Mészkő (kőzet)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
mészkő
Mészkő egy ammonitesz lenyomatával
Mészkő egy ammonitesz lenyomatával
Adatok
Képződés típusa üledékes
Képződés helye intrabazinális
Szerkezet szemcsés
Szövet összeálló
Vegyi összetétel karbonát
Ásványos összetétel monomineralikus
Előfordulás karbonátplatform
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz mészkő témájú médiaállományokat.

A mészkő jellemzően monomineralikus (egyásványos) üledékes kőzet, aminek legalább 90%-a kalcium-karbonát (CaCO3), azaz kalcit vagy aragonit. A fennmaradó rész főleg más karbonátásvány, kvarc vagy kova, agyag és szerves anyag. Ahogy nő a mészkő dolomittartalma, a kőzet fokozatosan dolomittá alakul. A mészkő és a dolomit átmenete folyamatos:

  • amíg a kalcit több benne, dolomitos mészkőről beszélünk,
  • amikor a dolomit válik uralkodóvá, a kőzetet meszes dolomitnak hívjuk:

ezek együtt a karbonátos kőzetek. A karbonátok az üledékes kőzetek régi rendszerezése alapján vegyi és biogén eredetűek lehetnek, az újabb rendszerezés az intrabazinális üledékek közé sorolja.

Sűrűsége rendkívül változó a kompakciós foktól és a kőzetalkotó szemcsék méretétől, alakjától függően.

Színe[szerkesztés]

A mészkő színe anyagi összetételétől függően nagyon változatos. A magas karbonáttartalmú, tiszta mészkövek fehérek. A szürkés árnyalatot az agyag vagy a szerves anyag okozza. A viszonylag sok szerves anyagot tartalmazó, ún. bitumenes mészkövek jellegzetesen feketék. Az ugyancsak gyakori sárga, vörös, barna színű mészköveket a vas-ion (Fe3+) színezi ilyenre.

Képződése[szerkesztés]

Siklósi mészkő („siklósi márvány”)
Gutensteini mészkő (Baradla-barlang)

A mészkő anyagának eredeti forrása a magmás kőzetek ásványaiból származó kalcium-ion (Ca2+) és a vulkáni működés során a légkörbe kerülő szén-dioxid (CO2). A földtörténeti fejlődés során az anyag egyre nagyobb hányada származott a régebbi karbonátos kőzetek lepusztulásából. A vízben oldott kalcium-hidrogénkarbonátot a folyók szállítják a tengerekbe. Egyes elképzelések szerint a földtörténet korai időszakaiban a karbonátok közvetlenül, vegyi úton is kicsapódhattak a tengervízből, jelenleg azonban a tengervíz megnövekedett magnéziumtartalma miatt csak a trópusi tengerek erősen besűrűsödő vizéből válik ki egy kevés aragonit. A másik elképzelés szerint a tengervízben oldott kalcium-karbonát túlnyomó részét már az ősi időkben is döntően az élőlények választották ki, mégpedig kétféle módon:

  • egyes növények (például a zöld algák) a számukra szükséges szén-dioxidot (CO2) a vízből vonják ki, és ezzel kicsapják a kalcium-karbonátot;
  • számos tengeri állat (például az egysejtűek, csigák, kagylók, tengerisünök és -liliomok, korallok) szilárd mészvázat épít magának. Különösen a sekély, jól átvilágított tengervízben hatalmas rendszereket alkotó zátonyépítő fajok (a jelenkorban ezek a korallok) szerepe jelentős. A hullámverés és a zátonyon élő állatok (fúrókagylók, rákok stb.) pusztító hatása fölaprózza a zátony kőzetanyagát, amit a hullámverés és az áramló tengervíz részben a mélyebb tengerbe, részben a zátony és a part közötti lagúnába szállít. Az iszapfaló állatok alaposan átdolgozzák a lerakódott törmeléket, mésziszapot, ezért az eredeti vázmaradványok sokszor teljesen megsemmisülnek. A folytonos üledékfelhalmozódás miatt egyre mélyebbre kerülő mésziszap fokozatosan mészkővé cementálódik. A lerakódó meszes üledékek vastagsága elérheti a több száz, sőt, a több ezer métert.
  • Édesvízi mészkő
(ásv.), mésztartalmu, hideg, de leginkább hévvizek üledéke, likacsos, csöves, szálkás vagy földes szövettel, sokszor állati s növényi maradványokkal. Szinök többnyire barnás. Ritkás féleségeit mésztufának, mészszivagnak, travertiónak, limnokalcitnak nevezik. Magyarországban több helyütt fordul elő. Ó-Buda, Kis-Cell, Margitsziget, Gánóc (Szepes vármegye), Vihnye és Szklenó (Selmec mellett). Az édesvizi quarc (hidroquarcit, limnoquarcit), hasonló képződésű opálanyag-lerakódások trachittufában vájódott medencében, hol esetleg kövületeket is tartalmaznak, Tokaj, Hegyalja, Fony, Sárospatak, Lutila, Körmöc mellett; ha likacsos, malomköveknek használják. Válfajai a kovapala, lidiaikő, szalagos quarcit, az opálok; a földesek közül: a tripoli, menilit, kovaliszt kovatuda és a Geysirek porodinamorf képződményei (geyserit), melyek intermittáló forrás módjára nagy erővel lökődnek fel. Úgy a mésztufának, valamint a kovatufának oldott állapota, kitűnően és plasztikusan kövesítő anyag (Megyaszó, Tokaj-Hegyaljától DNy-ra, Tarnóc, Nógrád vármegye, Arizona, Észak-Amerika). Ugy az É., mint a quarcit, jelenkori képződésű (de van diluviális is), egyszerű réteget alkotó kőzetek.
Bokor József (szerk.). Édesvizi mészkő, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

Barlangok[szerkesztés]

A mészkőben rendkívül könnyen alakulnak ki barlangok. Ezt a következő tulajdonságai segítik elő:

  • viszonylag rideg, merev kőzet, ezért repedéses vízvezető;
  • már gyenge savakban is igen jól oldódik, ezért a repedésekbe jutó víz a hasadékokat oldással tágítja (így alakulnak ki a többnyire szűk, ún. korróziós karsztbarlangok és a hévizes barlangok);
  • szilárd oldási maradéka igen csekély, így az oldási maradék nem tömi el a repedéseket, a nyílt hasadékokban szabadon áramolhat a víz;
  • anyaga, a kalcit a legkevésbé kemény ásványok közé tartozik (keménysége a Mohs-skálán mindössze 3), tehát a bejutó hordalék (főleg a 7 keménységű kvarckavics) erőteljesen koptatja (így alakulnak ki a többnyire tágas, ún. eróziós karsztbarlangok);
  • viszonylag szilárd, állékony kőzet, ezért a mészkőben kialakult üregek hosszabb ideig is fennmaradhatnak, nem rogynak be.

Magyarország hegyvidékein sok helyen fordulnak elő különböző korú mészkövek a felszínen, felszín alatti elterjedésük pedig még jelentősebb. Barlangképződésre triász és eocén korú mészköveink a legkedvezőbbek. Triász mészkövekben alakultak ki az Aggteleki-karszt barlangjai, amelyeket az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánított; eocén-kori mészkövekben fejlődtek ki a budai hévizes barlangok, ilyenekből törnek fel a Duna partján a budai meleg fürdők forrásai.

Hasznosítása[szerkesztés]

  • tiszta, tömött mészkövek: mészégetés, építészeti kötőanyag
  • agyagos, márgás mészkövek: cementgyártás
  • tiszta mészkövek: élelmiszeripar, cukorgyártás
  • vaskohászatban folyósítóanyag
  • állati takarmány-adalék (Ca)
  • laza, puha mészkövek: festékipar
  • vörös mészkövek, édesvízi mészkő: díszítőkő, burkolókő (Tardosbánya, Sóskút)

Építészeti felhasználásában megkülönböztetjük:

  • az úgynevezett puha mészkövet (ragadványneve: mészhomokkő, valójában porózus jellegű, enyhén okkeres színű, tengeri üledékes mészkő) – ez bányanedvesen könnyen faragható; legismertebb bányái: Sóskút, Szentmargitbánya (Ausztria, a Fertő tó mellett)
  • a forrásvízi (édesvízi) kemény (fagyálló) mészkövet; ennek legismertebb bányái: Süttő (fehér), Tardosbánya (hússzínű, ún. magyar márvány).

Magyarországi vonatkozásai[szerkesztés]

A fertőrákosi kőbánya a híres lithothamniumos lajtamészkővel

Legnevezetesebb hazai előfordulása kétségkívül az Aggteleki-karszt. Fejtőtelepek több helyütt is működnek, elsősorban a cementipar számára alapanyagot szolgáltatva. Az építészeti felhasználású mészkövek közül a puha mészkő fő előfordulási helyei Sóskút, Fertőrákos ill. a szomszédos Szentmargitbánya (Ausztria), míg a kemény mészkőé Süttő. A tardosi bányából származó, hússzínű mészkövet „magyar márvány” címszóval is illetik.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mészkő (kőzet) témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg a mészkő címszót a Wikiszótárban!

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]