Márvány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carrarai márványfejtés

A márvány olyan, kalcitból és/vagy dolomitból álló metamorf kőzet, amelynek karbonátásvány-tartalma az 50%-ot meghaladja. A tiszta márvány több mint 95% karbonátásványt (kalcitot) tartalmaz. A szilikátos márványban a karbonátásvány-tartalom 50-95%. Szerkezete tömör, szemcsés. Színe a különböző szennyeződések szerint változik. Leggyakoribb a vas-oxid és a mangán-oxid okozta elszíneződés. Létezik vörös, szürke, fehér, carrarai és még számos változata. A hazai fajták (Siklós, Piszke) nem igazi márványok, csupán tömör mészkövek.

A márvány tetszetős felülete és időtállósága miatt évezredek óta kedvelt anyag. A márvány és a mészkő viszonylag elég kemény és tartós anyag. Fennmaradtak több ezer éves márvány lépcsők is, melyek a mai napig nem koptak el teljesen, tehát a márvány elég tartós anyag. Szépsége mellett keménysége miatt volt igen kedvelt szobor-alapanyag és építőanyag (burkolókő). Használják ablakpárkánynak,járólapnak, padlónak és fali burkolatnak.


Ablakpárkány márványból
A londoni Marble Arch diadalív

Jellemzői[forrásszöveg szerkesztése]

Kristályosan szemcsés mészkő, amely csiszolva igen tetszetős külsejű. Szép színük, különösen egyenletesen sűrű, szemcsés szerkezetük nagyon alkalmassá teszik művészeti célokra. Van különféle apró szemű és nagy szemű; a friss törési lapokon a szemecskék mindenkor erősen fénylenek, innen kapta a marmarein (fényleni) v. marmaros (fénylő) görög szóból véve a marmor, magyarul márvány nevet. A szemek kisebbedésével egyre veszít fényben, úgy hogy végre átmegy tömött mészkőbe, mely fénytelen. Viszont igen gyakran a tömött mészkő megy át márványba, aminthogy igen gyakran a tömött mészkő átkristályosodásából lett. A gyakorlatban gyakran hallani a márvány név alkalmazását nemcsak szemcsés mészkövekre, hanem mind az olyan mészkövekre, melyek szép színűek, jól faraghatók és csiszolhatók.

Színe igen sokféle. Van fehér mindenféle változatban: szürke, sárga, vörös, kék, fekete, melyek vagy egyöntetűek, vagy pedig eresek, foltosak, felhősek. Legbecsesebb a hófehér, egyformán apró szemű márvány, legritkább a sárga színű, de nem gyakori a sötétvörös sem. A sokféle színét a hozzá keveredett idegen anyagok okozzák, de okozhatják zárványok is. Sokszor bitumenes anyagok meg szén is festik szürkére, feketére, különösen a márványnak nevezett nem szemcsés, de csiszolható mészköveket. Szépségük, tarkázatuk az utóbbiaknak gyakran fokozódik az által, hogy mészpát-, kalcedon- vagy kvarcerek járják át, avagy különböző alakú és helyzetű kövületeket tartalmaznak, melyek csiszolt felületen nagyon tetszetősek. A fehér márvány a levegőn gyakran megsárgul vagy megbarnul, ami onnan van, mert a benne mindig igen kis mennyiségben meglevő színtelen vasoxidul tovább oxidálódik és sárga vasoxiddá lesz. Vasoxid-tartalma következtében könnyen szét is mállik, de mállását még inkább a szén-dioxid okozza, továbbá a rajta megtelepedő zuzmók és mohok is válhatnak pusztulásának okozójává. Leginkább kristályos palák közt találni betelepülve, nagy telepeket, tömzsöket, teléreket képezve, továbbá pedig ott, ahol tömött mészkövön eruptív kőzet tört keresztül.

Úgy a szín, mint a szerkezet és hozzá kevert esetleges ásványok szerint nagyon sokféle változatát szokás megkülönböztetni. A hófehér, apró és finom szemű a szobormárvány (statuario), mely ez legszebben Olaszországban Pisa és Genova között Carrara mellett fordul elő és belőle faragják a legremekebb szoborműveket (legbecsesebb a statuario de Falcovaja). Bányászata több mint 2000 éves. Az ókorban mint ilyen különösen híres volt a paroszi és a pentelikoni M., előbbi Parosz szigetéről (Kükládok), utóbbi a Pentelikonról (Athéntől északra), mely attikai márvány néven is ismeretes. A szteatittal és csillámmal kevert, gyakran héjas elválású, majd palás szerkezetű, halvány zöldes színű márvány a cipollino (a rómaiak frigiai márványa, az Alpokban St. Moritz vidékén Savoyában, Piemontban, Korzikán, a Pireneusokban). A fekete színűek - általános néven anthrakolit - közül kiválóbbak a nero antico (Felső-Egyiptomból), a lukullan (Lucullus consul hozta legelőször Rómába, innen a név), a bianco in nero (fehér erezettel), a porfor (Spezia mellett Porto Venere-ről) sárgás erezettel; a marmo africano fehér és vörös erezettel. A panno di morte (halál köntöse) szintén fehéresen foltos, de a foltok kövületek héjai.

A vörös márványok közül nevezetesek az egyszínű rossoantico (Felső-Egyiptomból), a marno mandolato (Verona vidéke: Lugezzana) fehér foltokkal, a sziciliai jáspis (marmo jaspus), szalagforma fehér és zöld zeg-zugos rajzokkal; a sarencolin szürkés vagy sárgás foltokkal és sávokkal (Pireneusokból). A Verde antico (oficaleit) finom szemű márvány nemes szerpentinittel keverve, amiért az egész zöld színű felhős, sárgás vagy kékes árnyalatokkal keverve. Nagyon változatosak a márványbreccsák, melyek a legkülönfélébb színű márványtörmelékeknek kötőanyaggal összekerült tömegei. Nevezetes közülük a teravezzai breccsa, finoman lemezes, erősen fénylő lapocskákkal és sávokkal. Egész sorozata van továbbá a kagylós márványoknak, melyek közül híres a lumachella, a helmintolit (Karintia: Bleiberg, Tirol: Hall), melyek színesen ragyognak, valósággal opalizálnak, amiért opalizáló márvány is a nevük.

A granitello di Mosviano (Toszkána) tele van bryozoák maradványaival, ezek kölcsönöznek neki gránitos külsőt. Hazánkban szép fehér, a carraraihoz nagyon közel álló márvány terem Csik vármegyében, Szárhegyen, a Vöröstorony-szorosban Boicán (zöldesfehér), Alsósebesen, Felsősebesen (fekete amfibol-szalagokkal), Radnán (kissé rózsaszínű), a Zsil-völgyben Szurdok-szorosban, Vulkán-hegységben stb. Vörös márványt bányásznak, Pécs környékén, Nagyvárad vidékén, Arad vármegyében, Monyászán, az Alduna vidékén Szvinica, mely a benne levő nagy ammoniteszeiről is híres. Olaszországon kívül igen gazdag márványban Karintia, Tirol, Isztria, Salzburg, Svájc, Bajorország, Skandinávia, Anglia, Skócia, Írország, Franciaország, Belgium és Spanyolország.

Ismert hazai márványok, mészkövek[forrásszöveg szerkesztése]

  • Tardosi vörös márvány
  • Siklósi márvány sárga, rózsa, vörös, fehér és fekete erezetekkel
  • Süttői mészkő

Ismert külföldi márványok és mészkövek[forrásszöveg szerkesztése]

  • Solnhofeni jura mészkő
  • Ruskicai márvány – fehértől a sötét rózsaszínig
  • Carrarai márvány – fehér és szürkés árnyalatok
  • Verona rosso- a tardosi vöröshöz nagyon hasonlító
  • Római travertin – beltéren és homlokzatokon rendkívül népszerű

A carrarai márvány, a hazánkban legkedveltebb márvány[forrásszöveg szerkesztése]

Ha fehér márvány, akkor carrarai márvány vagyis carrara. Az itáliai carrarai márvány története egészen az etruszk időkig nyúlik vissza – találtak ugyanis olyan leleteket, melyek azt bizonyítják, hogy már az i.e. II. században készültek a ‘fehér arany’-nak nevezett carrarai márványból tárgyak. Történészek szerint ebben az időszakban már bőven lakott volt a környék, és épp a márványbányákban dolgozók telepedtek meg itt. Carrara Toszkána tartományban található, ám Liguria-hoz nagyon közel. Az Apuan-i Alpokban találhatók azok a bányák, ahonnan a kitermelést végzik, ma már nagyjából napi 15 000 tonnát. Magának a carrarai márványnak is több fajtája ismert, amelyeket a színük és mintázatuk alapján különböztetnek meg. A legszebb és legtisztább, a hófehér márvány ennek van a legmagasabb kalcittartalma. Ebből a fehér anyagból használta annak idején Michelangelo is a híres Dávid-szobor kifaragásánl. A Fantiscritti-bányához közeli Carbonera bányából vájták ki az eddigi legnagyobb, egyben maradt, hibátlan márványtömböt az apuáni márványbányák történetében 1928-ban: 18 m hosszú, 2,35 m széles és mély volt, súlya pedig 300 tonna. A Rómában található Foro Italico (korábban Foro Mussolini) obeliszkjét készítették el belőle (ma az Olimpiai Stadion környéke).



Antik lelőhelyek és kereskedelem[forrásszöveg szerkesztése]

A márványnak valószínűleg már az újkőkorban is, de a későbbi időszakokban a mediterráneum térségében és Európa más részeiben is bizonyítottan kiterjedt kereskedelme volt. A római úthálózat kiépüléséig elsősorban vízi úton szállították a kibányászott tömböket, ezért a tengerhez közeli lelőhelyeket igyekeztek kihasználni. A fehérmárvány bányászata szempontjából nagy jelentősége volt a anatóliai lelőhelyeknek, a klasszikus Prokonnésszosz (ma Marmara), az Athén közeli Pentelikon, az Égei-tenger térségében található Leszbosz, Naxosz, Párosz és Thászosz bányáinak, valamint később a carrarai bányának. Ezen lelőhelyek finomkristályos anyagai az egész mediterráneumban elérhetők voltak a fizetőképes kereslet számára. Az Ibériai-félsziget bányái is jelentős mennyiségben termeltek (részben különféle színárnyalatú változatokat), jórészt a regionális igények kielégítésére. Feltétlenül megemlítendő a Cap de Garde lelőhelyről származó greco scritto szürkés árnyalatú márványváltozat,[1] amelyet az ókorban díszítőkőként nagy mennyiségben termeltek és exportáltak.

A római korban már bizonyíthatóan kereskedelmi forgalomba kerültek a jelenleg is bányászott, Kelet-Alpokból származó különféle márványváltozatok. Vizsgálatok azt mutatják, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Lapidáriumában található, pannoniai lelőhelyen talált egyes márványtöredékek is alpi forrásokból származnak.[2]

Rokon kőzettípusok[forrásszöveg szerkesztése]


A márvány csiszolása és polírozása[forrásszöveg szerkesztése]

A márványcsiszolás illetve -polírozás speciális technológiával, gépekkel és szerszámokkal végzett művelet. Csiszolható felületek különösen a padló, a fal és a lépcső.

Folyamata[forrásszöveg szerkesztése]

A nagy gépek (120-550 kg) a rajtuk lévő víztartályból a csiszoló kövekkel ellátott tárcsákra engedett hűtővízzel akadályozzák meg, hogy az egyébként rendkívül nagy porral járó tevékenység során a levegőbe semmi se kerüljön. Márvány padlónk csiszolását célszerű szakemberekre bízni. Szomorú tény, de sajnos még a legnagyobb alapossággal és szaktudással lerakott padlóburkolat felületén is találkozunk síkfogassággal, ami annyit jelent, hogy az egyes lerakott lapok között 1-2 mm szintbeli különbség lesz.
A padlócsiszolás, legyen az márványcsiszolás, gránit csiszolás, terrazzo csiszolás, gres csiszolás, beton csiszolás, vagy mészkő csiszolás, ennek a fogasságnak a lemarásával kezdődik. Itt kőtípustól függően gyémántszerszámokkal, vagy durvább csiszolókövekkel a teljes padlófelületet egy síkra kell csiszolni. A márványcsiszolás első fázisát a durvább szemcsés csiszolókövek segítségével végzik. Ennek a folyamatnak a keretében hozzák létre a teljesen egybefüggő márvány felületet. A durvázás során láthatóvá váló kisebb-nagyobb lyukakat a megfelelő árnyalatra kevert műgyantával folyamatosan tömítik. A következő lépésben már a finomabb kövek használatával tüntetik el az erős nyomokat. A végső művelet a márvány polírozása, amelyet egészen finom szerszámokkal végeznek; eredménye a fényes, tartós, ragyogó márványburkolat.



A márványpadló gondozása[forrásszöveg szerkesztése]

A márvány padlóburkolat rendszeres gondozást igényel.

A márványt mindennemű savas anyagtól, így különösen savas tisztítószerektől, mindennemű alkoholtól, gyümölcslevektől óvni kell. Ha ezek közül bármi márvány burkolatunkra kerül, azonnal le kell törölni a márványt, mert különben fényezésben maradandó kár keletkezhet. Például ha egy kockacukor nagyságú márványdarabot szódavizes (a szénsav nagyon gyenge sav) palackba teszünk, az kb. 1 hónapon belül teljesen feloldódik. Ebből egyértelműen következik, hogy a márványt, mészkövet (de ugyanígy a műkövet, betont, vakolatot, stb.) semmiféle savas (sósav, kénsav, ecetsav, stb.) hatásnak nem szabad kitenni. Az ásványi savak még akkor is károsítják a márvány anyagát, ha azt polimer védőbevonatokkal látták el. De ugyanígy megtámadják a márványburkolatok hézagoló, sőt ágyazó (fektető, ragasztó) cement habarcs rétegét is. A rendeltetésszerű igénybevétel során ilyen hatásoknak nem szabad kitenni sem a márványburkolatot, sem a márvány járólapot, sem a márvány munkalapot, sem a márvány padlólapot. A zsíroktól és olajaktól, mert ha hosszú ideig rajta maradnak a márvány burkolaton, akkor a pólusokba beszívódnak, akár a kő egész keresztmetszetén átszívódhatnak, ami már ténylegesen maradandó károsodást okoz! Mechanikai sérülésektől: a bútorok, székek lábára lehetőleg mindig filcet kell ragasztani, de ennek ellenére is tanácsos mindent emelni, mert mélyen megsérthetjük márvány járólapunk, márvány padlólapunk, vagy márvány burkolatunk felületét, amin aztán már csak a márvány csiszolása tud eltüntetni. Portól, homoktól egyéb szemcséktől. A márvány burkolatra minél kevesebb por, homok vagy egyéb szemcse kerüljön, mert ezek okozzák a karcosodást és a bemattulást. A pici homokszemek csiszolóvászonként működnek, amikor cipővel járunk márvány járólapunkon vagy márvány padlólapunkon.

Márvány burkolatok tisztítása, tisztán tartása[forrásszöveg szerkesztése]

Legfontosabb a por- és homokszemcse eltávolítása a márvány burkolatról. Naponta száraz akril mop segítségével eltávolíthatóak a finom porok, vagy nem durva szőrű fejjel, porszívózással is megoldható a márvány járólap, márvány padlólap, vagy márvány munkalap tisztítása. Nedves feltörlés és felmosás. Lehetőleg alkalmazzuk a már említett akril mopos portalanítást és a nedves feltörlést. Ha nagyobb a szennyezettség akkor mossuk fel, de ez a művelet mindenképpen száraz áttörlést is igényel, kivéve, ha vegyszermentes mikroszálas moppal végezzük a felmosást, mert az tökéletes csíkmentes ragyogó márvány padlólapot eredményez. Erős szennyezettség esetén /pl. étteremben, hotelekben, közintézményekben, stb./ gépi súrolás válhat szükségessé.


Források[forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.museo.apat.gov.it/schedeMappa.page?docId=257&VTID=null
  2. [1] Zöldföldi Judit és munkatársai (2004): Római márványtöredékek vizsgálata a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből. Archeometriai Műhely 1(1):40-46.

További információk[forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Márvány témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[forrásszöveg szerkesztése]