Iparcsarnok (Budapest)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Iparcsarnok (Budapest)
Az Iparcsarnok 1885-ben
Az Iparcsarnok 1885-ben
Település Budapest
Építési adatok
Építés éve 1885
Bezárás 1947
Lebontás éve 1947
Lebontás okaa második világháborúban igen súlyos sérüléseket szenvedett
Építési stílus eklektika
Tervező Ulrich Keresztély
Építész(ek) Kohn János
Hasznosítása
Felhasználási terület épület
A Wikimédia Commons tartalmaz Iparcsarnok (Budapest) témájú médiaállományokat.
Az Iparcsarnok 1896-ban
A kiégett Iparcsarnok 1945-ben

A budapesti Iparcsarnokot az 1885-ös Országos Általános Kiállításra építették.[1]

Története[szerkesztés]

Az épület Ulrich Keresztély tervei alapján Kohn Jánosnak, a Schlick gyár későbbi vasszerkezeti tervezőjének elgondolása szerint épült fel. A neoreneszánsz stílusú épület központi részét kupola koronázta. Saroképületei kőből épültek, az összeköttetések vasból. A diadalkapura emlékeztető főbejárat fölött Hungária szobra állt. Az Iparcsarnokot az iparművészeti gyűjtemény bemutatására építették. A kiállítás bezárása után Kereskedelmi Múzeum lett. 1896-ra kibővítették és az Ezredévi Kiállítás egyik központja lett. Ezután ismét a Kereskedelmi Múzeum vette át 1905-ig. Ezt követően továbbra is művelődési célokra használták, különböző kiállításokat szerveztek benne. Itt zajlott le 1917. november 25-én az orosz forradalom melletti rokonszenv munkástüntetés. A második világháború végéig kiállításokat rendeztek benne, a Budapesti Nemzetközi Vásár helyszíne volt.

Az épület Budapest ostroma alatt kiégett, tetőszerkezete elpusztult.[2] A második világháború pusztításai után nem építették újjá. A helyén épült fel 1947-ben a Városligetben működő Budapesti Nemzetközi Vásár legnagyobb, 5. számú csarnoka. A rohamtempójú építkezéshez az Iparcsarnok megmaradt alapjait és padlószintjét is felhasználták. A vásár 1974-es Kőbányára költöztetése után az épület bútorraktár volt, majd teljes átépítése után 1985 és 2015 között Petőfi Csarnok néven ifjúsági kultúrközpont és repülési múzeum működött benne.[3]

Az épület teljes lebontásra került, helyén az Új Nemzeti Galéria épül, ezzel 130 év után az egykori Iparcsarnok utolsó maradványai, az alapozás és a padlószint is eltűntek.

Források[szerkesztés]

  • Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 591. o. ISBN 963-05-6410-6  

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Iparcsarnok nevű épület Szegeden is létesült.
  2. budapest lexikon
  3. Iparcsarnok[halott link]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]