HVG

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
HVG
HVG címlap 2018/24
HVG címlap 2018/24
Adatok
Típus hetilap, internetes portál

Ország  Magyarország
Alapítva 1979
Ár 750 Ft, előfizetőknek 550 Ft (2019)
Kiadó HVG Kiadó Zrt.
Főszerkesztő Jakus Ibolya
Példányszám 27 578 (2020)[1]
Nyelv magyar
Székhely 1037 Budapest, Montevideo utca 14.

ISSN 1217-9647
A HVG weboldala

A HVG (korábbi nevén Heti Világgazdaság) 1979-es alapítása óta mind példányszámát, mind olvasottságát tekintve Magyarország vezető közéleti, gazdasági-politikai hetilapja. A HVG mindmáig a lakosság több kulcsfontosságú rétegének rendszeres hír- és információforrása, üzleti döntéseinek befolyásolója. Híreivel és elemzéseivel hetente több mint 1,5 millió embert ér el a különböző nyomtatott és digitális platformjain.

HVG címlap 2018/28. szám

A HVG online hírportálja a hvg.hu, amely minden platformon elérhető: mobilon, tableten, valamint androidos és IOS applikációkon is.

Pártoló tagság[szerkesztés]

A HVG közel negyven éve kiáll a független, sokoldalú tájékoztatás és a szabad véleménynyilvánítás mellett. A HVG 2018 áprilisában elindította pártoló tagság programját, amelynek keretében a HVG közösségéhez csatlakozó olvasók az anyagi támogatásukért cserébe a sokszínű, független és tényszerű tájékoztatás mellett még számos előnyt is élvezhetnek.

Története[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

A HVG a Világgazdaság című napilapból nőtt ki. A napilap szerkesztőségének egy részéből, a Magyar Kereskedelmi Kamara hetilapjaként - és annak finanszírozásában - megalakult a Heti Világgazdaság, melynek első száma 1979. június 7-én jelent meg. A HVG nevével, fejlécével egyaránt kinyilvánította, hogy a napi Világgazdaság utóda, folytatása. A HVG rövidítés 1981-ben jelenik meg, de egészen 1988-ig a rövidítés mellett a Heti Világgazdaság felirat is látható.

Megalakulás (1979–1988)[szerkesztés]

A HVG főszerkesztője a Világgazdaság egyik rovatvezetője, Vince Mátyás lett. A HVG a The Economist, a Time, a Newsweek és a többi nagy heti hírmagazin háromhasábos tördelését vette át, és követendő példának tekintette a figyelemfelkeltő címlapot. Közvetlen mintaadónak leginkább az angol The Economist számított. Az akkor még csak 32 oldalas HVG Heti Világgazdaság közérthető, színes, érdekes hetilap kívánt lenni úgy, hogy cikkeit olvasva a gazdasági életben jártas embereknek és a közgazdaság-tudomány művelőinek se kelljen bosszankodniuk egy-egy fogalom, esemény vagy jelenség túlzottan leegyszerűsített megfogalmazása láttán. Közlendőjét a szöveg és a képek szükséges egyensúlyával kívánta tárgyalni, a hazai gazdaság szemszögéből és érdekében, figyelve és rátapadva a világ eseményeire, folyamataira, az újdonságokra. Egy olyan kritikus szellemű lap született, amely megmutatta a dolgok mindkét oldalát, tények és nem jelzők segítségével bírált vagy dicsért.

Az olvasók körében nagyon rövid időn belül pozitív visszhangra talált az újság. Az 1979-ben 15 000-es nyomott példányszámmal induló Heti Világgazdaság a nyolcvanas években évről-évre növelte az eladott lapok számát, és 1984-ben a terjesztésre átadott példányszám már meghaladta a százezret. Furcsa módon éppen a magyar gazdaság helyzetének rosszabbodása kedvezett a lapnak, szaporodtak a kényes kérdések és a HVG igyekezett megkeresni a módját, hogy mindezekkel lehetőleg köntörfalazás nélkül foglalkozzon. Míg mások talán megálltak a falak előtt egy lépéssel, a HVG igyekezett a falakat tágítani, bizonyos eseményeknek elébe menni. A HVG a nyolcvanas évek második felében élte első fénykorát, az eladott példányszám évről évre nőtt.

A HVG népszerűségét akkor (és ma is) a lap kritikus hangneme segítette elő, és az, hogy a legfontosabb témákat különböző szempontokból és közérthetően mutatta be. A lap imázsát egy csipetnyi humor, a szellemesen megszerkesztett címek és karikatúrák tették és teszik teljessé. Mindig is nagy jelentősége volt a címlapoknak is, amelyek plakát módjára támadtak, gondolkodásra ösztönöztek és esetenként nevettettek. A HVG megmutatta a politikai folyamatok gazdasági következményeit is, nem fogadták el a korlátokat, ha valamit „letiltottak”, igyekeztek utánanézni, miért tették.

Önállósodás (1989–2003)[szerkesztés]

Az új politikai helyzetben a korábban létező lapok - mint a HVG - már lé­nyeges tartalmi és ideológiai kötöttségek nélkül közölhettek írásokat. A negyvenes évek óta érvényesülő rendszert lényegében véve konzerváló 1986-os sajtótörvényt (1986. évi II. törvény) az 1990. évi XI. tör­vénnyel módosították, és kimondták, hogy a korábbi szabályozással ellentétben időszaki lapot már nemcsak jogi személy, hanem természetes személy is indíthat. A már piacon levő lapok, kihasználva a törvény adta lehetőséget, önál­lósították magukat. 1989-re datálódik a HVG Kiadói Rt. megalapítása is. 1994-ben a szerkesztőség és a cég munkatársai felvásárolták a cég részvényeit, lényegében a HVG tulajdonosaivá váltak. A rendszerváltás után rengeteg új lap jelent meg a magyar sajtópiacon, szabadabb, nyíltabb, kritikusabb lett a hangvétel, mint korábban, a HVG pedig élt a történelem adta lehetőséggel, és kihasználta azt az előnyét, hogy - sok más újságtól eltérően - nem kellett váltania, nem kellett szembe fordulnia korábbi önmagával. A HVG azért tudta megőrizni a népszerűségét, mert a rendszerváltás alatt és után ugyanolyan objektív tudott maradni, mint amilyen a rendszerváltozás előtt volt. A HVG példányszámát tekintve ebben az időben érte el tetőpontját. 1989-ben 175 ezer példánnyal büszkélkedhetett. Ekkor a bevételek 55%-át a hirdetések fedezték, és a lap presztízsét talán azzal írhatjuk le a legrövidebben, hogy egy-egy hirdetés el­helyezéséért ekkortájt 2-3 hónapig kellett várni. A HVG sikerének igazi garanciája az volt, hogy hétről hétre beváltotta olvasóinak tett ígéretét, miszerint objektíven és közérthetően számol be a fontos eseményekről. A HVG megőrizve formáját, igyekezett „fejlődni a korral”, és az olvasói, valamint a hirdetői igényeknek is megfelelni.

A HVG 1996-ban az elsők között jelent meg az interneten.[2] A HVG Online verziójának elindítása az időközben az Egyesült Államokat és a Világbankot „megjárt”, egykori alapító-főszerkesztő, Vince Mátyás nevéhez fűződik. Az internetezők száma ekkor még igencsak alacsony volt Magyarországon, ennek megfelelően a HVG online verziójának is alig pár száz fős volt a heti látogatószáma.

Külföldi tulajdonban (2003–2013)[szerkesztés]

2003-ban a német Westdeutsche Allgemeine Zeitung (WAZ, később Funke) többségi tulajdont szerzett a HVG Kiadó Rt-ben. A WAZ tulajdonszerzése ellenére megmaradt az eredeti menedzsment, és a lap is megőrizte szerkesztőségi függetlenségét. A 2008 végén kirobbant gazdasági világválság teljesen felforgatta a hazai hirdetési piacot, aminek drámai hatása volt a hazai médiavállalkozások így a HVG hirdetési bevételeire is, miközben a lapeladásokból származó bevétel is egyre csökkent. Mindeközben ugrásszerűen bővülni kezdett a hvg.hu látogatószáma. A HVG online híreit 2004-ben még alig 10 ezer, 2006-ban már több mint 100 ezer, 2013-ban pedig már csaknem 600 ezer fő olvasta hetente.

Ismét magyar kézben (2014–)[szerkesztés]

A gazdasági válság utáni években számos kihívással kénytelen szembenézni a tartalomszolgáltató ipar, a független hazai médiavállalkozások jövedelmezősége pedig jelentősen romlott. A politikai és a szabályozási környezet bizonytalanságai, valamint a folyamatos kiszámíthatatlanság csak tovább gyengítik a hazai médiapiac vonzerejét a külföldi befektetők előtt, így a 2010-es évektől egyre több multinacionális vállalat hagyta el az országot, kiszámíthatóbb és jövedelmezőbb befektetési lehetőséget keresve.

A WAZ (Funke) 2014-ben megvált többségi részvénypakettjétől, amelyet a HVG korábbi résztulajdonosai, a menedzsment és a szerkesztőségi tagjai vásároltak vissza, ezzel a HVG ismét magyar kézbe került. A piac változásaira reagálva a HVG Kiadó tevékenységi körén belül is egyre inkább fókuszba került a digitális tartalomszolgáltatás, és folyamatosan bővült a termékportfolió. A hetilap és annak különszámai, mellékletei, valamint számtalan szakmai, illetve szórakoztató időszaki kiadvány kiadása mellett a HVG Kiadó mára az egyik legnagyobb hazai könyvkiadóvá vált, miközben konferenciák, szemináriumok vagy éppen a legnagyobb hazai Állásbörze is tovább színesíti a Kiadó termékpalettáját.

A politikai, hatalmi intézkedések a 2010-es évek második felében egyre jobban elszívják a levegőt a piaci alapon működő médiavállalkozások elől, és egyre inkább ellehetetlenítik a független újságírás fennmaradását. Ebben az ellenséges piaci környezetben a HVG célja és küldetése továbbra is az olvasók független és tényszerű tájékoztatása. A HVG szlogenje is ezt a küldetést fejezi ki, miközben a jelenlegi helyzetre reflektál. A sötétség nem tart örökké, megállapítás a „Legyen világosság!” felszólítással egészül ki, amivel a HVG egyszerre biztatja és össze is kacsint olvasóival, ahogy tette ezt a hetilap még a szocializmusban kvázi „fél-illegalitásban” eltöltött legelső éveiben is.

A független sajtót ellehetetlenítő politika, valamint a közösségi, illetve a keresőoldalak reklámpiaci terjeszkedése beláthatatlan nyomás alá helyezi a HVG lapeladások mellett hirdetésekre épülő üzleti modelljét. A színvonalas működéshez egyre inkább szükség van az olvasók aktív támogatására, ezért a HVG 2018 áprilisában elindította Pártoló tagság programját, amelynek keretében a HVG közösségéhez csatlakozó olvasók az anyagi támogatásukért cserébe a sokszínű, független és tényszerű tájékoztatás mellett még számos előnyt is élvezhetnek. A HVG pártoló tagság programja megteremti annak lehetőségét, hogy a pusztán hirdetési bevételekre támaszkodó hvg.hu a nyomtatott hetilaphoz hasonlóan olvasóktól származó bevételre is szert tehessen, olyan olvasóktól, akik ingyen fogyaszthatják a szerkesztőség által előállított, és számukra értékkel bíró „szellemi terméket”.

A HVG hetilap főszerkesztői[szerkesztés]

A HVG újságírói közül többen egyéni Joseph Pulitzer-emlékdíjasok, közülük Juhász Gábor 1994-ben majd Rádi Antónia 1999-ben kapták meg a díjat.[3] Az újságírói alkotóközösséget, szerkesztőséget is kitüntették Pulitzer-díjjal 1992-ben; az egyéni címlapokért 1999-ben ismerték el a HVG-t.

A hetilap állandó rovatai[szerkesztés]

  • Fülszöveg
  • Fókuszban
  • Magyarország
  • hvg-ténytár
  • Dosszié (nem minden héten)
  • Világ
  • Tech+tudomány
  • Szellem
  • Trend (nem minden héten)
  • Profil (nem minden héten)
  • Top 50 (nem minden héten)
  • Gazdaság
  • Vélemény
  • Portré

Címlapok[szerkesztés]

A HVG címlapjai mindig az adott hét egyik fő témáját dolgozzák fel, többnyire ironikus humorral ábrázolva azt. A 80-as években a címlapokon többnyire nem fotók, hanem áthallásos utalásokat tartalmazó grafikák szerepeltek. Ezek a borítók a rendszerkritikára érzékeny olvasók humorérzékére kívántak hatni. A megjelenő címlapok fokozatosan lettek egyre abszurdabbak. A rendszerváltás után részben konkrétabbá váltak, részben folytatták a korábbi hagyományt. A legsikeresebb címlapokból válogatáskötet készült (HVG címlaptárlat; 1979–1999, HVG Kiadó Rt.,1999), illetve a Műcsarnokban kiállítás is nyílt belőlük, amely később bejárta az országot.

A kiadó[szerkesztés]

A HVG hetilap és a hvg.hu kiadója a HVG Kiadó Zrt. A kiadó a HVG hetilapon és a hvg.hu hírportálon túl az alábbi termékekkel van jelen a piacon:

  • HVG Könyvek - menedzsment, üzlet, pszichológia, önismeret, életmód, egészség, életrajz, tényfeltárás, ismeretterjesztés, gyerekkönyvek
  • HVG Konferenciák és szemináriumok - Budapest Autó Show, TEDx Budapest, TEDx Youth Budapest, Agymenők Élménynap, HVG Extra Business és Pszichológia Szalonok
  • HVG Különszámok - Adó, TB, Munkajog, Cégautó
  • HVG Extra magazinok - HVG Extra Pszichológia, HVG Extra Business, HVG Extra A nő
  • HVG Rangsorok - Középiskola Rangsor, Diploma Rangsor
  • adózóna.hu - a HVG adózási szakportálja
  • eduline.hu - a HVG oktatási portálja
  • jobline.hu - álláskereső, állásközvetítő oldal
  • HVG HR Center - komplex HR-piaci szolgáltató központ: toborzás, HR-branding, edukáció
  • HVG Állásbörze - Magyarország legnagyobb, évente 2 alkalommal megrendezésre kerülő állásbörzéje
  • HVG Klubkártya - különszámkártya, kedvezménykártya
  • Műértő folyóirat - művészeti és műkereskedelmi folyóirat

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Vince 1998: Vince Mátyás volt főszerkesztő. Vince Mátyás: Hogyan született a HVG? Megjelent a Beszélő című folyóirat III. folyam, III. évfolyam, 11. számában, 1998 novemberében
  • Réti 2007: Réti Pál főszerkesztő. Szóbeli közlés 2007. október, Farkas Gabriella és Tóth Mónika interjúja
  • Kókay–Buzinkay–Murányi: A magyar sajtó története, Budapest, Sajtóház Kiadó, 2007.

További információk[szerkesztés]