Oszlopcsarnok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bernini kolonnádja a római Szent Péter-bazilika előtt
A Parkkolonnád Karlovy Varyban

Az oszlopcsarnok (franciául: colonnade), szélesebb folyosó (galéria) vagy terem, amelynek mennyezete oszlopokon nyugszik. Az ókor óta használatos az építészetben.

Fajtái[szerkesztés]

Perisztülion[szerkesztés]

A perisztülion (vagy latinul peristylium)

  • Az ilyen oszlopcsarnok az épület belsejében, udvarán fut végig. Ilyen elem övezi belülről az ógörög és római templomokat.
A seregélyesi Zichy-Hadik-kastély, a homlokzat közepén portikusszal

Portikusz[szerkesztés]

Az épület főhomlokzatához csatlakozó, a többi három oldalán nyitott, oszlopos előcsarnok, illetve fedett, elöl nyitott oszlopfolyosó.[1] Felül egyenes gerendázat vagy háromszögű oromzat zárja le.[2]

Neve a latin porticus szóból ered, ennek forrása pedig a porta (kapu). Portikusz előzi meg az ókeresztény és muszlim templomokat. Ilyen oszlopcsarnokok vannak több középkori városháza és más középületek, modern múzeumok, színházak stb. előtt.

Szabadon álló oszlopcsarnok[szerkesztés]

Emlékművek, szoborcsoportok elhelyezésére szolgál, pl. a budapesti Millenniumi emlékmű két oszlopcsarnoka.

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • A Pallas nagy lexikona

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]