Raffaello Sanzio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Raffaello
Önarckép
Önarckép

Született 1483. március 28.
vagy április 6.
Urbino
Meghalt 1520. április 6. (37 évesen)
Róma
Nemzetisége olasz

Raffaello Sanzio aláírása
Raffaello Sanzio aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Raffaello témájú médiaállományokat.
Krisztus feltámadása (1499–1502)
Madonna Tóbiással, Raffael arkangyallal és Szent Jeromossal (1509)
Galatea diadala (1511)
Sixtus-Madonna (1513–14) 265×196cm, olaj
Krisztus színeváltozása (1519–20)

Raffaello Sanzio - gyakran csak Raffaello, más névváltozatban Raffaello Santi, Raffaello Sanzi, Raffaello da Urbino, Raffaello di Giovanni Santi, latinosan Raphael Sanctius - (Urbino, 1483. március 28.? – Róma, 1520. április 6.) reneszánsz kori olasz festő és építész. A cinquecento egyik kiemelkedő alakja.

Élete[szerkesztés]

Gyermekkora[szerkesztés]

Raffaello művészcsaládban született, apja Giovanni Santi festő volt. Anyja Magia di Battista Ciarla 1491-ben meghalt. Festészetet kezdetben apjától tanult, aki 1494-ben szintén elhunyt, a 11 éves Raffaello pedig árván maradt.

1496-ban Raffaello Perugiába került festőinasnak Pietro Perugino (Pietro Vannucci) mesterhez, akinek sokat segített a megrendelt festmények elkészítésében.

Firenzei évek[szerkesztés]

Raffaello 1504-ben, 21 évesen, Firenzébe költözött, ahol Leonardo és a fiatal Michelangelo voltak rá nagy hatással. Itt ismerkedett meg a realista festészet remekműveivel, és önálló mesterként főleg Madonna-képeket alkotott (Madonna zöldben, a befejezetlen Esterházy-Madonna). Ugyancsak Firenzei tartózkodása alatt festette a Három grácia című művét is. Ezekből az évekből származó további képei: Ifjú arcképe, Női képmás, Krisztus sírbatétele. Négy évet dolgozott Firenzében, ahol nagyon népszerű és elismert művész lett különösen azután, hogy megfestette hús-vér Madonna-képeit, amelyekben az alakokat lehozta a földre a korábban divatos testtelenségüktől és átszellemültségüktől.[1] Leonardo és Michelangelo művei sokszor komorak, titokzatosak voltak, Raffaello nyugodtabb, barátságosabb stílusban alkotott.

Vatikáni évek[szerkesztés]

II. Gyula pápa 1508-ban meghívta a Vatikánba. Bámulatos tehetsége, megnyerő külseje és személyes bája révén a „festők fejedelmévé” választották. A pápa kérésére freskósorozatot készített a pápai rezidencia, a vatikáni teremsor, a Stanzák közepes méretű termeibe. Volt olyan freskó, amelyet csak kartonon tervezett meg, a segédei, tanítványai készítették el. Ekkor kicsit leállt a kisebb munkáival, hogy megfesse legnagyobb művét, az Az athéni iskola címűt.[2]
A freskón a háttér kulissza, nem valós helyszín. Az előtérben a legismertebb görög bölcsek láthatóak, például Arisztotelész, Platón, Püthagorasz és mások. Raffaello önmagát is belefestette a képbe, amely kiegyensúlyozottságot, világosságot, fényt áraszt. Ez a festmény lett a reneszánsz művészet egyik csúcsa. A mű befejezése után Raffaello folytatta a Stanzák freskóit. Ezeknél mélyebb, gazdagabb színekre törekedett. A 16. század első két tizedének ő az egyik legjobb portréfestője is.

X. Leó megbízta, hogy fessen 10 falikárpitot a Sixtus-kápolna falaira. 1519-ben fel is tették őket, jelenleg is a Vatikánban vannak. Témáik például: „A csodálatos halfogás”, „A béna meggyógyítása”, „Elymas megvakítása”, Szent Pál Athénban prédikál.
Befejezte első építészeti tervét a Sant'Eliggio degli Oreficit, ami temetkezési kápolna volt.

A Stanzák festményei[szerkesztés]

A pápai lakosztály négy egymásba nyíló termét Raffaello freskói díszítették. A második terem díszítése lett kész leghamarabb (150811 között), a Stanza della Segnaturát eredetileg könyvtárnak építették, de itt írták alá az egyházi udvar rendeleteit is. Innen ered a terem neve (a segnatura régies kifejezés, magyarul aláírást jelent). Két óriási (az Athéni iskola és a Disputa a keresztény vallás diadala) és két kisebb falfestmény (a Parnasszus és az Erények) találhatók itt, a mennyezet és a lábazat egyszínű képei 1508–1511 között készültek. A terem festményének fő motívuma a főmennyezeten kezdődik: négy nőalak személyesíti meg a Teológiát, Filozófiát, Költészetet és Jogtudományt. A témák részletesen a négy falon folytatódnak.

Raffaello, miközben a Krisztus színeváltozása című festményen dolgozott, 1520. április 6-án, a 37. születésnapján halt meg. Halálakor jelentős vagyonnal rendelkezett: azt tizenhatezer dukátra értékelték. Saját kérésére a római Pantheonban helyezték végső nyugalomra. A mester sírját 1833-ban XVI. Gergely pápa utasítására kibontották, és földi maradványait márvány szarkofágba zárták.

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Korai évek (1496–1504)[szerkesztés]

Firenzei évek (1504–1508)[szerkesztés]

  • Madonna del Granduca (A nagyherceg Madonnája; Pitti-palota, Firenze)
  • Madonna del Cardellino (Tengelicés Madonna; Uffizi, Firenze)
  • Madonna Terranuova (Berlin-Dahlem)
  • Madonna Tempi (München)
  • Madonna Giardiniera (A szép kertésznő; 1507; Louvre)
  • Esterházy Madonna (Budapest)
  • Szent család a báránnyal (Prado, Madrid)

Római évek (1508–1520)[szerkesztés]

  • Az athéni iskola (1509-1511; Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán)
  • Az Oltáriszentség disputája (Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán)
  • Parnassus (1511; Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán)
  • Nő egyszarvúval (Galleria Borghese, Róma)
  • X. Leó pápa képmása (1518–19; Uffizi, Firenze)
  • Tommaso Inghirami bíborosnak, a Vatikáni Könyvtár prefektusának képmása (1513–1515; Pitti-palota, Firenze)
  • Kardinális (1511; Prado)

Galéria[szerkesztés]

Arcképek[szerkesztés]

Festmények[szerkesztés]

Vatikáni stanzák[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Raffaello életrajz
  2. Stanza della Segnatura
  3. Jól megfigyelhető az átlós szerkesztés, melynek segítségével a család három tagjának összetartozása meggyőzővé válik.
  4. Raffaello ezen a kis képen (olaj, fa; 40x30 cm) a bizánci fordított perspektívát keltette életre.
  • Giorgo Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Budapest, Magyar Helikon, 1973. Raffaello da Urbino festő és építész élete lásd 471-506. o.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Az érett reneszánsz. Budapest, Corvina Kiadó, 1986. Raffaello lásd 10-26. o. ISBN 963-13-2250-5
  • Daniel Arasse: Raffaello látomásai. Typotex Kiadó, 2013, ISBN 978-963-2792-81-1

Egyéb információk[szerkesztés]