An–2

	Antonov An–2
	A HA-MFK lajstromjelű An–2-es
NATO-kód	Colt
Funkció	könnyű szállító repülőgép
Gyártó	Antonov PZL Mielec Hongdu
Tervező	Antonov tervezőiroda
Sorozatgyártás	1947–2004
Gyártási darabszám	több mint 18 ezer
Típusváltozatok	An–3
Első felszállás	1947. augusztus 31.
Szolgálatba állítás	1947
	Háromnézeti rajz
	A Wikimédia Commons tartalmaz An–2 témájú médiaállományokat.

Az An–2 (NATO-kódja: Colt) a második világháború után a Szovjetunióban, az Antonov tervezőirodában (OKB–153) kifejlesztett egymotoros, kétfedelű szállító-repülőgép, a világ legnagyobbja ebben a kategóriában. Eleinte a Szovjetunió, később Lengyelország és Kína is gyártotta. 2004-ig több mint 18 000 darab készült. A Szovjetunióban az Annuska és a Kukuruznyik beceneveket kapta, Magyarországon az Ancsa név ragadt rá. Habár még ma is számos helyen működtetik, már a gyártás kezdetén sem számított korszerűnek (kétfedelű, részben vászonnal van bevonva stb.). Ennek ellenére óriási sikere volt, a pilóták szerint az egyik legkezelhetőbb és legmegbízhatóbb repülőgéptípus a világon.

Története

Egy új típusú repülőgép építése már az 1930-as évek végén foglalkoztatta a szovjet mérnököket. 1938-ban megépült egy LIG–10 típusjelzésű gép, azonban a sorozatgyártása nem kezdődött el. Ez a gép lehetett az ihletője Oleg Antonov szovjet repülőgép-tervezőnek, aki 1946-ban egy, a Szovjetunióban meghirdetett pályázatra – melyet a Mezőgazdasági és Erdővédelmi Minisztérium hirdetett meg, elsősorban mezőgazdasági feladatokra szánt, könnyű szállító-repülőgép tervezésére – elkészítette a terveit. A gép az SZH–1 (szelszkohozjajsztvennij, vagyis „mezőgazdasági”) típusjelzést kapta, és 1947. augusztus 31-én emelkedett először a levegőbe. A gépet áttervezték, ekkor kapta az An–2-es típusjelzést. 1948-tól gyártották sorozatban. A törzs teljesen fémépítésű, a szárnyak vászonborításúak. A következő évektől számtalan típusváltozat látott napvilágot, melyek alapjait a fenti gép szolgáltatta. A gépet a már említett három országban gyártották, de ma is sokkal több, ahol használják, felismerve a benne rejlő lehetőségeket, úgymint ejtőernyőzés, szállítmányozás, sétarepülés stb.

Jellemzői

Sárkány, futómű

A szárnyak fesztávolsága különböző (a felső hosszabb). A szerkezetük teljesen fém, két főtartóval, vászon borítással. A csűrők, az oldalkormány és a magassági kormány mozgatása manuális, tolórudak és kábelek segítségével van megoldva. A fékszárnyak és a trimmek elektromos működtetésűek. A futómű hárompontos, farokkerekes, a kerekek nem behúzhatók.

Motor

A gép mozgatásáról egy Svecov AS–62 típusú kilenchengeres, 29,87 liter űrtartalmú csillagmotor gondoskodik, aminek a teljesítménye 736 kW (körülbelül 1000 LE). A motor fogyasztása a repülési feladattól, a terheléstől és a repülési magasságtól függően óránként 120 és 200 liter között mozog. A hajtóanyag 100-as oktánszámú, ólmozott repülőbenzin.

Üzemanyagellátás

A repülőgép ejtőtankos rendszerű, azaz az üzemanyagtartályok a felső szárnyakban helyezkednek el, jóval a motor síkja fölött, mindkét oldalon hármas csoportban. A tartályok egyenként 200 literesek, így az egyszerre felvehető mennyiség szárnyanként 600, azaz összesen 1200 liter üzemanyag. A tartályok közösítővel vannak ellátva, így vízszintes talajon leállított repülőgép esetében az üzemanyagszint kiegyenlítődik a tartályok között, illetve a közösítőszelepen keresztül a két szárnyban is. A pilóta repülés közben fogyaszthat csak a jobb tartálycsoportból, csak a balból, illetve mindkettőből közösen. Ha az üzemanyagszint leszállás után nem egyenlő a két szárnyban, és a repülőgép vízszintes talajon áll, az üzemanyag átfolyása miatt egy ideig a kiegyenlítő golyósszelep működésének jellegzetes kotyogó hangja hallatszik a gépből. Az üzemanyagszintre figyelni kell a következő repülés előtt, mivel a két oldal közötti eltérés nem lehet több 150 liternél.

Légcsavar

A légcsavar fém, négytollú, állítható szögű, az átmérője 3,6 méter. A légcsavar kihajtása nem közvetlenül a főtengelyen helyezkedik el, hanem bolygókerekes, reduktoros megoldású. Az áttétel viszonya 0,687, ami azt jelenti, hogy a légcsavar ennyiszer lassabban forog, mint a főtengely. A motor maximális fordulatszáma 2200 1/perc, a légcsavar ilyenkor 1510-et forog percenként, amit az igen hosszú légcsavarlapátok végeinek magas kerületi sebessége miatt nem szabad túllépni. Az ilyen „hosszúlapátos” légcsavarral ellátott repülőgépek esetében a tervezés során külön odafigyelést igényel az a szabály, miszerint a lapátvégek semmiképp nem léphetik át a hangsebességet, mert az ilyenkor kialakuló rezonanciák, áramlásleválások tönkretehetik a légcsavart, illetve a motort. A motor-főtengely és a légcsavar forgásiránya a pilóta felől nézve: jobb.

Hidraulika, olajrendszer

A légcsavar-szögállító hidraulikus, az olajrendszer kétkörös. A kisnyomású kör a motor kenéséért felelős, míg a nagynyomású kör a légcsavarszabályzót működteti. A szokásos kenőolajmennyiség 50 liter, de az olajtartályt legfeljebb 85 liter olajjal lehet feltölteni. A motor jellegéből adódóan jelentős olajfogyasztással is számolni kell az üzemeltetés során.

A fedélzeti elektromos rendszer 24 V-os, negatív testelésű. Az alkalmazott technikai megoldások és a repülőgép általános jellemzőinek az ismeretében elmondható, hogy az üzemeltetés nagyon mostoha körülmények között is biztonsággal megvalósítható, de mindenképp felkészült és hozzáértő földi műszaki személyzetet, illetve hasonlóan jól kvalifikált repülőszemélyzetet igényel. A gép repülését az érvényben lévő magyar jogszabályok szerint csak B kategóriás pilótajogosítvánnyal (szakszolgálati engedéllyel) lehet végrehajtani.

Típusváltozatok

A repülőgépet közel 20-féle típusváltozatban gyártották. A fontosabb típusai:

An–2T – az első sorozatgyártott változat, hadi és szállítási célokra;
An–2TP – 12 személyes utasszállító változat (1949);
An–2TD – 12 személyes deszantváltozat ejtőernyős ugrásokhoz átalakítva. A legnagyobb példányszámban ezt gyártották;
An–2V (An–4) – hidroplán változat vízről történő üzemeltetéshez, nagyobb méretű légcsavarral;
An–2PP – az An–2V tűzoltó változata, 1240 liter oltóanyag-kapacitással (1964);
An–2R – mezőgazdasági változat;
An–2M – a legelső T változat korszerűsített mezőgazdasági alváltozata;
An–2SZ – mentő változat egészségügyi felszereléssel;
An–2SZH – mezőgazdasági változat vegyszerszóró berendezéssel és tartályokkal felszerelve, módosított futóművel;
An–2K–NAK – tüzérségi tűzhelyesbítő repülőgép;
An–2LP – leszopozsarnij: úszótalpakkal felszerelt erdőtűzoltó változat;
An–3 – a legutolsó továbbfejlesztett változat 1979-ből, TVD–10V légcsavaros gázturbinával felszerelve. Az An–3T változatból 25 darabot gyártottak 2000–2009 között;
An–2M – lengyel hidroplán változat;
An–2F – fotófelderítő változat, 12,7 mm-es géppuskával és 23 mm-es gépágyúval felfegyverezve;
An–6 – időjárásfelderítő repülőgép. A meteorológus-megfigyelő elhelyezésére a függőleges vezérsík előtt egy üvegezett kabint alakítottak ki. Turbófeltöltős motorral szerelték fel. A repülési magassága elérte a 9500 m-t. 1956–1958 között folyt a sorozatgyártása;
An–23A – hajtóművek légi teszteléséhez kialakított magassági repülőgép;
Jun–5 (J–5) – kínai licencváltozat, elsősorban szállítási célokra. 1957-től gyártottak An–2-eseket Kínában. Az évek folyamán több korszerűsített, egyedi igényekhez szabott változata is megjelent;
Jun–5 (J–5D) – kínai gyakorló-kiképző változat bombázó gépek pilótáinak a kiképzéséhez;
Beijing–5 – 1987-ben kifejlesztett kínai változat (1987);
Jun–5 (J–5B) – kínai gyakorlóváltozat;
An–2–100 – az Antonov vállalatnál 2013-ban kifejlesztett légcsavaros gázturbinás változat. A gépbe a Motor Szics 1500 LE-s MSZ–14 légcsavaros gázturbináját építették.^[1]

Alkalmazó országok

A típust elsősorban a volt szocialista országokban alkalmazták teher- és személyszállítási feladatokra. Ma a világ számos országában megtalálható, nyugaton is.

Magántulajdonban nyugati-európai országokban és Észak-Amerikában is üzemel.

Műszaki adatok

Méretek és tömegadatok

Hossz: 12,74 m
Fesztávolság: 18,18 m (felső szárny)
Szárnyfelület: 71,6 m²
Üres tömeg: 3450 kg
Maximális felszálló tömeg: 5500 kg

Motor

Motorok száma: 1 db
Svecov AS–62IR kilenchengeres, benzinüzemű csillagmotor
Felszálló teljesítmény: 736 kW (1000 LE)

Repülési jellemzők

Legnagyobb sebesség: 258 km/h
Utazósebesség: 190 km/h
Hatótávolság: 845 km
Legnagyobb repülési magasság: 4500 m
Emelkedőképesség: 3,5 m/s

Jegyzetek

↑ «Антонов» представил новый самолет (orosz nyelven). minfin.com.ua. (Hozzáférés: 2020. május 3.)

Források

Az An–2 Repülőgép Légi Üzemeltetési Utasítása (1979. KPM Légiügyi Főosztály, Szakirodalmi Tájékoztató Osztály gondozásában. Fordította: Erdész László, Ellenőrizte: Fantó Jenő)

További információk

Képek
Leírás (német)
The Antonov An-2 – Az Air Vectors típusismertetője

Hadtudományi portál
Oroszország-portál

[1] «Антонов» представил новый самолет (orosz nyelven). minfin.com.ua. (Hozzáférés: 2020. május 3.)

[1]

Sablon:Antonov m v sz Antonov repülőgépek
Utasszállító repülőgépek	An–10 An–24 An–26 An–28 An–74 An–140 An–148 An–158 An–174 An–180 An–218
Szállító repülőgépek	OKA–38 An–2 An–3 An–4 An–8 An–12 An–14 An–22 An–30 An–32 An–38 An–70 An–72 An–74 An–124 An–178 An–225 An–325 An–132
Felderítő repülőgépek	An–6 An–71 An–88
Kísérleti repülőgépek	SZKV
Vitorlázó repülőgépek	A–1 A–2 A–7 A–11 A–13 A–15 A–40
Egyéb repülőgépek	An–204
Tervezett repülőgépek	An-Be–20 An–50 An–188