Ős-Budavára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ős-Budavára
A mulatókomplexum bejárata 1896-ban
A mulatókomplexum bejárata 1896-ban
Település Budapest
Építési adatok
Építés éve 1896
Bezárás 1910
Lebontás éve 1910
Lebontás okatűzveszélyesnek ítélték
Építési stílus eklektikus építészet
Hasznosítása
Felhasználási terület turisztikai látnivaló
Elhelyezkedése
Ős-Budavára (Budapest)
Ős-Budavára
Ős-Budavára
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 12″, k. h. 19° 05′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 12″, k. h. 19° 05′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Ős-Budavára témájú médiaállományokat.

Az Ős-Budavára, olykor Ősbudavár formában is, egy budapesti szórakoztatókomplexum volt a Városligetben, mely a milleniumi ünnepségsorozat részeként 1896. május 2-án nyitotta meg kapuit, a korábbi világkiállítások mintájára (Alt-Wien, Vieux-Paris). (Érdekességként megemlítendő, hogy a város budai oldalán néhány nappal az Ős-Budavár megnyitását követően, 1896. május 23-án Konstantinápoly Budapesten néven nyílt vigalmi negyed, mely hasonló koncepciók alapján épült meg.)

Története[szerkesztés]

Az Ős-Budavár megvalósításának ötletgazdája egy budapesti ügyvéd, Dr. Bossányi Iván volt, aki tőkéstársakat bevonva alapította meg az Ős-Budavár Részvénytársaságot 1895. október 17-én. Nem titkoltan, a millenniumi kiállításra érkező tömegekre alapozták az üzletpolitikájukat. Az önmagát előkelő mulatóhelyként reklámozó szórakoztató komplexum, az 1872-ben megnyilt Fővárosi Állat- és Növénykert közvetlen szomszédságába, annak kihasított területére épült. Tulajdonképpen egy mű-városrész volt, amely a középkori–kora újkori Budai vár hangulatát igyekezett megteremteni a látogató közönség számára. Felépítését Mamorek Oszkár műépítész vezetésével egy részvénytársaság végezte, az üzletvezető pedig Friedman Adolf volt.[1] (Más források szerint Vidor Emil és Vogl Lajos tervezte az épületeket.)[2] A gigantikus létesítményt végül 70 000 m²-en 2 millió koronát meghaladó költséggel építették fel.

A látszat ellenére kő helyett csak fából és gipszből épült. A korabeli népnyelv „Pappundeklipolisznak” nevezte gyenge alapanyaga miatt. Az elgondolás szerint Budavára török kori arculatát építették fel. A terv egy korabeli olasz műszaki tiszt feljegyzésein és vázlatain alapult, melyet közvetlenül a török elleni harcok után a várban készített. A vázlatot a bécsi irattárban találták, ezek szerint a komplexum egy része hűen őrizte a budai vár középkori megjelenését.

A több hektáros terület a török időket megidézni próbáló hatalmas szórakoztatóközpont volt középkori utcákkal, terekkel, régi házakkal, tornyokkal. A kor hangulatát középkori öltözékű táncosok, kobzosok, csepűrágók, mutatványosok nyújtották, de török bazár, minaret, óránként éneklő valódi török müezzin, valamint a török pasa háreme is látható volt.

A terület legnagyobb részén vendéglők, sörözők, kocsmák, lacikonyhák, kávéházak működtek, de ledér és rossz erkölcsű szórakozóhelyek is voltak, mint a Párizsi Kávéház. Reggeltől hajnalig tartott nyitva, éjjel izzólámpák ezrei világították ki, még a fákat is lámpafüzérekkel díszítették. Az Ezredéves Kiállítás ideje alatt rendkívül népszerű volt, naponta átlagosan húszezer ember látogatott ki a területére.[3]

A sokféle látványosság ellenére a vállalkozás már az első évet veszteséggel zárta. De az Állatkertnek szüksége volt a bérleti díjra és a park léte az ekkoriban kialakuló idegenforgalomra is jótékony hatással volt, ezért a Székesfővárosi Tanács még pár évig meghosszabbította működését. Azonban a Részvénytársaság vezetői nem bizonyultak sikeres üzletembereknek, a külföldi fellépők gázsija talán túl sokba került, és még az időjárás sem kedvezett nekik. Mindez oda vezetett, hogy a hiányt nem sikerült nyereséggé fordítani, és a mulató csődbe ment. Az új igazgató, Friedmann Adolf, ezzel szemben kitűnő vállalkozóként sikeresen működtette a parkot. Átépítette, kevesebb épületet, teret alakított ki, olcsóbb belépődíjat kért, vagyis a sok kicsi sokra megy elve alapján működött. Ahogy korábban is, minden évben sok újdonság várta a közönséget, és a történelmi eseményeket idéző felvonulások valódi parádéknak bizonyultak. A lakosság újra megszerette és használta is a városligeti mulatónegyedet. Nem látogatta viszont az Állatkertet, amely időközben teljesen tönkre ment. Az Állatkert északi részén, annak bérleteként működő Ős-Budavára virágzott, ugyanott, attól délre a régi Állatkert elpusztult. A csőd pedig magával rántotta a mulatót is, mivel az új Fővárosi Állatkert építkezései már nem adtak helyet Friedmann Adolf vállalkozásának.[4]

Mivel az építményt eleve ideiglenesnek szánták, gyenge minőségű anyagokból épült, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tűzveszélyre hivatkozva 1910-ben lebontásra ítélte. Ezt követően a terület nagyobb részét visszakapta ugyan az Állatkert, egy másik részét azonban a Széchenyi fürdő építése miatt a régi helyükről kiszoruló mutatványosok kapták, ez lett az új (külső) mutatványostelep, az akkor a vasútig tartó Hermina úttól az Állatkertig terjedő keskeny sáv.[5]

A terület későbbi történetéről:

Képtár[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kollin, i. m., 207. o.
  2. Majkó Zsuzsanna, Ligetfalvi György: Városliget lexikon. Budapest: Városháza Kiadó. 2017. 175. o.  
  3. Majkó Zsuzsa – Ligetfalvi György: Ős-Budavára. Városliget Lexikon (2013. máj. 4.) (Hozzáférés: 2018. márc. 10.)
  4. Perczel Olivér: Az Ős-Budavára mulatónegyed története, 1896-1907. (Hozzáférés: 2020. augusztus 15.)
  5. sz. n.: Az Állatkert területének változásai. A Fővárosi Állat- és Növénykert honlapja (Hozzáférés: 2018. márc. 9.)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]