Krisna-tudat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Krisna-tudat a hinduizmusnak az egyik modernizált változata (neohinduizmus), melyet főleg európai és észak-amerikai területeken népszerűsítenek 1966-óta. A Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete (ISKCON – International Society for Krishna Consciousness) A köznyelvben Hare Krisna mozgalom, vagy a Hare Krisnások, egy gaudija-vaisnava alapokon álló, hinduizmussal rokon, annak filozófiájából és mitológiájából táplálkozó vallási szervezet. 1966-ban, New York-ban alakult, A. C. Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda alapította. Legfontosabb vallási szövegei a Srímad Bhágavatam és a Bhagavad-gíta tradicionális indiai szentírások, amelyek eredete a hagyományos hindu nézetek szerint több mint 5000 évre nyúlik vissza. A mozgalom hinduizmustól megkülönböztetett megjelenése és kultúrája a gaudija-vaisnava hagyományból származnak, amelynek Indiában már a 15. század végétől kezdve voltak hívei, majd a nyugati világban az 1900-as évek elejétől Amerikában, és az 1930-as évektől Angliában jelentek meg vaisnava áramlatok.

Az ISKCON szervezete azért jött létre, hogy elterjessze a gyakorlatban is a bhakti-jógát, amelyben a hívő (bhakta) vallásos rajongását a gondolatok és cselekedeteken keresztül átélhesse, ezzel is közelebb kerülve a „Legfelsőbb Úrhoz”, Krisnához. Az ISKCON ma világméretű szövetség több mint 400 központtal, beleértve a számtalan vallási központot, önellátó gazdaságot, iskolát, ételosztó helyet. Az elmúlt évtizedekben a mozgalom földrajzi értelemben leggyorsabban bővülő területe Kelet-Európa (Szovjetunió összeomlását követően ) és India.

Alapítása, tanítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét (International Society for Krishna Consciousness - ISKCON) az (idős korában) Amerikai Egyesült Államokban élő (északkelet-indiai származású) diploma nélküli gyógyszerész, A. C. Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda alapította meg 1966 júliusában. A szervezet alapítójának fő tevékenysége a Visnu-hívő (vaisnava) hindu szövegek angolra fordítása és azok terjesztése a „nyugati világban”. Az indiai hinduizmustól több lényeges dologban különbözik a tanítása, így például a kasztok rendszere egészen más (mint az Indiai kasztrendszer), hiszen a hívek nem születés alapján kerülnek kasztjukba, hanem a szervezet felépítésből adódó technikai kasztok jönnek létre.

Mivel vallás gyakorlói többnyire nem hindunak születtek, nem születhettek bele a kasztrendszerbe sem, így a hinduizmus indiai ágai szerint az összes kasztbelihez képest alacsonyabb helyet foglalnak el a világban, nincsenek kaszt szerint besorolva, nem kaptak eredendő, rájuk nézve kötelező törvényeket. – ebben a Krisna-tudatúak nem hisznek. A fősodratú (mainstream) hinduizmus nem folytat hittérítő, hitterjesztő tevékenységet (egy indiai hindu nem is érintkezhet európaival), ezzel szemben a „krisnások” (ahogyan a köznyelv nevezi őket) egyik fő elhívatása a terjeszkedés, amely részben a kasztrendszerrel kapcsolatos különbségből fakad.

A tanokat nem tanítványi láncolaton keresztül terjesztik, hanem a közösség vezető testületén (Governing Body Commission – GBC) keresztül. Ez a szerv irányítja adminisztratív és lelki szempontból is az ISKCON-t.

Tanai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hit követői magukat a Brahmá-Madhva féle hindu láncolathoz tartozónak vallják, születésüknél fogva azonban nem lehetnek hinduk, mivel nem tartoznak az Indiai kasztrendszerbe, így még vizet, vagy élelmet sem fogadhat el tőlük egy ortodox hindu[forrás?].

A vallás alaptanítása a – Bhagavad-gítában olvasható, az írás szerint Krisna herceg által megfogalmazott – dharma, vagyis tanítás (Szanátana Dharma – Örök Törvény) és a karma törvénye. A dharmát az egyén szabad akaratából követi, vagy elutasítja – az első esetben az önmegváltáshoz, másodikban a bukáshoz vezet, mivel ezek az ember cselekedeteitől független meghatározói a világnak.

A Krisna-tudatúak több istenben hisznek, akik egymásnak gyakran megszemélyesítői, (re)inkarnációi, vagy avatárajai. A három hindu főisten (Visnu, Brahma és Sivatrimúrti) közül való választásuk alapján a Visnu-követő (vaisnava) hinduizmus egyik ágának tekintik magukat. Fő istenük Krisna. Megnyilatkozásaikban egyistenhitről beszélnek, azonban ez az európai ember fogalmai szerint nem teljesen fedi a valóságot, hiszen isteneik nem egylényegűek.

Bizonyos szempontokból teisták, de panteista-panenteista nézeteket is vallanak, vallási irataik többsége is erről az – európai emberek számára furcsa és misztikus – istenképről tanúskodik. Minden élőlényt öröktől fogva létező lélekként tartanak számon, hisznek a lélekvándorlásban, ezért vegetáriánusok. Az erőszakmentesség (ahimsza – „nem ártás”) számukra a hitből fakadó erkölcsi irányultság.

Szent könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legfontosabb szent könyvük a szanszkrit nyelvű Bhagavad-gíta (A magasztos szózata), amely bár a Mahábhárata című eposz egyik betéte, mégis nagyobb ismertségre tett szert, mint az összes többi indiai eredetű vallásos, vagy filozófiai jellegű irodalom – beleértve az írást tartalmazó epikai művet is. Angolul a vallásalapító fordításában és magyarázatával, Bhagavad-gita As It Is címmel jelent meg a legnagyobb példányszámban. Az angol szöveget később magyarra fordítva A Bhagavad-gíta úgy, ahogy van címen kezdték terjeszteni.

Fontos írásoknak tartják a Védákat (Rigvéda, Számavéda, Jadzsurvéda, Atharvavéda), a brahmanákat és az Upanisadokat is.

A hindu – benne a Krisna-tudatú – szent hagyomány (szmriti) szövegei közé tartozik a Rámájana című eposz is, amely az ind irodalom két nagy eposzának egyike a Mahábhárata mellett. Ide tartoznak a Puránák is, melyek közül az egyik legismertebb a Bhágavata-purána (Srímad Bhágavatam), amely egy Visnut is bemutató vallásmagyarázó könyvük – tartalma a lélek tökéletesítését tanítja kérdés-felelet formájában.

Külsőségek, vallásgyakorlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A somogyvámosi Krisna-völgy templomának Krisna-szobra
Egy Krisna-tudatú templom Indiában

A Krisna-tudat erkölcstana, így a vallás is négy pillérre épül, ezek a tisztaság, a lemondás, az igazmondás és a könyörületesség. A Krisna-hívők négy szabály követését tartják különösen fontosnak, ezek a húsevés mellőzése, a könyörületesség az állatok iránt, a kábító- és mámorítószerektől való tartózkodás, a korlátozott szexualitás, valamint a szerencsejátékok és a pénzügyi spekuláció elkerülése.

Könnyen felismerhetjük a vallás követőit, ha indiai ruházatot viselnek, de a hétköznapokban, hétköznapi emberként ugyanolyan ruhákban járnak, mint a más hitet valló emberek.

Meditáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Meditációjuk egyik formája a mahá-mantra éneklése (Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré). A mantra minden szava Krisna neve. Az éneklés a tanok szerint megtisztítja a tudatot az anyagi szennyeződésektől, és lelki boldogságot eredményez. Szokták egyedül vagy másokkal közösen énekelni – előző neve japa, az utóbbi a bhadzsana. A közösen táncolva énekelt mahá-mantra neve kírtana. Hitük szerint az énekléssel elérhetik az önzetlen, tiszta istenszeretetet.

A meditáció kelléke egy 108 golyóból álló imafüzér, a japa-lánc, málá. A láncot egy olyan zsákban tartják (japa-zsák), amelynek alakja egy nyíló lótuszra hasonlít. A mantrázás során a zsákot kézben tartják, közben a láncszemek egyenként való megérintése közben elmondják a mahá-mantrát. Ezt nevezik „egy kör” japázásnak. Az avatott hívek számára napi tizenhat kör japázás kötelező, amely másfél-két órát vesz igénybe. A nem avatott hívek számára más mennyiséget írnak elő.

Szent helyek, templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szent helyek és templomok látogatása is lelki cselekedetnek, odaadó szolgálatnak minősül.

Tilaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Krisna-tudatú hívők egyik feltűnő attribútuma egy a homlokon és orron lévő jel, amelyet tilakának neveznek. Ez a bőrfestés azonban nem csupán az említett helyekre kerül fel, hanem a felsőtest további tizenegy pontjára is felfestik.

A homlok közepén húzódó két függőleges vonal Krisna lábnyomát jelképezi, az orron látható levélforma pedig a vallás szent tulaszí növényének levelét.

A tilaka valamely szent hely vagy folyó földjéből, agyagából készül. Tisztálkodás után helyezik el a jeleket, miközben Krisna neveit ismételgetik. A test díszítésével arra utalnak, hogy testük uruknak temploma. A házas nők homlokának közepén egy piros színű korong is látható, amely férjezettségüket jelöli, ezt Indiában bindi néven ismerik – ott, ha gyászolnak, fehér színben helyezik fel, esküvőkön pirosban, de színe változhat a ruházattal összhangban is.

Szári[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Indiában hétköznapi szári Európában egzotikusként hat. A vallás nemű képviselői ezt a ruhadarabot hordják, amely tarka és sok féle színű lehet.

Férfiak viselete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teljes cölibátusban élő férfiak sáfrányszínű, míg a házasok és a házasulandók fehér ruhát viselnek.

A férfiak kopaszsága a világi élvezetekről és a földi dolgokhoz való ragaszkodásról való lemondást, illetve a tisztaságot jelképezi. A hátsó részen meghagyott (a fejen kerek alappal rendelkező) hajtincs pedig a Krisnába vetett hit szimbóluma, ezzel is jelezni szeretnék a buddhizmustól való tanításbeli különbséget.

Házasság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polgári házasságot is kötnek, az ezt követő vallási szertartás az indiai házasságkötés mintájára egy életre szól. A válás nem megengedett. Erőteljesen javasolják a hitbéli házastárs választását, azonban a közösséghez tartozás előtt már megkötött házasságok felbontását nem.

Étkezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ortodox hindu étkezési normáktól eltérően, azoktól szabadabban választhatják meg az étkezés helyszínét, és a csak kasztbeliekkel való étkezés kényszere sem jellemző. Vegetáriánusok.

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége néven tevékenykednek, híres és látványos mintafalujuk a Somogyvámos külterületén található Krisna-völgy. Ezenkívül Budapesten, Egerben és Debrecenben található még templomuk. A szervezet Magyarországi tagjainak száma 1000 és 20000 közötti lehet.[forrás?]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Visnu és hívei. In Klaus K. Klostermaier: Bevezetés a Hinduizmusba. Budapest: Akkord. 2001. ISBN 9637803866  
  • Az odaadás ösvénye. In B.R.Sridhara Déva Goszvámi: Bhagavad-gíta: Az Édes Abszolút rejtett kincse. (hely nélkül): Harmónia alapítvány. 2003. 371–385. o. ISBN 963943616x  


Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]