Agyag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Agyag.

Az agyag igen elterjedt kőzetféleség, finomszemcsés összetevőkből áll. Azokat az üledékes kőzeteket sorolják ide, melyek szemcsemérete nem haladja meg a 0,02 mm-t. Egyes államokban ezt a méretet 0,039 mm-ben határozzák meg, mert ez a méret a kolloid tulajdosággal rendelkező szemcsék felső mérethatára. Az agyagásványokon (kaolinit, montmorillonit, filloszilikátok) kívül tartalmaznak kvarcszemcséket, szerves szennyeződéseket, meszes vagy kovasavas kötőanyagokat. Egyes fajtái (így a bentonit) nagy mennyiségű vizet képesek felvenni a kristályrácsok és a mikronméretű szemcsék közé, melyet molekulárisan, finom kapillárisokban megkötnek. A szemcsemérethatárt azért szabták meg 0,02 mm-ben, mert az így kialakult hézagok bakteriálisan már nem járhatók át. A finomszemcsés tömeg szemcsefelszíne rendkívül nagy, a szemcseeloszlás és a szemcsealak függvényében több m²/pond mértékű lehet.

A talajmechanikai gyakorlatban talajok szemnagyság szerinti osztályozásakor azonban a 0,002 mm-nél kisebb szemnagyságú talajt nevezzük agyagnak.

Az agyag keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magmás kőzetek földpátjainak bomlása során alakulnak ki az agyagásványok, melyek mállási helyükön vagy víz által elszállítva, legtöbbször tengeri üledék formájában alakulnak ki. A finom szemcsék leülepedése megtörténhet mocsarakban, tavakban és folyómedrekben is.

Az agyag tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meghatározó finomszemcsék tömege molekulárisan képes megkötni a vizet, és azt nehezen adja le. Ennek köszönhetően kiváló vízzáró rétegeket alkot. Termőföldként kötött talajként viselkedik. Térfogatváltoztató anyag a víztartalom függvényében, ami az építésföldtani tervezésnél bír nagy jelentőséggel. Képlékenysége alapján megkülönböztetnek könnyen sodorható sovány, és nagyobb ellenállású kövér agyagokat. Vízben nem áznak szét, mint a szemcseméretben közel álló iszapok. Vízzáró képességükből adódóan áteresztő képességük rendkívül alacsony. Vízzel összegyúrva jól alakítható, de alaktartó.

Agyagásványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetes agyag tulajdonságait leginkább az agyagásványok és azok arányai határozzák meg. A legfontosabb agyagásványok:

A tulajdonságokat meghatározó további tényezők: a mész, gipsz, vas stb. jelenléte.[1]

Az agyag fajtái és felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Finom kerámiai alapanyag[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy tisztaságú, főként kaolint tartalmazó egyenletes szemcseméretű. Vízzel kezelve könnyen megmunkálható a kiszáradás során formázott alakját jól megtartja. Kiégetve fehér színű, többnyire áttetsző porcelán-alapanyag.

  • szigetelő csiga
  • szaniter berendezések (fürdőszoba, kórház)

Fazekas alapanyag[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szennyezések miatt elszíneződött sárgás, enyhén vöröses, ritkábban szürkés agyagféleség. Alakítható, alaktartó. Kiégetve vöröses árnyalatú, díszíthető kiégetés előtt és után is utánégetéssel. A korai kultúrák különböző tárolóedények készítésére használták. Különböző kerámiák készítésére ma is használják.

A kerámia az athéni Keramaikosz térről kapta nevét, az ottani fazekasok telepéről. [2]

A magyar fazekasság helyei és egyéb elnevezések:

Egy klasszikus szakma: cserépkályha-készítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban használati edények készültek ólommázas cserépből. Ezek az egészségre igen károsak voltak. Ezért később csak kályhacsempéket készítettek belőle. A XV. századból szép zöldmázas, néha figurális díszítésű kályhacsempék maradtak fenn. A XVII. században különösen Németországban a nagyméretű, domborműves kályhacsempék terjedtek el. Az empire kortól kezdve a finomabb, könnyedebb formák váltak általánosabbakká [6]

Tégla és cserépipari alapanyag[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Száradó agyagtéglák a törökszentmiklósi téglagyárban

Több szennyezőanyagot tartalmaz. Szervesanyag-tartalma miatt sokszor szürkés árnyalatú, de kiégetve vöröses árnyalatúvá válik. Utólagosan mázasítható, festhető. Meszes kötőanyagtartalom esetén kiégetés után is fehéres, sárgás elszíneződésű.

Építőanyag[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földművek, gátak és védművek építésénél nagyobb szennyezettség is megengedhető. Nagy tömegű alkalmazásban használatos.

Mélyalapozás esetén : cölöpalapozásnál a fúrt cölöp "talajfalának" megtámasztására (a végleges kibetonozásig) "fúróiszap", résfal készítésénél az előzőhöz hasonlóan a rés megtámasztására "résiszap" használják.

(Síkalapozás esetén az agyagtalajra épített egy-két szintes (könnyű) épületek érzékenyek az agyag altalaj nedvességtartalmának változására.)

Az útépítés anyaga[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kőben gazdag vidéken is használták, de leginkább kőben szegény helyeken terjedt el, a klinkertégla, valamint a keramittégla. Magas hőmérsékleten kiégetett, kemény, fagyálló burkolat készült járdának, de a közúti forgalom céljára is.

Hátránya, hogy a nagysebességű járművek elterjedésével a keramitburkolat csúszósnak bizonyult Sajnos a városokban sebességkorlátozás helyett a burkolatok kíméletlen felbontásával, "modern" aszfalt és beton burkolatok építésével a balesetveszélyt felszámolták…

Jobb esetben (a fényesre kopott bazalt anyagú nagy-kockakő, vagy kis-kockakő burkolathoz hasonlóan) megmaradt útalapnak, és ráaszfaltoztak (8–20 cm)

Erre a sorsra jutottak a járdák is: a jobbik eset itt is öntöttaszfalttal való lefedés…

Ma már a beton "műkő" (melyet szintén kézi munkával kell lerakni) elterjedésével számítani lehet a keramit és klinker burkolatok reneszánszára is.

Beltéri burkolatoknál, ahol a sebességkövetelmény helyett a vegyszerállóság a fontosabb a jelentőségük nem csökkent.

Szigetelő agyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utólagosan falazatok és egyéb építési szerkezetek mögötti injektálásra a bentonit-féleségeket alkalmazzák. A budapesti metróalagút építésénél is általánosan alkalmazták. Kis mennyiségben betonadalékanyagként a cementszemcsék közötti porozitás kitöltésére, a vízzáróság fokozására.

Ipari felhasználásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egynemű, egyenletes tulajdonságú bentonit-jellegű alapanyag használatos. Öntvényformázásoknál homokkeverékekben alkalmazzák. Finom őrleményként mélyfúrások iszapöblítésénél használatos, ahol fontos az állagmegtartó (tixotróp) tulajdonság, a kenőképesség (súrlódáscsökkentés), a hűtőképesség, a viszkózusság.

Tűzálló agyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartósan magas, 1550 °C feletti hőmérsékleten is alaktartók, rossz hővezetők, így jó hőtároló tulajdonságú samott alapanyagok.

Magas szervesanyag-tartalmúak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olajpala-féleségek sorolhatók ide, köztük az alginit.

Humán alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magas kovasav kötőanyagú agyagok, jellemzően hévizes források környezetében hidrotermásan képződő agyagok gyógyhatású iszap és krémpakolásként alkalmazva. (A korai Egyiptomban a Nílus agyaghordalékát, mely kolloid méretű szemcsékben is gazdag, gyógyászati célokra már alkalmazták. Az „iszap” elnevezés a ma használatos alak megkülönböztetés szerint kolloidtartalmú (lebegő finomszemcsés) agyagféleség.)

Bolus adstringens:

  • 150 mg csersavas fehérje
  • 150 mg bázisos bizmut-gallát
  • 300 mg nehéz kaolin …megkötik a bélben jelenlévő mérgező anyagokat…

Élelmiszer-kezelésben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A finom szemcseméretből adódó abszorpciós képességet kihasználva folyadékok derítőanyagául bentonit-féleségeket alkalmaznak. (Például a bor „tükrösítésére”) lásd:Alginit

Papírgyártásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A finom fehér agyagőrlemények alkalmazása a rostos papírok kitöltőanyagaként.

Festékgyártásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetes színező- és töltőanyagként vörös festékföld, okkersárga-agyag, barnaagyag, budaiföld formájában.

Talajjavító agyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magas meszes kötőanyag-tartalom esetén homok és vízmegkötő finomszemcséjű fajták alkalmazásával.

Előfordulásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az agyagféleségek a föld leggyakoribb felszínközeli kőzet-előfordulásai, egyben a történelem legkorábban bányászat alá vont kőzete. Nemesebb formái gyakori Kínában, Japánban, Bulgáriában és Németország területén a kaolinok; az Amerikai Egyesült Államok területén Wyoming államban "Fort Benton"-ban ahonnan a bentonit a nevét kapta.

Agyag-előfordulások Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország sok területén. Ezeken a helyeken tégla- vagy cserépgyárak települtek pl.:Békéscsaba . Nemesebb agyagfajták előfordulásai: Mád, Komlóska, Szegilong, Istenmezeje, Nagytétény, Solymár, Romhány, a Velencei-hegység több pontja, Sárisáp.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Agyag témájú médiaállományokat.