Ambrózia (mitológia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ambrózia avagy ambroszia (görögül: ἀμβροσία, jelentése szószerint annyit tesz „halhatatlan”) a görög mitológiában az olümposzi istenek eledele és illatos kenőcse; halhatatlanságot és örök ifjúságot biztosít nekik (ugyanez a hatása a nektárnak, az istenek italának).

Thetisz kenegeti Akhilleuszt ambróziával

A görögök méz kivonatának képzelték és galambok vitték Zeusznak. A halandót halhatatlanná tette, sebhegesztő ereje volt, és az istenek újszülött csecsemőinek kizárólagos táplálékul is szolgált.

Az Ambrózia szó a gyógynövény ezen családját is jelenti, latin nevei pl.: Ambrosia artemisiifolia, Ambrosia trifida. Amerikából származik a növény (feltehetően 2-3 ezer évvel ezelőtt került Európába). Amerikai őslakosok délen és északon is egyaránt az istenek eledelének tartották, amiről több ezer éves utalásokat találtak a térségben. Ma is fontos szárított fűszer és gyógynövény (tea), de sokan készítenek főzeléket és salátát is belőle. Egyik jellemzője a magas B és C-vitamin tartalom, ezért kesernyés, enyhén savanykás íze van nyersen. A korabeliek főként a mézzel kevertek el, hogy kellemes legyen az íze és jótékony hatásait is megtartsa, mivel jellemzően nyersen fogyasztották. Tavasztól késő őszig szedhető, szinte mindig rendelkezésre állnak a zsenge hajtásai. Itthoni népies neve ürömlevelű parlagfű.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mitológiai enciklopédia I–II. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-026-6

Parlagfű - Ambrózia

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap