Ugrás a tartalomhoz

Agyag

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Agyag
Agyagbányászat egy i.e. 6. századi görög ábrázoláson

Az agyag igen elterjedt üledék, finomszemcsés összetevőkből áll. Azokat az üledékeket sorolják ide, melyek szemcsemérete nem haladja meg a 0,02 mm-t. Egyes államokban ezt a méretet 0,039 mm-ben határozzák meg, mert ez a méret a kolloid tulajdonsággal rendelkező szemcsék felső mérethatára. Az agyagásványokon (kaolinit, montmorillonit, filloszilikátok) kívül tartalmaznak kvarcszemcséket, szerves szennyeződéseket, meszes vagy kovasavas kötőanyagokat. Egyes fajtái (így a bentonit) nagy mennyiségű vizet képesek felvenni a kristályrácsok és a mikronméretű szemcsék közé, melyet molekulárisan, finom kapillárisokban megkötnek. A szemcsemérethatárt azért szabták meg 0,02 mm-ben, mert az így kialakult hézagok bakteriálisan már nem járhatók át. A finomszemcsés tömeg szemcsefelszíne rendkívül nagy, a szemcseeloszlás és a szemcsealak függvényében több m²/gramm mértékű lehet.

A talajmechanikai gyakorlatban talajok szemnagyság szerinti osztályozásakor azonban a 0,002 mm-nél kisebb szemnagyságú talajt nevezzük agyagnak.

Az agyag még egyértelműen üledék, az agyagkövet már üledékes kőzetnek tekinthetjük.

Az agyag keletkezése

[szerkesztés]

Magmás kőzetek földpátjainak bomlása során alakulnak ki az agyagásványok, melyek mállási helyükön vagy víz által elszállítva, legtöbbször tengeri üledék formájában alakulnak ki. A finom szemcsék leülepedése megtörténhet mocsarakban, tavakban és folyómedrekben is.

Az agyag tulajdonságai

[szerkesztés]

A meghatározó finomszemcsék tömege molekulárisan képes megkötni a vizet, és azt nehezen adja le. Ennek köszönhetően kiváló vízzáró rétegeket alkot. Termőföldként kötött talajként viselkedik. Térfogat változtató anyag a víztartalom függvényében, ami az építésföldtani tervezésnél bír nagy jelentőséggel. Képlékenysége alapján megkülönböztetnek könnyen sodorható sovány, és nagyobb ellenállású kövér agyagokat. Vízben nem áznak szét, mint a szemcseméretben közel álló iszapok. Vízzáró képességükből adódóan áteresztő képességük rendkívül alacsony. Vízzel összegyúrva jól alakítható, de alaktartó.

Agyagásványok

[szerkesztés]

A természetes agyag tulajdonságait leginkább az agyagásványok és azok aránya határozza meg. A legfontosabb agyagásványok:

A tulajdonságokat meghatározó további tényezők: a mész, gipsz, vas stb. jelenléte.[1]

Az agyag fajtái és felhasználása

[szerkesztés]

Finomkerámiai alapanyag

[szerkesztés]

Nagy tisztaságú, főként kaolint tartalmazó egyenletes szemcseméretű, vízzel kezelve könnyen megmunkálható. A kiszáradás során formázott alakját jól megtartja, kiégetve fehér színű, többnyire áttetsző porcelán-alapanyag.

Fazekas alapanyag

[szerkesztés]
Anjou-kori agyag palackdugó

Szennyezések miatt elszíneződött sárgás, enyhén vöröses, ritkábban szürkés agyagféleség. Alakítható, alaktartó. Kiégetve vöröses árnyalatú, díszíthető kiégetés előtt és után is utánégetéssel. A korai kultúrák különböző tárolóedények készítésére használták. Különböző kerámiák készítésére ma is használják.

A kerámia az athéni Keramaikosz térről kapta nevét, az ottani fazekasok telepéről. [1]

A magyar fazekasság helyei és egyéb elnevezések:

Egy klasszikus szakma: cserépkályha-készítés

[szerkesztés]

A középkorban használati edények készültek ólommázas cserépből. Ezek az egészségre igen károsak voltak. Ezért később csak kályhacsempéket készítettek belőle. A XV. századból szép zöldmázas, néha figurális díszítésű kályhacsempék maradtak fenn. A XVII. században különösen Németországban a nagyméretű, domborműves kályhacsempék terjedtek el. Az empire kortól kezdve a finomabb, könnyedebb formák váltak általánosabbakká [5]

Tégla és cserépipari alapanyag

[szerkesztés]

Több szennyezőanyagot tartalmaz. Szervesanyag-tartalma miatt sokszor szürkés árnyalatú, de kiégetve vöröses árnyalatúvá válik. Utólagosan mázasítható, festhető. Meszes kötőanyagtartalom esetén kiégetés után is fehéres, sárgás elszíneződésű.

Építőanyag

[szerkesztés]

Földművek, gátak és védművek építésénél nagyobb szennyezettség is megengedhető. Nagy tömegű alkalmazásban használatos.

Mélyalapozás esetén : cölöpalapozásnál a fúrt cölöp "talajfalának" megtámasztására (a végleges kibetonozásig) "fúróiszap", résfal készítésénél az előzőhöz hasonlóan a rés megtámasztására "résiszap" használják.

(Síkalapozás esetén az agyagtalajra épített egy–két szintes [könnyű] épület érzékeny az altalaj nedvességtartalmának változására.)

Az útépítés anyaga

[szerkesztés]

A klinkertéglát és a keramittéglát kőben gazdag vidéken is használták, de leginkább kőben szegény helyeken terjedt el. Magas hőmérsékleten kiégetett, kemény, fagyálló burkolat készült járdának, de a közúti forgalom céljára is.

Hátránya, hogy a nagysebességű járművek elterjedésével a keramitburkolat csúszósnak bizonyult. A városokban sebességkorlátozás helyett a burkolatok felbontásával, aszfalt és beton burkolatok építésével számolták fel a balesetveszélyt. Egyes esetekben (a fényesre kopott bazalt anyagú nagy-kockakő vagy kis-kockakő burkolathoz hasonlóan) meghagyták útalapnak, és ráaszfaltoztak (8–20 cm).

A járdák esetében is megszüntették ezeket a burkolatokat, például aszfalttal történő lefedéssel.

Ma már a beton „műkő” (melyet szintén kézi munkával kell lerakni) elterjedésével számítani lehet a keramit és klinker burkolatok reneszánszára is.

Beltéri burkolatoknál – ahol a csúszásmentesség helyett a vegyszerállóság a fontosabb – a jelentőségük nem csökkent.

Szigetelőagyag

[szerkesztés]

Falazat és egyéb építési szerkezetek mögötti utólagos injektálásra a bentonit-féleségeket alkalmazzák. Kis mennyiségben, beton-adalékanyagként a budapesti metróalagút építésénél is általánosan alkalmazták a cementszemcsék közötti porozitás kitöltésére, a vízzáróság fokozására.

Ipari felhasználása

[szerkesztés]

Az egynemű, egyenletes tulajdonságú bentonit-jellegű alapanyag használatos. Öntvényformához használt homokkeverékekben is alkalmazzák. Finom őrleményként mélyfúrások iszapöblítésénél használják, ahol fontos az állagmegtartó (tixotróp) tulajdonság, a kenőképesség (súrlódáscsökkentés), a hűtőképesség, a viszkózusság.

Tűzálló agyag

[szerkesztés]

A samott(wd) tartósan magas – 1550 °C feletti – hőmérsékleten is alaktartó; rossz hővezető, így jó hőtároló tulajdonságú.

Magas szervesanyag-tartalmúak

[szerkesztés]

Az olajpala-féleségek sorolhatók ide, köztük az alginit.

Humán alkalmazás

[szerkesztés]

Magas kovasav kötőanyagú agyagok, jellemzően hévizes források környezetében hidrotermásan képződő agyagok gyógyhatású iszap és krémpakolásként alkalmazva. (A korai Egyiptomban a Nílus agyaghordalékát, mely kolloid méretű szemcsékben is gazdag, gyógyászati célokra már alkalmazták. Az „iszap” elnevezés a ma használatos alak megkülönböztetés szerint kolloidtartalmú [lebegő finomszemcsés] agyagféleség.)

Bolus adstringens:

  • 150 mg csersavas fehérje
  • 150 mg bázisos bizmut-gallát
  • 300 mg nehéz kaolin …megkötik a bélben jelenlévő mérgező anyagokat…

Élelmiszer-kezelésben

[szerkesztés]

A finom szemcseméretből adódó abszorpciós képességet kihasználva folyadékok derítőanyagául bentonit-féleségeket alkalmaznak. (Például a bor „tükrösítésére”) lásd:Alginit

Papírgyártásban

[szerkesztés]

A finom fehér agyagőrlemények alkalmazása a rostos papírok kitöltőanyagaként.

Festékgyártás

[szerkesztés]

A természetes színező- és töltőanyagként vörös festékföld, okkersárga-agyag, barnaagyag, budaiföld formájában.

Talajjavító agyagok

[szerkesztés]

A magas meszes kötőanyag-tartalom esetén homok és vízmegkötő finomszemcséjű fajták alkalmazásával.

Kozmetikai ipar

Egyedi kristályos szerkezetének és finom szemcséinek köszönhetően elsősorban tisztító és nedvszívó hatása miatt alkalmazzák a kozmetikai iparban. A különböző agyagoknak (kémiai összetétel, kristály szerkezetek) eltérő erősségű tisztító, nedvszívó és egyéb funkciói vannak. Az agyag (pl.: INCI: kaolin) felhasználása, mint kozmetikai alapanyag: mechanikai hámlasztó, nedvszívó, csomósodásgátló, dúsító töltelékanyag, kozmetikai színezék, opálosító. A 3 leggyakoribb agyagásvány a kozmetika iparban: kaolin, illite, montmorillonite. [2][3]

Előfordulása

[szerkesztés]

Az agyagféleségek a föld leggyakoribb felszínközeli kőzet-előfordulásai, egyben a történelem legkorábban bányászott kőzete. Nemesebb formái gyakori Kínában, Japánban, Bulgáriában és Németország területén a kaolinok; az Amerikai Egyesült Államok területén Wyoming államban "Fort Benton"-ban ahonnan a bentonit a nevét kapta.

Agyag-előfordulások Magyarországon

[szerkesztés]

Az ország sok területén. Ezeken a helyeken tégla- vagy cserépgyárak települtek (pl. Békéscsaba). Nemesebb agyagfajták előfordulásai: Mád, Komlóska, Szegilong, Istenmezeje, Nagytétény, Solymár, Romhány, Felsőpetény a Velencei-hegység több pontja, Sárisáp.

Felsőpetényi nemesagyag-bánya: A bánya eocén és oligocén korú agyagot, agyagmárgát tartalmaz. [4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Archivált másolat. [2014. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 17.)
  2. Cosmetic ingredient database. (Hozzáférés: 2020. augusztus 4.)
  3. Carretero, M. & Pozo, Manuel. „Clay and non-clay minerals in the pharmaceutical and cosmetic industries Part II. Active ingredients”.  
  4. Lelőhelyek listája. (Hozzáférés: 2020. augusztus 4.)

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Clay
A Wikimédia Commons tartalmaz Agyag témájú médiaállományokat.