Raffaello Sanzio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Raffaello
Önarckép
Önarckép

Született 1483. március 28.
vagy április 6.
Urbino
Meghalt 1520. április 6. (37 évesen)
Róma
Sírhely Pantheon
Nemzetisége olasz

Raffaello Sanzio aláírása
Raffaello Sanzio aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Raffaello témájú médiaállományokat.
Krisztus feltámadása (1499–1502)
Madonna Tóbiással, Raffael arkangyallal és Szent Jeromossal (1509)
Galatea diadala (1511)
Sixtus-Madonna (1513–14) 265×196cm, olaj
Krisztus színeváltozása (1519–20)

Raffaello Sanzio - gyakran csak Raffaello, más névváltozatban Raffaello Santi, Raffaello Sanzi, Raffaello da Urbino, Raffaello di Giovanni Santi, latinosan Raphael Sanctius - (Urbino, 1483. március 28.? – Róma, 1520. április 6.) reneszánsz kori olasz festő és építész. A cinquecento egyik kiemelkedő alakja.

Élete[szerkesztés]

Gyermekkora[szerkesztés]

Raffaello művészcsaládban született, apja Giovanni Santi festő volt. Anyja Magia di Battista Ciarla 1491-ben meghalt. Festészetet kezdetben apjától tanult, aki 1494-ben szintén elhunyt, a 11 éves Raffaello pedig árván maradt.

1496-ban Raffaello Perugiába került festőinasnak Pietro Perugino (Pietro Vannucci) mesterhez, akinek sokat segített a megrendelt festmények elkészítésében.

Firenzei évek[szerkesztés]

Raffaello 1504-ben, 21 évesen, Firenzébe költözött, ahol Leonardo és a fiatal Michelangelo voltak rá nagy hatással. Itt ismerkedett meg a realista festészet remekműveivel, és önálló mesterként főleg Madonna-képeket alkotott (Madonna zöldben, a befejezetlen Esterházy-Madonna). Ugyancsak Firenzei tartózkodása alatt festette a Három grácia című művét is. Ezekből az évekből származó további képei: Ifjú arcképe, Női képmás, Krisztus sírbatétele. Négy évet dolgozott Firenzében, ahol nagyon népszerű és elismert művész lett különösen azután, hogy megfestette hús-vér Madonna-képeit, amelyekben az alakokat lehozta a földre a korábban divatos testtelenségüktől és átszellemültségüktől.[1] Leonardo és Michelangelo művei sokszor komorak, titokzatosak voltak, Raffaello nyugodtabb, barátságosabb stílusban alkotott.

Vatikáni évek[szerkesztés]

II. Gyula pápa 1508-ban meghívta a Vatikánba. Bámulatos tehetsége, megnyerő külseje és személyes bája révén a „festők fejedelmévé” választották. A pápa kérésére freskósorozatot készített a pápai rezidencia, a vatikáni teremsor, a Stanzák közepes méretű termeibe. Volt olyan freskó, amelyet csak kartonon tervezett meg, a segédei, tanítványai készítették el. Ekkor kicsit leállt a kisebb munkáival, hogy megfesse legnagyobb művét, az Az athéni iskola címűt.[2]
A freskón a háttér kulissza, nem valós helyszín. Az előtérben a legismertebb görög bölcsek láthatóak, például Arisztotelész, Platón, Püthagorasz és mások. Raffaello önmagát is belefestette a képbe, amely kiegyensúlyozottságot, világosságot, fényt áraszt. Ez a festmény lett a reneszánsz művészet egyik csúcsa. A mű befejezése után Raffaello folytatta a Stanzák freskóit. Ezeknél mélyebb, gazdagabb színekre törekedett. A 16. század első két tizedének ő az egyik legjobb portréfestője is.

X. Leó megbízta, hogy fessen 10 falikárpitot a Sixtus-kápolna falaira. 1519-ben fel is tették őket, jelenleg is a Vatikánban vannak. Témáik például: „A csodálatos halfogás”, „A béna meggyógyítása”, „Elymas megvakítása”, Szent Pál Athénban prédikál.
Befejezte első építészeti tervét a Sant'Eliggio degli Oreficit, ami temetkezési kápolna volt.

A Stanzák festményei[szerkesztés]

A pápai lakosztály négy egymásba nyíló termét Raffaello freskói díszítették. A második terem díszítése lett kész leghamarabb (150811 között), a Stanza della Segnaturát eredetileg könyvtárnak építették, de itt írták alá az egyházi udvar rendeleteit is. Innen ered a terem neve (a segnatura régies kifejezés, magyarul aláírást jelent). Két óriási (az Athéni iskola és a Disputa a keresztény vallás diadala) és két kisebb falfestmény (a Parnasszus és az Erények) találhatók itt, a mennyezet és a lábazat egyszínű képei 1508–1511 között készültek. A terem festményének fő motívuma a főmennyezeten kezdődik: négy nőalak személyesíti meg a Teológiát, Filozófiát, Költészetet és Jogtudományt. A témák részletesen a négy falon folytatódnak.

Raffaello, miközben a Krisztus színeváltozása című festményen dolgozott, 1520. április 6-án, a 37. születésnapján halt meg. Halálakor jelentős vagyonnal rendelkezett: azt tizenhatezer dukátra értékelték. Saját kérésére a római Pantheonban helyezték végső nyugalomra. A mester sírját 1833-ban XVI. Gergely pápa utasítására kibontották, és földi maradványait márvány szarkofágba zárták.

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Korai évek (1496–1504)[szerkesztés]

Firenzei évek (1504–1508)[szerkesztés]

  • Madonna del Granduca (A nagyherceg Madonnája; Pitti-palota, Firenze)
  • Madonna del Cardellino (Tengelicés Madonna; Uffizi, Firenze)
  • Madonna Terranuova (Berlin-Dahlem)
  • Madonna Tempi (München)
  • Madonna Giardiniera (A szép kertésznő; 1507; Louvre)
  • Esterházy Madonna (Budapest)
  • Szent család a báránnyal (Prado, Madrid)

Római évek (1508–1520)[szerkesztés]

  • Az athéni iskola (1509-1511; Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán)
  • Az Oltáriszentség disputája (Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán)
  • Parnassus (1511; Stanza della Segnatura, első helyiség, Vatikán)
  • Nő egyszarvúval (Galleria Borghese, Róma)
  • X. Leó pápa képmása (1518–19; Uffizi, Firenze)
  • Tommaso Inghirami bíborosnak, a Vatikáni Könyvtár prefektusának képmása (1513–1515; Pitti-palota, Firenze)
  • Kardinális (1511; Prado)

Galéria[szerkesztés]

Arcképek[szerkesztés]

Festmények[szerkesztés]

Vatikáni stanzák[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Raffaello életrajz
  2. Stanza della Segnatura
  3. Jól megfigyelhető az átlós szerkesztés, melynek segítségével a család három tagjának összetartozása meggyőzővé válik.
  4. Raffaello ezen a kis képen (olaj, fa; 40x30 cm) a bizánci fordított perspektívát keltette életre.
  • Giorgo Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Budapest, Magyar Helikon, 1973. Raffaello da Urbino festő és építész élete lásd 471-506. o.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Az érett reneszánsz. Budapest, Corvina Kiadó, 1986. Raffaello lásd 10-26. o. ISBN 963-13-2250-5
  • Daniel Arasse: Raffaello látomásai. Typotex Kiadó, 2013, ISBN 978-963-2792-81-1

Egyéb információk[szerkesztés]