Urbino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Urbino
Urbino z05.jpg
Urbino címere
Urbino címere
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióMarche
MegyePesaro
Polgármester Franco Corbucci
Irányítószám 61029
Körzethívószám 0722
Forgalmi rendszám PU
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség
  • 14 844 fő (2017. jan. 1.)[1]
  • 14 558 fő (2018. jan. 1.)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság451 m
Terület228 km²
Időzóna CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Urbino (Olaszország)
Urbino
Urbino
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 43° 43′, k. h. 12° 38′Koordináták: é. sz. 43° 43′, k. h. 12° 38′
Elhelyezkedése Pesaro térképén
Elhelyezkedése Pesaro térképén
Urbino weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Urbino témájú médiaállományokat.
Urbino történelmi központja
Világörökség
A dóm
A dóm
Adatok
OrszágOlaszország
TípusKulturális helyszín
KritériumokII, IV
Felvétel éve1998
Elhelyezkedése
Urbino (Olaszország)
Urbino
Urbino
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 43° 43′ 31″, k. h. 12° 38′ 14″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Urbino témájú médiaállományokat.

Urbino város Olaszországban, Marche régióban fekszik, Rómától 290 km-re északra, Firenzétől 110 km-re keletre.

Története[szerkesztés]

A települést az umberek alapították. Az évszázadok során számos nép uralta a települést, így az etruszkok, a gallok, a kelták. A Kr.e. 3. századtól római fennhatóság alatt állt. A 9. században egyházi birtok lett, majd a 12. században a Montefeltro család kezébe került.

Nevezetességek[szerkesztés]

Dózse Palota[szerkesztés]

Urbino óvárosa az erődből
A hercegi palota

A város legvirágzóbb korszaka a 15. század vége és a 16. század eleje volt. Ekkor hozta létre az Urbinói Hercegséget Federico da Montefeltro, akit a hercegi székben halála után fia, Guidobaldo követett. Ekkor épült az udvari építészek, a dalmát Luciano Laurana és Francesco di Giorgio Martini vezetésével az egyik legszebb itáliai reneszánsz palota, a Palazzo Ducale. A palota ma a Marche Nemzeti Galériának (Galleria Nazionale delle Marche[3]) ad otthont: ez a környék leggazdagabb, az itáliai festészet különböző iskoláit bemutató képtára, olyan festők képeivel, mint Raffaello, Piero della Francesca, Tiziano vagy Paolo Uccello. A festmények mellett figyelmet érdemel a termek szobrászati és ornamentális díszítése. A herceg dolgozószobájának egész falát beépített intarziás szekrények fedik, továbbá perspektivikus képek, allegorikus alakok, díszes kandallók, faberakások, mennyezeti stukkók díszítik a szobákat.

Raffaello háza[szerkesztés]

A Via Raffaello 57 szám alatt található, és a korabeli berendezés mellett Raffaello egy freskója is megtekinthető itt.

Dóm[szerkesztés]

A Dóm építését Federico da Montefeltro rendelte meg a Dózse palota mellé. A feladatot Francesco di Giorgio Martinire bízta, és a templomot 1534- benszentelték fel. 1789 -ben restaurálták, homlokzatát Carlo Morigia tervezte. Lépcsősorát 1859-ben építették hozzá. Belsejében Federico Barocci és Carlo Maratta oltárképei tekinthetők meg.

Albornoz erőd[szerkesztés]

1367 és 1371 között épült. Urbino legmagasabb pontján található(485 méter), pazar kilátás nyílik innen a városra, és az azt körülölelő dombokra.

Urbino óvárosa 1998 óta a Világörökség része.[4] Máig őrzi reneszánsz arculatát, keskeny utcáival azt a benyomást kelti, mintha a városban a középkor óta megállt volna az idő.

1483-ban itt született Raffaello, a reneszánsz egyik legnagyobb festője.

Egyeteme[szerkesztés]

A város egyetemét[5] 1506-ban alapították. Az egyetem egyike a legfontosabbaknak Olaszországban, és több hallgatója van, mint ahány lakosa a városnak (2006-ban 17 731 hallgatója volt).

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Istat. (Hozzáférés: 2017. szeptember 9.)
  2. Popolazione Residente al 1° Gennaio 2018. Istat. (Hozzáférés: 2019. március 16.)
  3. http://it.wikipedia.org/wiki/Galleria_nazionale_delle_Marche
  4. http://whc.unesco.org/en/list/828
  5. Archivált másolat. [2009. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 25.)

Források[szerkesztés]