Fő utca (Kassa)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fő utca
Main Street, Kosice 2018-05 (3).jpg
Ország Szlovákia
Település Kassa
Elhelyezkedése
Fő utca (Kassa-Óváros)
Fő utca
Fő utca
Pozíció Kassa-Óváros térképén
é. sz. 48° 43′ 25″, k. h. 21° 15′ 23″Koordináták: é. sz. 48° 43′ 25″, k. h. 21° 15′ 23″
A Wikimédia Commons tartalmaz Fő utca témájú médiaállományokat.

A kassai Fő utca a település ősi magva az óvárosban. Itt található Kassa legtöbb műemléke, legtöbbjüknek magyar vonatkozása is van, közülük a legfontosabb a Szent Erzsébet-dóm. Az utca központi szakaszán, egy tekintélyes palotában kapott helyet Magyarország kassai főkonzulátusa.

Földrajzi helyzete[szerkesztés]

Az utca észak-déli irányban húzódik 1200 méter hosszan. Északi végén található a Kassai Békemaratonról elnevezett Námestie Maratónu mieru (Békemaraton tér), két oldalán a Kelet-szlovákiai Múzeum két fő épületével. Déli végét a Námestie osloboditeľov (Felszabadítók tere; korábban Erzsébet tér, Légiósok tere, Horthy Miklós tér) alkotja. Régen itt állott a kassai várfal déli bástyája és a miskolci városkapu.[1]

Kazinczy Ferenc így írt az utca fekvéséről:[2]

Kassának az alsó kapujától a felsőig, s így 1070 lépésnyire, egy annyira széles utca nyúlik el, hogy azon a templom is elfért, mégpedig nem hosszában, hanem keresztül rajta. Ami nekem első ránézéssel leginkább tetszett, az a város nagy utcájában két ágban keresztül folyó csermelypatakocska.

Története[szerkesztés]

A város eredetileg egyutcás település volt, ami a Hernádba torkollása előtt egy darabig a folyóval párhuzamosan folyó Csermely nevű patak két oldalán alakult ki. A patak két ága szigetként vett körül egy központi részt, amin aztán a Szent Erzsébet-dóm épült, valamint a Szent Mihály-kápolna, az Orbán-torony és később a Városi Színház is itt kapott helyet. Az utca kiszélesedő részének északi végén 1732-ben díszes Mária-szobrot emeltek a pestis és a nagy megpróbáltatásokat okozó kuruc háborúk befejeződésének emlékére. Ezen a helyen egyébként korábban katonai vesztőhely volt.[1]

Az utca a patak két oldalán olyan széles volt, hogy a középkorban gyakran térnek tekintették és Circulus, Ring, Theatrum neveken utaltak rá. (A patakot a 19. században befedték, csatornává alakították.) 18. századi, latin nyelvű térképeken a neve Platea principalis azaz Fő tér volt, később egyre inkább a helyi magyar és német lakosság által használt Fő utcza, illetve Haupt Gasse neveken szerepelt.

A város növekedése során létesített mellékutcákat gyakran a Fő utca házainak földszintjén nyitott átjárókon át lehet megközelíteni. A reneszánsz és barokk kapuboltozatok, belső árkádok a régi Kassa gazdag polgárainak világára emlékeztetnek. A hosszú udvarokban kereskedők dolgoztak, raktárakat helyeztek el.[1]

Kassa Csehszlovákiához csatolása után az utca az addig használatos magyar név szlovák nyelvű fordítását (Hlavná ulica) kapta. 1933-ban Milan Rastislav Štefánik szlovák katonáról és politikusról nevezték el. 1949-től az utca Lenin nevét viselte, majd a rendszerváltáskor, 1990-ben visszakapta középkori eredetű nevét, annak szlovák formájában.

1986-ban a színház és a dóm közötti parkban alakították ki Csehszlovákia első modern, zenélő, változatosan táncoló vízsugarakkal működő szökőkútját, ami a 21. században is a kassai óváros népszerű találkozóhelye. Azóta már az egész Fő utca gyalogos zóna lett.

Szlovákia függetlenné válása után a decentralizáció jegyében Kassán, a Fő utcán lévő palotában helyezték el a köztársaság Alkotmánybíróságát.

Fontosabb építményei[szerkesztés]

Rendezvények[szerkesztés]

Az óváros központi részén elterülő Fő utca gyakran szolgál rendezvények tartására. A zenés szökőkút közelében különösen gyakoriak a spontán találkozók, mulatságok. A Fő utca kiszélesedő részén rendszeresen tartanak összejöveteleket a veterán autók és tulajdonosaik számára.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Szombathy 132. o.
  2. Szombathy 127. o.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hlavná ulica (Košice) című szlovák Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Szombathy: Szombathy Viktor: Csehszlovákia (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1976. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-076-X