Wittelsbach Erzsébet magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wittelsbach Erzsébet
'Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia'
Elisabeth-Österreich-1867.jpg

Osztrák császárné
Uralkodási ideje
1854. április 24.1898. szeptember 10.
Elődje Savoyai Mária Anna
Utódja Bourbon–pármai Zita
Magyarország királynéja
Uralkodási ideje
1854. április 24.1898. szeptember 10.
Koronázása Buda
1867. június 8.
Elődje Savoyai Mária Anna
Utódja Bourbon–pármai Zita
Életrajzi adatok
Uralkodóház Wittelsbach-ház,
Habsburg–Lotaringiai-ház
Született 1837. december 24.
München, Bajorország
Elhunyt 1898. szeptember 10. (60 évesen)
Genf, Svájc
Nyughelye Császári kripta
1898. szeptember 17.
Házastársa I. Ferenc József
Gyermekei Zsófia főhercegnő,
Gizella főhercegnő,
Rudolf koronaherceg,
Mária Valéria főhercegnő
Édesapja Miksa József herceg
Édesanyja Mária Ludovika Vilma
Wittelsbach Erzsébet címere
Wittelsbach Erzsébet címere
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wittelsbach Erzsébet témájú médiaállományokat.

Wittelsbach Erzsébet - teljes nevén: Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia, németül: Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach, becenevén Sisi[1] - (München, 1837. december 24.Genf, 1898. szeptember 10.) Ausztria császárnéja, Magyarország és Csehország királynéja (1854-1898), Ferenc József felesége. Apja Miksa József bajor herceg, anyja Mária Ludovika Vilma bajor hercegnő volt. A kor egyik legszebbnek tartott uralkodófelesége, III. Napóleon hitvese, Eugénia császárné mellett.[2]

Élete[szerkesztés]

Gyermekkora[szerkesztés]

Armoiries Bavière.svg

Erzsébet bajor hercegnő Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő nyolc gyermeke közül harmadikként született, egy foggal a szájában, ami a hagyomány szerint rendkívüli pályát és nagy szerencsét jelöl.[3] Szülei elsőfokú unokatestvérek voltak. Apja, Miksa József herceg a Wittelsbach-ház szerényebb, nem uralkodó, Pfalz-Birkenfeld-Gelnhausen oldalágából származott (címzése Herzog in Bayern).

Hét testvéréhez hasonlóan neveltetésében meghatározó volt, hogy a bajor királyi udvartól "távol", apja müncheni palotájában, illetve a nyári (családi) rezidencián Possenhofeni kastélyban nőtt fel.[4] 1853 augusztusában - az ismerkedési jelleg teljesen nyilvánvalóvá válásának elkerülésére - elkísérte anyját és nővérét, Ilonát Bad Ischlbe, a célból, hogy anyai nagynénje, Zsófia Friderika főhercegné elképzelései szerint ismételten találkozzanak unokatestvérükkel, Ferenc József osztrák császárral, akit Ilona házastársául szántak.[5] Az uralkodó ellentmondva az anyai szándékoknak a kiszemelt menyasszony helyett Erzsébetet választotta, eljegyzésükre a császár 23-ik születésnapján (augusztus 18-án) került sor.

„Kétszeres boldogság számomra, hogy leendő hitvesem kiválasztásakor mélyebb érzelmeimre hallgattam, és szívből remélem, hogy menyasszonyom kiváló tulajdonságaiban megtalálom majd életem boldogságát.”[6]

(Ferenc József császár)

Rövid jegyességet követően 1854. április 24-én este hét órakor kötöttek házasságot a bécsi Ágoston-rendiek templomában (Augustinerkirche).[7] Az esküvői ünnepségsorozat egy héten át folytatódott a birodalmi fővárosban. A házasságot celebráló bécsi püspököt 70 (közöttük több magyar) pap segítette a szertartáson, Rauscher hercegérseket egyébiránt beszédes természete miatt - korabeli szójátékkal - „Plauschernek” (fecsegőnek) is nevezték.[8]

A császári udvarban[szerkesztés]

Erzsébet lovaglóöltözékben, a Vanity Fair magazinból (1884).

Az ischli eljegyzés és a házasságkötés között eltelt kevesebb mint egy év alatt Erzsébetnek fel kellett készülnie az uralkodó feleségének szerepére, mely rengeteg új (magas társadalmi állásához nélkülözhetetlen) ismeret elsajátítását követelte, a korábbi neveltetésében és képzésében mutatkozó hiányosságok következtében. A család korábbi házassági terveiben nem szerepelt a trónra kerülés eshetősége, noha az uralkodó öccsével Károly Lajossal Erzsébet 1848 óta levelezésben állt, melyből egy későbbi esetleges frigy szándéka is kibontakozott.[9] A tantárgyak egyik legfontosabbika későbbi szerepét tekintve Ausztria és a birodalom történelme volt, amit Majláth János magyar gróf, történettudós oktatott.[10] (Ő egyébiránt a bécsi kormányzatnak is jelentéseket küldött, ebből következően korabeli magyar megítélése negatív, pecsovicsként említve.) Az uralkodó leendő hitvese felkészítésében érdemei vitathatatlanok: Erzsébet vélhetően tőle hallott először magyar szót, sőt egyes későbbi visszaemlékezők szerint magyar verseket is, noha a nyelv elsajátítására csupán jóval később Madeirán tesz kísérletet. Erzsébet évek múltán is elismeréssel és tisztelettel emlékezett meg egykori tanáráról. E rövid idő alatt próbálta elsajátítani társasági illem szükséges alapjait, azonban Európa egyik legkonzervatívabb udvarának spanyol etikett által szabályozott életvitelét nem tudta és később nem is kívánta elfogadni. (Császárnéi szerepére való felkészülés során nehézséget jelentett bajor dialektusa, amin szintén próbáltak csiszolni/korrigálni, emellett fejleszteni francia nyelvtudását is, ami jegyessége idején még nem felelt meg az udvari élet szükségleteinek. A gyermekkorában elsajátított angol nyelv mellett már uralkodónéként tanul magyarul (a sikertelen cseh kísérletet elvetve), valamint Rudolf halálát követően mélyed el az ó- és újgörög nyelv tanulásában.)

Carl Pietzner és Ludwig Angerer fényképe Erzsébetről, 1898
Erzsébet császárné Franz Xaver Winterhalter festményén

A fiatal császárné bécsi tartózkodásának kezdetétől nem találja helyét a számára idegen udvari környezetben, annak merevsége folytán, melyet számára mindenekfelett uralmat gyakorolni kívánó anyósa, Zsófia főhercegné testesített meg. Az uralkodó leterheltsége következtében nagyon keveset lehetett együtt feleségével, olyannyira lefoglalták a mindenkori államügyek, melyek a házasságkötést követő években mind belpolitikai, mind külpolitikai tekintetben válságos időszakot jelentettek.

Az alig 16 évesen férjez ment Erzsébet már házasságának első évében teherbe esett. 1855. március 5-én szülte meg első gyermekét, Zsófiát, majd 1856. július 12-én Gizellát. Anyósa, Zsófia főhercegasszony a családi konfliktus elmélyüléshez vezető döntésével a császári gyermekek szobáit áthelyezve a szülői lakosztályoktól távol - a saját apartmanja mellett - a Hofburg másik szárnyában jelölte ki. Erzsébetet anyósa e döntésével családi életükben is háttérbe szorította, s csupán látogatóként kereshette fel gyermekeit, oly módon, hogy egész teremsorokon kellett áthaladnia. Ennek következtében többnyire népes udvari "csoport" (a Zsófia főhercegasszony által kijelölt gondozók, nevelők és legfőbb udvari bizalmasai) körében találta leányait. Nevelésük korai alakítására nem volt befolyása, mivel a császár anyja túl fiatalnak/éretlennek (magát is nevelésre szorulónak) tartotta a kamaszkorú Erzsébetet a gyermekek felelősségteljes (rangjuknak megfelelő) neveléséhez, részben jogosan.[11] Erzsébet e törekvését egyfelől anyósa irányában megmutatkozó rosszindulata esetleges megnyilvánulásaként értelmezte, mellyel tovább fokozta bizonytalanságát és kisebbrendűségi érzését. A kortársak visszaemlékezései egybehangzóan arra engednek következtetni, hogy lassan kibontakozó szépségének egyetlen egy kényes pontját rossz fogai jelentették, mely még inkább felerősítette félszegségét, viszonylagos szótlanságot eredményezve. Ennek palástolására gyakran zsebkendőt használt,[12] illetve beszéd közben is lehetőség szerint alig nyitott ajakkal kísérelte meg ezt kevéssé láthatóvá tenni, így sokszor halkságával párosulva érthetetlen volt megszólalásaiban, ami az egyes udvari rendezvényeken rendkívül sok kellemetlen, esetenként komikumra is okot adó helyzetet teremtett. Az udvari társadalom többsége félszegségét, illetve nevelésének hiányosságait kellő intelligencia hiányának vélték,[13] melyhez francia nyelvben való kifejezőkészségének korlátai is szerepet játszottak és a kezdeti periódusban „szép Butuska” gúnynévvel illették.[14]

1857 tavaszán Erzsébet hosszúra nyúló családi konfliktus elmélyülésével, gyermekei "felügyeleti jogáért" vívott küzdelemben időszakos eredményt ér el, az uralkodó támogatásával, úgy határoznak, hogy a tervezett magyarországi szemleúton gyermekeik is megjelennek.[15] (Nagyobbik lányuk, Zsófia az 1856-57 telén zajlott itáliai látogatásunk is részt vett.) A már Bécsben is gyengélkedő gyermekek - a korabeli diagnosztika folytán - számára levegőváltozást megfelelőnek vélték, könnyebb gyermekbetegségnek (fogzási láznak vélve tüneteiket.[16] Budán Zsófia állapota (a téves diagnózis folytán alkalmazott kezelés sikertelenségének eredményeként) kritikussá vált, erről a Debrecenben tartózkodó szülőket késve értesítették, akik gyermekük haldoklására érkeztek meg Pest-Budára.[17] Az alig kétéves Zsófia május 29-én tífuszban hunyt el.[3] A tragédia hatására Erzsébet teljesen összeomlott, s a jelzett időszakban anyósa gondoskodása alatt folytatódott Gizella nevelése. (A szülők fájó emlékeik elkerülésére új lakosztályba költöztek.)

E rendkívül megterhelt lelkiállapot végigkísérte következő várandóságát is. 1858. augusztus 21-én Laxenburgban látja meg a napvilágot a várva-várt utód, Rudolf koronaherceg, mindazonáltal Erzsébet udvari társadalomban elfoglalt pozícióján nem változtatott, továbbra is "kívülállóként" kezelték.[18]

Házassága válságba került, melyben jelentős szerepe volt anyósa mindenre kiterjedő befolyásának, és kontrolljának, illetve Erzsébethez kötődő féltékenységének, e konfliktus az udvari klikkek uralta miliőben még inkább elmérgesedett. Ehhez Erzsébet és Ferenc József eltérő életfelfogása és egyénisége is jelentős mértékben hozzájárult. Az uralkodónén a folyamatos gondterheltség, a magánéleti tragédiák és a teljesíthetetlen elvárások már házassága korai szakaszában megnyilvánuló betegségek sora hatalmasodott el, melyek jelentős részét pszichoszomatikusnak vélik, mindazonáltal fiatal, fejlődésben lévő szervezetét rendkívüli módon megterhelték házasságának első négy évében kihordott terhességei. Elhatalmasodó depresszióját (kislánya halát követő) feldolgozatlan gyász is felerősítette, a családi konfliktussokkal párosulva idegállapotának megromlásához vezetett, a hosszú éveken át tartó permanens küzdelem az uralkodó szeretetéért, anyósa befolyásának csökkentéséért, és az udvari környezetben való elfogadtatásáért.

Orvosa levegő- és környezetváltozást tanácsolt, az újabb kutatási eredmények - Katrin Unterreiner - igazolni látszanak azon korábbról is ismert felvetést, hogy az uralkodó gonorrhoeával fertőzte meg Erzsébetet,[19] amit a korabeli diagnosztikai nehézségek folytán (kezdeti fázisban) nem tudtak megkülönböztetni a szifilisztől, melyet gyakran arzénnel kezeltek, erre utalnak az uralkodó pár esetében is Unterreiner által feltárt udvari receptkönyvek bejegyzései is.[20] (Az arzénes kezelés mellékhatásának lehetett egyik látványos megnyilvánulása fogromlása, illetve fogai egy részének elvesztése is.) Erzsébet 1860 novemberében hosszabb időre elutazott, melyet a nyilvánosság előtt légúti problémái kezeléseként jelenítettek meg.[21] Először Madeirán töltött több hónapot, majd rövid bécsi visszatérését követően Korfu szigetén kúrálták. Szűk számú úti-kíséretében tartózkodott Hunyady Imre[22] és húga, Karolina (közismert becézőnevén: Lili)[23] is. Feltehetően intellektuális igényeinek kielégítésére, unaloműzés gyanánt kezdett el tőlük magyarul tanulni. Végül egy családi egyezség nyomán először Velencébe ment, ahová Erzsébet kérésére a gyermekei is megérkeztek.[24]

"Politikai" karrier[szerkesztés]

Ferenc József és családja (1861)

Hosszúra nyúló velencei tartózkodást, majd Bad Kissingen-i kúrát követően csupán 1862-ben jelent meg ismét Bécsben. Visszatérésének feltételéül szabta bizonyos változtatások keresztülvitelét, másrészről távolléte idején felnőtt, ennek következtében több ponton is sikeresen keresztülvitte akaratát anyósa, Zsófia főhercegasszony ellenében.[25] E változások részeként egyre kevésbé volt hajlandó elfogadni korábbi (háttérbe szorított) helyét az udvari társadalomban, noha rangja tekintetében elsőség illette volna meg, mindazonáltal e jogok többségével (ténylegesen) az uralkodó anyja rendelkezett.

Visszatértét követően is folytatta Madeirán megkezdett magyar nyelv elsajátítását, ennek újbóli rendszeressé válása Homoky Imre 1863. február 9-ei szolgálatba lépésével vette kezdetét.[26] E professzionálisabb képzés kiegészítésére, nyelvkészsége fejlesztésére magyar társalkodónőt keresett. Legyőzve az udvari ellenállást, az 1864-ben udvartartásába kerülő Ferenczy Ida személyében nemcsak kitűnő beszélgetőpartnerre, hanem bizalmas barátra is lelt.[27] Döntésével ismét újabb az udvari személyi politikát alapjaiban érintő bonyodalmat okozott, tekintettel a kiválasztott hölgy alacsony (köznemesi) származására. Ennek következtében számos megalázó szituáció teremtődött tekintettel arra, hogy kellő származás hiányában nem volt jogosult az udvari rendezvények jelentős részén való jelenlétre, végül e helyzet "felemás" megoldásához brünni alapítványi hölggyé való kinevezése jelentette. Ferenczy Ida udvari szolgálatba kerülésének története forráshiány következtében máig feltáratlan. Falk Miksa lejegyzésében vált ismertté, hogy információi szerint az Erzsébet számára felterjeszteni kívánt listára végül egy idegen kéz által írt név is felkerült.[28] Bizalmas kapcsolatuk kiváltotta az udvari környezet rosszallását, hiszen a magyar felolvasónő nem csupán rangjának kijáró befolyással bírt, hanem Erzsébet mellett titkári teendőt is ellátott,[4] amellett, hogy személyzetre vonatkozó, illetve egyéb személyes jellegű döntések meghozatalában is segítségére volt baráti tanácsaival. Ferenczy Idának jelentős szerepet tulajdonítanak abban, hogy Erzsébet figyelmét a magyar nyelv és irodalom mellett a magyar-kérdésre irányította.[29]

Bár a kortársak egy része, illetve a kultusz közismertsége révén a mostani közvéleményben is Erzsébet személyes közbenjárásnak, illetve az uralkodóra gyakorolt "jó" befolyásának tulajdonítanak tévesen számos (enyhülés folyamatát eredményező) politikai döntés meghozatalát, közöttük az ostromállapot megszüntetését az esküvői ünnepségek apropóján, ahogyan a későbbi amnesztiahullámot is. Ennek hátterében a keresztény-feudális uralkodókép továbbélésének hagyománya állt, miszerint az alattvalóknak is részesülniük kell az uralkodó örömünnepeiből.[30]

A korábbi családi küzdelmek betetőzését jelentette, egyúttal újabb komoly összeütközésre okot adó konfliktusra a Rudolf életét veszélyeztető katonai képzés miatt került sor. Erzsébet utazásáról visszatérve rendkívül aggasztónak vélte fia állapotát, szembesülve Gondrecourt szigorú, katonás nevelésének Rudolfra tett kedvezőtlen hatásával.[31] Az uralkodó anyjával egyetértésben ettől remélte a sokat betegeskedő gyermek fizikai megerősödését, valamint a később nélkülözhetetlennek vélt uralkodói erények korai rögzítését. A katonás szigorúság és a bátorságra nevelés ugyan korábban is hozzátartozott egy trónörökös neveléséhez, azonban esetében nevelői nem vették figyelembe Rudolf fizikai és lelki adottságait.[32] Erzsébet 1865. augusztusában ultimátumot intézett férjéhez, melyben kilátásba helyezte a nyilvános szakítást (az udvar és férje elhagyásával), arra az esetre, ha kérése nem lelne meghallgatást. Függetlenségi "nyilatkozatában", hosszú évek hiábavaló harcainak eredményeként sikerült kivívnia nem csupán gyermekei "felügyeleti jogának" kizárólagosságát,[33] mely több ponton ellentmondott a családi törvénynek, lévén e jogokkal a mindenkori családfőt (ez esetben Ferenc Józsefet) ruházta fel. Emellett saját önrendelkezési jogát is biztosítani tudta, mely tartózkodási helyének és környezetének megválasztására is kiterjedt. (Az uralkodó mindvégig tartotta magát ekkor elfogadott megállapodásukhoz.)

Erzsébet királyné magyar koronázási öltözékében (Emil Rabending felvétele, 1867)

Erzsébet a kezdeti elszigeteltségből feltehetően az uralkodói hivatalos látogatások során szembesült az egyes területeken élő alattvalók közvetlen problémáival. Később más információ forrás híján a sajtóból tájékozódott az aktuális politikai helyzetről. Közjogilag az uralkodó feleségének nincsenek politikai feladatai,[34] szerepköre elsődlegesen a reprezentációra és a női mecenatúra területére tejed ki. Erzsébet sokak által kitűnőnek vélt politikai érzéke ellenére ritkán nyilvánított véleményt politikai kérdésekben, tekintettel arra, hogy az uralkodó kezdetben e téren egyáltalán nem tekintette partnernek, noha anyjával továbbra is konzultált államügyekről is.[35] Erzsébet esetében a fordulatot vélhetően az itáliai válság, valamint a német egység létrejöttének epizódjai jelentették családi érintettsége révén.[36]

A poroszoktól 1866. július 3-án elszenvedett königgrätzi csatát követően a minisztertanács döntésének megfelelően Magyarországra indult,[37] Pest-Budára érkezésekor Deák és a kiegyezést előkészíteni óhajtó politikai elit jelentős része is megjelent indóházi fogadtatásán, támogatásukról biztosítva. (A pályaudvarról egyenesen a háborús sebesültek látogatására, a Ludovikára hajtatott.) A korábbi 1866 év eleji látogatásán kialakult kapcsolatrendszerre támaszkodva igyekezett férje segítségére lenni,[38] megakadályozandó a többfrontos háború kialakulást. megőrizni a birodalom egységét fia számára. Villámlátogatását követően (július 12-én) visszautazott Bécsbe referálva a magyarországi fogadtatásról, majd gyermekeivel (Rudolffal és Gizellával) 13-án tért vissza Budára.[39] Reprezentatív szerepén ezúttal ténylegesen túllépve önálló politikai tényezőként cselekszik, többször tárgyal Andrássyval, javaslatokat tesz Ferenc Józsefnek a lehetséges megoldásról, mely már a korábbi tárgyalások (1865-től) során is körvonalazódott,[40] noha az országgyűlés (háború miatti) berekesztésével a megegyezést kívánó politikusok nem folytathatták e keretek között a már megkezdett megegyezés formáit kereső egyeztetéseket. Számos történész, így Brigitte Hamann is úgy véli, Erzsébet női eszköztárával presszionálta az uralkodót a magyarokkal való kiegyezés mielőbbi elfogadására,[41] másfelől azzal is érvelve, hogy Rudolf számára csak ily módon menthető meg a birodalom.[42] (Emellett Hamann Erzsébet - osztrák oldalról túlzónak és veszélyesnek vélt - Andrássy iránti vonzalmát nevezi meg legfőbb katalizáló erőként, mintegy a magyar politikus "fanatizált eszközeként" jelenítve meg Erzsébetet,[43] noha kettejük kapcsolata a későbbiekben is - ezen alapokra visszatekintve - leginkább tanácsadói, baráti jellegű volt.[44]) Erzsébet végül gyermekeivel (a békekötést követően) az egyre súlyosbodó kolerajárvány következtében 1866. szeptember 2-án tér vissza Bécsbe.[45] (Erzsébet magyar nyelvi képzésének folytatását 1866 őszétől Falk Miksa veszi át, felkérésének körülményei máig tisztázatlanok.[46])

A tárgyalások felgyorsulását a prágai béke megkötése, illetve a lezajló személycserék - Ferdinand Beust külügyminiszteri kinevezésével - eredményezték, az uralkodói hajlandósággal párosulva. (Ekkorra az uralkodó számára is nyilvánvalóvá vált: a magyarokkal való megegyezés nélkül már nem lehet tovább fenntartani - a katonai vereség után elvesztett itáliai területek nélküli - birodalom egységét.) 1867. február 20-án megalakult Andrássy vezette kabinet beterjesztése nyomán az országgyűlés 1867. március 20-án fogadta el a kiegyezést (1867. évi XII., XIV., XV. és XVI. törvénycikkeket),[47] mely a paritás elvén szerveződő alkotmányos monarchia - Ausztria-Magyarország (vagy későbbi névváltozatban Osztrák-Magyar Monarchia) - megalakulásának egyik fontos állomását jelentette. Az uralkodópár, (Ferenc József többszöri, tárgyalásokkal összefüggő látogatását követően) 1867. május 8-án érkezett Pest-Budára, próbálva népszerűségre szert tenni.[48] A koronázásra hosszas egyeztetések, előkészületek után egy hónappal később,[49] június 8-án került sor a budai Nagyboldogasszony Templomban.[50] A királynékoronázás Erzsébet "közbenjárásának" mintegy elismeréseként (az uralkodó koronázásával egy napon) közvetlenül Ferenc József megkoronázását követően zajlott.[51] A koronázáshoz kötődő hagyományok kölcsönös ajándékozási gyakorlatot is jelentettek, ennék részeként kapták használatra a koronauralomként kezelt (pihenő rezidenciaként funkcionáló) gödöllői kastélyt, és a hozzátartozó (vadakban gazdag) birtokot.[52] Az uralkodópár számára koronázási ajándékként felajánlott 50-50 ezer aranyat az 1848–49-es szabadságharc hadiözvegyei, árvái és rokkantjai javára létesülő alap számára ajánlották fel. Erzsébet Ferenc József adományát követve szintén hasonló módon járt el, s noha e megbékélést szolgáló gesztus kieszközölését a kortársak egy része Erzsébetnek tulajdonította,[51] valójában - Lónyai Menyhért közvetítésével - Deák javaslata került megvalósításra.[53] (A koronázás tervezett ünnepségsorát jelentős mértékben befolyásolta egy közeli családtag (Albrecht főherceg lánya) Matild június 6-ai elhunytával elrendelt gyász.)

A kiegyezés után[szerkesztés]

Erzsébet királyné

Tíz évvel Rudolf születését követően - a budai palotában Erzsébet húgának, Mária nápolyi exkirálynénak jelenlétében[54] -1868. április 22-én jött világra az uralkodópár negyedik gyermeke, Mária Valéria. Az udvari társadalom egyes tagjai gúnyosan Einzige-nek (Egyetlenkének) nevezték, utalva arra, hogy Gizellával és Rudolffal ellentétben a késői, nagyon várt gyermekek agyonóvott sorsa jutott osztályrészül.[55] (Másfelől tőlük a korkülönbség folytán is valamelyest elszeparálva nevelkedett, Erzsébet közvetlen közelében, egészen házasságkötéséig szoros, szimbiotikus kapcsolatban.[56]) Emellett szintén gúny tárgyát képezte körükben Erzsébet azon törekvése is, hogy mielőbb megtanuljon (az általa udvari közegben legfőbb bizalmasaival használt nyelven) magyarul, akit ennek folytán „magyar gyermek” névvel is illettek, másrészről esetlegesen arra a korabeli rosszindulatú szóbeszédre való utalásként is, mely Andrássy apaságát feltételezte, tévesen. Erzsébet Hamann kutatásai szerint, melyre egyébiránt szülése előtt keletkezett verse is utal:[57] legkisebb gyermekét a magyar trónra szánta volna, s feltehetően megkönnyebbüléssel fogadták udvari körökben lánygyermek születését.[58] Egy újabb fiú világra jötte esetén felerősödhettek volna a szeparatista törekvések s egyes függetlenségpárti értelmezés szerint a Pragmatica sanctio, illetve valamennyi későbbi megállapodás ellenére az uralkodó Magyarországon született utóda lehetett volna a magyar trón várományosa, s ennek elfogadásával, illetve a korábbiak módosításával a magyar korona országai elméletileg elszakadhattak volna Ausztriától. (Emiatt zárkóztak el a későbbiekben attól a magyar törekvéstől is, miszerint Rudolf nagykorúságát elérve Budán székeljen, ehelyett az uralkodó prágai Hradzsinban jelölte ki lakhelyét.[59]) Erzsébet anyósát szülésből kizáró törekvése, mely közrejátszott a budai helyszín választásban, rendkívül pozitív fogadtatást eredményezett Magyarországon,[60] hangsúlyozva annak jelentőségét, melyben évszázadok óta nem volt részük a magyar alattvalóknak. (Ezt megelőzően az utolsó Magyarországon született királyi sarj, I. János fia, János Zsigmond volt 1540-ben.)

Későbbi politikai szerepvállalása máig feltáratlan, verseiből kitűnik, hogy továbbra is foglalkoztatták politikai kérdések,[61] mindazonáltal néhány kivételtől eltekintve nincs tudomásunk ennek "realizálódásáról", noha jeles alkalmakkor reprezentál az uralkodó mellett. Andrássy külügyminiszteri kinevezését követően tudatosan távol marad, attól félve esetlegesen az ő befolyását vélik felfedezni egyes döntésekben. Életének e szakaszában Mária Valéria nevelése mellett döntő szerepet a lovaglás, élsportolói szintű művelése jelentette számára.[62] Az uralkodónéi kötelességek elhanyagolása folytán számos bírálat érte, nem csupán családi/udvari közegben. A nyilvános szférától való lehetőség szerinti visszavonulása önmegvalósításának része volt.

Erzsébet királyné utolsó látogatása Budapesten 1897-ben (Vasárnapi Ujság illusztrációja)[63]

Erzsébet életének utolsó évtizedét meghatározza fia váratlan elhunyta és a tragédia feldolgozhatatlansága, illetve a haláleset jellegéből következően fellépő (halálig kísérő) lelkiismeret furdalás. Rudolf 1889-ben Mayerlingben elkövetett öngyilkossága [5] Erzsébetet rendkívül megviselte.Teljesen átadva magát a gyásznak, ezt követően kizárólag fekete gyászruhát viselt (két kivételes alkalomtól eltekintve), valamint e visszavonulás részeként reprezentációs kötelezettségeit minimálisra redukálta. Erzsébet szomatikus és pszichoszomatikus betegségei súlyosbodtak, s súlyos depressziója oldására vallásfilozófiai kérdésekkel kezdett ismételten foglalkozni,[64] e fokozott szellemi megterheléstől remélve gondolatai elterelését s valamelyest megnyugvást keresve, e célt szolgálták egyébiránt görög tanulmányainak folytatásai is. Kúrái következtében egyre keveset tartózkodott Bécsben, noha az uralkodó személyes igényeinek figyelembe vételével felépíttette számára a lainzi vadászkastélyt, ahol utolsó éveiben megszállt bécsi jelenlétei során, annak ellenére, hogy a kastély kivitelezését elhibázottnak vélte, számos vonatkozásban.[65] (Választásához vélhetően a kastély szűk befogadó tere is hozzájárulhatott, ennek következtében a kíséret jelentős része más helyszínen teljesítette szolgálatát.)[66] Mária Valéria házasságkötését követően Erzsébet teljesen talajvesztetté válik, és ideje jelentős részét utazással töltötte.

Utolsó hivatalos magyarországi megjelenésére az 1896-os millenniumi ünnepségek megnyitása idején került sor. Mikszáth Kálmán sokat idézett tárcájában a fájdalmas anya (Mater Dolorosa) képe jelenik meg:

"A királyné lesüti fejét ... és ez a hófehér arc egyszerre csak elkezd pirosodni ... mindig jobban-jobban. Először csak nem olyan fehér többé, azután olyan, mint a frissen szűrt tej, mintha rózsaszínnel volna befuttatva, azután piros lesz, mint az élet, piros, egészen piros. Milyen káprázat! Ferenc József király mellett ott ült egy életpiros királyné. Egy percig tartott az egész. Szemei tágra nyíltak, a régi ragyogás kicsillant belőlük. S a szemekből, melyek úgy tudtak valaha mosolyogni, hogy egy szomorú országot vidítottak föl, egy könnycsepp buggyant ki. Százan és százan látták a drága cseppet. Megvolt a reciprocitás. Egy mosolygó ország föl tudta vidítani a királynét."[67]

A merénylő Luigi Lucheni rendőrségi fényképe

A merénylet[szerkesztés]

Erzsébet 1898. szeptember 9-én Genfbe utazott, annak ellenére, hogy kísérete nem tartotta kellően biztonságosnak/előkészítettnek látogatását,[68] próbálva lebeszélni ez irányú terveiről, sikertelenül.[6] Másnap a kis számú (úti)kíséretének vele maradt tagjával, Sztáray Irmával a Beau Rivage Szállóból a Genfi-tó partján húzódó sétányon a hajóállomásra sietett, [7] amikor Luigi Lucheni olasz anarchista fellökte és egy hegyesre élezett reszelővel szívtájékon szúrta.

Az elkövető vallomásában magára vállalta a merénylet kizárólagosságát, arra is utalva nem Erzsébet volt eredeti célpontja, hanem az Orleans-i herceg, s az ő váratlan távozását követően döntött arról,[69] hogy más úgyszintén prominens személyt kíván "helyette" megölni, lehetőleg valamely uralkodó család tagját, ekkor értesült a sajtóban megjelentekből Erzsébet genfi tartózkodásáról.[70] Erzsébetet a rablótámadásnak vélt merényletet követően járókelő udvarhölgye közreműködésével felsegítették, tovább folytatva sétájukat elérve az induló hajót, azonban nem sokkal ezt követően rosszul lett a fedélzeten, és fűzője meglazításkor szembesültek sérülésével. A kapitány Sztáray kérésére visszatért a kikötőbe, ahonnan hordágyon szállították az eszméletét vesztett uralkodónét korábbi szállodai lakosztályába. Ellátására kirendelt orvosok már csak a halál beálltát tudták megállapítani.[71] (Egyes újabb orvostörténeti vélekedések szerint, ha megfelelő kórházi ellátást kap és időben megműtik, a korabeli viszonyok esetén is megmenthető lett volna.)

Erzsébet temetése Bécsben
Valami misteriósus dicsfény födi az ő alakját, mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett. Hogy mit tett, nem bírjuk elemezni, történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott él és mint bizonyosság él az a tudat, hogy ez a szent asszony örködött a nehéz órákban Magyarország fölött, hogy az ő szivéből, melyet most átvert a gyilkos tőre, fakadtak ki elsőbben azok a sugarak, melyek most elöntenek fényükkel, melegükkel. A másik szőke asszony az isten anyja, akinek az alakja a pénzeinkre van verve, csak édestestvére ennek a mi érzéseinkben. Egyforma rangban él a kettő a hármas halom és kettős kereszt országában.
– Mikszáth Kálmán: A királyné meghalt. Országos Hírlap, (1898) 1. o.

Erzsébet holttestét teljes kíséretével udvari különvonat szállította Bécsbe, temetésére egy héttel a merényletet követően szeptember 17-én került sor.[72] A kapucinusok templomának császári kriptájában (Kaisergruft) helyezték végső nyughelyére[73] fia, Rudolf koporsója mellé.

Címei[szerkesztés]

Erzsébet Amália Eugénia, Ausztria császárnéja, Magyarország apostoli királynéja, Csehország, Lombardia és Velence, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galícia és Lodoméria, Illyria és Jeruzsálem királynéja, Ausztria főhercegnéje, Toszkána és Krakkó nagyhercegnéje, bajorországi hercegnő, Lotaringia, Salzburg, Stájerország, Karintia és Bukovina hercegnéje, Felső- és Alsó-Szilézia hercegnéje, Erdély nagyfejedelemnéje, Morvaország őrgrófnéja, Habsburg és Tirol hercegesített grófnéja.

Emlékhelyek[szerkesztés]

Erzsébet a magyar történelem egyik jelentős alakja. Mára újra felerősödött a Sisi-kultusz,[8] [9] rengeteg „rajongója” van Erzsébetnek. Bár Erzsébetnek a Monarchia politikájára kifejtett hatását nem szabad túlbecsülni, a 20. században valóságos ikonná vált. A köztudatban szabadságvágyó, tragikus alakként él. Számtalan közterület, intézmény, sok műalkotás: regény, film és színdarab állít emléket alakjának.

  • Budapest VII. kerületét 1882. február 7-étől a Ferenc József király által aláírt engedély nyomán Erzsébetvárosnak hívják.[74]
  • Pesterzsébetet a királyné tiszteletére nevezték el, az akkor még Erzsébetfalva nevű telepet Suda János és társai 1870. június 14-én alapították meg, a névadáshoz a királyi család is hozzájárult.
  • Nevét viseli Budapest legmagasabb pontján, a János-hegyen álló kilátó is.
  • Az osztrák turizmus sokat köszönhet Erzsébetnek, egykori lakóhelyeit – Schönbrunn, Ischl, Gödöllő és a korfui Achilleion – rengeteg turista keresi fel.
  • Magyarországon számos közterület, Budapesten és Komáromban híd is viseli a nevét. Első magyarországi szobrát Stróbl Alajos készítette, a miskolci Népkertben állították fel 1899-ben. Ma ennek másolata áll a Népkertben, valamint az egykor Erzsébet kórházként ismert mai Semmelweis kórház parkjában is. Miskolcon ezenfelül nevét viseli az Erzsébet tér és az ide vezető, 2011-ben újraépült kis híd.
  • A pozsonyi Kék templom, vagyis Árpád-házi Szent Erzsébet-templom Lechner Ödön egyik legnagyszerűbb munkája, a magyar szecesszió egyik legszebb példája. A templom Árpád-házi Szent Erzsébetnek van szentelve, de Erzsébet királyné szimbolikus mauzóleumaként építették.
  • A makói Erzsébet árvaházat a királyné után nevezték el; alaprajza „E” betű formájú, így őrzi névadójának emlékét.
  • Darányi Ignác földművelésügyi miniszter felhívásban kérte a nagyközönséget, hogy Erzsébet ligeteket, parkokat létesítsenek.[10] Selmecbányán emlékére a Kálvária és a Leányvár közötti hegyoldalban az erdő fáit hatalmas „E” alakban kivágták és (eltérő lombszínű) vörösfenyővel ültették be az Akadémia hallgatói. Hossza 115 méter, alsó szára 55 méter, középső szára 25 méter, bordaszélessége mindenütt 15 méter volt.[75] A híres „E” betű látható Csontváry Kosztka Tivadar Selmecbánya látképe című 1902-ben készült festményén. Ma már nem létezik.
  • 2012-ben, Erzsébet királyné születése 175. évfordulóján készült, és a Budapest VII. kerületében, a Kertész utca és a Wesselényi utca kereszteződésében látható az Erzsébetvárosi Sisi[76] című streetart festmény. Ez a királyné 1867-es fotográfiája alapján készült, csakhogy az arca helyén egy ismeretlen férfi képmása látható. A kép alatt a „Was ist mit mir geschehen?” (Mi történt velem?) szöveg olvasható, ami a királyné életének állítólagos utolsó mondata volt, és Franz Kafka Az átváltozás című novellájában a főszereplő Gregor Samsa első mondata[77] is egyben. A bizarr művet egy ismeretlen alkotópáros jegyzi.
  • Bánságban Berekszó és Szakálháza állomások között is volt egy emlékhelye, ahol Erzsébetemlék (románul: Elisabeta) nevű megállóhely is volt.[78]
  • Zircen az 1900. március 11-én átadott városi kórház és rendelőintézet viseli a nevét[79]

Játékfilmek[szerkesztés]

Sissi (1955)
Sissi – die junge Kaiserin (1956) (Sissi – A fiatal császárné)
Sissi – Schicksalsjahre einer Kaiserin (1957) (Sissi – Egy császárné sorsdöntő évei)

Zene[szerkesztés]

1992-ben mutatták be az Elisabeth című musicalt a bécsi Theater an der Wienben. A szöveget Michael Kunze írta, a zenét Lévay Szilveszter szerezte. A musicalt más országokban is bemutatták, többek között Olaszországban, Hollandiában, Japánban és Dél-Koreában is. A magyarországi előadások főszerepét Janza Kata játszotta.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Egyes írott gótbetűs íráskép vizsgálatában járatlan szerzők véleménye szerint tévesen az Elisabeth közismert becéző változatának (Lisi) félreolvasásából ered. Erzsébet családjában előszeretettel használtak becéző neveket: Ludovika hercegnő Mimiként, nővére Ilona Nenéként, öccse Károly Tivadar Gackl-ként (Lúd), míg húga Matild Spatz-ként (Veréb) is (köz)ismert. Számos nyelvben (pl.: francia, spanyol) Sissi névváltozatban is szerepel.
  2. F. Dózsa Katalin: A világ legszebb asszonya. In.: Erzsébet a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád. Budapest, Rubicon, 2001. 107-117.
  3. Corti, Egon Cäesar: Erzsébet. Budapest, Szépirodalmi, 1989. (reprint) 3-4.
  4. Faludi Ildikó: Erzsébet királyné élete. http://www.kiralyikastely.hu/oldal.59.erzsebet_kiralyne_elete
  5. Corti, 1989. 14-26.
  6. Idézi: Tarján M. Tamás: 1854. április 24. - Ferenc József és Sisi esküvője Bécsben. Rubicon http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1854_aprilis_24_ferenc_jozsef_es_sisi_eskuvoje_becsben/
  7. Tarján M., é. n. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1854_aprilis_24_ferenc_jozsef_es_sisi_eskuvoje_becsben/
  8. Hamann, Brigitte: Erzsébet királyné. (Ford.: Kajtár Mária.) Budapest, Árkádia, 1988. 66.
  9. Corti, 1989. 10.
  10. Hamann, 1988. 39-42.
  11. Hamann, 1988. 99-106.
  12. F. Dózsa, 2001.
  13. Hamann, 1988. 94-96.
  14. Roman Huditsch: Sisi - der Schönheitskult der Kaiserin. München, Grin Verlag, 1997
  15. Manhercz Orsolya: Ferenc József 1857-es magyarországi utazása a Times hasábjain. Magyar Könyvszemle 2009. (125. évf.) 1. sz.
  16. Hamann, 1988. 111-114.
  17. Corti, 1989. 63-65.
  18. Hamann, 1988. 117-119.
  19. Unterreiner, Katrin: Sisi – Kaiserin Elisabeth von Österreich. Ein biografisches Porträt. Wien, Herder, 2010.
  20. Fellner, Sabine – Unterreiner, Katrin: Morphium, Cannabis und Cocain. Medizin und Rezepte des Kaiserhauses. Wien, Amalthea, 2008.
  21. Hamann, 1988. 140-144.
  22. Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902-06-11 / 44. szám
  23. Wiener Salonblatt, 9. März 1907
  24. Corti, 1989. 90-94.
  25. Hamann, 1988. 156-165.
  26. Márki Sándor: Erzsébet királyné. Budapest, 1899.
  27. Tolnayné Kiss Mária: Ferenczy Ida. Erzsébet királyné felolvasónője (1839-1928). In: Erzsébet, a magyarok királynéja. (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 1992. május 18-1993. január 15.) Budapest, MNM, 1992. 21-23.
  28. Falk Miksa: Erzsébet királynéról (Visszaemlékezések). Budapest, Lampel, [1898].
  29. Tolnayné, 1992. 21-23.
  30. Gerő András: Ferenc József, a magyarok királya. Budapest, Pannonica, 1999.
  31. Kovács Éva Marianna: Rudolf trónörökös nevelői. http://www.kiralyikastely.hu/oldal.143.rudolf_tronorokos_neveloi
  32. Hamann, Brigitte: Rudolf. A trónörökös és lázadó. (Ford.: R. Szilágyi Éva) Budapest, Európa, 1990.
  33. Hamann, 1988. 176-179.
  34. Gerő, 1992.
  35. Bencze László: Uralkodók, főrangúak, katonák. Budapest, HL, 2001. http://mek.oszk.hu/04900/04998/html/
  36. Grössing, Sigrid-Maria: Sisi családi körben. Budapest, Gabo, 2013.
  37. Corti, 1989. 126-127.
  38. Vér Eszter Virág: Újraértelmezett szerepvállalások, avagy Erzsébet császárné alak-változásai 1866-ban. Aetas 2012. (27. évf.) 1. sz. 83-104. http://epa.oszk.hu/00800/00861/00056/pdf/EPA00861_aetas_2012_01_083-104.pdf
  39. Corti, 1989. 127-128.
  40. Manhercz Orsolya:Az uralkodó Magyarországon, 1865-1866. In.: Vázlatok két évszázad magyar történelméből. Főszerk.: Gergely Jenő. Budapest, ELTE BTK, 2010. 35-49. http://moma.elte.hu/wp-content/uploads/2012/07/V%C3%A1zlatok.PhD_.k%C3%B6tet.pdf
  41. Hamann, 1988. 234-241.
  42. Corti, 1989. 130.
  43. Hamann, 1988. 230-233.
  44. F. Dózsa Katalin: „Tanácsadó és barát”. – Andrássy Gyula gróf. In: F. Dózsa Katalin – Faludi Ildikó. (szerk.): Gróf Andrássy Gyula – A lángoló zseni. (Időszaki kiállítás a Gödöllői Királyi Kastélyban 2009. június 5. – szeptember 27.) Gödöllő, 2009. 4–13.
  45. Corti, 1989. 136.
  46. Falk Miksa: Kor- és jellemrajzok. Budapest, Révai, 1902. http://mek.oszk.hu/09800/09818/09818.pdf
  47. Somogyi Éva: Ferenc József. Budapest, Gondolat, 1990.
  48. Csapó Csaba: „...a királyi család még mindig népszerűtlen a pestiek körében…” Új Forrás 2009. (41. évf.) Nr. 7. http://epa.oszk.hu/00000/00016/00147/090707.htm
  49. Tomsics Emőke: A valóság és képi mása. A fotográfia az 1867. évi koronázáson. Történelmi Szemle 2009. 51. évf. 3. sz. https://www.tti.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz2009-3/385-417_tomsics_.pdf
  50. Ferenc József koronázása. Magyar Nemzeti Levéltár. (Hozzáférés: 2015. december 29.)
  51. ^ a b Márki, 1899.
  52. Farkas József: A gödöllői koronauradalom felügyelete és igazgatása a dualizmus idején. Levéltári Szemle 2004. (54. évf.) 3. sz. http://www.natarch.hu/szemle/szamok/LSZ2004_3.pdf
  53. A Kiegyezés. (Nemzet és Emlékezet.) Szerk.: Cieger András. Budapest, Osiris, 2004.
  54. Vér Eszter Virág: "… egy áldott emlékezetű királyné…" Adalékok Jókai Mór mitikus Erzsébet-képének alakulásához. Aetas 2015. (30. évf.) 1. sz. http://www.aetas.hu/2015-01.pdf
  55. Faludi Ildikó: Kornis Miklósné. In.: Titkok, Bálok, Utazások. Erzsébet királyné és magyar udvarhölgyei. (Időszaki kiállítás a Gödöllői Királyi Kastélyban 2012. június 9 – szeptember 30.) Szerk.: Faludi Ildikó. Gödöllő, 2012. 17-18.
  56. Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója 1878–1899. Vál. és sajtó alá rend.: Schad, Martha – Schad, Horst. Budapest, GABO, 2001.
  57. Erzsébet, a magyarok királynéja. (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 1992. május 18-1993. január 15.) Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 1992.
  58. Hamann, 1988. 264-265.
  59. Vér Eszter Virág: "Rezső királyfink": Fejezetek Rudolf trónörökös politikai nézeteinek magyar vonatkozásairól. In. : Rudolf – a reményvesztett imádó (Időszaki kiállítás a Gödöllői Királyi Kastély Múzeumban, 2008. június 5 – szeptember 28.).  Szerk. : F. Dózsa Katalin – Faludi Ildikó. Gödöllő, Gödöllői Királyi Kastély, 2008. 28-30. 
  60. Vér, 2015.
  61. Hamann, Brigitte (Hrsg.): Kaiserin Elisabeth. Das poetische Tagebuch. (Fontes Rerum Austriacarum Österreichische Geschichtquellen. Erste abteilung Scriptores 12. Band). Wien, Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 1997.
  62. Hamann, 1988. 317-364.
  63. Vasárnapi Ujság - 47. évfolyam, 20. szám, 1900. május 20.
  64. Hamann, 1988. 533-592.
  65. Hamann, 1988. 549-590.
  66. Tolnayné, 1992.
  67. F. Dózsa Katalin: Iszonyú magyar honvágyam van. Erzsébet és a magyarok, rubicon.hu
  68. Corti, 1989. 438-440.
  69. http://mult-kor.hu/20130910_vaktaban_valasztott_aldozatot_sisi_merenyloje
  70. Niederhauser Emil: Merénylet Erzsébet királyné ellen. Budapest, Helikon, 1985.
  71. Sztáray Irma: Erzsébet királyné kíséretében. Budapest, Gabo, 1998.
  72. http://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/most_a_balsors_a_nemzetet_orangyalatol_fosztotta_meg.html?page=1#kapcs_anyagok
  73. "Most a balsors a nemzetet őrangyalától fosztotta meg". Magyar Nemzeti Levéltár. (Hozzáférés: 2015. december 29.)
  74. Budapest VII. kerület - Erzsébetváros
  75. Tomasovszky Imre 1899: "Erzsébet Királyné emlékfái" a selmeczbányai m. kir. erdőakadémia tanerdejében. Erdészeti Lapok 38/6, 591-596. http://www.erdeszetilapok.hu/?page=arch_view&id=14358&search=Erzs%C3%A9bet+kir%C3%A1lyn%C3%A9&show=2
  76. urbanista.blog.hu A világ legfurább köztéri alkotása Sisiről
  77. franka-egom.ofm.hu
  78. [1]
  79. [2]

Feldolgozások[szerkesztés]

  • Bencze László: Uralkodók, főrangúak, katonák. Budapest, HL, 2001.[12]
  • Békési Sándor: Sisi személyének teológiai portréja. Budapest, L'Harmattan, 2014. (ISBN 978-963-236-904-4)
  • Borovi Dániel: Habsburg reprezentáció Magyarországon a XIX. század második felében. Ferenc József és Erzsébet magyarországi portréi. (Szakdolgozat.) ELTE BTK Művészettörténeti Intézet, 2006.
  • Borovi Dániel: „A fiatalabb korban elképzelt arc” – Fotóhasználat Erzsébet királyné időskori arcképein. Fotóművészet, 55. évf.(2012) 4. sz. [13]
  • Borovi Dániel: „Hát még semmi sincs a vásznon?” Fotóhasználat Ferenc József és Erzsébet magyarországi portréin. Fotóművészet, 55. évf. (2012)[14]
  • Borovi Dániel: Zala György bécsi Erzsébet királyné-síremléke és az Erzsébet-kultusz szakralizáló emlékei az 1900 körüli magyar szobrászatban. Műemlékvédelem, 55. évf. (2011) 5. sz. 291–293.
  • Csapó Csaba: „...a királyi család még mindig népszerűtlen a pestiek körében…” Új Forrás 2009. (41. évf.) Nr. 7. 34-43.[15]
  • Csapó Csaba: A koronázás jubileuma. In.: História mezején. A 19. század emlékezete. Szerk.: Deák Ágnes – Völgyesi Orsolya. Szeged, Csongrád Megyei Levéltár, 2011. 287-297.
  • F. Dózsa Katalin: "Iszonyú magyar honvágyam van." Erzsébet és a magyarok. Rubicon 1999. 9-10. sz
  • F. Dózsa Katalin: Királynék díszmagyarban. Magyar női díszruhák. Rubicon 1990. 6. sz. 16-19. [16]
  • F. Dózsa Katalin: „Tanácsadó és barát”. – Andrássy Gyula gróf. In: F. Dózsa Katalin – Faludi Ildikó. (szerk.): Gróf Andrássy Gyula – A lángoló zseni. (Időszaki kiállítás a Gödöllői Királyi Kastélyban 2009. június 5. – szeptember 27.) Gödöllő, 2009. 4–13.
  • F. Dózsa Katalin: Megértő feleség és szenvedélyes anya. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád. Budapest, Rubicon, 2001. 32-45.
  • F. Dózsa Katalin: A szerep, egyéniség és mítosz konfliktusa Erzsébet királyné életében. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 1992. május 18-1993. január 15.) Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 1992. 16-20.
  • F. Dózsa Katalin: A világ legszebb asszonya. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád. Budapest, Rubicon, 2001. 106-117.
  • F. Dózsa Katalin: A világ legszebb asszonya - Őfelsége Erzsébet királyné. In: Erzsébet, a magyarok királynéja.(Kiállítás az Osztrák Kultúra Múzeumában). Szerk.: Cennerné Wilhelmb Gizella. Eisenstadt, Böchlau, 1991. 161-167.
  • Erzsébet Királyné emlékezete képeslapokon. Szerk.: Hitseker Mária. Budapest, Kossuth, 2007.
  • Faludi Ildikó: Erzsébet királyné élete. [17]
  • Faludi Ildikó: Erzsébet királyné és Gödöllő. [18]
  • Faludi Ildikó: Erzsébet királyné névnapja. [19]
  • Faludi Ildikó: A gödöllői kastély. Gödöllő, 2014. [20]
  • Farkas József: A gödöllői koronauradalom felügyelete és igazgatása a dualizmus idején. Levéltári Szemle 2004. (54. évf.) 3. sz. 20-38.[21]
  • Fellner, Sabine – Unterreiner, Katrin: Morphium, Cannabis und Cocain. Medizin und Rezepte des Kaiserhauses. Wien, Amalthea, 2008.
  • Gerő András: Az Erzsébet-kultusz. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád. Budapest, Rubicon, 2001. 132-141.
  • Gerő András: Egy magyar kultusz: Erzsébet királyné. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 1992. május 18-1993. január 15.) Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 1992. 7-15.
  • Gerő András: Egy királyné szerepe. A magyarok és Erzsébet. Rubicon 1992. 4. sz.[22]
  • Brigitte Hamann: Erzsébet királyné, Aquila, 1998. (ISBN 963-9073-27-X).
  • Brigitte Hamann: Sisi, Taschen/Kulturtrade, 1998. (ISBN 3-8228-8227-5) (rövidített, háromnyelvű kiadás képekkel)
  • Joan Haslip: The Lonely Empress – Elizabeth of Austria, London, Phoenix Press, cop. 1965. (ISBN 1-84212-098-0).
  • Huditsch, Roman: Sisi - der Schönheitskult der Kaiserin. München, Grin Verlag, 1997.
  • Landgraf Ildikó: Erzsébet, a magyarok királynéja – második szent Erzsébet. In.: A Szenttisztelet történeti rétegei és formái Magyarországon és Közép-Európában. A magyar szentek tisztelete. Szerk.: Barna Gábor. Szeged, 2001. 109-127.
  • Landgraf Ildikó: „Ferenc Jóska – még én is annak a katonája vótam.” Ferenc József-folklór, Rudolf-mondák és az I. világháború. In.: Acta Musei Militaris in Hungaria. A Hadtörténeti Múzeum értesítője 12. Szerk.: Szoleczky Emese – Závody Szilvia. Budapest, HTM, 2011. 105-112.[23]
  • Manhercz Orsolya: Ferenc József 1857-es magyarországi utazása a Times hasábjain. Magyar Könyvszemle 2009. (125. évf.) 1. sz. [24]
  • Manhercz Orsolya: Magas rangú hivatalos utazások Magyarországon a Bach-korszakban. Ferenc József magyarországi látogatásai 1849 és 1859 között. (PhD-disszertáció.) Budapest, ELTE BTK Történeti Intézet, 2012.[25]
  • Manhercz Orsolya: Az uralkodó Magyarországon, 1865–1866. In: Gergely Jenő (főszerk.:) Vázlatok két évszázad magyar történelméből. Budapest, 2010. 35–49. [26]
  • Márki Sándor: Erzsébet Magyarország királynéja 1867-1898. Budapest, 1899.
  • Niederhauser Emil: Merénylet Erzsébet királyné ellen, Helikon, Budapest, 1985. (ISBN 963-207-923-X).
  • Niederhauser Emil: Erzsébet királyné 1837-1898. Rubicon 1999. 7. sz. 57-62.
  • Niederhauser Emil: Erzsébet és a magyarok. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád. Bp., Rubicon, 2001. 64-77.
  • Niederhauser Emil: Ferenc József és Erzsébet. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád. Bp., Rubicon, 2001. 18-31.
  • Niederhauser Emil: Ferenc József és Erzsébet. Világtörténet. 1993. ősz-tél. 35-37.
  • Niederhauser Emil: A magányos menekülő. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád. Budapest, Rubicon, 2001. 46-55.
  • Niederhauser Emil: A méltatlan vég. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád. Budapest, Rubicon, 2001. 118-125.
  • Matteo Tuveri: Specchi ad angoli obliqui. Diario poetico di Elisabetta d’Austria, Aracne Editrice, Roma, 2006. (ISBN 88-548-0741-9).
  • Matteo Tuveri: Tabularium. Considerazioni su Elisabetta d'Austria, Aracne Editrice, Roma, 2007. (ISBN 978-88-548-1148-5).
  • Matteo Tuveri: Sisi:Mythos und Wahrheit, Eco delle Dolomiti, Pinzolo, 2007. (ISSN 1970-3104).
  • Matteo Tuveri: Da D'annunzio a Cioran: percorsi letterari di Elisabetta d'Austria, Rassegna dannunziana - Centro studi dannunziani, Pescara, 2007.
  • Matteo Tuveri: Sissi becomes Lissy L'Unione Sarda, 6 gennaio 2009, p. 40, Cagliari.
  • Pálinkás Patrícia: Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye Múlt-Kor 2015. december 29. [27]
  • Rákai Orsolya: Kaméleon-kultusz. (Erzsébet királyné kultuszának alakulástörténete a kollektív identitás alakításától az egyéni identitás alakítása felé.) In: Építész a kőfejtőben. Tanulmányok Dávidházi Péter hatvanadik születésnapjára. Szerk.: Hites Sándor – Török Zsuzsa. Budapest, 2010. 250–258. [28]
  • Slíz Mariann: Erzsébet királyné a ponyván – kultusz és politika. Magyar Könyvszemle - 124. évf. (2008.) 4. sz. 410-427. [29]
  • Somogyi Éva: Abszolutizmus és kiegyezés 1849-1867. Budapest, Gondolat, 1981.
  • Somogyi Éva: A birodalmi centralizációtól a dualizmusig. (Az osztrák-német liberálisok útja a kiegyezéshez.) Budapest, 1976.
  • Somogyi Éva: Császári és királyi „udvartartás”. A Burg és a millenniumi ünnepségek. História 1996. 5-6. sz.
  • Somogyi Éva: Ferenc József. Budapest, Gondolat, 1989.
  • Somogyi Éva: Ferenc József és magyar alattvalói. Rubicon. 1995. 10. sz. 13-18.
  • Soós István: Sisi és családja. In: Erzsébet, a magyarok királynéja. Szerk.: Rácz Árpád. Budapest, Rubicon, 2001. 9-17.
  • "Sirály vagyok, sehová sem való..." Útközben Erzsébet királynéval. S. a. r.: Tolnayné Kiss Mária. Budapest, Argumentum, 1998.
  • Tarján M. Tamás: 1854. április 24. - Ferenc József és Sisi esküvője Bécsben. Rubicon [30]
  • Tolnayné Kiss Mária: Ferenczy Ida. Erzsébet királyné felolvasónője (1839-1928). In: Erzsébet, a magyarok királynéja. (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 1992. május 18-1993. január 15.) Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 1992. 21-23.
  • Tolnayné Kiss Mária: Erzsébet királyné és a magyar nyelv. [31]
  • Tolnayné Kiss Mária: Kedves Idám! Erzsébet királyné, Ferenc József, Andrássy Gyula és Schratt Katalin levelei Ferenczy Idához. Budapest, Akadémiai, 1992.
  • Tomsics Emőke: Kacagány és camera: az 1867-es koronázás fényképei a Magyar Nemzeti Múzeumban. Budapest, MNM, 2015.
  • Tomsics Emőke: Királyi öltöztetőbabák. Az 1866-os királylátogatás képei. Fotóművészet 2009. 52. évf. 1. sz [32]
  • Tomsics Emőke: Pataki József rekonstrukciós képei I. Ferenc József koronázásáról. A rekonstruált valóság Fotóművészet 2010. 53. évf. 1. sz. [33]
  • Tomsics Emőke: A valóság és képi mása. A fotográfia az 1867. évi koronázáson. Történelmi Szemle 2009. 51. évf. 3. sz. 385-417. [34]
  • Unterreiner, Katrin – Wohlfahrt, Michael: Habsburgs Kinder – Kindheit am Kaiserlichen Hof. (Katalog zur Ausstellung des Marshfelder Schlösservereins.) Wien, 2001.
  • Unterreiner, Katrin: Sisi – Kaiserin Elisabeth von Österreich. Ein biografisches Porträt. Wien, Herder, 2010.
  • Unterreiner, Katrin: Sisi. Mythe et Réalité. (trad.: Rouanet-Herlt, Natalie) Wien-München, Cristian Brandstätter, 2005.
  • Varga Kálmán: A gödöllői kastély évszázadai. Budapest, 2003.
  • Vér Eszter Virág: "…így jutott az istenek sorába Romulus" A Rudolf-kép változásai a Monarchia magyar nyelvű sajtójában. Múlt-Kor 2015. ősz 86-91. [35]
  • Vér Eszter Virág: "… egy áldott emlékezetű királyné…" Adalékok Jókai Mór mitikus Erzsébet-képének alakulásához. Aetas 2015. (30. évf.) 1. sz. 59-86. [36]
  • Vér Eszter Virág: Újraértelmezett szerepvállalások, avagy Erzsébet császárné alak-változásai 1866-ban. Aetas 2012. (27. évf.) 1. sz. 83-104. [37]
  • Vér Eszter Virág: Egy elfeledett kultuszhely: Az Erzsébet Királyné Emlékmúzeum. FOLIA HISTORICA XXVI. 2008-2009. Budapest, MNM, 2010. 5-35. [38]
  • Vér Eszter Virág: Udvari reprezentáció a Budai Királyi Palotában (1867-1916). Az udvari bálok és fogadások. In. : Fejezetek a tegnap világából. Főszerk. : Gergely Jenő. Budapest, ELTE BTK, 2009. 92-114. [39]
  • Vér Eszter Virág: Erzsébet királyné magyarországi kultusza 1898-1914 között. Budapesti Negyed XIV. évf., 2006. nyár 2. sz. [40]
  • Vér Eszter Virág (szerk.): Erzsébet-kultusz. Szöveggyűjtemény. Budapesti Negyed XIV. évf., 2006. ősz  3. sz. [41]
  • Vér Eszter Virág: Erzsébet: mítosz és valóság a magyarok királyné képében. In: Gergely Jenő, Horváth Ildikó, Strausz Péter (szerk.) A múlt feltárása – előítéletek nélkül. Budapest, ELTE BTK, 2006. 121-138. (ISBN 978-963-463-892-6; 963-463-892-9) [42]

Források[szerkesztés]

  • Briefe Kaiser Franz Josephs an Kaiserin Elisabeth 1859-1898. Hrsg.: Nostitz-Rieneck, von Georg. Wien-München, Herold, 1966. I-II. Bde.
  • Briefe Kaiser Franz Josephs I. an seine Mutter 1838-1872. Hrsg.: Schnürer, von Franz, München, Kösel & Pustet, 1930.
  • Falk Miksa - Dux Adolf: Koronázási emlékkönyv. Pest, Deutsch, 1867. [43]
  • Falk Miksa: Kor- és jellemrajzok. Budapest, Révai, 1902. [44]
  • Hamann, Brigitte (szerk.): Kedves jó Barátném! Ferenc József levelei Schratt Katalinhoz. (Ford.: Kajtár Mária) Budapest, Európa, 2000.
  • A király könyve. Budapest, Herzig Miksa, [1898.][45]
  • Weissensteiner, Friedrich (Hrsg.): Lieber Rudolf. Briefe von Kaiser Franz Joseph und Elisabeth an ihren Sohn. Wien, Ueberreuter, 1991.
  • Márki Sándor: Erzsébet királyné. Emlékbeszéd. Kolozsvár, Ajtai K. Albert, 1898.
  • Hamann, Brigitte (Hrsg.): Kaiserin Elisabeth. Das poetische Tagebuch. (Fontes Rerum Austriacarum Österreichische Geschichtquellen. Erste abteilung Scriptores 12. Band). Wien, Österreichischen Akademie der Wissenschaften, 1997.
  • Sztáray Irma: Erzsébet királyné kíséretében. Budapest, Szt. István-Társulat,1909.[46]
  • Kedves Idám! Erzsébet királyné, Ferenc József, Andrássy Gyula és Schratt Katalin levelei Ferenczy Idához. Szerk.: Tolnayné Kiss Mária. Budapest, Akadémiai, 1992.
  • "Sirály vagyok, sehová sem való..." Útközben Erzsébet királynéval. S. a. r.: Tolnayné Kiss Mária. Budapest, Argumentum, 1998.
  • Egy udvarhölgy naplójából. Festetics Mária grófnő, udvarhölgy naplójának Budán és Gödöllőn papírra vetett részei. Ford. és összeáll.: Tolnayné Kiss Mária. Gödöllő, 2009.
  • Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója 1878–1899. Vál. és sajtó alá rend.: Schad, Martha – Schad, Horst. Budapest, GABO, 2001.
  • Pápay István: Visszaemlékezések I. Ferenc József és IV. Károly királyról. Apróságok és történelmi mozzanatok az udvari életből. Budapest, 1928. [47]
  • Ripka Ferenc: Erzsébet királyné Gödöllőn 1867-1897. Emlékkönyv a gödöllői Erzsébet szobor leleplezési ünnepére. Budapest, 1901.
  • Ripka Ferenc: Gödöllő a királyi család otthona. Budapest, Hornyánszky, 1896.
  • Walterskirchen, Gudula - Meyer, Beatrix: Das Tagebuch der Gräfin Marie Festetics. Kaiserin Elisabeths intimiste Freundin. Wien, Residenz Verlag, 2014.[48]

Szépirodalom, lektűr[szerkesztés]

  • Dániel Anna: Erzsébet királyné. Fiatal lányok számára. Budapest, Dante, [1938]. [49]
  • Zsigray Julianna: Erzsébet magyar királyné. Budapest, 1937.
  • Szőgyén-Wittenbach Hubert: [Kalász József]: Ferenc József szerelmei. Budapest, Zrínyi, 1989.
  • Benedek Elek: Erzsébet királyné élete. In.: Erzsébet királyasszony emlékének. Szerk.: Gábel Gyula. Budapest, Globus, 1905. 132-135.[50]
  • Bródy Sándor: A királyné utolsó arczképe. Magyar Hirlap 1898. szeptember 11. 5-6. [51]
  • Herczeg Ferenc: Temetés után. Uj Idők 1898. szeptember 25. 266-268.[52]
  • Krúdy Gyula: Erzsébet királyné. S. a. r.: Kelecsényi László. Budapest, Noran, 2007.
  • Krúdy Gyula: Ferenc József rendet csinál. Budapest, K.u.K., 2000.
  • Mikszáth Kálmán: A királyné meghalt. Országos Hirlap 1898. szeptember 11. 1.[53]
  • Mikszáth Kálmán: A királyné mint feleség. Országos Hirlap 1898. szeptember 13. 1-3.[54]
  • Jókai Mór: Megölték a királynénkat! Nemzet 1898. szeptember 11. 1.[55]
  • Jókai Mór: Erzsébet királyné temetése napján. Nemzet 1898. szeptember 18. 1.[56]
  • D’Artagnan [Vay Sándor/Sarolta]: A királyné barátnéja. Pesti Hirlap 1895. augusztus 1. 4-5.
  • D’Artagnan [Vay Sándor/Sarolta]: Ferenczy Ida bécsi otthona. Pesti Hirlap 1901. január 15. 9-10.
  • Marieluise von Ingenheim: Sissy. Egy kislányból császárné lesz. (ford.: Pataky Péterné). Budapest, Rakéta, 1991.
  • Marieluise von Ingenheim: Sissy. Egy szív és egy korona. (ford.: Pataky Péterné). Budapest, Rakéta, 1991.
  • Marieluise von Ingenheim: Sissy. Egy császárné naplójából. (ford.: Pataky Péterné). Budapest, Rakéta, 1991.
  • Marieluise von Ingenheim: Sissy. Az álmok kastélya. (ford.: Pataky Péterné). Budapest, Rakéta, 1992.
  • Marieluise von Ingenheim: Sissy. A korona fekete gyémántja. (ford.: Pataky Péterné). Budapest, Rakéta, 1992.
  • Marieluise von Ingenheim: Sissy. Már csak az emlékek... (ford.: Pataky Péterné). Budapest, Rakéta, 1992.

Mesék[szerkesztés]

  • Faludi Ildikó – Reményi Márton: Herceg Egérváry Elemér naplója. Avagy feljegyzések a gödöllői kastélyból. Gödöllő, Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, 2010.
  • Faludi Ildikó – Reményi Márton: Herceg Egérváry Elemér naplója. Avagy feljegyzések a gödöllői kastélyból 2. Budapest, Novadachs, 2013.

Videók[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

„Sissi”-filmek (IMDb)[szerkesztés]

Előző:
Savoyai Mária Anna
Magyar Királyság királynéja
1854–1898
A Magyar Királyság címere 1890-ben
Következő:
Bourbon-pármai Zita
Előző:
Savoyai Mária Anna
Osztrák Császárság császárnéja
1854–1898
Az Osztrák Császárság címere
Következő:
Bourbon-pármai Zita
Előző:
Savoyai Mária Anna
A Cseh Királyság királynéja
1854–1898
A Cseh Királyság címere
Következő:
Bourbon-pármai Zita