Újlaki Lőrinc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újlaki Lőrinc
UJLAKILorinc.JPG
A Magyar Királyság országbírója
Hivatali idő
1518 júliusa1524. május 23.
Előd Szentgyörgyi Péter
Utód Sárkány Ambrus

Született 1459
Elhunyt 1524 (64-65 évesen)

Szülei Újlaki Miklós
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Újlaki Lőrinc témájú médiaállományokat.

Újlaki Lőrinc (1459. augusztus 6. és 1460. szeptember 3. között – 1524. május 23. és június 15. között) magyar főnemes, macsói bán és országbíró, Bosznia hercege. Vele halt ki az Újlaki család.

Élete[szerkesztés]

Édesapja Újlaki Miklós macsói és szlavón bán, valamint bosnyák király. Édesanyja felsőlindvai Széchy Dorottya, felsőlindvai Széchy János asztalnokmester és egy ismeretlen családból való Katalin nevű asszony leánya volt.[1] Anyai dédanyja felsőlindvai Széchy Miklós asztalnokmesterné Garai Ilona volt, aki révén rokonságban állt a pelsőci Bebek, a Cillei, a Rozgonyi és a Frangepán családokkal, a kor legbefolyásosabb köreibe tartozott; Széchy Miklósné Garai Ilona egyben Garai Miklós nádornak a lánya volt. Édesanyja unokatestvére, Szécsi Dénes esztergomi érsek. Lőrincnek egy édestestvére volt, Bernát, azonban ő gyermekkorában meghalt. Míg apja első házasságából, amit Rozgonyi Margittal kötött, hat féltestvére származott: Miklós és István, akik gyermekkorukban meghaltak. Illetve volt négy leánytestvére: Katalin, aki előbb Maróti Lajos, majd Korbáviai János neje lett, Fruzsina, aki Garai Jóbhoz ment hozzá, Orsolya, akinek Perényi István volt a férje, valamint Jeromina, aki Leonhard görzi gróf felesége lett.

Amikor 1477 folyamán meghalt édesapja, aki a Bosznia királya címet viselte, Lőrinc a királyi címet nem örökölte, de viselhette helyette a Bosznia hercege címet minden hatalom nélkül.[2] Örökölte hatalmas birtokait és macsói báni címét, melyet 1492-ig viselt. Részt vett Bécs ostromában, majd 1487-ben a Frigyes császárral kötött béke előkészítésében. 1489-ben több főúrral együtt esküt tett Mátyás királynak, hogy halála után Corvin Jánost emelik trónra.[3]

Ígéretét megtartotta, Corvin Jánost támogatta, majd a csontmezei csata (1490. július 4.) után vele együtt Pécsre menekült. Nem vett részt II. Ulászló magyar király választásán és koronázásán sem. 1493-ban jelen volt az országgyűlésen, ahol mint Bakócz Tamás ellenségét árulással vádolták meg.[3] Bonfini tudosítása szerint, az országgyűlésen nyilvánosan ökörnek nevezte a királyt.[4] Ulászló ostrom alá vette várait, 1494-ben bevette Újlakot és több szerémségi várát, 1495-ben több dunántúli várát (Kaposvár, Rakóca) végül megostromolta Németújvárt. Ekkor Újlaki meghódolt, s a király elkobozta birtokait. Még ebben az évben kegyelmet kért a királytól, aki Bakócz tanácsára megkegyelmezett neki. Bakócz Tamás és Perényi Imre támogatásáért cserébe nekik jelentős vagyont engedett át, így kerülhetett ismét a bárók közé.[3]

1502-ben ő vezette az esküvői küldöttséget Velencébe, ahol ő fogadta II. Ulászló új feleségét, Candale-i Annát. 1511-től 1513-ig nándorfehérvári bán, 1516-ban a kiskorú II. Lajos mellé rendelt kormányzótanács tagja, 1518-tól haláláig országbíró.[3]

Családja[szerkesztés]

Újlaki Lőrinc kétszer házasodott. Első felesége dengelegi Pongrác Katalin (1460/65 körül-1510 körül), második felesége Bakóci Magdolna volt.[2] Egy fia született, aki gyermekkorában meghalt, így férfi ágon Lőrinccel kihalt az Újlaki család.

Külső hivatkozás[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  1. http://genealogy.euweb.cz/hung/szechy1.html
  2. ^ a b Fedeles Tamás: Egy középkori főúri család vallásossága: Az Újlakiak példája. Századok, CXLV. évf. 2. sz. (2011) 377–418. o.
  3. ^ a b c d Markó, László. A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub, 279-280. o (2000). ISBN 963-547-085-1 
  4. Pesty Frigyes: Somogy vármegye helynévtára. Fontes Comitatus Simighiensis 1. Kaposvár 2001.Somogy vármegye helynévtára. 153.o.