Gotthard von Kettler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gotthard von Kettler
Gotthard Kettler.jpg

Kardtestvérek rendje nagymestere
Uralkodási ideje
1559 – 1561
Elődje Johann Wilhelm von Fürstenberg
Utódja nem volt
Kurzeme hercege
Gotthárd kúr herceg
Uralkodási ideje
1561 – 1587
Elődje nem volt
Utódja Friedrich von Kettler
Életrajzi adatok
Született 1517
Elhunyt 1587. május 17. (69-70 évesen)
Jelgava[1]
Házastársa Mecklenburgi Anna (1533–1602)
Gyermekei 7
Édesapja Gotthard von Kettler zu Melrich
Édesanyja Nesselrodei Zsófia
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gotthard von Kettler témájú médiaállományokat.

Gotthard von Kettler (Vesztfália, 1517. február 2.Mitau, ma Jelgava, Lettország, 1587. május 17.), másként Gotthárd kúr herceg. A Kardtestvérek utolsó nagymestere, a kúrs-szemigall hercegség alapítója és egyben annak első hercege, a Kettler-ház alapítója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kettler észak-német katolikus nemesi családból származott. Édesapja id. Gotthard von Kettler vesztfáliai lovag, édesanyja Nesselrodei Zsófia.

Már ifjú éveiben ismerkedett Lutherrel és reformációval.

Az utolsó livóniai nagymester[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem tudni ugyan mikor léphetet be a Kardtestvérek közé, de 1559-ben már övé lett a nagymesteri szék. Johann Wilhelm von Fürstenberget követte. A rend nagyon komoly kihívás előtt volt történetének vagy három és fél évszázada alatt. Nem először volt nehéz helyzetben, de most komoly veszélybe jutott. 1527-ben Walter von Plettenberg kinevezett landmeister aki nemcsak a rendet, hanem egész Livóniát igazgatta, független államot épített újra ki. Délen Poroszország 1526-ra független lett, a Német Lovagrend kitelepült onnan, s az egész ország evangélikus lett, hercege Brandenburgi Albert vezetése alatt.

Livónia elvesztette mind gazdasági mind katonai pozícióját. Mikor Kettler lett a nagymester a rend a pusztulás szélén állt. 1558-ban IV. (Rettegett) Iván orosz cár seregei és a kaszimovi tatárok elözönlötték Livóniát és az ergemei csatában súlyos vereséget mértek a lovagokra. Hozzájárult mindehhez az is, hogy a korábbi nagymesterek eleinte Moszkvához próbáltak húzni, akik minden eszközt megragadtak, hogy hatalmukat kiterjesszék a gazdaságilag nagyon fejlett országra, s megszerezzék a balti-tengeri kikötőket. Később a rend Lengyelországgal kezdte erősíteni a kapcsolatait, ami okot adott az oroszoknak a támadásra. Livónia amúgy is Lengyelország, Svédország, Dánia, Oroszország és Litvánia expanziós ütközőpontjukban feküdt, s már 1527 óta várható volt az összecsapás. Kettler igyekezett menteni a menthetőt, s a dorpat-jurjevi ütközetben megállította az orosz-tatár hadakat. A vereséget Iván bojár ellenzéke felhasználta a cár ellen, amin azonban Iván könnyen túltett, s visszatérve elsöpörte az erejüket vesztett lovagokat.

Államalapítás és szekularizálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1561-ben Kettler kimondta a rend föloszlatását, amit a tagok tudomásul vettek. De Kettler nem adta fel egyéni ambícióit, s Brandenburgi Alberthez hasonlóan ő is lutheránus vallást vett fel, a még megmaradt livóniai területekből megalapította kurzemei és szemigalliai hercegséget, s annak Gotthárd herceg néven uralkodója lett, amely előbb Litvánia majd Lengyelország hűbéri fennhatóságát ismerte el.

Gotthárd herceg később házasságra lépett egy német hercegnővel, Mecklenburgi Albert herceg lányával. A lengyel király hűbéreseként harcolt az oroszok egy időben a svédek ellen is. A viszontagságos háborút az ország átvészelte, s több nagyhatalom osztozott rajta.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vajda Tamás: A Német lovagrend a Baltikumban

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Integrált katalógustár, 2014. december 31.