Misszió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A misszió latin eredetű szó, jelentése: küldés, küldetés. Bár a misszió elsősorban keresztény fogalom, amely az evangélium és a keresztény hit terjesztését jelöli, minden vallás tagjai kötelességüknek érzik, hogy hitüket és vallásgyakorlati formájukat megosszák másokkal, többnyire meggyőzés révén. A vallások más-más jelentőséget tulajdonítanak a missziónak. A világban a különféle vallások hívei között gyakran "harcok" folynak, és mindez Isten nevében. Számos vallás hívei (keresztény felekezetek és muszlimok) azt gondolják, hogy csak ők az igazság képviselői, és az egész világnak ez adott vallás követőjévé kellene válnia.

A szó szinonimái: hittérítés, evangelizáció, igehirdetés

Kereszténység[szerkesztés]

Pál apostol az ókori Athénban prédikál (rajz Raffaello festménye után)
Eric Jansson misszionárius Brazíliában keresztel, 1910-es évek

A misszió egyfelől a keresztény hitet valló emberek meggyőződését jelenti, hogy az evangélium egyetemes érvényű, ezért a világon mindenhol kötelesek tanúságot tenni róla. Másfelől jelentheti az e tanúságtétel során követett életgyakorlatot is; szűkebb értelemben jelentheti új mozgalmak alapítását, de jórészt a lelkileg halott egyházak újraélesztését (újraevangelizálását) is.[1]

Két fajtája van:

  • belső misszió: a már keresztény emberek (névleges keresztények) újraevangelizálása
  • külső misszió: a kereszténységen kívüli népek, emberek között folytatott evangelizáció

Az apostoli időkben még nem volt különbség az otthoni és külmisszió (külföldi) között. Az idők folyamán azonban, tekintet nélkül országra és nemzetségre, módosult a gyülekezetek terjedésének önkéntes, spontán jellege: az első apostoli gyülekezetek fokozatosan szervezett egyházakká alakultak, és ettől kezdve a misszionáriusok azt a hazai központi hatóságot képviselték, amely kiküldte őket.

A 16. századig az egyház missziója azt jelentette, hogy az egyházat Isten küldte, tehát a misszió tárgya volt. A reformáció korától a misszió elsősorban az egyház evangelizációs munkájára vonatkozik. A 19. században mindennél átfogóbb missziós tevékenység folyt, de a korszakra fényt vet a missziók megosztottsága, időnként szélsőséges vetélkedése, ellenségeskedése.

A keresztények Jézus Krisztustól kapott megbízatása, hogy hirdessék az evangéliumot, az üdvösségről szóló örömüzenetet az egész világon.

„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek.”[2]

Ezt a parancsot adta nekik az Úr, mielőtt a mennybe ment, és megígérte, hogy elküldi a Szentlélek erejét, hogy általa végrehajthassák parancsát.[3] A tanítványoknak buzgón kellett munkálkodniuk az emberekért, "átnyújtva nekik Isten kegyelmének meghívóját". Nem várhattak arra, hogy az emberek menjenek őhozzájuk; nekik kellett elmenniük hozzájuk az üzenetükkel.[4] Isten hírvivői azt a megbízatást kapták, hogy álljanak be ugyanabba a munkába, amit Jézus is végzett, míg itt a Földön járt. A szolgálat minden olyan ágában oda kellett szentelni magukat, amiben ő is kivette a részét. Buzgón és őszintén kellett szólniuk az embereknek Isten országának dicsőségéről.[5] Amikor Jézus felment a mennybe, földi munkáját azokra bízta, akik befogadták az evangélium világosságát. A megbízatás egészen a jelen korig kiterjed. Minden kereszténynek megbízatása, hogy evangéliumhirdető legyen.[6] Jézus kijelentése alapján, amikor az "evangélium hirdettetik az egész világnak, akkor jön el a vég".[7]

Az evangelizáció vagy misszió nemcsak azt jelenti, hogy az egyén szavakkal tesz bizonyságot a hitéről, hanem egész életével, példamutatásával hirdeti Jézus Krisztust. Meggyőző gyakorlat nélkül értéktelen a hit melletti minden tanúságtétel. A hívők küldetésébe beletartozik Isten akaratának megvalósítása is. Azok a keresztények, akik önzetlen szeretettel és szolgálattal viseltetnek mások iránt, szavak nélkül tesznek bizonyságot Krisztus mellett. Ez a küldetés egy másik formája, a példamutatás igehirdetése.

Iszlám[szerkesztés]

Az iszlám természetéből adódóan missziós vallás. Aszerint értékeli a többi vallást, hogy miként fogja fel Istent, és hogyan viszonyul hozzá: megítélése szerint léteznek a könyv népei (Ahl al-Kitáb), amelyek megkapták a saját "Korán"jukat, bár nem tudták romlatlan formában megőrizni; és egészen közel állnak Istenhez; a másik nagy csoportot az Istentől távol levők alkotják, főként azok, akik továbbra is a bálványimádás valamilyen formájának foglyai. A Korán 2:256 szerint a vallás területén nem alkalmazható kényszer, de Isten dicsőségének megvédésében a hívőknek buzgóságot kell tanúsítaniuk.

Hinduizmus[szerkesztés]

A hindu felfogás szerint az újjászületések folyamata (szanszára) mindenkit eljuttat a végső megszabadulás (móksa) lehetőségéhez, és nincs szükség arra, hogy a hinduk felkerekedjenek és felgyorsítsák a folyamatot. A 19. században azonban társaságok alakultak a hinduizmus (vagy hindu szemléletmód) terjesztésére; a 20. század leggyorsabban fejlődő új vallási mozgalmai közül több is a hinduizmusban gyökerezett és igen sok embert vonzott.[8]

Buddhizmus[szerkesztés]

A buddhizmus a hinduizmushoz hasonlóan vélekedik az újjászületésekről, de eredetileg sokkal fontosabbnak tartotta a tanítványok toborzását. Alakult ugyan néhány vallási társaság is azzal a céllal, hogy megnyerjen másokat a Buddha útjának, de nem tudtak olyan mértékű hatást kifejteni, mint a Nyugaton egyénileg fellépő térítők.[8]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár → misszió
  2. http://biblia.biblia.hu/read.php Máté 28: 19-20
  3. Csel 1,8
  4. E. G. White: Az apostolok története
  5. E. G. White: Testimonies, IX, 130.
  6. Róm 10:9-10
  7. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég. Mt 24,14
  8. ^ a b Akadémiai Kiadó: Világvallások → misszió; 2009
  • Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006
  • Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009
  • E. G. White: Testimonies; Az apostolok története
  • Biblikus Teológiai Szótár: Igehirdetés, Szent István Társulat, 1986
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mission (Christentum) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Pallas nagylexikona