Beszélő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Beszélő egy liberális magyarországi politikai és kulturális folyóirat, havonta jelenik meg. Először 1981-ben adták ki, szamizdatként, azaz illegális publikációként, azokban a napokban, amikor Lengyelországban bevezették a szükségállapotot.

Története[szerkesztés]

Nem ez volt az első szamizdat, 1976-tól kezdve jelentek meg ilyenek. A Beszélő újdonsága az volt, hogy szerkesztői nevükkel és címükkel vállalták a cenzúramentes újságírást és lapkiadást, továbbá hogy rendszeresen (negyedévenként) jelent meg és stencilgéppel viszonylag nagy példányszámban sokszorosították. Egyidőben indult a rövid életű szamizdat Kisúgóval.

A lapnak főszerkesztője nem volt, a szerkesztők hetenként találkoztak és vitatták meg a beérkezett írásokat. A lap vezető politikai elemzéseit többnyire Kis János írta, de a lap irányvonalát a szerkesztők közösen határozták meg.

Az újságot 1981 és 1986 közt Dunabogdányban, egy parasztházban nyomtatta Orosz István, az elosztóközpont Miklóssy Endre budapesti lakása volt. A nyolcvanas évek közepétől Demszky Gábor sokszorosította és terjesztette társaival. A Beszélő köré csoportosuló értelmiségiek fontos szerepet játszottak a rendszerváltásban, például Kis János, Kőszeg Ferenc, Petri György, Nagy Bálint, Haraszti Miklós, Eörsi János, Magyar Bálint, Solt Ottilia, Havas Gábor, Iványi Gábor (tőle származik a Beszélő elnevezés).

A kommunista rendszer magyar sajtójában több fontos tabutéma volt: az 1956-os forradalom, a határon túli magyarok ügye, a vallási és etnikai kisebbségek helyzete, valamint a szegénység kérdése. A szerkesztők ezért úgy döntöttek, hogy a folyóirat minden számában közölnek írást ezekről a témákról.

A szerkesztőket folyamatosan lehallgatták, követték, megfigyelték, gyakoriak voltak a házkutatások. Még 1986-ban is előfordult, hogy terjesztéséért embereket súlyosan meghurcoltak. A szerkesztők ellen a konspirációs jelleg ellenére többször indult eljárás, de csak sajtórendészeti vétséggel, illetve szabálysértéssel tudták megvádolni őket, bírságokat fizettek és többször kihallgatták őket, miközben a kihallgatók leplezték, hogy az állambiztonsági szervezethez tartoznának. „Szövényi György, aki engem többször kihallgatott – mostanában a televízióban szokott szerepelni mint terrorelhárítási szakértő – többször is elmondta: »Minket nem érdekel, mit írnak, csak az, hogy van-e rá engedélyük.« Persze, amikor 1983 márciusában először tartottak házkutatást a lakásomban, és először vittek be a Tolnai Lajos utcába kihallgatásra, biztos voltam benne, hogy a leghamarabb két év múlva szabadulok. Én voltam a legjobban meglepve, amikor reggel ötkor kiengedtek. De ebből megértettem, hogy el akarják kerülni a látványos politikai pereket, és nem akarják börtönbüntetésekkel lerombolni a gulyáskommunizmushoz kapcsolódó nyugati illúziókat” – mondta Kőszeg Ferenc[1]

A 20. számot, amelyben megjelent a „Társadalmi szerződés”, a nagy érdeklődés miatt már 2000 példányban kellett nyomtatni.

Álnevek[szerkesztés]

Az írott hozzászólások egy része álnéven jelent meg, annyira konspiratív jelleggel, hogy sokszor még a szerkesztők sem tudták, kit fed egy-egy álnév.

Néhány az álnevek közül: Ada Pál=Pető Iván, Csonka Dénes=Bauer Tamás, Fényes Elek=Rainer M. János, Kovács Eszter=Szalai Erzsébet, Magyar László=Lengyel László, Rikárdó Dávid=Bokros Lajos.

A rendszerváltás után[szerkesztés]

A rendszerváltás óta már legálisan adják ki, 1989 és 1996 között hetilapként, azóta havi-kéthavi rendszerességgel megjelenő folyóiratként. Első legális főszerkesztője Kőszeg Ferenc volt. 1995 és 2003 között Kiss Ilona, 2003 óta Mink András tölti be a posztot.

Hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]