Baziliták

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Baziliták
bazilita szerzetes, ortodox pap
bazilita szerzetes, ortodox pap
a rend címere
a rend címere

A Wikimédia Commons tartalmaz Baziliták témájú médiaállományokat.

A baziliták vagy bazilisszák bizánci rítusú, Szent Vazul szabályait követő katolikus szerzetesek.

Elnevezésük[szerkesztés]

A keleti egyház (monofizita, nesztoriánus, ortodox) szerzeteseire a nyugati kultúrában tévesen alkalmazott elnevezés. Önmagukat soha nem így nevezik, mert a keleti egyházban ismeretlen a nyugati szerzetesség alapítók szerinti tagolódása (bencések, vincések, ferencesek stb.).

Önmagukat a katolikus egyházzal egyesült bizánci szertartású egyházak szerzetesei nevezik bazilitáknak.

Történelem[szerkesztés]

Eredetük a 3–4. századi Pakhomiosz egyiptomi szerzetes által 320 táján alapított közösségekre vezethető vissza. A 4. században Bizáncban Nagy Szent Vazul, Kappadókia metropolitája alapít szerzetesi közösségeket.

Kelet-Európa szláv területe a 10-11. században befogadta a szerzetesi életet és a rendnek a képviselői sokat tettek a mai Oroszország és Ukrajna evangelizálásáért. 1240 körül a tatár támadások elpusztították a virágzó monostorokat. Utána Galíciában és a mai Fehéroroszországban újjáépült és benépesedett monostorok a lengyel-litván fennhatóság alá kerültek.[1]

Az újkorban a baziliták iskolák, kollégiumok hálózatát hozták létre. Több helyen a Lengyelországból kiűzött jezsuiták intézményeit vették át. Ezenkívül népmissziókat tartottak, Mária-kegyhelyeket gondoztak, Vilniusban könyvnyomdát működtettek.[2]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Puskely Mária: Keresztény szerzetesség I.
  2. Puskely Mária: Keresztény szerzetesség I.