I. Sten Sture

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Sten Sture
Sten Sture the Elder.jpg

Svédország birodalmi kormányzója
Uralkodási ideje
14701497
Elődje VIII. Károly
Utódja II. János
Uralkodási ideje
15011503
Elődje II. János
Utódja Svante Nilsson
Született 1440[1]
Elhunyt 1503. december 14. (62-63 évesen)
Jönköping
Házastársa Ingeborg Tott
Édesapja Gustav Sture
Édesanyja Birgitta Stensdotter
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Sten Sture témájú médiaállományokat.
Sten Sture megérkezik Stockholmba, Georg von Rosen festménye (1864)

Idősebb Sten Sture (svédül Sten Sture den äldre), (1440 körül – 1503. december 14.) svéd államférfi és Svédország kormányzója 1470-1497 és 1501-1503 között.

Sten Sture 1440 körül született, apja Gustav Anundsson Sture, anyja pedig Birgitta Stensdotter Bielke volt, VIII. Károly svéd király féltestvére.

Első kormányzósága[szerkesztés]

VIII. Károly 1470-es halálakor, végakarata értelmében, Sten Sture került az ország élére kormányzóként. Az uniópárti nemesség és I. Keresztély dán király megpróbálta letaszítani helyéről, azonban a brunkebergi csatában Sten legyőzte őket és sikerült megerősítenie a helyzetét. Ezután negyedszázadig uralta az országot, szinte intézményesítve a kormányzói rendszert. A parasztság és a kisnemesség támogatását felhasználva sikerült visszaszorítania a főnemesség hatalmát és sikeresen hárította a dán követeléseket a kalmari unió visszaállítására. Uralma alatt alapították az uppsalai egyetemet.

1493-ban I. János, dán és norvég király szövetséget kötött III. Iván moszkvai nagyfejedelemmel a svédek ellen. 1495-től egészen 1497-ig Sten sikeresen visszaverte a Finnországban támadó oroszokat, de összekülönbözött a főnemességgel, elsősorban Svante Nilssonnal, aki összehívatta a Titkos Tanácsot és 1497. március 8.-án Sten Sturét megfosztották kormányzói tisztségétől.

Második kormányzósága[szerkesztés]

Sten elsősorban parasztokból álló seregével Stockholm felé indult, de időközben a zűrzavart kihasználva, a dán király nagy sereggel és flottával szintén megindította az invázióját Svédország ellen. A rotebro-i csatában a dán sereg legyőzte és az ezután következő tárgyalásokon Sten Sture elismerte János király jogát a svéd trónra. Cserébe új hűbérbirtokokat és az új kormányzatban fontos pozíciót kapott.

A dán uralom azonban népszerűtlen volt és Sten csatlakozott az elégedetlenkedő nemesek összeesküvéséhez. 1501-ben kitört a lázadás és Sten Sturét újból kormányzónak választották. Kalmar és Öland kivételével visszaállították a független Svédországot, amit a kormányzó 1503-as haláláig meg is tartottak.

Ingeborg Tott-tal való házasságából nem született gyermeke, így jókora vagyona a Vasa családba házasodott húgára és annak gyermekeire szállt. Unokaöccsét a stockholmi vérfürdőben kivégezték, az ő fia, Gustav Vasa később Svédország királya lett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár, 123208114, 2015. október 17.