Giorgio Vasari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Giorgio Vasari
Vasari autoritratto.jpg
Született Giorgio II Vasari
1511. július 30.[1][2][3][4]
Arezzo[5][4]
Elhunyt 1574. június 27. (62 évesen)[2][3][4]
Firenze[5][4]
Állampolgársága
Házastársa Niccolosa Bacci
SzüleiMaddalena Tacci
Antonio Vasari
Foglalkozása
  • festőművész
  • építész
  • művészettörténész
  • író
  • életrajzíró
  • art theorist
  • esztéta
  • belsőépítész
Tisztsége udvari festő (Medici-család)
Kitüntetései Order of the Golden Spur
A Wikimédia Commons tartalmaz Giorgio Vasari témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Giorgio Vasari (Arezzo, 1511. július 30.(?) – Firenze, 1574. június 27.) olasz építész, manierista festő, művészeti író.

Életpályája[szerkesztés]

Fiatalon került Firenzébe, ahol Michelangelo és Andrea del Sarto tanítványa volt, de leginkább Raffaello és Michelangelo római falfestményeinek a másolásával képezte magát. Tanult rajzolni, festeni, és ötvösséget is. Firenzében nagyrészt a Medici-család szolgálatában állt. Tevékenykedett Arezzóban, Bolognában, Nápolyban, Velencében, Rómában, Riminiben, Ravennában, Urbinóban. Michelangelóval közelebbi kapcsolatba került, festett képeket is a kartonjai szerint, és az ő tanácsára folytatott építészeti tanulmányokat is.

Festőművészként[szerkesztés]

  • A Palazzo Vecchio udvarának, nagytermének és melléktermeinek nagy freskóképeiben főleg a Medici-család történetének egyes jeleneteit ábrázolta. Rómában, a Vatikán Sala regiáját a pápák történetéből vett festményekkel díszítette, a római Cancellaria nagy termének falaira pedig III. Pál pápa történetét festette. Számos függő képe közül a legnevezetesebbek: Az utolsó vacsora (Firenze, Santa Croce-kolostor); Keresztelő János lefejezése (Róma, S. Giovanni Battista); Ahasvérus lakomája (Arezzo, Akadémia); Krisztus föltámadása (sienai akadémia); Nagy Szent Gergely (bolognai képtár); Caritas (madridi múzeum); Lorenzo Magnifico és Alessandro de'Medici, valamint saját képmása a firenzei Uffizi-képtárban stb. Jellemző módon, ha nem is éppen előnyösen mutatja be a Budapesten látható két képe: A kánai menyegző és A három grácia.
  • Festőként nem volt a legnagyobbak között. Festményeiben vajmi kevés az igazi érzés és rendkívüli ügyessége a kompozícióban és rajzban sem remekelt.

Építészként[szerkesztés]

Mint építész, maradandót alkotott: az ő tervei szerint épült az Uffizi és az úgynevezett Vasari-folyosó Firenzében.

Művészeti íróként[szerkesztés]

  • Hírnevét főleg irodalmi munkásságának köszöneti. Az olasz művészek életrajzainak nagy gyűjteménye, amelyet Le vite de'più ecellenti pittori, scultori ed architetti címmel 1550-ben Firenzében és második javított, bővített kiadásban 1568-ban kiadott (magyarul: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete; Magyar Helikon, 1978), hibái és hiányai dacára a művészeti irodalom mindmáig egyik legjelentősebb forrása. A munka több mint ezer oldal; felbecsülhetetlen forrása a művészettörténet-írásnak.
  • A reneszánsz szót valószínűleg ő használta először.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • A renaissance mesterei; ford., jegyz. Honti Rezső; Győző, Bp., 1930
  • A renaissance nagy művészei; ford., bev. Brelich Mario; ABC, Bp., 1943
  • A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete; vál., bev., életrajzok Vayer Lajos, ford. Zsámboki Zoltán; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1973
  • A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete; szerk.: Zima Szabolcs. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen, 2004 ISBN 963 5962 568

Alkotásai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.treccani.it/enciclopedia/giorgio-vasari_(Enciclopedia-Italiana)/
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b BeWeB, 2021. február 5., 2240
  4. a b c d https://rkd.nl/explore/artists/436778
  5. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вазари Джорджо, 2015. szeptember 28.
  6. https://www.kulturarv.dk/kid/VisKunstner.do?kunstnerId=3637, 2022. június 5.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]