Ágoston-rend

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ágoston-rend
(Ordo Fratrum S. Augustin)
Szent Ágoston képe a Lightner Múzeumban
Szent Ágoston képe a Lightner Múzeumban
13.escudo.oar.png

Rövidítés OSA
Egyéb nevek ágostonrendiek
Mottó Anima una et cor unum in Deum (Egy szívvel és lélekkel Isten felé)
Alapító a hagyomány szerint: Hippói Szent Ágoston;
valójában: IV. Sándor pápa
Alapítva 12. század

General Prior Fr. Alejandro Moral Antón
Székhelye Via del S. Ufizio, 25, I-00193 Róma, Olaszország
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ágoston-rend
témájú médiaállományokat.

Az Ágoston-rendi szerzetesek (latinul: Ordo Fratrum S. Augustin, rövidítésük: OSA) egy római katolikus szerzetesrend, mely alapítójának Szent Ágostont tekinti. Közösségeik az anglikán egyházban is megtalálhatóak. Két fő águk van:

  1. Ágoston rendi remeték (Ordo eremitarum S. Augustin) - Két ága van: sarutlanok (disealceat) és sarusok (calcenti).
  2. Ágostonrendi kanonokok (Canonici regulares s. Augustini)

Az Ágoston-rendről[szerkesztés]

A szerzetesség egy jelentős ága, amely Szent Ágostonnak, az algériai Hippó püspökének – az egyháziak erkölcseiről tartott beszédeivel és a hippói apácákhoz írt 109-ik levelével – írt szabályzatát követték. Ágoston megtérését és pappá szentelését követően Hippóban olyan papi közösséget állított föl, amelynek tagjai lemondtak saját tulajdonukról és életüket közösen élték. Ennek a közösségi életnek a középpontjába az evangéliumi eszme megvalósítása és terjesztése állt. Vagyis a közösségi életet összekapcsolták a lelkipásztori tevékenységgel. Szent Ágoston kezdeményezése követőkre talált, de a bencés szerzetesség egyeduralkodóvá válása miatt háttérbe szorult. Az első püspök, aki Szent Ágoston szellemében szabályozta papjai életét a 8. században élt Szent Chrodegang metzi püspök volt. De az ő papjai nem szerzetesek, hanem világi papok voltak és működésük a kanonoki intézmény meghonosodásához vezettek. Megteremtette papjai számára az ima-, asztal- és házközösséget. E világi káptalanok egy része a 11. században szerzetességbe hajlott át. A már korábban említett női rend számára készült ágostoni szabályzat szerint szervezték életüket, szerzetesi fogadalmat is tettek. Így jött létre az Ágoston-rendű vagy karinges kanonokok, a szabályozott kánoni életet élő papok rendje. A tagok különböző kongregációkba tömörültek. A középkorban több mint 16 különböző rend keletkezett belőlük. Az Ágoston-rend, jogi formájában, csak 1256-ban jött létre. IV. Sándor pápa kívánságára az ágostonos szellemű szerzetesek egy Firenzében megrendezett káptalanon elhatározták, hogy közös szabályzattal egyetlen rendben egyesülnek, s alapítójuknak Szent Ágostont ismerik el. A pápa, Licet Ecclesiae kezdetű bullájával erősítette meg az új rendet. Az Ágoston-rend gyors virágzásnak indult, a 13. század végére Európa 2000 kolostorában, több mint 30 000 ágoston-rendi szerzetes élt. V. Piusz pápa 1567-ben a szerzetet a kolduló rendek közé vette föl, anélkül, hogy birtokképtelennek nyilvánította volna.1989-es adatok szerint az Ágoston-rendnek 3300 pap és testvér tagja van, az öt világrész 40 országában.

Magyarországon[szerkesztés]

Magyarországon az ágostonos kanonokoknak négy rendje vert gyökeret: a karinges kanonokok (superpelliciati), a stefaniták, a Szent Sír-kanonokrend és az antoniták rendje. Az ágostonosok magyarországi rendtartományát 1262-ben alapították. A tartományok élén a provinciális perjel állt, akit három évenként választottak meg. 1278-ban említik először a magyar tartomány perjelét, akiknek központi kolostora az esztergomi Szent Anna-rendház volt. Vidéken kizárólag a fejlett, több központi funkcióval rendelkező, fontos utak, átkelők mellett fekvő településeket választották ki rendházaik székhelyéül. Kolostoraik létrejötte elsősorban a gazdag donátoroknak volt köszönhető. Sokan tanultak és tanítottak egyetemeken. 1338-tól a tartományoknak főiskolát kellett felállítaniuk. A török hódoltság előtti időkben kolostoraik száma már elérte a 25-30-at. A Vízivárosban állt budai konventjükről 1309-ből származik az első adat, Buda török kézre kerüléséig működött. Magyarországi tevékenységüket «Memoria Provinciae Hungaricae Augustinianae antiquae» című, s 1778-ban Rosnák Márton OSA által kiadott munka tanúsítja. Kolostoraikat II. József oszlatta fel, s visszaállításuk nem, vagy pedig csak rövid időre, és sikertelenül történt meg. Ma az Ágoston-rendnek magyarországi tagja nincsen.

Magyarországi kolostorai[szerkesztés]

  • Güssingi (Németújvár) perjelség, Németújvár
  • Kanizsai rezidencia, Nagykanizsa - működése: 1713-1724
  • Keresztelő Szent Jánosról nevezett perjelség, Bártfa
  • Keresztelő Szent Jánosról nevezett perjelség, Kaza
  • Körmendi perjelség, Körmend
  • Myrai Szt. Miklós és tolentini Szt. Miklósról nevezett perjelség, Léka
  • Pécsi perjelség, Pécs - működése: ? - 1526; 1713-1782
  • Saári perjelség, Saár
  • Sárospataki perjelség, Sárospatak
  • Szent Annáról nevezett perjelség, Esztergom - működése: 1270 előtt - ?
  • Szent Erzsébetről nevezett perjelség, Komárom
  • Szent Erzsébetről nevezett perjelség, Szepes
  • Szent Erzsébetről nevezett perjelség, Szepesváralja
  • Szent István első vértanúról nevezett perjelség, Buda - működése: XIV. század - 1541; 1709-1782
  • Szent Mihályról cimzett perjelség, Székesfehérvár - működése: ? - 1543.
  • Szent Miklósról nevezett perjelség, Eger - működése: 1456(?) - 1595.
  • Szent Miklósról nevezett perjelség, Ercsi - működése: 1499-1526
  • Szent Szaniszlóról nevezett perjelség, Sáros
  • Szentlélekről nevezett perjelség, Harapkov - működése: 1334 előtt - 1526.
  • Szűz Máriáról nevezett perjelség, Lövő - működése: 1360 - 1526.
  • Szűz Máriáról nevezett perjelség, Pápoc - működése: 1360 - 1526.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Augustinians című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]