Műcsarnok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Műcsarnok
A Műcsarnok épülete a Hősök tere felől
A Műcsarnok épülete a Hősök tere felől
Építési adatok
Építés éve 1895–1896
Rekonstrukciók évei 1991–1994
Építési stílus neoklasszicizmus
Tervező Schickedanz Albert
Elhelyezkedése
Műcsarnok (Magyarország)
Műcsarnok
Műcsarnok
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 30′ 50″, k. h. 19° 04′ 43″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 50″, k. h. 19° 04′ 43″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Műcsarnok témájú médiaállományokat.
Az épület homlokzatának főfreskója
Az épület jobb oldali díszes sarka

A Műcsarnok Budapest legnagyobb kiállítóterme, mely a Hősök terén található a Szépművészeti Múzeummal szemközt. Leginkább a kortárs művészetek kiállításainak ad helyet.

Története[szerkesztés]

1895-96-ra, a honfoglalás 1000 éves évfordulójának ünnepségeire készült el, Schickedanz Albert (1846-1915) műépítész tervei szerint Herzog Fülöp Ferenc (1860-1925) közreműködésével. A Második világháború okozta károkat 1949-50-ben Borsos László állította helyre.[1]

Az épület bazilikális alaprajzú. Eklektikus, neoklasszicista stílusú, főhomlokzatán erősen kiugró hatoszlopos portikusszal, amelyet timpanon zár le. Az orommezőben 1941-től Haranghy Jenő Szent István a művészetek pártfogója c. mozaikja látható. A hosszában nyújtott, nyerstégla borítású épületet színes kerámiafríz futja körül. Deák-Ébner Lajos freskóval díszítette az épületet.

1989. június 16-án a Műcsarnok lépcsőjén történt Nagy Imre és mártírtársai újratemetés előtti felravatalozása. A műemléképületet 1991-1994 között rekonstruálták. A Műcsarnok termeiben hazai és külföldi képzőművészek reprezentatív alkotásait mutatják be.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Műcsarnok témájú médiaállományokat.