Selmecbánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Selmecbánya (Banská Štiavnica)
Selmeci Leányvár.jpg
Selmecbánya címere
Selmecbánya címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Selmecbányai
Turisztikai régió Hont
Rang város
Polgármester Nadežda Babiaková
Irányítószám 969 00
Körzethívószám 00421 (0) 45
Testvérvárosok
Lista
Hünenberg
Népesség
Teljes népesség 10 409 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 223 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 600 m
Terület 46,7382 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Selmecbánya (Szlovákia)
Selmecbánya
Selmecbánya
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 27′ 29″, k. h. 18° 53′ 47″Koordináták: é. sz. 48° 27′ 29″, k. h. 18° 53′ 47″
Selmecbánya weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Selmecbánya témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Selmecbánya
Világörökség
Szentháromság tér (Trojičné námestie)
Szentháromság tér (Trojičné námestie)
Adatok
Ország Szlovákia
Típus Kulturális helyszín
Felvétel éve 1993
Elhelyezkedése
Selmecbánya (Szlovákia)
Selmecbánya
Selmecbánya
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 27′ 31″, k. h. 18° 53′ 35″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Selmecbánya témájú médiaállományokat.
Selmecbánya Marsigli szerint, 1726

Selmecbánya (szlovákul Banská Štiavnica, németül Schemnitz, magyarul gyakran csak Selmec) város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Selmecbányai járásában, a járás székhelye.

Az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosa. A bányászathoz kapcsolódóan számos kisebb-nagyobb telep jött létre a környező hegyekben, amelyek a történelem során általában közigazgatási egységet alkottak a várossal, ma viszont egy részük külön község. A 19. század második felében és a 20. század elején sokáig egyesítve volt a szomszédos Bélabányával is: Selmec- és Bélabánya néven.

Fekvése[szerkesztés]

Besztercebányától és Zólyomtól délnyugatra, a Selmeci-hegységben, egy völgykatlanban, az 1009 m-es Szitnya hegytől északra található. Festői fekvésű város, utcái más-más szinten, teraszosan alakultak ki.

Északról Teplafőszékely, északkeletről Bélabánya, keletről Tópatak, délkeletről Szentantal, délről Illés, délnyugatról Gyökös és Bacsófalva, nyugatról Hegybánya és Hodrushámor, északnyugatról pedig Vihnye községekkel határos.

Története[szerkesztés]

A város alapítását illetően több legenda is létezik. A legismertebb szerint a város mellett található ezüst- és aranylelőhelyeket két gyíknak köszönhetően találta meg egy Sebenitz nevű pásztor, az Óhegy lábánál.[2] (Az eredeti legenda gyíkjai helyett újabban – a diákok szalamander-menetének nevéből – tévesen szalamandrákat emlegetnek.[3])

IV. Béla 1238-ban szabad királyi városi rangra emelte, s a tatárjárás után bajor és szász bányászokat telepített be, akiknek 1245-ben jogkönyvét is megerősítette. A középkorban évszázadokon át Magyarország legfontosabb ezüst- és aranybányái voltak itt. Szabad királyi város címmel rendelkezett, ahol a bányászat a Waldbürgereknek nevezett polgárság kezében volt – e jogokat a kincstár csak később szerezte meg. 1443-ban szörnyű földrengés pusztította a várost.

Virágkorát a 15. századtól a 18. századig élte. A világon először itt alkalmaztak puskaport a bányászatban (1627-ben). 1762. október 22-én kelt Systema nevű leiratában Mária Terézia megerősítette az udvari kamara döntését, így itt jött létre 1770-re a világ első bányászati akadémiája, melynek elődje az 1735-ben alapított Felsőfokú Bányatisztképző Intézet volt.

Az oktatási intézményt 1919-ben átköltöztették Sopronba. Az erdőmérnöki kar ott maradt, de a kohó- és bányamérnöki karokat 1949-ben továbbköltöztették Miskolcra. Az Akadémia utódegyetemeinek hallgatói és volt diákjai a mai napig is őrzik és ápolják az itt kialakult hagyományokat, illetve szent városukként tisztelik és rendszeresen látogatják Selmecbányát.

1782-ben Magyarország harmadik legnagyobb városának számított Pozsony és Debrecen után 23 192 lakosával (elővárosokkal együtt mintegy 40 000 lakossal). 1786-ban elnyerte a jogot, hogy országos vásárokat tarthasson. A bányászati tevékenység a 19. század második felétől lehanyatlott és a lakosság száma is csökkent. A 19. század folyamán bányavárosból iskolavárossá vált, de a 20. század során ezt a szerepét is jórészt elvesztette. Hegyek közti, elzárt helyzetéből fakadóan a gazdasági fejlődés elkerülte, és a város is elszegényedett. Ma a vezető ágazat már a turizmus és vendéglátás, amely különösen az elmúlt két évtizedben kezdett felívelni.

Selmecbányán keletkezett a híres bányászhimnusz, amely az egykori Magyarországon mindenütt elterjedt a magyar bányászok között.

Területi változások[szerkesztés]

Selmecbánya (Selmec- és Bélabánya) területe 1921-ben 88,25 km² volt.[4] 1954-ben Hodrusbánya (24,4650 km²) és Bélabánya (21,0797 km²) önálló községgé alakult, ezzel területe kevesebb, mint felére csökkent.

1971-ben a korábban önálló Szitnyatő községet (4,47 km²) Selmecbányához csatolták. További kisebb területi változások: Hegybánya község területéhez csatolták át Felsőrónát (1,87 km²), Bacsófalvától viszont a Bacsófalvi-tó környéke (1,19 km²) került Selmecbányához.

Selmecbánya területe 2007-ben 46,7383 km² volt, mely két kataszteri területre és öt városrészre oszlik:[5]

  • Selmecbánya (Banská Štiavnica) – 32,8963 km²
    • Selmecbánya (Banská Štiavnica)
    • Stefultó vagy Istvánháza (Štefultov)
    • Szitnyatő (Sitnianska)
    • Bacsófalvitó üdülőtelep (Počúvadlianske jazero)
  • Banky – 13,8420 km²
    • Banka vagy Kisbánya (Banky)

Nevezetesebb városi történetek[szerkesztés]

Selmecbánya városlakóinak viselt dolgait Király Ernő, a helybéli líceum igazgatója írta meg a Borovszky-féle Magyarország vármegyéi és városi sorozat Hont vármegyéről és Selmecbányáról szóló kötetében.

1543-ban az uralkodó által kinevezett kohószámvevő részegen mulatozott cimboráival, és agyonszúrt egy vétlen embert. A bányaváros bírái és tanácsosai pallosjogukkal élve halálra ítélték, és fejét póznára tűzték. 1585-ben strassburgi alkimisták borzolták a polgárok idegeit, majd a törökök elrabolták a szépséges Dóczy Lőrincnét. 1679-ben egy tállyai pap által vezetett négyezer fős kuruc sereg tört be a városba, hogy „hűtlen és kétszínű viselkedésért” megbüntessék lakóit. Több történetet olvashatunk Mikszáth Kálmán és Kosáryné Réz Lola tollából, mint például a többször is feldolgozott Leányvári Boszorkányt.

Városháza[szerkesztés]

A korábban egyemeletes épület mai alakját 1787–88-ban nyerte el, és tornyát is ekkor építették. Annak nevezetessége az óra, melynek mutatói fordítva jelzik az idő múlását: a kismutató jelzi a perceket, a nagy pedig az órákat. Ennek oka a monda szerint az, hogy a városon rendszeresen átutazó kereskedők nem voltak hajlandóak hozzájárulni az óratorony építési költségeihez, így a selmeciek úgy döntöttek, hogy akkor ne is tudják leolvasni a pontos időt az óráról…

Népessége[szerkesztés]

1910-ben még 15 185, de 1956-ban már csak 10 400 lakosa volt.

2011-ben 10 409 lakosából 9006 szlovák, 51 cigány, 42 cseh, 35 magyar és 24 egyéb nemzetiségű; nem válaszolt 1251 fő.[6]

Látnivalók[szerkesztés]

Selmecbánya 1906 előtt
  • Óvár (48-as emlékmű, múzeum)
  • Leányvár (Újvár)
  • Nagyboldogasszony plébániatemplom (13. század)
  • Szent Katalin templom (15. század vége, gótikus)
  • Havas Boldogasszony templom (1512)
  • Szent Erzsébet templom (13. század)
  • Nepomuki Szent János kápolna (1714)
  • A Kálvária 22 kápolnája (1751)
  • Klopacska
  • Kémiai, bányászati, erdészeti paloták, botanikus kert
  • Szentháromság tér
  • A városháza toronyórája (felcserélt mutatókkal)
  • Víztározó tavak a város körül (pl. "Abszint-tó" és Klinger-tó)
  • Szélaknai (más neveken Hegybányai vagy Piargi) kapu
  • Kerpely Antal sírja, és három temető professzorsírokkal (Péch Antal)
  • Evangélikus Lyceum (Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán, Sajó Sándor, Andrej Sládkovič szlovák költő is itt tanult)
  • Szabadtéri Bányamúzeum (Skanzen). A várostól 2 km-re, Hegybánya irányában található az 1974-ben megnyílt, Szlovák Bányászati Múzeumhoz tartozó kiállítás. Többek közt bányagépek, bányamozdonyok, kézi meghajtású, fából készített szellőzőberendezés, geológiai gyűjtemény látható itt. A Bertalan-tárnából (szlovákul Štôlňa Bartolomej) indulva a védőruházatba beöltöztetett látogatók egyórás túrát tehetnek a selmeci bányák labirintusában.
  • Kammerhof
  • Terasz
  • Maflasarok
  • Ásványkiállítás
  • Határában 13 hektáros mesterséges bányató (Počúvadlianske jazero) található üdülővel, turistaházakkal.

A belváros[szerkesztés]

Történelmi belvárosát 1950-ben nyilvánították védetté, azonban felújítás hiányában az 1970-es évekre az épületek borzalmas állapotba kerültek. A komplex rekonstrukció végül 1979-ben indult meg. A műemléki városközpontot és a környék ipartörténeti értékeit az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította 1993. december 11-én. Bár a felújítás azóta is folyamatos, a belváros épületeinek egy része (így például az evangélikus líceum, ahol Petőfi is tanult) még mindig elhanyagolt, lehangoló állapotban van.

Csontváry Kosztka Tivadar: Selmecbánya látképe (1902), jobbra fönt az „E” (Erzsébet királyné) tisztás

Híres emberek[szerkesztés]

A városhoz kapcsolódik[szerkesztés]

Selmecbányán született[szerkesztés]

  • Szitnyatőn született 1846-ban Pachinger Alajos piarista szerzetes, zoológus, gyorsíró.

Művészet[szerkesztés]

Csontváry Kosztka Tivadar 1902-ben festette a Selmecbánya látképe című művét, amely ma Pécsett, a Janus Pannonius Múzeumban látható. A képen megörökítette az Erzsébet királyné tiszteletére vágott, ma már nem látható „E” alakú tisztást is.

Egyéb[szerkesztés]

  • A Pro Patria–Honismereti Szövetség és a Történelemtanárok Társulása hagyományosan Selmecbányán tartja nyaranta a szlovákiai magyar diákok nyári történelmi-honismereti táborát.
  • A hagyományos mesterségek vásárát augusztusban tartják.

Képtár[szerkesztés]

Testvérvárosai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Jozef Labuda: Glanzenberg v Banskej Štiavnici - Archeologický výskum zaniknutej lokality.
  • Čelková, M. 2012: Oživené umenie v Starom zámku. Pamiatky a múzeá 2012/1, 56-62.
  • Csütörtökyová, D. 2009: Vznik a genéza cintorínov "Zvonový vŕšok" v Banskej Štiavnici. Cintoríny v kontexte kultúrneho dedičstva. Bratislava, 87-94. ISBN 978-80-227-3350-2.
  • Richter Ede 1903: Selmecbánya történetéből - A Kuruc idők, Selmecbánya

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Irodalmi hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Selmecbánya témájú médiaállományokat.