Urbino
| Urbino | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország | ||
| Régió | Marche | ||
| Megye | Pesaro | ||
| Polgármester | Franco Corbucci | ||
| Védőszent | Crescentinus | ||
| Irányítószám | 61029 | ||
| Körzethívószám | 0722 | ||
| Forgalmi rendszám | PU | ||
| Testvérvárosok | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 13 734 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 60,24 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 485 m | ||
| Terület | 228 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 43° 43′ 31″, k. h. 12° 38′ 14″43.725239°N 12.637200°EKoordináták: é. sz. 43° 43′ 31″, k. h. 12° 38′ 14″43.725239°N 12.637200°E | |||
.svg) | |||
| Elhelyezkedése Pesaro térképén | |||
 | |||
| Urbino weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Urbino témájú médiaállományokat. | |||
| Urbino történelmi központja | |
| Világörökség | |
 | |
| A dóm | |
| Adatok | |
| Ország | Olaszország |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | II, IV |
| Felvétel éve | 1998 |
| Elhelyezkedése | |
 Urbino
Pozíció Olaszország térképén
| |
| é. sz. 43° 43′ 31″, k. h. 12° 38′ 14″43.725239°N 12.637200°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Urbino témájú médiaállományokat. | |
Urbino város Olaszországban, Marche régióban, Rómától 290 km-re északra, Firenzétől 110 km-re keletre.
Története
[szerkesztés]A települést az umberek alapították. Az évszázadok során számos nép uralta, így az etruszkok, a gallok, a kelták. A Kr. e. 3. századtól római fennhatóság alatt állt. A 9. században egyházi birtok lett, majd a 12. században a Montefeltro-család kezébe került.
Nevezetességek
[szerkesztés]Dózse Palota
[szerkesztés]A város legvirágzóbb korszaka a 15. század vége és a 16. század eleje volt. Ekkor hozta létre az Urbinói Hercegséget Federico da Montefeltro, akit a hercegi székben halála után fia, Guidobaldo követett. Ekkor épült az udvari építészek, a dalmát Luciano Laurana és Francesco di Giorgio Martini vezetésével az egyik legszebb itáliai reneszánsz palota, a Dózsepalota. A palota ma Marche Nemzeti Galériának (Galleria Nazionale delle Marche)[2] ad otthont: ez a környék leggazdagabb, az itáliai festészet különböző iskoláit bemutató képtára, olyan festők képeivel, mint Raffaello, Piero della Francesca, Tiziano vagy Paolo Uccello. A festmények mellett figyelmet érdemel a termek szobrászati és ornamentális díszítése. A herceg dolgozószobájának egész falát beépített intarziás szekrények fedik, továbbá perspektivikus képek, allegorikus alakok, díszes kandallók, faberakások, mennyezeti stukkók díszítik a szobákat.
Raffaello háza
[szerkesztés]A Via Raffaello 57. szám alatt található, és a korabeli berendezés mellett Raffaello egy freskója is megtekinthető itt.
Dóm
[szerkesztés]Az Urbinói dóm építését Federico da Montefeltro rendelte meg a Dózsepalota mellé. A feladatot Francesco di Giorgio Martinire bízta, és a templomot 1534-ben szentelték fel. 1789-ben restaurálták, homlokzatát Carlo Morigia tervezte. Lépcsősorát 1859-ben építették hozzá. Belsejében Federico Barocci és Carlo Maratta oltárképei tekinthetők meg.
Albornoz erőd
[szerkesztés]1367 és 1371 között épült. Urbino legmagasabb pontján (485 méter), pazar kilátás nyílik innen a városra, és a környező dombokra.
Urbino óvárosa 1998 óta a világörökség része.[3] Máig őrzi reneszánsz arculatát, keskeny utcáival azt a benyomást kelti, mintha a városban a középkorban megállt volna az idő.
1483-ban itt született Raffaello, a reneszánsz egyik legnagyobb festője.
Egyeteme
[szerkesztés]A város egyetemét[4] 1506-ban alapították. Az egyetem egyike a legfontosabbaknak Olaszországban, és több hallgatója van, mint ahány lakosa a városnak (2006-ban 17 731 volt).
Galéria
[szerkesztés]-
Urbino óvárosa az erődből nézve -
A hercegi palota -
A Piazza Repubblica -
Szökőkút -
Federico da Montefeltro dolgozószobája -
Federico da Montefeltro és neje
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://demo.istat.it/?l=it
- ↑ Galleria Nazionale delle Marche. www.gallerianazionalemarche.it (Hozzáférés: 2021. február 21.)
- ↑ http://whc.unesco.org/en/list/828
- ↑ Archivált másolat. [2009. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 25.)
Források
[szerkesztés]- Fajth Tibor: Itália (Budapest, 1973)
- Magyar nagylexikon XIX: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2004. 856. o. ISBN 963-9257-21-4
- Világjárók lexikona (Budapest, 1998) ISBN 963-8475-28-5
