Közlekedési Múzeum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Közlekedési Múzeum
A Közlekedési Múzeum egykori központi épülete
A Közlekedési Múzeum egykori központi épülete
Település Budapest
Cím  Magyarország, Budapest
Építész(ek) Pfaff Ferenc
Elhelyezkedése
Közlekedési Múzeum (Budapest)
Közlekedési Múzeum
Közlekedési Múzeum
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 51″, k. h. 19° 05′ 30″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 51″, k. h. 19° 05′ 30″
Közlekedési Múzeum weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Közlekedési Múzeum témájú médiaállományokat.

A Közlekedési Múzeum országos gyűjtőkörű, állami fenntartású létesítmény, melynek központja és fő kiállítóhelye Budapest XIV. kerületében, a Városligetben volt. Több más budapesti és vidéki kiállítóhellyel is rendelkezik. Magyarország egyik legrégibb alapítású, műszaki jellegű múzeuma. 2008 novemberében a Közlekedési Múzeumot összevonták az Országos Műszaki Múzeummal. Az új intézmény neve: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum.

A Közlekedési Múzeum fő épületét bezárták és a Liget Budapest Projekt keretében 2016–17-ben teljesen lebontották, hogy helyére új épületet emeljenek.[1] A központi épületet azonban – az eredeti tervekkel ellentétben – mégsem a Városligetben, hanem az Északi Járműjavító helyére építik majd fel. A régi helyére más kiállítóhelyet terveznek.[2]

Története 2008-ig[szerkesztés]

Az 1896-os budapesti millenniumi kiállítás egyik új, impozáns épülete a Közlekedésügyi Csarnok volt. Itt mutatták be a hazai közlekedés, különösen az akkori sikerágazat, a vasút fejlődésének eredményeit. 1899. május 1-jén az ott bemutatott gyűjteményre alapozva, abban az épületben nyitotta meg kapuit és fogadta látogatóit 45 éven át a Magyar Királyi Közlekedési Múzeum. A múzeumot a második világháború idején, 1944-ben bombatalálat érte. A helyreállított, de erősen megcsonkított, díszes kupolájától is megfosztott épületben a múzeumot csak 1966. április 2-án nyitották meg újra. 1987-ben új épületszárnnyal bővült és három évtizeden keresztül, 2016–2017-ben történt lebontásáig abban az állapotban volt.

Egykori állandó kiállításai (20. század)[szerkesztés]

Alapításakor a múzeum elsősorban a vasút és a hajózás bemutatását tartotta feladatának, 1966-tól gyűjtőköre fokozatosan bővült. Az állandó kiállításokon már a közlekedés összes fontosabb ágazatának tárgyi és írásos emlékei szerepeltek.

1882-ben gyártott gőzmozdony (2006-ban, a főépület mellett)
Villamoskocsik a lebontott kiállítási csarnokban (2008)
A múzeum egykori épülete a gőzmozdonnyal és az An–2-sel
  • A magyar vasút történetét bemutató kiállítás a múzeum legrégibb gyűjteményére épült. Az 1896-ban kiállított tárgyak, modellek sok darabja a vasúttörténeti állandó kiállításon is látható volt. A kezdeteket az 1850-es években készített gőzmozdonyok kicsinyített másai idézték. A részben 1900 előtt készült, később már világhírű, 1:5 léptékű, mintegy 100 db-os modellgyűjtemény a hazai gőzmozdonyok és vasúti kocsik fejlődését szemléltette. Egy életnagyságú korabeli vasútállomás is látható volt a múzeum csarnokában, a 19. század utolsó évtizedeiben gyártott eredeti gőzmozdonyból és két vasúti kocsiból álló szerelvénnyel.
  • A magyar autóközlekedés története. A múzeum alapításának korából származott a kiállítás legrégebbi automobilja, egy 1898-ból való Peugeot. A hazai autógyártás kezdeteit Csonka János autói képviselték, melyek már a Csonka-Bánki féle porlasztóval működtek. Az eredeti autók mellett fődarabok, metszetek, műszaki érdekességek is szerepeltek a bemutatón.
  • A városi közlekedés története a lóvontatás korszakától volt nyomon követhető. Bemutatta a kiállítás a villamosvasút fejlődésének állomásait és a 20. század első évtizedeiben feltűnt korai akkumulátoros és benzinüzemű autóbuszok makettjeit is.
  • A magyar állami hajózás története alcímű kiállítás leglátványosabb tárgyai voltak a hajómodellek, köztük az első dunai gőzhajó, a Carolina (1817) és az Óbudai Hajógyár első terméke, a még fatestű Árpád utasszállító (1836). Az 1870-ben készült Orient a 19. század legnagyobb és leggyorsabb magyar folyami személygőzöse volt. A hajózás műszaki emlékeit néhány eredeti műtárgy, hajógép, navigációs eszköz egészítette ki.

A főépület állandó kiállításai között szerepelt még A közúti közlekedés története a kezdetektől 1918-ig, A közúti közlekedés Magyarországon az első világháború után, a Motorkerékpárok Magyarországon és a Hírességek csarnoka.

Az épület oldalánál állították ki a balesetben elpusztult M61 004-es dízelmozdony orrát, egy An–2-es repülőgépet, és ott volt látható a 424 001-es prototípus gőzmozdony is.

Képek a régi állandó kiállítás anyagából:

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum további kiállításai[szerkesztés]

Budapesten[szerkesztés]

  • Elektrotechnikai Múzeum a VII. kerület Kazinczy u. 21. alatt
  • Műszaki Tanulmánytár a XI. kerület Prielle Kornélia u. 10 alatt
  • Öntödei Múzeum az egykori Ganz-öntödében, a II. kerület, Bem u. 20 alatt

Vidéki helyszíneken[szerkesztés]

  • Vegyészeti Múzeum Várpalotán a Thury Várban
  • Kohászati Múzeum Miskolcon, amelyhez két kiállítóhely tartozik:
    • A Kohászati Múzeum (Miskolc-Felsőhámor)
    • Massa Múzeum – Fazola Kohó Újmassán
  • Alumíniumipari Múzeum Székesfehérváron a Zombori út 12. alatt

További kiállítóhelyek, ahol a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum kiállításai láthatók:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lebontották a Közlekedési Múzeumot. Magyar Építők / MTI, 2017. február 3. [2018. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 14.)
  2. Továbbra is holdbeli tájra emlékeztet az egykori Közlekedési Múzeum helye – fotók. HVG.hu, 2018. március 30. [2018. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 14.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]