A jelenések könyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
János látomása Patmosz szigetén
"Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért. Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét" Jelenések könyve
Tetramorf. "és a királyi széknél középen négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele. Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított. A négy élőlény, amelynek egyenként hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel"

A jelenések könyve, más néven János jelenései[1] vagy Apokalipszis (Αποκάλυψη του Ιωάννη) a Biblia újszövetségi iratainak részét képező, i. sz. 68-69-ben keletkezett, görög nyelvű ókeresztény mű.[2]

A jelenések könyve címzettjei a Jézus Krisztusban hívő keresztények, valamint a korabeli egyházközösségek. A könyv továbbá Isten egyházának története az őskeresztény kortól egészen a végítélet napjáig és az új föld felálltáig.

Keletkezésének helye és ideje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keltezésre vonatkozóan a Kr. u. 68 (korai) és a Kr.u. 96-os (kései) dátum ismeretes. A kései dátum kizárólag Szent Iréneusz forrására hivatkozik és állítja hogy a Domitianus római császár által száműzött János apostol Patmosz szigetén látott látomásait jegyezte le Jelenések címen Kr. u. az I. században. Emiatt a szigetet gyakran keresik fel keresztény zarándokok, főleg azt a barlangot, melyben állítólag János tartózkodott a jelenések átélésekor.

Felosztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bevezetés
  2. 7 levél a 7 kis-ázsiai egyházhoz
  3. A 7 pecsétes könyv
  4. 7 harsona
  5. Az Egyház és a Sátán harca
  6. 7 angyal és 7 csésze
  7. Az eljövendő Jeruzsálem

Tartalmának összefoglalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A szerző azt állítja, hogy az általa megörökített élményekben akkor részesült, amidőn Patmosz szigetén tartózkodott, és lélekben innét elragadtatva látta a jövőben majd bekövetkező történéseket (1,9-10).
  • A könyvének kezdő iratát a hét kis-ázsiai gyülekezetnek címzi: "Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába" (1,11).
  • A szerző szót ejt hét gyertyatartóról és hét csillagról – ezek a hét gyülekezet angyalát, illetve magát a hét gyülekezetet jelentik.
  • A hét gyertyatartó között járó és a hét csillagot a jobb kezében tartó különös kinyilatkoztató mind a hét gyülekezet számára sajátos üzeneteket ad át a szerzőnek, amelyekben bizonyos tetteikért a gyülekezeteket megdicséri, más cselekedeteikért pedig büntetésekkel fenyegeti őket. Helyesli például, hogy az efezusiak fellépnek a nikolaiták ellen. Támadja a szmirnai gyülekezet ama tagjait, akik "zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a sátán zsinagógája." Helyteleníti, hogy a pergamoni gyülekezetben akadnak olyanok, akik Bálám és a nikolaiták tanításait követik. A thiatirai gyülekezetnek a következő szemrehányásokat teszi: "…az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozati húst egyenek…" (2. rész).
  • A szerző látomásban feljutott a mennybe, és ott látta az Istent királyi széken ülni, továbbá azt, hogy az Isten körül királyi székeken 24 vén foglalt helyet, aki dicsérte a menny urát.
  • Az író szerint az "Úr" széke előtt "hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét lelke. A királyi szék előtt üvegtenger volt, kristályhoz hasonló, és a királyi széknél középen négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele. Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított. A négy élőlény, amelynek egyenként hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: »Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, / aki volt, és aki van, és aki eljövendő!«"
  • A szerző azt is írja, hogy az Isten jobb kezében látott egy könyvet, amely kívül és belül tele volt írva, s hét pecséttel volt lezárva, s amelyet csak a Dávid családjából származó "Bárány" nyithatott fel. Az első négy pecsét feltörésekor megjelenik az Apokalipszis négy lovasa: az első fehér, a második tűzvörös, a harmadik fekete, a negyedik pedig hullaszínű lovon ült. Az ötödik pecsét felnyitásakor láthatóvá lett azoknak a lelke, "akiket az Isten igéjéért öltek meg". A hatodik pecsét feltörésekor rettenetes természeti katasztrófákra került sor. Majd pedig ezeket követően Izrael minden törzséből a homlokán megpecsételtek 12-12 ezer embert, az Isten szolgáit, hogy e jel révén megmeneküljenek a pusztulástól. A hetedik pecsét megnyitásakor – trombitával a kezében – hét angyal jelent meg, és amidőn megfújták eszközüket, szörnyű tragédiák érték a világot: tűz és jégeső pusztított a földön; rengeteg teremtmény ment tönkre a tengerben; az égből lehullt csillag megkeserítette sok folyónak és forrásnak a vizét; nagy csapás érte a Nap, a Hold és a csillagok egyharmadát; szörnyű lények jöttek fel az alvilágból, és rettenetes öldöklést végeztek a földön; négy angyal megölte az emberek egyharmadát. Végül – a hetedik trombitaszó elhangzása után – következtek a legszörnyűbb történések: pusztít a földön az égből alávetett "sárkány", az ördög harcot vív különféle angyalokkal; egy tízszarvú, hétfejű tengeri fenevad keríti uralma alá a földet; később pedig egy kétszarvú fenevad jön elő a mélyből, és hajtja uralma alá a földet.
  • Mindezek után a "Bárány" ítéletet tart, miközben kíséretében van az a 144 000 megpecsételt férfi, aki asszonnyal nem szennyezte be magát, mert szűz. Szimbolikus kép a megváltottakról, akik nem fertőzték meg magukat a bűnnel, hanem megőrizték szűzi tisztaságukat Isten parancsolatainak és Jézus bizonyságának megőrzése által. [3]
  • Végül arról beszél a Jelenések szerzője, hogy a régi föld elmúlása után új föld keletkezik, és a mennyből a földre leereszkedett új "Jeruzsálem "ben megvalósul Krisztus ezeréves országlása.

Értelmezésének irányzatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenések könyve speciális, szimbolikus nyelvezetet használ, ezért értelmezése alapelvi szinten is jelentősen eltér a különféle teológiai irányzatokban. Ha csoportosítjuk A jelenések könyve értelmezéseit, a következő négy értelmezési irányzatot különböztethetjük meg:

  • Preterista értelmezési irányzat: Preterista értelmezésnek megfelelően A jelenések könyvében leírt történések a múlt eseményeire János korában és főként a Római Birodalomra vonatkoznak. Értelmezésük szerint A jelenések könyvében leírt események már a múlt. Az ott leírt események János korában lejátszódtak a keresztény egyház életében, a Római Birodalomban.
  • Futurista értelmezési irányzat: Az első három fejezetet kivéve értelmezésük szerint: A jelenések könyve próféciái még nem teljesedtek be, azokat a jövőben várjuk. János Krisztus visszajövetele előtti rövid időszakról írt ebben a könyvben.
  • Történelmi értelmezési irányzat: A történelmi értelmezés szerint: A jelenések könyve az emberiség egész történelmének fő irányvonalát átfogja János napjaitól Krisztus visszajöveteléig. A hetednapi adventista értelmezés ebbe az irányvonalba tartozik.
  • Ezoterikus értelmezési irányzat
  • Spirituális vagy idealista értelmezési irányzat: Az idealista értelmezés szerint a könyv alapvetően a jó és a gonosz küzdelmét írja le, nem kapcsolható kizárólagosan az emberiség bizonyos történelmi eseményeihez. Az ott leírt események alkalmazhatóak sok, a kereszténység és az emberiség életében lejátszódott és lejátszódó eseményre.
  • Pszichedelikus értelmezési irányzat: János valamely hallucinogén növény hatása alatt állt [forrás?], a Jelenések nem más, mint az ezen az utazáson átélt élményeinek összefoglalója.

A futurista, a preterista és a történelmi értelmezési irányzat nézőpontjának összehasonlítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Téma Futurista nézőpont Preterista nézőpont[4] Történelmi értelmezési irányzat[5]
A futurista nézőpont alapján a Jelenések eseményei még ezután, a jövőben fognak teljesedni. A preterista nézőpont a Jelenések könyve leírását a múltba helyezi, az apostol korára.
Az irányzaton belüli 2 csoport a részleges és a teljes preterizmus. A részleges preterizmus alapján a második eljövetel, a halottak feltámadása és végső ítélet még ezután történik meg. A teljes preterizmus hívői úgy vélik, hogy Jeruzsálem pusztulásakor (Kr. u. 70) teljesültek a "világvége" eseményei és a második eljövetel, a végítélet szimbolikus jelentőségű.
A történelmi értelmezési irányzat alapján a Jelenések könyve az apostol korától a világ végéig (Krisztus visszajöveteléig és az új föld felállításáig) terjedő eseményeket mutatja be.
A hét gyülekezet
(Jel. 2-3.)
Csak a hét korabeli keresztény gyülekezetnek írt üzenet. A hét őskeresztény gyülekezetnek írt levél, továbbá a kereszténység történelemének hét olyan szakasza, amely az apostol korától Krisztus visszajöveteléig terjed.
A hét pecsét
(Jel. 5-8.)
Az első századokban teljesedett be. Az apokalipszis (színes) lovasai: háborúk, éhínségek, betegségek, járványok stb. A hét pecsét feltörése az apostol korától a világ végéig teljesedik.
A 144 ezer
(Jel. 7:1-8)
Szó szerinti szám, különböző értelmezésekkel.
Szimbolikus szám a megváltottak seregéről. Szimbolikus szám a megváltottakról.
A sáskák
(Jel. 9:1-11)
Démoni erők, amely a világ végén jelenik meg a földön.
Démoni erő, amely Izraelt sújtotta Kr. u. 66-70-ben. Több értelmezés a csoporton belül: 1. A muszlim arab hordák, amelyek elözönlötték Észak-Afrikát, a Közel-Keletet és az Ibériai-félszigetet a 6-8 században.

2. Démoni erők a világ végén.

Lovassereg az Eufrátesznél
(Jel. 9:13-16)
A jövőben fogja megtámadni ez a szimbolikus, hatalmas sereg Izraelt.
A lovassereg egy pogány sereg, amely megtámadta Izraelt az első században, 66-70-ben. "Az Eufrátesznél van megkötve" egy szimbolikus utalás Izrael történetére, hogy a pogány seregek az Eufráteszen túlról támadták meg és ítélték meg Izraelt. 1. Az Oszmán Birodalom a középkor vége felé

2. A jövőben megjelenő jelképes sereg.

A két tanú
(Jel. 11:1-12)
Két személy, akik Jeruzsálemben fognak prófétálni a világ végén.
A két tanú és csodáik szimbolizálják Mózes és Illés munkásságát. A két tanú jelképesen az Ó- és az Új-Szövetség. Az Ószövetség Isten tetteinek tanúja, az üdvösség tervével és az előképi áldozatokkal, amelyek egy eljövendő üdvözítőre vonatkoztak. Az Újszövetség a tanúja a beteljesedett jövendöléseknek, amelyeket Isten adott az Ótestamentumban és azon eseményeknek, amelyek végbe mennek Krisztus 2. eljöveteléig.
1260 nap
(Jel. 11:3)
Szó szerinti 1260 nap (3,5 év) a világ végén, amikor Jeruzsálemben idegen hatalmak uralkodnak.
Szó szerinti 1260 nap (3,5 év), amely a "világ végén" történt, Kr. u. 70-ben, amikor a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet 3,5 éves palesztíniai hadjáratuk után. 1260 nap = 1260 év (Dániel könyve alapján). A pápai fennhatóság 1260 éve a kereszténység felett. 538-ban, a pápaság főhatalomra jutásával kezdődött és 1798-ban ért véget, amikor a franciák megszállták Rómát.
Az Asszony és a Sárkány
(Jel. 12:1-6)
Jövőbeli konfliktus Izrael állam és a Sátán között.
Az ószövetségi egyház szimbóluma, Izrael (az asszony) a gyermek Krisztust megszülte. Sátán elhatározta, hogy megöleti a gyermek Krisztust. Később az asszony (a korai egyház), elmenekült Jeruzsálemből, annak elpusztítása előtt (Kr. u. 70.) A Sárkány Sátánt képviseli és az általa irányított földi hatalmakat. Az asszony szimbolizálja Krisztus igaz egyházát (követőit), amely elfut a pusztába az üldözések elől.


A fenevad a tengerből
(Jel. 13:1-8)
Az Antikrisztus egy jövőbeli hatalma, amely a keresztényeket üldözi.
A Római Birodalom, amely az őskeresztényeket üldözi Néro uralma alatt. A tenger szimbolizálja a Földközi-tengert és a Birodalom nemzeteit. A tengerből feljövő fenevad az egyházi Róma, a pápaság. A tenger szimbolizálja a nemzeteket.
A fenevad a földből
'A hamis próféta'
(Jel. 13:11-18)
Az Antikrisztus egy jövőbeli hatalma, amely a keresztényeket üldözi.
A hitehagyott zsidó nép vezetői, akik csatlakoztak a rómaiakhoz az ősegyház üldözésében. A földből feljövő fenevad az Egyesült Államok. A föld, amely egykor a vallási üldözöttek menedékhelye volt. E hatalom által mindenki kényszerítve lesz, hogy a Sátán "jelét" viselje.
A fenevad száma, 666
(Jel. 13:18)
Az Antikrisztus egy jövőbeli hatalmának a száma.
A Római Birodalom, amely az első keresztényeket üldözte. Néró császár, mely nevéből ('Nero Caesar') kihozható a 666. Továbbá a hitehagyott uralkodó, Salamon király volt, aki 666 arany talentumot gyűjtött össze évente.[6] Többek közt a pápa egyik nevének számértéke: Vicarius Filii Dei,

v és az u = 5, i = 1, l = 50, c = 100, d = 500

Armageddon
(Jel. 16:16)
Egy jövőbeli, szó szerinti ütközet Megiddo-nál (Armageddon), Izraelben. Megiddo hegye (Armageddon) szimbolizálja Isten teljes győzelmét az Ő ellenségei felett. Armageddon csatája 2000 évvel ezelőtt történt, amikor Isten a rómaiakat használta fel eszközül, hogy megszüntessék a hitehagyott nép hamis Istentiszteletét. Szimbolikus neve a Jézus és a Sátán követői közti végső ütközetnek.
A nagy Babilon,
a parázna nő
(Jel. 17:1-5)
A futuristáknak különféle nézeteik vannak erről a jelképről, ilyen az USA vagy az ENSZ. A korrupt Jeruzsálem városa, amely átvette a pogány világ nemzeteinek a bálványimádó gyakorlatait és üldözte az Ószövetség prófétáit és a korai keresztény egyház hívőit. Míg az erényes asszony Isten igaz egyházát szimbolizálja, a parázna asszony a hitehagyott, elvilágiasodott egyházat jelképezi.
Az 1000 év,
a Millennium
(Jel. 20:1-3)
A Millennium szó szerinti 1000 év, Krisztus uralkodása az ellenségei legyőzése után.
A Millennium szimbolikus időkeret. Krisztus földi szolgálata és mennybemenetele óta ma is tart. [7] Krisztusnak és az Ő szentjeinek az első és második feltámadás közötti ezeréves mennyei uralma (Krisztus 2. eljövetele és a végső ítélet között).
A nagy nyomorúság
Egy jövőbeli esemény. Az igaz hívők elragadtatása után a földön maradt bűnösök világszéles katasztrófákat, éhínséget, háborúkat, fájdalmakat fognak megtapasztalni.
2000 éve történt, amikor Isten megítélte a hitehagyott Izraelt és a pogány Róma elpusztította az államukat. Két fő értelmezés a csoporton belül: 1. A nagy nyomorúság az 1260 éves időszak 538 és 1798 között, amikor a pápai hatalom üldözte Isten gyermekeit.

2. Egy jövőbeli esemény Jézus visszajövetele előtt.

Felekezetek, vallási mozgalmak értelmezési irányzatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Millerita nézőpont
  • Jehova tanúi
  • A mormon értelmezés szerint
  • Anglikán nézőpontból

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az apokalipszis (Αποκάλυψη) szó egyik lehetséges értelmezése: fellebbenti a fátylat a titkok fölül
  2. Bibliák-Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája-A jelenések könyve
  3. A jelenések könyvének magyarázata, Advent Kiadó
  4. David Chilton, 'The Days of Vengeance: An Exposition of the Book of Revelation', Dominion Press, 2006.
  5. SDA Bible Commentary
  6. 1Kir. 10:14
  7. David Chilton, 'The Days of Vengeance: An Exposition of the Book of Revelation', p.494.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A jelenések könyve témájú médiaállományokat.

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aebi, Ernst: Rövid bevezetés a Bibliába (Primo Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1990)
  • Biga Cubensis, Gombor Gábor: A világvége-csapda – mit üzen a Jelenések könyve? (Dekameron Kiadó, Budapest, 2003) (Göd Royal Press) ISBN 963-9331-34-1