Jagelló Anna magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jagelló Anna
Hans Maler zu Schwaz: Jagelló Anna, 1520
Hans Maler zu Schwaz: Jagelló Anna, 1520

Magyar Királyság királynéja
Jagelló Anna
Uralkodási ideje
1526. december 17.1547. január 27.
Koronázása Székesfehérvár
1527. november 4.
Elődje Idősebb Habsburg Mária
Utódja Ifjabb Habsburg Mária
Cseh Királyság királynéja
Anna Jagellonská
Uralkodási ideje
1526. október 23.1547. január 27.
Koronázása Prága
1527. február 25.
Elődje Idősebb Habsburg Mária
Utódja Ifjabb Habsburg Mária
Német Királyság királynéja
Anna Jagiello
Uralkodási ideje
1531. január 5.1547. január 27.
Elődje Portugáliai Izabella
Utódja Ifjabb Habsburg Mária
Ausztriai Főhercegség főhercegnéje
Anna Jagiello
Uralkodási ideje
1521. május 26.1547. január 27.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje Sforza Bianka Mária
Utódja Ifjabb Habsburg Mária
Életrajzi adatok
Uralkodóház Jagelló-ház
Teljes neve Jagelló Anna
Született 1503. július 23.
Buda
Elhunyt 1547. január 27. (43 évesen)
Prága
Nyughelye Szent Vitus-székesegyház, Prága
Házastársa I. (Habsburg) Ferdinánd magyar, cseh, német király és osztrák főherceg (1503–1564)
Gyermekei 1. Erzsébet (1526–1545)
2. Miksa (1527–1576)
3. Anna (1528–1590)
4. Ferdinánd (1529–1595)
5. Mária (1531–1581)
6. Magdolna (1532–1590)
7. Katalin (1533–1572)
8. Eleonóra (1534–1594)
9. Margit (1536–1567)
10. János (1538–1539)
11. Borbála (Barbara)(1539–1572)
12. Károly (1540–1590)
13. Orsolya (Ursula) (1541–1543)
14. Ilona (1543–1574)
15. Johanna (1547–1578)
Édesapja II. (Jagelló) Ulászló magyar, cseh és horvát király (1456–1516)
Édesanyja Foix(-Grailly) Anna candale-i (kendali) grófnő (1484–1506)

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jagelló Anna témájú médiaállományokat.

Jagelló Anna (Buda, 1503. július 23.Prága, 1547. január 27.), franciául: Anne Jagellon, csehül: Anna Jagellonská, lengyelül: Anna Jagiellonka, horvátul Ana Jagelović, litvánul: Ona Jogailaitė, németül: Anna Jagiello, latinul: Anna Jagellonica, magyar és cseh királyi hercegnő, osztrák főhercegné, magyar, cseh, valamint német királyné. II. (Jagelló) Ulászló magyar, cseh és horvát király, valamint Candale-i Anna leánya, II. Lajos nővére.

Candale-i Anna az Ulászlóval 1502. szeptember 29-én Székesfehérvárott kötött házasságot követően a várakozásoknak megfelelően szinte azonnal teherbe is esett. A várva-várt fiú helyett lány született, de így is nagy öröm volt az uralkodópár első gyermekének érkezése, mikor 1503. július 23-án világra jött egy életerős kislány, és a királyné is jó egészségnek örvendett. A legifjabb hercegnőnek a magyar trónöröklési joga ugyan kétséges volt még ebben a pillanatban, de minden remény megvolt arra, hogy a várva-várt fiú is kövesse az új jövevényt. Anna az Árpád-házi királyokig vissza tudta vezetni a származását, hiszen leányágon IV. Béla magyar király 10. (generációs) leszármazottja volt. A Navarrai Királyság trónöröklési listáján viszont, mely királyság címere Anna hercegnő édesanyjának a címerében is szerepelt, I. Eleonóra navarrai királynő dédunokájaként a születésekor az édesanyja mögött a 14. helyen állt, és Navarrában legalább a nők is örökölhették a trónt, hiszen ekkor is egy nő, édesanyja elsőfokú unokatestvére, I. (Foix) Katalin uralkodott.

1505. februárjában Szapolyai János, illetőleg az ő nevében az anyja, Piast Hedvig tescheni hercegnő feleségül kérte a királyi pár leányát, a 19 hónapos Annát, akinek Tescheni Hedvig az egyik keresztanyja volt, de az udvar a leánykérést elutasította. Anna hercegnő jegyeséül először Perényi Imre volt kiszemelve, akit még 1504. májusában Corvin János ellenében választottak nádorrá, de hamar felhagyott ezzel az ötlettel a király, ugyanis 1505. július 19-én megindultak a tapogatózások I. Miksával a kétéves Anna hercegnő és a vele egyidős Ferdinánd főherceg házasságáról.

1505. október 13-án a rákosi végzés értelmében kifejezésre juttatták a rendek azon óhajukat, hogy II. Ulászló fiúörökös nélküli halála esetén többé nem választanak idegen uralkodót, és a leányági öröklést, így Anna hercegnő trónöröklési jogát nem ismerik el. A király ezt kijátszva titokban követséget küldött I. Miksához a családi szerződés megkötése ügyében. 1506. március 20-án a Jagelló- és a Habsburg-ház szerződést kötött a rákosi végzés hatálytalanítására Bécsújhelyen, melynek értelmében I. Miksa unokája, Ferdinánd feleségül veszi Annát, míg II. Ulászló esetleg születendő fia, a későbbi II. Lajos pedig elveszi Ferdinánd húgát, Mária főhercegnőt. A szerződésnek az adott nyomatékot, hogy Anna királyné ekkor nagyjából három hónapos terhes volt. Anna hercegnő hároméves és háromnapos volt, amikor édesanyja, Candale-i Anna magyar királyné 1506. július 26-án meghalt gyermekágyi lázban, három héttel azután, hogy világra hozta a fiát, Anna öccsét, Lajost.

1507. november 12-én Budán megkötötték a végleges örökösödési szerződést a kettős házasságról, Anna hercegnő és Lajos herceg eljegyzéséről a Habsburg főhercegekkel. Miután a kis II. Lajost az apjuk magyar királlyá koronáztatta 1508. június 4-én Székesfehérvárott, Anna az öccsével közösen külön udvartartást kapott, melyben a személyzetük édesanyjuk udvartartásának egykori tagjaiból lett összeállítva.

1515. július 19-én a bécsi királytalálkozón megerősítették a Habsburg–Jagelló házassági szerződést. Az összejövetelen három uralkodó: I. Miksa német-római császár, II. Ulászló magyar király és öccse I. Zsigmond lengyel király vett részt, valamint a jegyesek: Miksa unokája, Mária és II. Ulászló gyermekei: Anna és Lajos. 1515. július 22-én zajlott le a hivatalos kézfogó. Ferdinánd infáns-főherceg nevében Miksa a bécsi Szent István Székesegyházban ünnepélyesen eljegyezte Anna hercegnőt, Lajos ifjabb király pedig Mária infáns-főhercegnőt. A hozomány 200 ezer–200 ezer arany volt, melyek kiegyenlítették egymást. A bécsi összejövetel után Anna már nem tért haza Magyarországra, hanem Ausztriában maradt. 1517 és 1521 között Tirol székhelyén, az innsbrucki Neuer Burgban együtt nevelkedett leendő sógornőjével, Habsburg Máriával.

Anna 1521. május 26-án Linzben ment férjhez Ferdinánd főherceghez, a későbbi I. Ferdinánd magyar királyhoz. Anna és Ferdinánd, valamint II. Lajos és Mária házasságaihoz szükséges volt pápai felmentést, diszpenzációt kérni, hiszen nagyon közeli rokonsági kapcsolatban álltak egymással. Jagelló Anna és II. Lajos édesanyja, Candale-i Anna másodfokú unokatestvére volt a gyermekei házastársainak, Ferdinándnak és Máriának. Ferdinánd a feleségét már röviddel a házasságkötés után Trieszt püspökével, Pietro Bonomo humanistával együtt udvari tanácsának elnökévé tette.

1523. október 12-én Anna már mint osztrák főhercegné látogatott haza Magyarországra, ahol Sopronban találkozott a két szomszédos ország uralkodója, II. Lajos és I. Ferdinánd a feleségeik társaságában, így Anna mellett Habsburg Mária királyné is jelen volt. 1523. október 15-én pedig Bécsújhelyen folytatódott a csúcstalálkozó. A bécsújhelyi találkozó több fontos diplomáciai ügy mellett érintette Anna főhercegné ausztriai helyzetét és megbecsülését is, melyet nem az öccse, a magyar király vetett fel, hanem a magyar urak, akik Anna hitbérének elmaradt rendezését követelték a férjtől, Ferdinándtól, melyre még nagyapja, I. Miksa császár vállalt kötelezettséget.

Miután II. Lajos 1526-ban a mohácsi csatában meghalt, Magyarországon két markánsan eltérő vélemény alakult ki az új király személyét illetően. A magyarok egy része azonban a rákosi végzés értelmében nem akart idegen uralkodót, és mivel Anna házassága is a rendek beleegyezése nélkül történt meg, 1526. november 10-én Székesfehérvárott királlyá választották Szapolyai Jánost, akit másnap, november 11-én ugyanott királlyá koronáztak. Ferdinándot a cseh rendek 1526. október 23-án választották királlyá. Az özvegy Mária királyné által november 23-ára Komáromba összehívott országgyűlés, mely azonban Pozsonyban ült össze 1526. december 17-én, csak egyedül Anna férjét, Ferdinándot választotta királlyá, Annát nem, és a rendek ki is hangsúlyozták, hogy I. Ferdinánd kizárólag szabad választás jogán jutott a magyar királyi trónra, nem pedig öröklés, a Habsburg–Jagelló házassági szerződés révén, tehát nem Anna hercegnő jogán töltötte azt be.

Ferdinánd és Anna cseh királlyá és királynévá koronázása a választást követő évben történt meg. Ferdinándot 1527. február 24-én koronázták meg, míg Annát a következő napon, február 25-én Prágában.

Ferdinánd és Anna magyar királlyá és királynévá koronázása szintén a választást követő évben zajlott le. Annának 1527. november 4-én szintén nem a királynékat hagyományosan koronázó veszprémi püspök helyezte a fejére a koronát, mivel ez a tisztség nem volt betöltve, így őt is Podmaniczky István koronázta meg. Anna már mint magyar királyné megpróbált a férjétől királynéi birtokokat szerezni Magyarországon, de ez nem volt teljesíthető, hiszen Ferdinánd le akart számolni azzal a korábbi gyakorlattal, hogy a magyar királynéknak birtokokat vagy várakat adományozzanak a megélhetésükre.

Bécs 1529-es oszmán ostroma idején Anna a gyermekeivel, a hároméves Erzsébettel, a kétéves Miksával, az egyéves Annával és a június 14-én még Linzben született kis Ferdinánddal, valamint sógornőjével, özvegy Mária királynéval Linzből hajóval Passauba menekültek. Anna királynét az 1538-as váradi béke létrejöttének előmozdításához is próbálta megnyerni a Szapolyai-párt, de nem rajta múlott, hogy megmerevedtek egy időre az álláspontok.

Anna 15 gyermeket szült férjének, akik közül 13 gyermeke érte el a felnőttkort. Édesanyjához hasonlóan, gyermekszülés következtében vesztette életét. 15. gyermeke, Johanna születése (január 24.) után, 1547. január 27-én halt meg gyermekágyi lázban Prágában, és itt a Szent Vitus-székesegyházban helyezték örök nyugalomra földi maradványait. Férje, akit 1564-ben felesége mellé temettek, és akivel családi életük mintaszerű volt, a feleségét a haláláig gyászolta, a gyász jeléül megnövesztette a szakállát is, és az elhunyt feleségéért minden reggel misét mondatott, melyen mindig jelen volt.

Anna beszélt magyarul, csehül, latinul és németül, híres volt vallásosságáról, jótékonykodásairól és okosságáról. Öccsének, II. Lajosnak a halála után annak természetes fiáról is gondoskodott, és rendszeres pénzbeli segítséget nyújtott a férjével, Ferdinánddal együtt unokaöccsüknek, Jánosnak, bár hivatalosan sohasem ismerték el törvényes gyermeknek.

Az 1505. október 13-ai rákosi végzés értelmében a magyar rendek ugyan kifejezésre juttatták azon óhajukat, hogy II. Ulászló fiúörökös nélküli halála esetén többé nem választanak idegen uralkodót, valamint a leányági öröklést, így Anna hercegnő trónöröklési jogát nem ismerik el, és a pozsonyi országgyűlés 1526. december 17-én csak egyedül Anna férjét, Ferdinándot választotta királlyá, ami szerint I. Ferdinánd kizárólag szabad választás jogán jutott a magyar királyi trónra, nem pedig öröklés, a Habsburg–Jagelló házassági szerződés révén, tehát nem Anna hercegnő jogán töltötte azt be, I. Ferdinánd és különösen Anna királyné fontosnak tartotta a trónöröklési jogának elismertetését, és hogy ezt utódaira, elsősorban a fiúutódokra is kiterjessze.

Ferdinánd királlyá választásakor nem szabályozták a további trónöröklést, és bár Anna hercegnő elfogadta azt a tényt, hogy belőle nem Magyarország királynője, ellentétben I. (Nagy) Lajos leányával, Mária királynővel 1382-ben, hanem csak királynéja lett, ahogy Anna dédanyja, Zsigmond király lánya, Luxemburgi Erzsébet 1437-ben, ugyanakkor Erzsébet jogait az 1439-es budai országgyűlés (1439. május 29.) elismerte, és férje örökösévé nyilvánította, de Anna a fiai számára igyekezett továbbörökíteni a trónöröklési jogait. Anna királyné 1532-ben lemondott az akkor már megszületett fiai, Miksa (15271576) és Ferdinánd (15291595) javára a magyar és cseh trónöröklési jogáról, de fenntartotta magának azt a lehetőséget, hogyha túlélné a férjét, I. Ferdinándot, akkor saját maga kormányozná Magyar- és Csehországot.

Anna királyné azonban még a férje életében, 1547. január 27-én gyermekszülés következtében meghalt, ugyanakkor elsőszülött fia, Miksa ekkor már 19 éves volt, és az 1547. november 15-ei nagyszombati országgyűlésen az 1547: 5. törvény ugyan elismerte a Habsburg-ház trónöröklési jogát, bár a trónöröklés rendjét nem szabályozta, és ezzel a trónbetöltés jogalapja a Habsburg-házon belül továbbra is a választás maradt, de csak I. Ferdinánd és Jagelló Anna leszármazottainak biztosította a trónöröklés jogát, Ferdinánd bátyjának, V. Károly német-római császárnak a leszármazottait, azaz a spanyol Habsburgokat kizárta.

Ősei[szerkesztés]

Jagelló Anna az apja, II. Ulászló magyar király révén szerves folytatója volt a magyar királyok leszármazási vonalának, ugyanis II. Ulászló az édesanyja, Habsburg Erzsébet magyar hercegnő révén Habsburg Albert király unokája és Luxemburgi Zsigmond király dédunokája volt. Anna így az Árpád-házi királyokig vissza tudta vezetni a származását, hiszen leányágon IV. Béla magyar király 10. (generációs) leszármazottja volt.[1][2] Továbbá Anna hercegnő az édesanyja, Candale-i Anna révén IV. Béla fiának, V. István (12391272) magyar királynak a 11. (generációs) leszármazottja volt annak másodszülött lánya, Árpád-házi Mária (12571323) nápolyi királyné és férje II. (Sánta) Károly (12541309) nápolyi király révén, akiknek Blanka (12801310) nevű lánya II. Jakab (12671327) aragón király felesége lett, míg Eleonóra (12891341) nevű lányuk II. Frigyes (12721337) szicíliai királyhoz ment feleségül. Mindkét ágon eljuthatunk II. (Hitetlen) János, navarrai, aragón és szicíliai királyhoz, aki az ő leszármazottjuk (szépunokájuk) és Jagelló Anna ükapja volt.

Emellett Jagelló Anna az ükanyjának, Zsigmond második feleségének, Cillei Borbálának az ágán V. István 10. (generációs) leszármazottja volt, mégpedig V. István elsőszülött lánya, Árpád-házi Katalin által.[3]

Anna és Ferdinánd, valamint II. Lajos és Mária házasságaihoz szükséges volt pápai felmentést, diszpenzációt kérni, hiszen nagyon közeli rokonsági kapcsolatban álltak egymással. Jagelló Anna és II. Lajos édesanyja, Candale-i Anna másodfokú unokatestvére volt a gyermekei házastársainak, Ferdinándnak és Máriának. Az unokatestvérek életkorbeli eltérése abból fakadt, hogy Candale-i Anna, valamint Ferdinánd és Mária közös dédapja, II. (Hitetlen) János, Navarra, Aragónia és Szicília királya, kasztíliai (spanyol) királyi herceg (infáns) kétszer nősült: az első házassága I. Blanka navarrai királynővel, III. Károly navarrai királynak és Trastámarai Eleonóra kasztíliai infánsnőnek a lányával történt, melyből I. Eleonóra navarrai királynő származott, aki Candale-i Anna királyné anyai nagyanyja volt. II. János második házassága Enríquez Johanna királynéval jött létre. Ebből a frigyből II. (Katolikus) Ferdinánd, Aragónia királya született, aki I. Ferdinánd magyar és cseh királynak, német-római császárnak, valamint Habsburg Mária magyar és cseh királynénak volt az anyai nagyapja. A generációs eltolódás tehát már II. János gyerekeinél jelentkezett, mert I. Eleonóra navarrai királynő az anyja lehetett volna öccsének, II. (Katolikus) Ferdinándnak, hiszen a korkülönbség köztük 26 év volt.

Legközelebbi rokonsági fok Jagelló Anna és a férje között[szerkesztés]

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
IV. Béla magyar király
12061270
felesége: Laszkarisz Mária
1206 körül–1270
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Árpád-házi Anna
magyar királyi hercegnő
1226/271285 körül
férje:III. Rosztyiszlav kijevi nagyfejedelem
12191263
 
 
 
 
 
V. István magyar király
12391272
felesége: Kun Erzsébet
12401290/95
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Rurik Kunigunda
12451285
1. fj.: II. Ottokár cseh király
12321278
2. fj.: Falkenstein Závis
1250 körül–1290
 
 
 
 
Árpád-házi Katalin
magyar királyi hercegnő
1256/571314 után
férje: Dragutin István szerb király
12521316
 
Árpád-házi Mária
magyar királyi hercegnő
12571323
férje: II. Károly nápolyi király
12541309
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
[1.]  II. Vencel cseh király
12711305
1. fg. Habsburg Judit
12711297
2. fg.: Piast Erzsébet Richeza
12881335
 
 
 
 
Nemanjić Erzsébet
szerb királyi hercegnő
1270 körül–1331
férje: I. István bosnyák bán
1242 körül–1314
 
Anjou Blanka
12801310
férje: II. Jakab aragóniai király
12671327
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
[1.]  Přemysl Erzsébet
cseh királyi hercegnő
12921330
férje: I. (Luxemburgi/Vak) János
cseh király
12961346
 
 
 
 
Kotromanić Ulászló boszniai régens
?–1354
felesége: Šubić Ilona
1306 körül–1378
 
IV. Alfonz aragóniai király
12991336
1. fg.: Entençai Teréz
1300 körül–1327
2. fg.: Kasztíliai Eleonóra
13071359
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
IV. (I.) Károly
német-római császár és cseh király
13161378
1. fg. Valois Blanka
13161348
2. fg.: Bajor Anna
13291353
3. fg. Świdnicai Anna
1339 körül–1362
4. fg. Pomerániai Erzsébet
13471393
 
 
 
Luxemburgi Judit (Bona)
cseh királyi hercegnő,
francia trónörökösné
13151349
férje II. János francia király
13191364
 
Kotromanić Katalin
bosnyák királyi hercegnő
?–1396 körül
férje: I. Hermann cillei gróf
1332/341385
 
[1.]  IV. Péter aragóniai király
13191387
1. fg. Navarrai Mária
13301347
2. fg.: Portugáliai Eleonóra
13281348
3. fg. Szicíliai Eleonóra
13251375
4. fg.: Fortià Szibilla
1350/551406
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
[4.]  Luxemburgi Zsigmond
magyar és cseh király, német-római császár
13681437
1. fg. I. (Anjou) Mária
magyar királynő
13711395
2. fg. Cillei Borbála
13921451
ld. jobbra lent
 
 
 
Valois Johanna
francia királyi hercegnő
13431373
férje: II. Károly navarrai király
13321387
 
Cillei Hermann
1360 körül–1435
felesége: Schaunbergi Anna
1358 körül–1396 körül
 
[3.]  Aragóniai Eleonóra
13581382
férje: I. János kasztíliai király
13581390
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
[2.]  Luxemburgi Erzsébet
14091442
férje: I. (Habsburg) Albert
magyar, német és cseh király
13971439
 
 
 
III. Károly navarrai király
13611425
felesége: Kasztíliai Eleonóra
1363 körül–1416
 
Cillei Borbála
13921451
férje: Luxemburgi Zsigmond
magyar és cseh király, német-római császár
13681437
ld. balra fent
 
I. (Antequerai) Ferdinánd
aragón és szicíliai király
13801416
felesége: Alburquerquei Eleonóra
13741435
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Habsburg Erzsébet
14371505
férje: IV. Kázmér lengyel király
14261492
 
 
 
I. (Évreux-i) Blanka
navarrai királynő
13871441
1. fj.: I. (Ifjú) Márton
szicíliai király
1374/75/761409
2. fj. II. (Hitetlen) János
aragón, navarrai és szicíliai király
13981479
ld. jobb oldalt
 
 
 
 
 
II. (Hitetlen) János
aragón, navarrai és szicíliai király
13981479
1. fg. I. Blanka navarrai királynő
13871441
ld. bal oldalt

2. fg. Juana Enríquez
1425/301468
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
II. (Jagelló) Ulászló
magyar és cseh király
14561516
1. fg.: Brandenburgi Borbála
14641515
2. fg. Aragóniai Beatrix
14571508
3. fg. Candale-i Anna
14841506
ld. jobbra lent
 
 
 
[1.]  I. Eleonóra navarrai királynő
14261479
férje: IV. Gaston foix-i gróf
14231472
 
 
 
 
 
 
 
[2.]  II. Ferdinánd aragóniai király
14521516
1. fg. I. Izabella kasztíliai királynő
14511504
2. fg. Foix Germána
navarrai királyi hercegnő
1488/901538
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gaston vianai herceg
14441470
felesége: Valois Magdolna
francia királyi hercegnő
14431495
 
Foix Katalin
navarrai királyi hercegnő
1460 körül–1494 előtt
férje: II. Gaston János
candale-i (kendali) gróf
1448 körül–1500
 
 
 
 
 
[1.]  II. (Őrült) Johanna
kasztíliai és aragón királynő
14791555
férje: I. (Habsburg) Fülöp
kasztíliai király
14781506
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. (Foix) Katalin
navarrai királynő
14701517
férje: III. (Albret) János
navarrai király
14771516
 
Candale-i Anna
14841506
férje: II. Ulászló
magyar és cseh király
14561516
ld. balra fent
 
 
 
 
 
I. (Habsburg) Ferdinánd
magyar, cseh és német király
15031564
felesége: Jagelló Anna
15031547
ld. balra lent
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Jagelló Anna
15031547
férje: I. (Habsburg) Ferdinánd
magyar, cseh és német király
15031564
ld. jobbra fent
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Élete[szerkesztés]

II. Ulászló magyar és cseh királynak és harmadik feleségének, a Foix-Grailly-házból származó Anna candale-i (kendali) grófnőnek a legidősebb gyermeke.

Gyermekkora[szerkesztés]

Candale-i Anna az Ulászlóval 1502. szeptember 29-én Székesfehérvárott kötött házasságot követően a várakozásoknak megfelelően szinte azonnal teherbe is esett. A velencei követek már 1503. január 5-én értesítették a Velencei Köztársaságot a királyné terhességéről.[4] A kor elvárásai szerint természetesen rögtön fiú örököst vártak.

II. Ulászló első gyermekének a születése előtt, a gyermekvárás közben, 1503 nyarán a leendő nagymama, Habsburg Erzsébet lengyel királyné és magyar királyi hercegnő, Albert magyar király és Luxemburgi Erzsébet kisebbik lánya latin nyelvű levelet intézett fiához, II. Ulászlóhoz, melyben tanácsokkal látja el a leendő szülőket, amit Uhlárik János fordított magyarra és tett közzé (a következő szöveg korabeli, XIX. század végi nyelvi stílussal és helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól):Erzsébet, Lengyelország királynéja, az ő kedves fiának, Ulászló magyar és cseh királynak Üdvöt az Úrban. Hallom szeretett fiam, hogy a te feleséged, Anna királyné a legközelebbi napokban gyermeket szülend. Hogy mily nagy örömemre és vigasztalásomra szolgált e hír, már az is bizonyságul szolgálhat előtted, hogy nem tudtam magam visszatartani attól, hogy nehány, a gyermek nevelésére üdvös intelmet ne intézzek hozzád s Annádhoz. Mert mily jótéteményben részesíthetne bennünket a halhatatlan Isten, mely óhajtandóbb s kedvesebb volna előttünk, mintha tégedet fiúgyermekkel áld meg, ki hivatva lesz téged hanyatló korodban a gondoktól megszabadítani, Annát biztos reménynyel eltölteni s az én aggkoromat felvidámítani: s így bennünk a halhatatlanság reményét felébreszteni. [...] Azért semmi sem lephetne meg engem kellemetesebben, mintha neked fiúgyermeked születnék, ki egy részről őseinek hírneve, másrészt saját erényei és kimagasló jó tulajdonai által méltónak bizonyulna két hatalmas országnak kormányzására. [...] Én tehát, amennyire az anya egészségének veszélyeztetése nélkül történhetik, azt akarnám, hogy a gyermeket Anna maga szoptassa; mert ezt tartom én a legjobbnak és legegészségesebbnek. Általános vélemény, hogy a csecsemőre semmi sem hasznosabb, mintha az az anya tejével tápláltatik”[5]

A várva-várt fiú helyett lány született, de így is nagy öröm volt az uralkodópár első gyermekének érkezése, mikor 1503. július 23-án világra jött egy életerős kislány, és a királyné is jó egészségnek örvendett. A legifjabb hercegnőnek a magyar trónöröklési joga ugyan kétséges volt még ebben a pillanatban, de minden remény megvolt arra, hogy a várva-várt fiú is kövesse az új jövevényt. A Navarrai Királyság trónöröklési listáján viszont, mely királyság címere Anna hercegnő édesanyjának a címerében is szerepelt, I. Eleonóra navarrai királynő dédunokájaként a születésekor az édesanyja mögött a 14. helyen állt, és Navarrában legalább a nők is örökölhették a trónt, hiszen ekkor is egy nő, édesanyja elsőfokú unokatestvére, I. (Foix) Katalin uralkodott.[6] Elvi síkon, elméletben a születése pillanatában Annának tehát még minden esélye megvolt arra, hogy a saját jogán Navarra uralkodónője lehessen, még ha édesanyját leszámítva, akinek közvetlen örököse volt, 12 trónjelölt foglalt helyet előtte. Anna V. László 1440-ben Komáromban történt születését követően hosszú idő (63 év) után az első hazai földön világra jött életképes és törvényes házasságból származó királyi sarj. A kislány az ország fővárosában és királyi székhelyén, Budán látta meg a napvilágot.[7] Az országon kívüli, és különösen Prágában lezajlott születés ellen nemcsak pozitív érvek szólnak, nevezetesen, hogy Anna születésének körülményei a velencei források tekintetében szinte napra pontosan vannak dokumentálva, de független érvek is azt támasztják alá, hogy Candale-i Anna nem szülhetett Csehországban, hiszen rövidre szabott életében, bár tervezték, de különféle okok miatt sohasem járt a Cseh Királyságban.[7] A Velencei Köztársaság értékes kelméket küldött Anna születése alkalmából.[8]

Az újszülött hercegnőt 1503. augusztus 15-én[9] a Budavári Nagyboldogasszony-templomban[10] Bakócz Tamás esztergomi érsek keresztelte meg.[11] Dr. Giovanni Badoer velencei követ részletes jelentést küldött a keresztelőről augusztus 17-én.[12] A keresztségben a szülők házasságának létrejöttében jelentékeny szerepet játszó francia királyné, a csecsemő édesanyjának elsőfokú unokatestvére, Bretagne-i Anna tiszteletére az Anna nevet kapta, bár kétségkívül az ekkor 23 napos gyermek anyját is így nevezték. A kis hercegnőnek két keresztanyja: özvegy Szapolyai Istvánné Piast Hedvig tescheni hercegnő, a II. Ulászló királlyá választását támogató Szapolyai István nádor özvegye és Szapolyai János anyja, valamint Cztibor Kunigunda, Szentgyörgyi Péter országbíró és erdélyi vajda felesége, továbbá négy keresztapja: Pietro Isvalies reggiói bíboros-érsek, pápai követ, dr. Giovanni Badoer velencei követ, Újlaki Lőrinc bosnyák királyi herceg, aki Anna édesanyját kísérte a Velencei Köztársaságból Magyarországra és Szatmári György[13] váradi püspök lett.[14] A hercegnő keresztelője alkalmából a királyi udvar szökőkútjából egész nap bor folyt, melyből a budai és pesti polgárok is korlátlanul ihattak, éjszaka örömtüzeket gyújtottak, és az ünnepség egészen hajnalig tartott.[15]

Anna hercegnő dajkája a budai esküdt és bíró,[16] Hans Pemfflinger (más néven Nyírő János)[17] második felesége, Ursula Pemfflinger (leánykori nevén Ursula Schneidpöck)[18] volt.[19]

1505. februárjában Szapolyai János, illetőleg az ő nevében az anyja, Piast Hedvig tescheni hercegnő feleségül kérte a királyi pár leányát, a 19 hónapos Annát, akinek Tescheni Hedvig az egyik keresztanyja volt, de az udvar a leánykérést elutasította. Anna hercegnő jegyeséül először Perényi Imre volt kiszemelve, akit még 1504. májusában Corvin János ellenében választottak nádorrá, de hamar felhagyott ezzel az ötlettel a király.[20] Ugyanis 1505. július 19-én megindultak a tapogatózások I. Miksával a kétéves Anna hercegnő és a vele egyidős Ferdinánd főherceg házasságáról.

Anna kétéves volt, mikor 1505. augusztus 30-án Krakkóban meghalt az egyetlen nagyszülője, aki megérte a születését, apai nagyanyja, Habsburg Erzsébet özvegy lengyel királyné, valamint magyar és cseh királyi hercegnő, és aki két évvel korábban annyira várta a Jagelló-ház új jövevényét és reménységét, hogy az majd férfi ágon folytatója lesz a dinasztiának, hiszen 1503-ban Erzsébetnek a hat fia közül, pedig mind megérte a felnőttkort, egyik fiának sem született addig törvényes fia, de még törvényes gyermeke sem. Fiú helyett akkor lány született, de a nagymama már nem érhette meg a törvényes fiú születését, aki a következő évben jött a világra Lajos néven.

1505. október 13-án a rákosi végzés értelmében kifejezésre juttatták a rendek azon óhajukat, hogy II. Ulászló fiúörökös nélküli halála esetén többé nem választanak idegen uralkodót, és a leányági öröklést, így Anna hercegnő trónöröklési jogát nem ismerik el. A király ezt kijátszva titokban követséget küldött I. Miksához a családi szerződés megkötése ügyében. 1506. március 20-án a Jagelló- és a Habsburg-ház szerződést kötött a rákosi végzés hatálytalanítására Bécsújhelyen, melynek értelmében I. Miksa unokája, Ferdinánd feleségül veszi Annát, míg II. Ulászló esetleg születendő fia, a későbbi II. Lajos pedig elveszi Ferdinánd húgát, Mária főhercegnőt. A szerződésnek az adott nyomatékot, hogy Anna királyné ekkor nagyjából három hónapos terhes volt. Bár II. Ulászló magyar országgyűlési határozat értelmében 1506. május 7-én hadat üzent Miksának, titokban tovább folytak 1506. május 11-én a tárgyalások Anna hercegnő házasságáról. 1506. júniusában akkor sem szakadtak meg a titkos megbeszélések, mikor Miksa csapatai elfoglalták Sopront és Pozsonyt. Azonban 1506. június 22-én az udvar hivatalosan újra Perényi Imrét nevezte meg Anna hercegnő leendő férjéül, de 1506. július 19-én II. Ulászló megbízottai békeszerződést kötöttek Miksával Bécsújhelyen, miután Perényit újra ejtették.[20]

Anna hercegnő hároméves és háromnapos volt, amikor édesanyja, Candale-i Anna magyar királyné 1506. július 26-án meghalt gyermekágyi lázban, három héttel azután, hogy világra hozta a fiát, Anna öccsét, Lajost. (A következő szöveg korabeli, XX. század eleji nyelvi stílussal és helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól): Édesanyja halála után az apja, II. Ulászló „minden örömét gyermekeiben: Annában és Lajosban találta. Eljátszott, elsétálgatott velük a várkertben. Bennük volt életének minden reménye. Szépen fejlődtek; a velenczei követek angyalszépségűeknek mondják. Ilyeneknek találta őket Hippolit is, midőn 1513-ban Olaszországból visszatért.”[21]

1507. november 12-én Budán megkötötték a végleges örökösödési szerződést a kettős házasságról, Anna hercegnő és Lajos herceg eljegyzéséről a Habsburg főhercegekkel.[20]

Miután a kis II. Lajost az apjuk magyar királlyá koronáztatta 1508. június 4-én Székesfehérvárott, Anna az öccsével közösen külön udvartartást kapott, melyben a személyzetük édesanyjuk udvartartásának egykori tagjaiból lett összeállítva. Udvartartásuk vezetője Istvánffy István (–1517), jószágkezelőjük Szalkai László,[22] az udvarmesterük az édesanyjuk főajtónállómestere, Gersei Pető János, főkamarásuk Dóczi Ferenc, az apjuk kamarása, főétekfogójuk Vér András, pohárnokmesterük Batthyány Ferenc királyi kamarás, nevelőjük Bornemissza János, első tanítómesterük Girolamo Balbi, majd pedig latintanáruk is Piso Jakab, cseh nyelvmesterük Tandorfi Dietrich (Jetřich z Tandorfu) vyšehradi prépost volt.[23]

A kettős házassági szerződés érvényessége mellett, amely nem szabályozta pontosan, hogy melyik Habsburg lesz Anna hercegnő férje: Ferdinánd, a bátyja, Károly vagy esetleg nagyapjuk, az 1510-től újra özvegy Miksa császár, 1514. március 13-án Orléans-ban Miksa és Aragóniai Ferdinánd eljegyzik az unokájukat, az aragón nagyapja kasztíliai udvarában nevelkedő ifjabb Ferdinánd infáns-főherceget XII. Lajos francia király és Bretagne-i Anna leányával, Klaudiával, aki 1514. január 9-én Bretagne uralkodó hercegnőjévé vált. Klaudia hozományául a Nápolyi Királyság, a Milánói Hercegség és Genova lett kijelölve. Ezt az eljegyzést azonban hamar felbontották.[24]

A bécsi királytalálkozó és kettős eljegyzés fametszete, Albrecht Dürer munkája, a személyek balról jobbra: I. Miksa német-római császár unokájával, Máriával, II.Ulászló a gyermekeivel, Lajossal és Annával, valamint II. Ulászló öccse, I. Zsigmond lengyel király

1515. július 19-én a bécsi királytalálkozón megerősítették a Habsburg–Jagelló házassági szerződést. Az összejövetelen három uralkodó: I. Miksa német-római császár, II. Ulászló magyar király és öccse I. Zsigmond lengyel király vett részt, valamint a jegyesek: Miksa unokája, Mária és II. Ulászló gyermekei: Anna és Lajos. Miksa két fiúunokája, a Németalföldön nevelkedő Károly és a Kasztíliában nevelkedő Ferdinánd infáns nem vett részt az eljegyzésen. 1515. július 22-én zajlott le a hivatalos kézfogó. Ferdinánd infáns-főherceg nevében Miksa a bécsi Szent István Székesegyházban ünnepélyesen eljegyezte Anna hercegnőt, Lajos ifjabb király pedig Mária infáns-főhercegnőt. A hozomány 200 ezer–200 ezer arany volt, melyek kiegyenlítették egymást. Miksa azt szerette volna, ha kisebbik fiúunokája, Ferdinánd és jegyese, Anna az osztrák örökös tartományokat örökölné, és az „Ausztriai Királyság” létrehozásával annak királya és királynéja lennének.[25] Biztosítani akarták, hogy ahogy Mária Lajos ifjabb király révén királyné lett vagy lesz, hozzá hasonlóan Anna hercegnő is legalább királynéi címet fog birtokolni: Károly révén Kasztília királynéja, Ferdinánd révén pedig vagy Itália vagy a majdan létrehozandó Ausztria királynéja lehetne. A magyarokat viszont az nyugtatta volna meg a legjobban, ha Annából császárné válhatna, hiszen Miksának meg kellett ígérnie, hogyha unokái nem vehetnék feleségül Annát, ő maga veszi el a nála 44 évvel fiatalabb kis hercegnőt.[26] Magyarországon nem egyöntetűen fogadták az eljegyzés megtörténtét. Perényi Imre nádor például, Anna egykori jegyese Pozsonyban, ahol az előzetes tárgyalások alapján tervezték a kettős frigy megtartását, gyaloghintón vitette magát keresztül a városon, és tiltakozott a Habsburg–Jagelló megállapodás ellen.[27]

Anna hercegnő és öccse, Lajos az Európa-szerte óriási figyelemmel kísért és hatalmas propagandával körülövezett kettős eljegyzés idején kitüntették magukat mint kiváló kártyajátékosok, hiszen ők nyertek a kártyajátékokban.[28] (A következő szöveg korabeli, XX. század eleji nyelvi stílussal és helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól): „A bécsi nagygyűlésen (1515) a 13 éves herczegnő feltűnő szépsége megragadta a velenczei követ titkárának figyelmét. Szépséges alakja Bartolinust, Matthäus Lang[29] gurki püspök titkárát is annyira megkapta, hogy Odeporiconjában a következőképen áradozik: Anna királykisasszony szépsége olyannak tűnt fel nekem, hogy hasonlónak még Pallast és Venust sem mondhatom. Ezeknél sokkal szebb. Német szabású ruhájában mondhatatlanul pompás és előkelő volt. Aranytól csillogó fejét három művésziesen elhelyezett bokréta övezte. Fejéről leomló, öblös palástjára finoman rásímuló, fodrokban végződő dús haja . . . fehérségben elmerülő szeme oly szép, hogy, midőn kinyitja, avagy lezárja, nem tudnád megmondani, isteni vagy emberi lény-e. E két csillag, e két nap, mint villámfény hatja át a figyelő lelkét. Járása méltóságos. Bátor és vígkedélyű. Ajkáról nem szó, hanem ambrosia és nectár folyik, avagy még ezeknél is édesebb valami ... Őt akarná tehát a császár unokái egyikének – vagy esetleg magának!? Istenemre, ha meglátja – unokáról se szó, se beszéd, magának tartja.”[30] „Az Anna menyegzőjén való hangversenyt méltónak tartotta feljegyezni a franczia fegyverhírnök. Hangos jókedvben ropták a különféle vendégek nemzeti tánczukat. Legszebben járták a lengyel daliák. A bécsi congressuson minden fejedelemnek 25 tánczost és 25 nézőt volt szabad bevinnie a tánczterembe. Alighogy reákezdték a császári zenészek, rögtön ott termettek a párok s a szemes ajtónállók minden ébersége ellenére zsúfolásig megtöltötték a termet. Egy alkalommal az ifjuvérű öreg császár is megforgatta Anna herczegnőt.”[31] I. Miksa német-római császártól Anna hercegnő 600 öl bársonyt is kapott ajándékba.[32] A Riccardo Bartolini (latinul: Riccardus Bart(h)olinus Perusinus) (14701529) perugiai kanonok írta Odeporicon Jagelló Anna első ismert könyve[33]

A bécsi összejövetel után Anna már nem tért haza Magyarországra, hanem Ausztriában maradt. 1517 és 1521 között Tirol székhelyén, az innsbrucki Neuer Burgban együtt nevelkedett leendő sógornőjével, Habsburg Máriával.[34]

II. Ulászló (1516) és Miksa (1519) halála után újra meg kellett erősíteni, hogy mindkét fél továbbra is fenntartja a kettős esküvő iránti igényét. A németek Mercurino di Gattinarakancellár egy 1519 novemberi vázlatterve szerint Anna hercegnőt látták volna szívesen V. Károly választott német király oldalán mint leendő császárnét, ellentétben egy francia hercegnővel. Károly házasságát azonban lebegtetni kellett még, hogy nehogy magukra haragítsák a jelentkezőket, akik mind a leendő császár apósai szerettek volna lenni. Így I. Ferenc francia király jóindulatán kívül, aki Károly legfőbb riválisa volt a császárválasztáson, I. Mánuel portugál és VIII. Henrik angol király támogatására is szükségük volt az új hatalom megerősödéséig. II. Lajos kormányzata hosszas tárgyalások után elállt attól az ötlettől, hogy Anna Károlyhoz menjen feleségül, de ennek a Habsburg-területek felosztása volt az ára. Károly lemondott öccse javára az osztrák örökös tartományokról, és bár újfent kilátásba helyezték e tartományok királysággá alakítását, ez sohasem történt meg. Mint ahogy Károly a Nápolyi Királyságról sem mondott le öccse javára, pedig ez az eshetőség Aragóniai Ferdinánd végrendeletében is szerepelt. Anna és Ferdinánd ennek eredményeként 1520. december 11-én Innsbruckban végre gyűrűt cserélt. Ferdinándot ekkor Wilhelm von Roggendorff képviselte. Mária és Lajos per procuram megkötött házasságában pedig Sárkány Ambrus képviselte Lajos királyt.[35]

Házassága[szerkesztés]

Anna és Ferdinánd házassága (jobbra), balra pedig Ferdinánd nagyapja, I. Miksa megkoronáz egy költőt, a Linzi Dóm egyik festett üvegablakában

Ferdinánd 1521. májusában érkezett Linzbe, ahol először találkozott húgával, Máriával és jövendőbelijével, Annával. Anna 1521. május 26-án Linzben ment férjhez Ferdinánd főherceghez, a későbbi I. Ferdinánd magyar királyhoz. Anna öccse, Lajos pedig 1521. december 11-én Székesfehérvárott vette feleségül Ferdinánd húgát, Máriát, akit ez alkalomból magyar királynévá is koronáztak, de Máriával csak januárban vonultak be Budára, ahol 1522. január 13-án a főváros lakossága előtt is megerősítették frigyüket.

Ferdinánd a feleségét már röviddel a házasságkötés után Trieszt püspökével, Pietro Bonomo[36] (14581546) humanistával együtt udvari tanácsának elnökévé tette.

1523. október 12-én Anna már mint osztrák főhercegné látogatott haza Magyarországra, ahol Sopronban találkozott a két szomszédos ország uralkodója, II. Lajos és I. Ferdinánd a feleségeik társaságában, így Anna mellett Habsburg Mária királyné is jelen volt.[37] 1523. október 15-én pedig Bécsújhelyen folytatódott a csúcstalálkozó, ahol II. Lajos és I. Ferdinánd mellett szintén jelen voltak a házastársaik, Mária és Anna, és amelyhez október 16-án csatlakozott Krzysztof Szydłowiecki, I. Zsigmond lengyel király követe is. A bécsújhelyi konferencia két napos vadászattal együtt október 24-én szombaton ért véget I. Ferdinánd ebersdorfi,[38] Bécs melletti vadászkastélyában.[39] A bécsújhelyi találkozó több fontos diplomáciai ügy mellett érintette Anna főhercegné ausztriai helyzetét és megbecsülését is,[40] melyet nem az öccse, a magyar király vetett fel, hanem a magyar urak, akik Anna hitbérének elmaradt rendezését követelték a férjtől, Ferdinándtól, melyre még nagyapja, I. Miksa császár vállalt kötelezettséget. Krzysztof Szydłowiecki lengyel követ hangsúlyozta uralkodója nevében, hogy I. Zsigmond lengyel király mindig is pártfogolta Annát mint legkedvesebb unokahúgát, és a lengyelek támogatják, hogy Anna kapja meg a hitbér szerint őt megillető javakat, amit a magyarok megköszöntek, és kifejtették: „Beszélni kell a felséges főherceg úrral, mivel méltánytalan az a helyzet, hogy a felséges Anna fejedelemasszonynak nem engedik meg, hogy az udvartartásában magyarokat, cseheket és lengyeleket tartson, holott a felséges Mária úrnő az ő udvarában és konyhájában tart németeket, olaszokat, spanyolokat és másokat is, akiket csak akar.”[41] Majd váratlanul meglátogatták Ferdinándot, ahol előadták a követeléseiket, de Ferdinánd másnapra halasztotta a válaszadást. Az október 21-ei második megbeszélésen Ferdinándot Andrea da Burgo császári követ képviselte, és ekkor összeírták, mely birtokok, várak illetik meg Annát. Október 22-én II. Lajos és a lengyel követ nyomására már Ferdinánd maga válaszolt a vádakra, és mentegetőzött, hogy „új ember Ausztriában, illetve birtokainak, bevételeinek egy részét, egyebek között több olyat is, amely Annát illetné, elzálogosítva találta még Miksa császár idejéből. Ezeket részben most szerzi vissza, részben csak a jövőben tudja visszakapni. Ugyanakkor nem vitatja a kérés jogosságát és mihamarabb eleget kíván ennek tenni. Azonban, amely birtokokat nem bír visszaváltani, vagy nem tudja, hogy mikor, azok helyett hasonló értékűt kíván adni.”[42] Anna amikor a lengyel követtől búcsúzott október 24-én, Szydłowiecki elmondta, hogy a lengyel király, aki saját lányának tekinti Annát, sajnálja, hogy nem találkozhattak személyesen. Anna nevében Krištof Ravbar (Christophorus Rauber), Ljubljana (német nyelvű forrásokban: Laibach) püspöke válaszolt, aki megköszönte a lengyel követnek a főhercegné iránt tanúsított jóságot és közbenjárást, továbbá a saját nevében is „köszönetet nyilvánított Szydłowieckinek azért a buzgalomért és szorgalomért, amellyel Anna úrnő érdekeit képviselte és ebben az ügyben eljárt.”[43]

Magyar hercegnőből magyar királyné[szerkesztés]

Miután II. Lajos 1526-ban a mohácsi csatában meghalt, Magyarországon két markánsan eltérő vélemény alakult ki az új király személyét illetően.

1526. október 14-én Hainburgban találkozott Ferdinánd és özvegy Mária királyné, ahol megegyeztek, hogy az 1515. július 19-ei bécsi királytalálkozón kötött házassági szerződés alapján a Magyarországgal kapcsolatos jogaikat, ha kell, fegyverrel is érvényesítik, és királyválasztó országgyűlést tartanak. A hainburgi tanácskozáson, amely október 14-től 17-ig tartott, részt vett Anna főhercegné is, továbbá Mária kíséretében pedig Szalaházy Tamás veszprémi püspök és Thurzó Elek országbíró.[44] Ferdinándot a cseh rendek 1526. október 23-án választották királlyá.

A magyarok egy része azonban a rákosi végzés értelmében nem akart idegen uralkodót, és mivel Anna házassága is a rendek beleegyezése nélkül történt meg, 1526. november 10-én Székesfehérvárott királlyá választották Szapolyai Jánost, akit másnap, november 11-én ugyanott királlyá koronáztak.

Az özvegy Mária királyné által november 23-ára Komáromba összehívott országgyűlés, mely azonban Pozsonyban ült össze 1526. december 17-én, csak egyedül Anna férjét, Ferdinándot választotta királlyá, Annát nem, és a rendek ki is hangsúlyozták, hogy I. Ferdinánd kizárólag szabad választás jogán jutott a magyar királyi trónra, nem pedig öröklés, a Habsburg–Jagelló házassági szerződés révén, tehát nem Anna hercegnő jogán töltötte azt be.

Az új magyar királyné főpohárnoka (pohárnokmestere) Petrőczy Pál lett, akinek fennmaradt egy magyar nyelvű levele 1526. decemberéből, melyet Batthyány Ferenc horvát bánhoz írt, és amely nyelvtörténetileg is fontos adalékkal szolgált, hiszen ez az első dokumentált említése az olyan figura etymologicának, mint a jöttön-jön.[45]

Ferdinánd és Anna cseh királlyá és királynévá koronázása a választást követő évben történt meg. Ferdinándot 1527. február 24-én koronázták meg, míg Annát a következő napon, február 25-én Prágában.[46]

Ferdinánd és Anna magyar királlyá és királynévá koronázása szintén a választást követő évben zajlott le. Ferdinánd már magyar királyként először 1527. július 31-én Köpcsénynél lépett magyar földre, aki az év további részét is Magyarországon töltötte, de ekkor még nem követte őt a felesége. Anna királyné a sógornője, Mária özvegy királyné társaságában 1527. október 13-án utazott Bécsből Pozsonyba, és innen mentek hajóval Anna szülővárosába, Budára. „Mária fekete posztóval bevont hajón és gyászruhás kísérettel evezett le a Dunán Pozsonyból Budára, míg sógorasszonya bíborszínű posztóval ékesített hajón érkezett oda.”[47] Budán csatlakoztak Ferdinándhoz, és október 29-én mentek együtt Székesfehérvárra „háromezret számláló gyalog és lovas csapat s 14 ágyú kíséretében.”[48] Október 31-én vonultak be a koronázó városba. Perényi Péter koronaőr november 2-án érkezett Fehérvárra Temesvárról a Szent Koronával. 13 püspök volt jelen a koronázásnál, köztük Várdai Pál esztergomi érsek, Szalaházy Tamás egri és Podmaniczky István nyitrai püspök.[49] Másnap, november 3-án zajlott le Ferdinánd koronázása, amely mindenben Szapolyai János 1526. november 11-ei királlyá kenését követte, így Ferdinándot sem az esztergomi érsek,[50] hanem a nyitrai püspök koronázta királlyá. Annának a következő nap, november 4-én szintén nem a királynékat hagyományosan koronázó veszprémi püspök helyezte a fejére a koronát, mivel ez a tisztség nem volt betöltve,[51] így őt is Podmaniczky István koronázta meg.[52] Anna királyné a szertartás idején lázas beteg volt, és a férfi kiszolgáló személyzete az ekkor Magyarországon dúló járvány áldozata lett.[53]

Anna már mint magyar királyné megpróbált a férjétől királynéi birtokokat szerezni Magyarországon. „1527-ben Ferdinándhoz intézett levelében királynéi birtokok gyanánt a felső-magyarországi bányavárosokat (Gölnicbánya, Telkibánya, Szomolnokbánya és Rudabánya), valamint stratégiailag fontos várakat, így Murányt, Likavát[54] és Árvát kérte életfogytig használatra.”[55] Ezek birtokbavétele ugyanakkor nem volt teljesíthető, hiszen egyrészt ezek nem voltak soha királynéi birtokok, másrészt bár Szapolyai Jánoshoz tartoztak, ha ezt Ferdinánd megteszi, akkor a magyar rendek nagy valószínűséggel vétót emeltek volna ellene, de Ferdinánd legfőbb ellenvetése felesége óhajával szemben még is az volt, hogy le akart számolni azzal a korábbi gyakorlattal, hogy a magyar királynéknak birtokokat vagy várakat adományozzanak a megélhetésükre.”[56] Továbbá Ferdinánd a húga, özvegy Mária királyné magyarországi birtokaira sem a felesége számára igyekezett rátenni a kezét. „Amíg Ferdinánd új országa királyi jövedelmeiből egészen az 1540-es évek végéig továbbra is – a rendek által ellenőrzött hadiadót leszámítva – alig pár ezer Ft[57] jövedelmet szedett be, addig Mária magyarországi bevételei továbbra is igen tekintélyesek voltak.”[58]

Bécs 1529-es oszmán ostroma idején Anna a gyermekeivel, a hároméves Erzsébettel, a kétéves Miksával, az egyéves Annával és a június 14-én még Linzben született kis Ferdinánddal, valamint sógornőjével, özvegy Mária királynéval Linzből hajóval Passauba menekültek.[59] Ferdinánd a feleségét és gyermekeit Innsbruckba kívánta tovább küldeni, ami viszont élelmezés tekintetében nem lett volna szerencsés, Mária királyné ezért is szeretett volna inkább Csehországba menni, ahol az özvegység címén neki járó királynéi birtokain kedvezőbb lett volna az ellátás, ezért Mária futárt küldött Ferdinándhoz, de közben megérkezett annak a híre, hogy az oszmán sereg sikertelenül ostromolta Bécset, ezért október 16-án visszavonultak Bécs alól. Ekkor Anna a gyermekeivel és Máriával újra visszatért Linzbe.[60] Ferdinánd közben Passauba utazott, de ott már nem találta a családját, ezután utánuk ment Linzbe. Ferdinánd ekkor Anna királynénak és a gyermekeiknek a már korábban meghatározott Innsbruckot jelölte ki tartózkodási helynek, míg Máriának a bátyja utasítására Linzben kellett maradnia.[61] Mária csak 1530. április végén utazott Innsbruckba, ahol május 8-án találkozott az Innsbruck és Hall között elterülő mezőn a két bátyjával, Károllyal és Ferdinánddal, valamint a sógornőjével, Annával.[62]

Anna királyné nyári palotája a Hradzsinban, melyet 1538-ban kezdett építtetni I. Ferdinánd a felesége számára Paolo della Stella olasz építészmesterrel.

Anna királynét az 1538-as váradi béke létrejöttének előmozdításához is próbálta megnyerni a Szapolyai-párt, de nem rajta múlott, hogy megmerevedtek egy időre az álláspontok. (a következő szöveg korabeli, XIX. század végi nyelvi stílussal és helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól): „Ferdinánd király igen szivélyesen érintkezett a követekkel, de csupán mint magánemberekkel. Nem is igen hajlott a békére s a tárgyalások csakhamar megakadtak. János követei Anna királyné közvetitését vették tehát igénybe. A királyné magyar földön született. Politikával nem szokott ugyan foglalkozni, de a legbensőbb szeretet fűzte férjéhez. Mint hitvesről és anyáról, házas életük tisztaságáról az egykorúak mindig az őszinte csodálat hangján szólanak. Kétségkivül a királyasszony is befolyásolhatta tehát férje politikai elhatározásait. Hozzá fordultak a magyar követek s Frangepán érsek a királyné szülőföldje szenvedéseit ecsetelve, könyes szemmel kérte föl, gyakorolja békitő befolyását férjére s tegye lehetővé, hogy a hosszú viszály kölcsönös engedménynyel egyenlittessék ki. A királyné legkegyesebben fogadta a tisztelgőket, de nem személyesen, hanem Thurzó Elek által, ki pedig kézzel-lábbal a béke meghiusitásán fáradozott, adta meg a választ. Ezt tisztán a politika, a János iránti engesztelhetetlenség sugallta. Azt mondotta, hogy Ferdinánd szintén óhajtja a békét, de abba, hogy János élethossziglan király maradjon, bele nem egyezhetik. Elégedjék meg tehát János a nádori vagy alkirályi méltósággal s megfelelő évdijjal. E rideg álláspontnak újabb támaszt adott egy nagy török követség megjötte. Abból, hogy a szultán Ferdinándhoz követet küldött, azt a merész következtetést vonták, hogy megparancsolta Jánosnak, kössön minden áron békét ellenfelével. Nincs tehát immár választása, hanem kénytelen minden feltételt elfogadni s tulajdonképen kegyelemre megadni magát. Mindebben egy szemernyi igazság sem volt. János semmiféle utasitást nem kapott a portától s igy hideg vérrel mérlegelhette a bécsi ajánlatok előnyeit vagy hátrányait. Tanácsosaival, első sorban György baráttal értekezve, egyszerűen visszautasitotta a képtelen kivánságokat s legföllebb arra volt hajlandó, hogy a kezén maradt országrészért valami adót fizet Ferdinándnak.”[63]

Anna 15 gyermeket szült férjének, akik közül 13 gyermeke érte el a felnőttkort. Édesanyjához hasonlóan, gyermekszülés következtében vesztette életét. 15. gyermeke, Johanna születése (január 24.) után, 1547. január 27-én halt meg gyermekágyi lázban Prágában, és itt a Szent Vitus-székesegyházban helyezték örök nyugalomra földi maradványait. Férje, akit 1564-ben felesége mellé temettek, és akivel családi életük mintaszerű volt, a feleségét a haláláig gyászolta, a gyász jeléül megnövesztette a szakállát is, és az elhunyt feleségéért minden reggel misét mondatott, melyen mindig jelen volt.[64]

Anna síremléke felülről a prágai Szent Vitus-székesegyházban
Anna síremléke bal oldalról a prágai Szent Vitus-székesegyházban

Anna özvegye, Ferdinánd egyéb vallásos formában is kifejezte a halott házastársa felett érzett fájdalmát. „A 16. században más európai dinasztiákhoz hasonlóan a Habsburgok reprezentációjában is fontos szerepet játszott az itáliai Loreto. A kegyhely 1598-ban megjelent krónikája szerint Habsburg Mária saját, 30 font súlyú ezüst szobrát küldte Loretóba, 1552-ben pedig I. Ferdinánd adományozott egy másfél láb magas, 31 font súlyú ezüst Mária-szobrot, amelynek lábánál öt évvel korábban meghalt felesége, Jagelló Anna alakja térdelt.”[65]

Anna beszélt magyarul, csehül, latinul és németül, híres volt vallásosságáról, jótékonykodásairól és okosságáról. Öccsének, II. Lajosnak a halála után annak természetes fiáról is gondoskodott, és rendszeres pénzbeli segítséget nyújtott a férjével, Ferdinánddal együtt unokaöccsüknek, Jánosnak, bár hivatalosan sohasem ismerték el törvényes gyermeknek.[66]

Magyar trónöröklési joga[szerkesztés]

Az 1505. október 13-ai rákosi végzés értelmében a magyar rendek ugyan kifejezésre juttatták azon óhajukat, hogy II. Ulászló fiúörökös nélküli halála esetén többé nem választanak idegen uralkodót, valamint a leányági öröklést, így Anna hercegnő trónöröklési jogát nem ismerik el, és a pozsonyi országgyűlés 1526. december 17-én csak egyedül Anna férjét, Ferdinándot választotta királlyá, ami szerint I. Ferdinánd kizárólag szabad választás jogán jutott a magyar királyi trónra, nem pedig öröklés, a Habsburg–Jagelló házassági szerződés révén, tehát nem Anna hercegnő jogán töltötte azt be, I. Ferdinánd és különösen Anna királyné fontosnak tartotta a trónöröklési jogának elismertetését, és hogy ezt utódaira, elsősorban a fiúutódokra is kiterjessze. Ferdinánd királlyá választásakor nem szabályozták a további trónöröklést, és bár Anna hercegnő elfogadta azt a tényt, hogy belőle nem Magyarország királynője, ellentétben I. (Nagy) Lajos leányával, Mária királynővel 1382-ben, hanem csak királynéja lett, ahogy Anna dédanyja, Zsigmond király lánya, Luxemburgi Erzsébet 1437-ben,[67] ugyanakkor Erzsébet jogait az 1439-es budai országgyűlés (1439. május 29.) elismerte, és férje örökösévé nyilvánította, de Anna a fiai számára igyekezett továbbörökíteni a trónöröklési jogait.[68] Anna királyné 1532-ben lemondott az akkor már megszületett fiai, Miksa (15271576) és Ferdinánd (15291595)[69] javára a magyar és cseh trónöröklési jogáról, de fenntartotta magának azt a lehetőséget, hogyha túlélné a férjét, I. Ferdinándot, akkor saját maga kormányozná Magyar- és Csehországot.[70] Anna királyné azonban még a férje életében, 1547. január 27-én gyermekszülés következtében meghalt, ugyanakkor elsőszülött fia, Miksa ekkor már 19 éves volt, és az 1547. november 15-ei nagyszombati országgyűlésen az 1547: 5. törvény kimondta, hogy „[...] az ország rendei és karai magukat nemcsak Ő felsége, hanem örökösei uralmának és hatalmának is örök időre alávetették [...].”[71] E törvény értelmében kérték Ferdinándot, hogy mivel az udvarát nem Magyarország területén tartja, így elsőszülött fia, Miksa jöjjön személyesen az országba, és kormányozzon apja nevében.[72] E törvény ugyan elismerte a Habsburg-ház trónöröklési jogát, bár a trónöröklés rendjét nem szabályozta, és ezzel a trónbetöltés jogalapja a Habsburg-házon belül továbbra is a választás maradt, de csak I. Ferdinánd és Jagelló Anna leszármazottainak biztosította a trónöröklés jogát, Ferdinánd bátyjának, V. Károly német-római császárnak a leszármazottait, azaz a spanyol Habsburgokat kizárta.[73]

Gyermekei[szerkesztés]

  1. Erzsébet (Linz, 1526. július 9.Vilnius, 1545. június 15.), II. Zsigmond Ágost (15201572) lengyel király első felesége, gyermekeik nem születtek
  2. Miksa (Bécs, 1527. július 31.Regensburg, 1576. október 12.). I. Miksa néven, magyar és cseh király, II. Miksa néven német-római császár, felesége Ifjabb Habsburg Mária (15281603), V. Károly német-római császár idősebb leánya, 15 gyermek
  3. Anna (Prága, 1528. július 7.München, 1590. október 16.), 1546-ban V. (Nagylelkű) Albert (15281579) bajor herceg felesége lett, 7 gyermek
  4. Ferdinánd (Linz, 1529. június 14.Innsbruck, 1595. január 24.), II. Ferdinánd néven Tirol uralkodó hercegesített grófja, 1. felesége rangon alul Welser Filippína (15271580), négy gyermek, Gonzaga Anna Katalin (15661621) mantovai hercegnő, négy leány
  5. Mária (Prága, 1531. május 15.Hambach, 1581. december 11.), férje III. Vilmos[74] (15161592), Jülich, Kleve és Berg hercege, 7 gyermek
  6. Magdolna (Innsbruck, 1532. augusztus 14.Hall, 1590. szeptember 10.) apáca
  7. Katalin (Bécs, 1533. szeptember 15.Linz, 1572. február 28.), 1549-től III. (Gonzaga) Ferenc (15331550) mantovai herceg, majd 1. férje halála után, 1553-tól II. Zsigmond Ágost (15201572) lengyel király harmadik felesége, egyik házasságából sem születtek gyermekei (egy vetélés a 2. házasságából)
  8. Eleonóra (Bécs, 1534. november 2.Mantova, 1594. augusztus 5.), I. (Gonzaga) Vilmos (15381587) mantovai herceg felesége, 3 gyermek
  9. Margit (Innsbruck, 1536. február 16.Hall, 1567. március 12.) apáca
  10. János (Prága, 1538. április 10.Innsbruck, 1539. március 20.)
  11. Borbála (Barbara) (Innsbruck, 1539. április 30.Ferrara, 1572. szeptember 19.), 1565-től II. (Estei) Alfonz (15331597) modenai herceg felesége, nem születtek gyermekei
  12. Károly (Bécs, 1540. június 3.Graz, 1590. július 10.), a későbbi II. Ferdinánd német-római császár apja, felesége Wittelsbach Mária Anna (15511608) bajor hercegnő, tizenöt gyermekük született
  13. Orsolya (Ursula) (Bécsújhely, 1541. július 24.Innsbruck, 1543. április 30.)
  14. Ilona (Bécs, 1543. január 7.Hall, 1574. március 5.) apáca
  15. Johanna (Prága, 1547. január 24.Firenze, 1578. április 10.), 1565-től I. Ferenc (Francesco de’ Medici) (15411587) toszkánai nagyherceg felesége, 8 gyermek

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lásd Hóman Bálint és Szekfű Gyula. Az Árpádház leányági leszármazói, In: Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar történet (magyar nyelven), Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda (1928). Hozzáférés ideje: 2015. december 11. 
  2. Lásd Hóman Bálint és Szekfű Gyula. Zsigmond király származása, In: Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar történet (magyar nyelven), Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda (1928). Hozzáférés ideje: 2015. december 11. 
  3. Lásd Hóman Bálint és Szekfű Gyula. Az Árpádház leányági leszármazói, In: Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar történet (magyar nyelven), Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda (1928). Hozzáférés ideje: 2015. december 11. 
  4. Lásd Wenzel (1877: 822).
  5. Rövid részlet a levélből, lásd Uhlárik (1893: 3–6).
  6. A Navarrai Királyság trónöröklési rendje Anna hercegnő születése napján; az akkor uralkodó I. Katalin királynő gyermekei az Albret-házból: 1. Henrik (15031555), 2. Anna (14921532), 3. Magdolna (14941504), 4. Katalin (14951532), 5. Kitéria (14991536); I. Katalin apai nagybátyjának, Foix János navarrai trónkövetelőnek a gyermekei a Foix-házból: 6. Gaston (1489–1512), 7. Germána (1488/90–1538), I. Katalin idősebb anyai nagynénjének, Foix Margit breton hercegnének a lánya, 8. Bretagne-i Anna (14771514) a Dreux-házból és annak a lánya, 9. Klaudia (14991524) a Valois-házból, I. Katalin ifjabb anyai nagynénjének, Foix Katalin navarrai hercegnőnek a gyermekei a Foix-házból: 10. Gaston (?–1536), 11. Péter (?–?), 12. János (1483 körül–1529), 13. Candale-i Anna (1484–1506) és Candale-i Anna lánya, 14. Jagelló Anna a Jagelló-házból.
  7. ^ a b L. Wenzel (1877).
  8. Lásd Fógel (1913: 144).
  9. Lásd Wenzel (1877: 822), Fógel (1913: 126).
  10. Lásd Wenzel (1877: 822).
  11. Lásd Wenzel (1877: 822), Fógel (1913: 126).
  12. Lásd Wenzel (1877: 822).
  13. 1521-től esztergomi érsek.
  14. Lásd Wenzel (1877: 822), Fógel (1913: 126) és E. Kovács Péter (2008: 26).
  15. Lásd Fógel (1913: 127).
  16. A (város)bírói tisztség a mai értelemben vett polgármester volt.
  17. Lásd Végh (2008: 263)
  18. Lásd Kubinyi (2009: 750).
  19. Lásd Réthelyi (2007) és Kubinyi (2009: 750).
  20. ^ a b c Lásd Wenzel (1877).
  21. Lásd Fógel (1913: 39).
  22. 1521-től esztergomi érsek.
  23. Lásd Fógel (1913: 41–42).
  24. Klaudia 1514. május 18-án feleségül ment a későbbi I. Ferenc francia királyhoz.
  25. Lásd Wiesflecker (1991: 192).
  26. Lásd Wiesflecker (1991: 190).
  27. Lásd Fógel (1913)
  28. Lásd Fógel (1913: 134).
  29. Magyarul Lang Máté.
  30. Lásd Fógel (1913: 39–40).
  31. Lásd Fógel (1913: 133).
  32. Lásd Fógel (1913: 144).
  33. Lásd Csapodi (1992: 57).
  34. Lásd Réthelyi (2007).
  35. Lásd Tamussino (1995: 221–222).
  36. Nevének egyéb változatai: Peter Bonomo, Petrus Buonomo vagy Pietro Buonuomo.
  37. Lásd Zombori (2004: 231).
  38. Ebersdorf 1892 óta Kaiserebersdorf néven Bécs egyik városrésze.
  39. Lásd Zombori (2004: 276–277).
  40. Lásd Zombori (2004: 285–286) és Réthelyi (2007: 1208).
  41. Lásd Zombori (2004: 285–286).
  42. Lásd Zombori (2004: 286).
  43. Lásd Zombori (2004: 286).
  44. Lásd Acsády (1897: 26–27).
  45. Idézi Ődöngő Ábel álnéven Takáts Sándor, Magyar Nyelv 6: 448, 1910, Magyar Nemzeti Levéltár.
  46. Lásd Wahl, Einzug und böhmische Krönung K. Ferdinand des Ersten (1823: 121).
  47. Lásd Ortvay (1914: 322).
  48. Lásd Ortvay (1914: 322).
  49. Lásd Ortvay (1914: 322–323).
  50. Várdai Pál csak 1529 február 4-én kapta meg a pápai megerősítést az esztergomi érsekségre, ezért nem koronázhatott.
  51. Szalaházy Tamás 1526. november 1-éig volt veszprémi püspök, majd 1527-től kezdve lett egri püspök.
  52. Lásd Ortvay (1914: 325).
  53. Lásd Ortvay (1914: 325–326).
  54. Likava romvára ma a szlováliai Likavka község része.
  55. Lásd Kenyeres (2004: 1117).
  56. Lásd Kenyeres (2004: 1117–1118).
  57. Természetesen aranyforint értendő rajta.
  58. Lásd Kenyeres (2004: 1118).
  59. Lásd Ortvay (1914: 332).
  60. Lásd Ortvay (1914: 332–333).
  61. Lásd Ortvay (1914: 333).
  62. Lásd Ortvay (1914: 333).
  63. Lásd Acsády (1897: 112–113).
  64. Lásd Acsády (1897: 360).
  65. Lásd Sefőző (2010: 1195).
  66. Lásd Takáts (1903: 184).
  67. Az utolsó Árpád-házi király, III. András magyar király lánya, Erzsébet ugyanakkor nem lett az ország királynéja sem, hiszen jegyese, Vencel magyar király 1305-ben felbontotta az eljegyzésüket, és lemondott a magyar trónról is. Albert magyar király és Luxemburgi Erzsébet idősebb lányának, Annának a jegyese, I. Ulászló magyar király pedig 1444-ben meghalt a várnai csatában.
  68. 1526-ban még csak egy lánygyermekük született, Erzsébet, de Anna már 1526. decemberében, férje királlyá választásakor terhes volt a fiúkkal, Miksával, aki 1527. július 31-én jött a világra.
  69. Még két fia született: János 1538-ban, de ő 1539 meghalt, és 1540-ben Károly, aki túlélte anyját, és szintén örökölte anyja magyar trónöröklési jogát.
  70. Lásd Csekey (1917: 95).
  71. Lásd Csekey (1917: 96), latin eredetiben: „Nam cum sese ordines, et status regni, non solum majestati suae, sed etiam suorum haeredum imperio, et potestati, in omne tempus subdiderint: [...].”.
  72. Lásd Csekey (1917: 96).
  73. I. Ferdinánd az 1538-as váradi békében még bátyja, V. Károly császár és törvényes fiúutódai számára is elismertette a Magyarországra vonatkozó trónöröklési jogát, bár a spanyol ág trónöröklését az 1543-as és 1547-es végrendeleteiben ejtette, és I. Ferdinánd fiúleszármazottainak kihalása esetére a leányokra szállt a trónbetöltés joga, viszont Ferdinánd e végrendelkezései csak házi jellegűek voltak, azoknak nem volt kötelező érvénye Magyarországra vonatkozóan. Lásd Csekey (1917: 95–97).
  74. Klevei Vilmos 1. felesége III. Johanna navarrai királynő, II. Henrik navarrai király és Angoulême-i Margit navarrai királyné lánya lett, akitől elvált, és akitől nem születtek gyermekei. Ugyanakkor Vilmos herceg VIII. Henrik angol király sógora is volt, miután az feleségül vette a húgát, Klevei Annát.

Irodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Előző
Sforza Bianka Mária
Ausztria főhercegnéje Austria coat of arms simple.svg
1521 – 1547
Következő
Ifjabb Habsburg Mária
Előző
Sforza Bianka Mária
Karintia hercegnéje Armoiries Carinthie.png
1521 – 1547
Következő
Ifjabb Habsburg Mária
Előző
Sforza Bianka Mária
Stájerország hercegnéje Wappen Herzogtum Steiermark.jpg
1521 – 1547
Következő
Ifjabb Habsburg Mária
Előző
Sforza Bianka Mária
Krajna hercegnéje Blason Carniole.svg
1521 – 1547
Következő
Ifjabb Habsburg Mária
Előző
Sforza Bianka Mária
Tirol grófnéja Blason Comtes de Tyrol.svg
1521 – 1547
Következő
Ifjabb Habsburg Mária
Előző
Idősebb Habsburg Mária
Magyar királyné Hungary Arms.svg
1526 – 1547
Következő
Ifjabb Habsburg Mária
Horvát királyné
1527 – 1547
Szlavón királyné Coa Slavonia Country History.svg
1527 – 1547
Cseh királyné Blason Boheme.svg
1526 – 1547
Előd:
Portugáliai Izabella
Német királyné

Armoiries Saint-Empire bicéphale.svg 15311547

Utód:
Ifjabb Habsburg Mária