Oszlopcsarnok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bernini kolonnádja a római Szent Péter-bazilika előtt
A Parkkolonnád Karlovy Varyban

Az oszlopcsarnok (vagy francia eredetű szóval kolonnád), szélesebb folyosó (galéria) vagy terem, amelynek mennyezete oszlopokon nyugszik. Az ókor óta használatos az építészetben.

Fajtái[szerkesztés]

Perisztülion[szerkesztés]

A perisztülion (latinul peristylium) az ókori görög és a római építészetében egy nyitott udvart, templomot, épületet vagy kertet körülvevő oszlopsort, oszlopcsarnokot jelent. A keresztény építkezési hagyományokban a kolostorok kerengője a perisztülionok mintájára alakult ki. A 19–20. század során különösen a klasszicista és klasszikus szellemű építészetben használták, mint például a Henry Bacon tervezte washingtoni Lincoln-emlékműnél.

Az egyik legszebb példája a 3. század végéről származik, a Splitben (Horvátország) található Diocletianus-palotából.

Pompeii, Vettius háza
A seregélyesi Zichy-Hadik-kastély, a homlokzat közepén portikusszal

Portikusz[szerkesztés]

A portikusz az épület főhomlokzatához csatlakozó, a többi három oldalán nyitott, oszlopos előcsarnok, illetve fedett, elől nyitott oszlopfolyosó.[1] Felül egyenes gerendázat vagy háromszögű oromzat zárja le.[2]

Neve a latin porticus szóból ered, ennek forrása pedig a porta (kapu). Portikusz előzi meg az ókeresztény és muszlim templomokat. Ilyen oszlopcsarnokok vannak több középkori városháza és más középületek, modern múzeumok, színházak stb. előtt.

Szép példája a Porticus Deorum Consentium Rómában.

Szabadon álló oszlopcsarnok[szerkesztés]

Emlékművek, szoborcsoportok elhelyezésére szolgál, pl. a budapesti Millenniumi emlékmű két oszlopcsarnoka.

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • A Pallas nagy lexikona

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg az oszlopcsarnok címszót a Wikiszótárban!