyt is élvezhetnek.

A HVG Története[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

A HVG a Világgazdaság című napilapból nőtt ki. A napilap szerkesztőségének egy részéből, a Magyar Kereskedelmi Kamara hetilapjaként - és annak finanszírozásában - megalakult a Heti Világgazdaság, melynek első száma 1979. június 7-én jelent meg. A HVG nevével, fejlécével egyaránt kinyilvánította, hogy a napi Világgazdaság utóda, folytatása. A HVG rövidítés 1981-ben jelenik meg, de egészen 1988-ig a rövidítés mellett a Heti Világgazdaság felirat is látható.

A HVG megalakulása (1979-1988)[szerkesztés]

A HVG főszerkesztője a Világgazdaság egyik rovatvezetője, Vince Mátyás lett. A HVG a The Economist, a Time, a Newsweek és a többi nagy heti hírmagazin háromhasábos tördelését vette át, és követendő példának tekintette a figyelemfelkeltő címlapot. Közvetlen mintaadónak leginkább az angol The Economist számított. Az akkor még csak 32 oldalas HVG Heti Világgazdaság közérthető, színes, érdekes hetilap kívánt lenni úgy, hogy cikkeit olvasva a gazdasági életben jártas embereknek és a közgazdaság-tudomány művelőinek se kelljen bosszankodniuk egy-egy fogalom, esemény vagy jelenség túlzottan leegyszerűsített megfogalmazása láttán. Közlendőjét a szöveg és a képek szükséges egyensúlyával kívánta tárgyalni, a hazai gazdaság szemszögéből és érdekében, figyelve és rátapadva a világ eseményeire, folyamataira, az újdonságokra. Egy olyan kritikus szellemű lap született, amely megmutatta a dolgok mindkét oldalát, tények és nem jelzők segítségével bírált vagy dicsért.

Az olvasók körében nagyon rövid időn belül pozitív visszhangra talált az újság. Az 1979-ben 15 000-es nyomott példányszámmal induló Heti Világgazdaság a nyolcvanas években évről-évre növelte az eladott lapok számát, és 1984-ben a terjesztésre átadott példányszám már meghaladta a százezret. Furcsa módon éppen a magyar gazdaság helyzetének rosszabbodása kedvezett a lapnak, szaporodtak a kényes kérdések és a HVG igyekezett megkeresni a módját, hogy mindezekkel lehetőleg köntörfalazás nélkül foglalkozzon. Míg mások talán megálltak a falak előtt egy lépéssel, a HVG igyekezett a falakat tágítani, bizonyos eseményeknek elébe menni. A HVG a nyolcvanas évek második felében élte első fénykorát, az eladott példányszám évről évre nőtt.

A HVG népszerűségét akkor (és ma is) a lap kritikus hangneme segítette elő, és az, hogy a legfontosabb témákat különböző szempontokból és közérthetően mutatta be. A lap imázsát egy csipetnyi humor, a szellemesen megszerkesztett címek és karikatúrák tették és teszik teljessé. Mindig is nagy jelentősége volt a címlapoknak is, amelyek plakát módjára támadtak, gondolkodásra ösztönöztek és esetenként nevettettek. A HVG megmutatta a politikai folyamatok gazdasági következményeit is, nem fogadták el a korlátokat, ha valamit „letiltottak”, igyekeztek utánanézni, miért tették.

A HVG önállósodása (1989-2003)[szerkesztés]

Az új politikai helyzetben a korábban létező lapok - mint a HVG - már lé­nyeges tartalmi és ideológiai kötöttségek nélkül közölhettek írásokat. A negyvenes évek óta érvényesülő rendszert lényegében véve konzerváló 1986-os sajtótörvényt (1986. évi II. törvény) az 1990. évi XI. tör­vénnyel módosították, és kimondták, hogy a korábbi szabályozással ellentétben időszaki lapot már nemcsak jogi személy, hanem természetes személy is indíthat. A már piacon levő lapok, kihasználva a törvény adta lehetőséget, önál­lósították magukat. 1989-re datálódik a HVG Kiadói Rt. megalapítása is. 1994-ben a szerkesztőség és a cég munkatársai felvásárolták a cég részvényeit, lényegében a HVG tulajdonosaivá váltak. A rendszerváltás után rengeteg új lap jelent meg a magyar sajtópiacon, szabadabb, nyíltabb, kritikusabb lett a hangvétel, mint korábban, a HVG pedig élt a történelem adta lehetőséggel, és kihasználta azt az előnyét, hogy - sok más újságtól eltérően - nem kellett váltania, nem kellett szembe fordulnia korábbi önmagával. A HVG azért tudta megőrizni a népszerűségét, mert a rendszerváltás alatt és után ugyanolyan objektív tudott maradni, mint amilyen a rendszerváltozás előtt volt. A HVG példányszámát tekintve ebben az időben érte el tetőpontját. 1989-ben 175 ezer példánnyal büszkélkedhetett. Ekkor a bevételek 55%-át a hirdetések fedezték, és a lap presztízsét talán azzal írhatjuk le a legrövidebben, hogy egy-egy hirdetés el­helyezéséért ekkortájt 2-3 hónapig kellett várni. A HVG sikerének igazi garanciája az volt, hogy hétről hétre beváltotta olvasóinak tett ígéretét, miszerint objektíven és közérthetően számol be a fontos eseményekről. A HVG megőrizve formáját, igyekezett „fejlődni a korral”, és az olvasói, valamint a hirdetői igényeknek is megfelelni.

A HVG 1997-ben az elsők között jelent meg az interneten. A HVG Online verziójának elindítása az időközben az Egyesült Államokat és a Világbankot „megjárt”, egykori alapító-főszerkesztő, Vince Mátyás nevéhez fűződik. Az internetezők száma ekkor még igencsak alacsony volt Magyarországon, ennek megfelelően a HVG online verziójának is alig pár száz fős volt a heti látogatószáma.

Külföldi tulajdonban (2003–2013)[szerkesztés]

2003-ban a német Westdeutsche Allgemeine Zeitung (WAZ, később Funke) többségi tulajdont szerzett a HVG Kiadó Rt-ben. A WAZ tulajdonszerzése ellenére megmaradt az eredeti menedzsment, és a lap is megőrizte szerkesztőségi függetlenségét. A 2008 végén kirobbant gazdasági világválság teljesen felforgatta a hazai hirdetési piacot, aminek drámai hatása volt a hazai médiavállalkozások így a HVG hirdetési bevételeire is, miközben a lapeladásokból származó bevétel is egyre csökkent. Mindeközben ugrásszerűen bővülni kezdett a hvg.hu látogatószáma. A HVG online híreit 2004-ben még alig 10 ezer, 2006-ban már több mint 100 ezer, 2013-ban pedig már csaknem 600 ezer fő olvasta hetente.

Ismét magyar kézben a HVG (2014–)[szerkesztés]

A gazdasági válság utáni években számos kihívással kénytelen szembenézni a tartalomszolgáltató ipar, a független hazai médiavállalkozások jövedelmezősége pedig jelentősen romlott. A politikai és a szabályozási környezet bizonytalanságai, valamint a folyamatos kiszámíthatatlanság csak tovább gyengítik a hazai médiapiac vonzerejét a külföldi befektetők előtt, így a 2010-es évektől egyre több multinacionális vállalat hagyta el az országot, kiszámíthatóbb és jövedelmezőbb befektetési lehetőséget keresve.

A WAZ (Funke) 2014-ben megvált többségi részvénypakettjétől, amelyet a HVG korábbi résztulajdonosai, a menedzsment és a szerkesztőségi tagjai vásároltak vissza, ezzel a HVG ismét magyar kézbe került. A piac változásaira reagálva a HVG Kiadó tevékenységi körén belül is egyre inkább fókuszba került a digitális tartalomszolgáltatás, és folyamatosan bővült a termékportfolió. A hetilap és annak különszámai, mellékletei, valamint számtalan szakmai, illetve szórakoztató időszaki kiadvány kiadása mellett a HVG Kiadó mára az egyik legnagyobb hazai könyvkiadóvá vált, miközben konferenciák, szemináriumok vagy éppen a legnagyobb hazai Állásbörze is tovább színesíti a Kiadó termékpalettáját.

A politikai, hatalmi intézkedések a 2010-es évek második felében egyre jobban elszívják a levegőt a piaci alapon működő médiavállalkozások elől, és egyre inkább ellehetetlenítik a független újságírás fennmaradását. Ebben az ellenséges piaci környezetben a HVG célja és küldetése továbbra is az olvasók független és tényszerű tájékoztatása. A HVG szlogenje is ezt a küldetést fejezi ki, miközben a jelenlegi helyzetre reflektál. A sötétség nem tart örökké, megállapítás a „Legyen világosság!” felszólítással egészül ki, amivel a HVG egyszerre biztatja és össze is kacsint olvasóival, ahogy tette ezt a hetilap még a szocializmusban kvázi „fél-illegalitásban” eltöltött legelső éveiben is.

A független sajtót ellehetetlenítő politika, valamint a közösségi, illetve a keresőoldalak reklámpiaci terjeszkedése beláthatatlan nyomás alá helyezi a HVG lapeladások mellett hirdetésekre épülő üzleti modelljét. A színvonalas működéshez egyre inkább szükség van az olvasók aktív támogatására, ezért a HVG 2018 áprilisában elindította Pártoló tagság programját, amelynek keretében a HVG közösségéhez csatlakozó olvasók az anyagi támogatásukért cserébe a sokszínű, független és tényszerű tájékoztatás mellett még számos előnyt is élvezhetnek. A HVG pártoló tagság programja megteremti annak lehetőségét, hogy a pusztán hirdetési bevételekre támaszkodó hvg.hu a nyomtatott hetilaphoz hasonlóan olvasóktól származó bevételre is szert tehessen, olyan olvasóktól, akik ingyen fogyaszthatják a szerkesztőség által előállított, és számukra értékkel bíró „szellemi terméket”.

A HVG hetilap főszerkesztői[szerkesztés]

A HVG újságírói közül többen egyéni Joseph Pulitzer-emlékdíjasok, közülük Juhász Gábor 1994-ben majd Rádi Antónia 1999-ben kapták meg a díjat.[1] Az újságírói alkotóközösséget, szerkesztőséget is kitüntették Pulitzer-díjjal 1992-ben; az egyéni címlapokért 1999-ben ismerték el a HVG-t.

A hetilap állandó rovatai[szerkesztés]

  • Fülszöveg
  • Fókuszban
  • Magyarország
  • hvg-ténytár
  • Dosszié (nem minden héten)
  • Világ
  • Tech+tudomány
  • Szellem
  • Trend (nem minden héten)
  • Profil (nem minden héten)
  • Top 50 (nem minden héten)
  • Gazdaság
  • Vélemény
  • Portré

HVG címlapok[szerkesztés]

A HVG címlapjai mindig az adott hét egyik fő témáját dolgozzák fel, többnyire ironikus humorral ábrázolva azt. A 80-as években a címlapokon többnyire nem fotók, hanem áthallásos utalásokat tartalmazó grafikák szerepeltek. Ezek a borítók a rendszerkritikára érzékeny olvasók humorérzékére kívántak hatni. A megjelenő címlapok fokozatosan lettek egyre abszurdabbak. A rendszerváltás után részben konkrétabbá váltak, részben folytatták a korábbi hagyományt. A legsikeresebb címlapokból válogatáskötet készült (HVG címlaptárlat; 1979–1999, HVG Kiadó Rt.,1999), illetve a Műcsarnokban kiállítás is nyílt belőlük, amely később bejárta az országot.

A kiadó[szerkesztés]

A HVG hetilap és a hvg.hu kiadója a HVG Kiadó Zrt. A kiadó a HVG hetilapon és a hvg.hu hírportálon túl az alábbi termékekkel van jelen a piacon:

  • HVG Könyvek - menedzsment, üzlet, pszichológia, önismeret, életmód, egészség, életrajz, tényfeltárás, ismeretterjesztés, gyerekkönyvek
  • HVG Konferenciák és szemináriumok - Budapest Autó Show, TEDx Budapest, TEDx Youth Budapest, Agymenők Élménynap, HVG Extra Business és Pszichológia Szalonok
  • HVG Különszámok - Adó, TB, Munkajog, Cégautó
  • HVG Extra magazinok - HVG Extra Pszichológia, HVG Extra Business, HVG Extra A nő
  • HVG Rangsorok - Középiskola Rangsor, Diploma Rangsor
  • adózóna.hu - a HVG adózási szakportálja
  • eduline.hu - a HVG oktatási portálja
  • jobline.hu - álláskereső, állásközvetítő oldal
  • HVG HR Center - komplex HR-piaci szolgáltató központ: toborzás, HR-branding, edukáció
  • HVG Állásbörze - Magyarország legnagyobb, évente 2 alkalommal megrendezésre kerülő állásbörzéje
  • HVG Klubkártya - különszámkártya, kedvezménykártya
  • Műértő folyóirat - művészeti és műkereskedelmi folyóirat

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Vince 1998: Vince Mátyás volt főszerkesztő. Vince Mátyás: Hogyan született a HVG? Megjelent a Beszélő című folyóirat III. folyam, III. évfolyam, 11. számában, 1998 novemberében
  • Réti 2007: Réti Pál főszerkesztő. Szóbeli közlés 2007. október, Farkas Gabriella és Tóth Mónika interjúja
  • Kókay–Buzinkay–Murányi: A magyar sajtó története, Budapest, Sajtóház Kiadó, 2007.

További információk[szerkesztés]