Ágoston-rend

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ágoston-rend
(Ordo Fratrum S. Augustin)
Szent Ágoston képe a Lightner Múzeumban
Szent Ágoston képe a Lightner Múzeumban
13.escudo.oar.png

Rövidítés OSA
Egyéb nevek ágostonrendiek
Mottó Anima una et cor unum in Deum (Egy szívvel és lélekkel Isten felé)
Alapító a hagyomány szerint: Hippói Szent Ágoston;
valójában: IV. Sándor pápa
Alapítva 12. század

General Prior Fr. Alejandro Moral Antón
Székhelye Via del S. Ufizio, 25, I-00193 Róma, Olaszország
A Wikimédia Commons tartalmaz Ágoston-rend
témájú médiaállományokat.

Az Ágoston-(szerzetes)rend (latinul: Ordo Fratrum S. Augustin, rövidítésük: OSA) egy római katolikus szerzetesrend, mely alapítójának Hippói Szent Ágostont tekinti. Közösségeik az anglikán egyházban is megtalálhatóak. Két fő águk van:

  1. Ágoston rendi remeték (Ordo eremitarum S. Augustin) – Két ága van: sarutlanok (disealceat) és sarusok (calcenti).
  2. Ágostonrendi kanonokok (Canonici regulares s. Augustini)

Az Ágoston-rendről[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

A nyugati szerzetesség egy jelentős ága, amely Szent Ágostonnak, az algériai Hippó püspökének – az egyháziak erkölcseiről tartott beszédeivel és a hippói apácákhoz írt 109-ik levelével – írt szabályzatát követték. Ágoston megtérését és pappá szentelését követően Hippóban olyan papi közösséget állított föl, amelynek tagjai lemondtak saját tulajdonukról és életüket közösen élték. Ennek a közösségi életnek a középpontjába az evangéliumi eszme megvalósítása és terjesztése állt. Vagyis a közösségi életet összekapcsolták a lelkipásztori tevékenységgel. Szent Ágoston kezdeményezése követőkre talált, de a bencés szerzetesség egyeduralkodóvá válása miatt háttérbe szorult. Az első püspök, aki Szent Ágoston szellemében szabályozta papjai életét a 8. században élt Szent Chrodegang metzi püspök volt. De az ő papjai nem szerzetesek, hanem világi papok voltak és működésük a kanonoki intézmény meghonosodásához vezettek. Megteremtette papjai számára az ima-, asztal- és házközösséget. E világi káptalanok egy része a 11. században szerzetességbe hajlott át. A már korábban említett női rend számára készült ágostoni szabályzat szerint szervezték életüket, szerzetesi fogadalmat is tettek. Így jött létre az Ágoston-rendű vagy karinges kanonokok, a szabályozott kánoni életet élő papok rendje.

Rendalapítás[szerkesztés]

Itáliában és Európa-szerte számos remete- és szerzetes csoport élt Ágoston regulája szerint. Az Ágoston-rend 1244-ben született meg, amikor IV. Ince pápa a különféle remeteközösségeket és csoportokat egyetlen rendbe egyesítette.[1]

Jogi formájában azonban csak 1256-ban jött létre.[1] IV. Sándor pápa kívánságára az ágostonos szellemű szerzetesek egy Firenzében megrendezett káptalanon elhatározták, hogy közös szabályzattal egyetlen rendben egyesülnek, s alapítójuknak Szent Ágostont ismerik el. A pápa, Licet Ecclesiae kezdetű bullájával erősítette meg az új rendet.[1]

Ugyanez évben (1256) a rendet koldulórendnek nyilvánították.[1]

Az Ágoston-rend gyors virágzásnak indult, a 13. század végére Európa 2000 kolostorában, több mint 30 000 Ágoston-rendi szerzetes élt.[2]

1256 óta rend tartományokra oszlott. A tartományok mellett 1387-től különböző kongregációkba is tömörültek.[1]

Újkor[szerkesztés]

1512-ben II. Gyula pápa a rend tagjainak négy csoportját különböztette meg [1]:

  • fráterek (férfi szerzetesek)
  • monachák (apácák)
  • harmadrendiek
  • Szt. Ágoston Társasága

Modern kor[szerkesztés]

Tagság
  • 1971-ben a rendtagok száma 4180 fő volt [1]
  • 1989-es adatok szerint az Ágoston-rendnek 3300 pap és testvér tagja volt, az öt világrész 40 országában
  • 1995-ben 2975 rendtag volt [1]

Magyarországon[szerkesztés]

Magyarországon az ágostonos kanonokoknak négy rendje vert gyökeret: a karinges kanonokok (superpelliciati), a stefaniták, a Szent Sír-kanonokrend és az antoniták rendje.

Az ágostonosok magyarországi rendtartományát, röviddel a létrejöttük után, 1262-ben alapították. A tartományok élén a provinciális perjel állt, akit három évenként választottak meg. 1278-ban említik először a magyar tartomány perjelét, akiknek központi kolostora az esztergomi Szent Anna-rendház volt.

Vidéken kizárólag a fejlett, több központi funkcióval rendelkező, fontos utak, átkelők mellett fekvő településeket választották ki rendházaik székhelyéül. Kolostoraik létrejötte elsősorban a gazdag donátoroknak volt köszönhető. Sokan tanultak és tanítottak egyetemeken. 1338-tól a tartományoknak főiskolát kellett felállítaniuk. A török hódoltság előtti időkben kolostoraik száma már elérte a 25-30-at. A Vízivárosban állt budai konventjükről 1309-ből származik az első adat, Buda török kézre kerüléséig működött.

Magyarországi tevékenységüket «Memoria Provinciae Hungaricae Augustinianae antiquae» című, s 1778-ban Rosnák Márton OSA által kiadott munka tanúsítja.

Kolostoraikat II. József oszlatta fel, s visszaállításuk nem, vagy pedig csak rövid időre, és sikertelenül történt meg.

Ma az Ágoston-rendnek magyarországi tagja nincsen.

Magyarországi egykori kolostoraik[szerkesztés]

  • Németújvári perjelség, Németújvár
  • Kanizsai rezidencia, Nagykanizsa – működése: 1713–1724
  • Keresztelő Szent Jánosról nevezett perjelség, Bártfa
  • Keresztelő Szent Jánosról nevezett perjelség, Kaza
  • Körmendi perjelség, Körmend
  • Myrai Szt. Miklós és tolentini Szt. Miklósról nevezett perjelség, Léka
  • Pécsi perjelség, Pécs – működése: ? –1526; 1713–1782
  • Saári perjelség, Saár
  • Sárospataki perjelség, Sárospatak
  • Szent Annáról nevezett perjelség, Esztergom – működése: 1270 előtt – ?
  • Szent Erzsébetről nevezett perjelség, Komárom
  • Szent Erzsébetről nevezett perjelség, Szepes
  • Szent Erzsébetről nevezett perjelség, Szepesváralja
  • Szent István első vértanúról nevezett perjelség, Buda – működése: XIV. század – 1541; 1709–1782
  • Szent Mihályról cimzett perjelség, Székesfehérvár – működése: ?–1543
  • Szent Miklósról nevezett perjelség, Eger – működése: 1456(?)–1595
  • Szent Miklósról nevezett perjelség, Ercsi – működése: 1499–1526
  • Szent Szaniszlóról nevezett perjelség, Sáros
  • Szentlélekről nevezett perjelség, Harapkov – működése: 1334 előtt–1526
  • Szűz Máriáról nevezett perjelség, Lövő – működése: 1360–1526
  • Szűz Máriáról nevezett perjelség, Pápóc – működése: 1360–1526

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Augustinians című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h Puskely Mária: Keresztény szerzetesség I.
  2. Puskely Mária: Szerzetesek