Ágoston-rend
| Ágoston-rend (Ordo Fratrum S. Augustin) | |
 | |
| A Szent Ágoston-rend pecsétje, Velence, 1777 | |
| Rövidítés | OSA |
| Egyéb nevek | ágostonrendiek |
| Mottó | Anima una et cor unum in Deum (Egy szívvel és lélekkel Isten felé) |
| Alapító | a hagyomány szerint: Hippói Szent Ágoston; valójában: IV. Sándor pápa |
| Alapítva | 12. század |
| General Prior | Fr. Alejandro Moral Antón |
| Székhelye | Augustinian General Curia, Via Paolo VI, 25, 00193, Róma, Olaszország |
| Elhelyezkedése | |
 a rend központja
Pozíció Vatikán térképén
| |
 é. sz. 41° 54′ 03″, k. h. 12° 27′ 26″41.900970°N 12.457280°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ágoston-rend témájú médiaállományokat. | |
Az Ágoston-rend [1] a Szent Ágostonról nevezett (de nem általa alapított) szerzetestársulatok közös neve.[2] Minden olyan római katolikus férfi és női szerzetesrendre utal, amelyek Szent Ágoston szabályai szerint élnek.
Két fő águk van:
- Szent Ágoston Rend (latinul: Ordo Fratrum S. Augustin, rövidítésük: OSA). A katolikus egyház egy koldulórendje. 1244-ben alapították a toszkánai régió több remetecsoportjának összefogásával, akik Szent Ágoston reguláját követték. Általános nevén Ágoston-rendiek, történelmileg pedig Szent Ágoston Remetéi (Ordo eremitarum sancti Augustini ; rövidítve: OESA) vagy Ágoston-rendi remeték néven ismertek.
- Szent Ágoston Reguláris Kanonokrendje [CRSA, Canonici Regulares Sancti Augustini]; Ágostonrendi kanonokok (Canonici regulares s. Augustini). Több katolikus rend konföderációja, amelyek Szent Ágoston reguláját követik. Legnagyobb részük pap, akiknek feladata az ünnepélyesebb liturgikus feladatok ellátása és a plébániákon a lelkipásztori gondozás. Szent Ágoston kanonokjai a reguláris kanonokokhoz tartoznak. A 11. századból erednek, Ágoston szabálya szerint élő kanonokrendek. A 12. és 14. században a teológia terén kifejtett működésükkel tettek szert jelentőségre.[3]
Vannak még a 19. században létrehozott anglikán ágostonos rendek, amelyeknek csak női tagjai vannak.
Férfirendek
[szerkesztés]Az ágostonos férfirendek; kiemelve a két fő ágː
| rövid. | hiv. név | köznév | latin név |
|---|---|---|---|
| A.A. | Mária Mennybevételéről Nevezett Ágostonos Kongregáció | asszumpcionisták | Congregatio Augustinianorum ab Assumptione |
| C.R.S.A. | Szent Ágoston Reguláris Kanonokrendje | ágostonos kanonokok | Ordo Canonicorum Regularium Sancti Augustini |
| O.A.D. | Sarutlan Ágoston-rend | sarutlan ágostonosok | Ordo Augustiniensium Discalceatorum |
| O.A.R. | Ágoston-rendi Recollectusok | ágostonos rekollektusok | Ordo Augustinianorum Recollectorum |
| O.E.S.A. | Szent Ágoston Remetéi | ágostonos remeték | Ordo Eremitarum Sancti Augustini |
| O.S.A. | Szent Ágoston Rendje | ágostonosok | Ordo Fratum Sancti Augustini |
Történet
[szerkesztés]Előzmények
[szerkesztés]A nyugati szerzetesség egy jelentős ága, amely Szent Ágostonnak, az algériai Hippó püspökének – az egyháziak erkölcseiről tartott beszédeivel és a hippói apácákhoz írt 109. levelével – írt szabályzatát követték. Ágoston megtérését és pappá szentelését követően Hippóban olyan papi közösséget állított föl, amelynek tagjai lemondtak saját tulajdonukról és életüket közösen élték. Ennek a közösségi életnek a középpontjában az evangéliumi eszme megvalósítása és terjesztése állt. Vagyis a közösségi életet összekapcsolták a lelkipásztori tevékenységgel. Szent Ágoston kezdeményezése követőkre talált, de a bencés szerzetesség egyeduralkodóvá válása miatt háttérbe szorult. Az első püspök, aki Szent Ágoston szellemében szabályozta papjai életét a 8. században élt Szent Chrodegang metzi püspök volt. De az ő papjai nem szerzetesek, hanem világi papok voltak és működésük a kanonoki intézmény meghonosodásához vezettek. Megteremtette papjai számára az ima-, asztal- és házközösséget. E világi káptalanok egy része a 11. században szerzetességbe hajlott át. A már korábban említett női rend számára készült ágostoni szabályzat szerint szervezték életüket, szerzetesi fogadalmat is tettek. Így jött létre az Ágoston-rendű vagy karinges kanonokok, a szabályozott kánoni életet élő papok rendje.
Rendalapítás
[szerkesztés]Itáliában és Európa-szerte számos remete- és szerzetes csoport élt Ágoston regulája szerint. Az Ágoston-rend 1244-ben született meg, amikor IV. Ince pápa a különféle remeteközösségeket és csoportokat egyetlen rendbe egyesítette.[4]
Jogi formájában azonban csak 1256-ban jött létre.[4] IV. Sándor pápa kívánságára az ágostonos szellemű szerzetesek egy Firenzében megrendezett káptalanon elhatározták, hogy közös szabályzattal egyetlen rendben egyesülnek, s alapítójuknak Szent Ágostont ismerik el. A pápa, Licet Ecclesiae kezdetű bullájával erősítette meg az új rendet.[4]
Ugyanez évben (1256) a rendet koldulórendnek nyilvánították.[4]
Középkori virágzás
[szerkesztés]Az Ágoston-rend gyors virágzásnak indult, a 13. század végére Európa 2000 kolostorában, több mint 30 ezer Ágoston-rendi szerzetes élt.[5]
1256 óta a rend tartományokra oszlott. A tartományok mellett 1387-től különböző kongregációkba is tömörültek.[4]
A 14. század folyamán felmerült reformtörekvésekben alakult ki a spanyol sarutlan Ágoston-rendiek iránya, szigorú szabályokkal.[6] Az ágostonos remeték a pápai udvarban is előkelő hivatalokat töltöttek be.[6]
Magyarországon a középkorban (1270-től) számos villermita (ágostonos) remete-kolostor volt (Nagysáros, Esztergom, Pozsony, Pápoc, Gyulafehérvár stb.);[6] ezek a mohácsi vész és a reformáció után többnyire megszűntek.
Újkor
[szerkesztés]1512-ben II. Gyula pápa a rend tagjainak négy csoportját különböztette meg:[4]
- fráterek (férfi szerzetesek)
- monachák (apácák)
- harmadrendiek
- Szt. Ágoston Társasága
A rendhez tartozott Luther Márton is.[6] A reformációig sok ezer tagjuk volt, de akkor sok tagot veszítettek.[6]
A 17. század végén ismét megtelepedtek Magyarországon (Léka, Pécs, Buda), de II. József az 1785-ös rendeletével teljesen megsemmisítette a koldusrendeket.[6]
Modern kor
[szerkesztés]A rend egyik amerikai tagja, Prevost 2025-ben XIV. Leó néven lett pápa.[7]
Létszámuk
[szerkesztés]Magyarországon
[szerkesztés]Magyarországon az ágostonos kanonokoknak négy rendje vert gyökeret: a karinges kanonokok (superpelliciati), a stefaniták, a Szent Sír-kanonokrend és az antoniták rendje.
Az ágostonosok magyarországi rendtartományát, röviddel a létrejöttük után, 1262-ben alapították. A tartományok élén a provinciális perjel állt, akit három évenként választottak meg. 1278-ban említik először a magyar tartomány perjelét, akiknek központi kolostora az esztergomi Szent Anna-rendház volt.
Vidéken kizárólag a fejlett, több központi funkcióval rendelkező, fontos utak, átkelők mellett fekvő településeket választották ki rendházaik székhelyéül. Kolostoraik létrejötte elsősorban a gazdag donátoroknak volt köszönhető. Sokan tanultak és tanítottak egyetemeken. 1338-tól a tartományoknak főiskolát kellett felállítaniuk. A török hódoltság előtti időkben kolostoraik száma már elérte a 25-30-at. A Vízivárosban állt budai konventjükről 1309-ből származik az első adat, Buda török kézre kerüléséig működött.
Magyarországi tevékenységüket «Memoria Provinciae Hungaricae Augustinianae antiquae» című, s 1778-ban Rosnák Márton OSA által kiadott munka tanúsítja.
Kolostoraikat II. József oszlatta fel, s visszaállításuk nem, vagy pedig csak rövid időre, és sikertelenül történt meg.
Ma az Ágoston-rendnek magyarországi tagja nincsen.
Magyarországi egykori kolostoraik
[szerkesztés]- Németújvári perjelség, Németújvár
- Kanizsai rezidencia, Nagykanizsa – működése: 1713–1724
- Keresztelő Szent Jánosról nevezett perjelség, Bártfa
- Keresztelő Szent Jánosról nevezett perjelség, Kaza
- Körmendi perjelség, Körmend
- Myrai Szt. Miklós és tolentini Szt. Miklósról nevezett perjelség, Léka
- Pécsi perjelség, Pécs – működése: ? –1526; 1713–1782
- Saári perjelség, Saár
- Sárospataki perjelség, Sárospatak
- Szent Annáról nevezett perjelség, Esztergom – működése: 1270 előtt – ?
- Szent Erzsébetről nevezett perjelség, Komárom
- Szent Erzsébetről nevezett perjelség, Szepes
- Szent Erzsébetről nevezett perjelség, Szepesváralja
- Szent István első vértanúról nevezett perjelség, Buda – működése: XIV. század – 1541; 1709–1782
- Szent Mihályról cimzett perjelség, Székesfehérvár – működése: ?–1543
- Szent Miklósról nevezett perjelség, Eger – működése: 1456(?)–1595
- Szent Miklósról nevezett perjelség, Ercsi – működése: 1499–1526
- Szent Szaniszlóról nevezett perjelség, Sáros
- Szentlélekről nevezett perjelség, Harapkov – működése: 1334 előtt–1526
- Szűz Máriáról nevezett perjelség, Lövő – működése: 1360–1526
- Szűz Máriáról nevezett perjelség, Pápóc – működése: 1360–1526
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Hippói Szent Ágoston
- Luther Márton ágoston-rendi szerzetes, reformátor
- Szent Ágoston regulája
- Premontrei rend
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Augustinians című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Lexikon – Ágoston-rendi szerzetesek [Tiltott forrás?] (Online elérés: 2015. május 18.)
- Adorans – Ágostonrendiek O.S.A (Online elérés: 2015. május 18.)
- Pilisszentiván Helytörténeti Közhasznú Egyesület honlapja (Online elérés: 2015. május 18.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ágoston-rendi (magyar nyelven). e-nyelv.hu. (Hozzáférés: 2025. május 9.)
- ↑ Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 1. (Budapest, 1931)
- ↑ Révai Nagy Lexikona, 1. kötet (1911)
- 1 2 3 4 5 6 7 8 Puskely Mária: Keresztény szerzetesség I.
- ↑ Puskely Mária: Szerzetesek
- 1 2 3 4 5 6 Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 1. (1931)
- ↑ https://www.vaticannews.va/hu/vatikan/news/2025-05/biborosok-megvalasztottak-az-uj-papat.html. Utolsó megtekintés: 2025. május 9.
- ↑ https://www.beafriar.org/about-the-augustinians
További információk
[szerkesztés]- Fallenbüchl Ferenc: Az ágostonrendiek Magyarországon; Stephaneum Ny., Budapest, 1943 (A Szent István Akadémia történelmi-, jog- és társadalomtudományi osztályának felolvasásai)
