Szapphó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szapphó
Született i. e. 7. század[1][2][3]
Leszbosz[4][5][6][7]
Elhunyt i. e. 570[8][9][6][7]
Lefkáda[10]
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Szapphó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szapphó és Alkaiosz
Szapphó és Alkaiosz
Théodore Chassériau: Szapphó leugrik Leukadia egyik sziklájáról, mert elhagyta és megcsalta a szerelme, egy férfi, a mitilini Phaon
Charles Mengin: Szapphó (1877)

Szapphó (ógörögül: Σαπφώ, kiejtése szapfó, latinul: Sappho), (Kr. e. 630/620 k. – Kr. e. 570 k.) ókori görög költőnő, aki Leszbosz szigetén írt és alkotott. Csekély számú fennmaradt műve ellenére sokan az ókor legnagyobb szerelmi lírikusaként értékelik, egyben a világirodalom egyik legnagyobb költőjeként is tisztelik; saját korában – Platón nyomán – a tizedik múzsaként említették.

Eredeti neve Pszapphó volt, egy halála után szülővárosában vert pénzen is ezzel az írásmóddal szerepel. Szapphó kortársa volt a Leszbosz szigetén Mütiléné városában született Alkaiosz költő, aki Szapphó mellett a görög líra másik legismertebb egyénisége volt. Költeményeit később kilenc könyvben adták ki.

A szenvedély költőnőjeként ismert, lírai verselése sodró lendületű, sokat írt a vágy lélekrengető erejéről. Nőkhöz írt szenvedélyes verseivel utólag emblematikus személlyé vált, így a nők közötti szerelmet a modern korban Leszbosz szigetéről nevezték el, innen ered a 'leszbikus' kifejezés.

Élete[szerkesztés]

Arisztokrata családból származott, apja Szkamandronümosz, anyja Kleisz volt. Fiatal leányok társaságát alapította meg Mütilénében Aphrodité és a múzsák tiszteletére, ez volt a thiaszosz. A hagyományok szerint a tagokhoz rendkívül gyengéd szálak fűzték. Szapphó és a thiaszosz zenével, költészettel és tánccal foglalkozott. Barátnői közül Attisz, Teleszippa és Megara a leghevesebb szerelmi versek címzettjei.

A thiaszosz társaságán kívül saját családja is volt: férjét egyes életrajzírók 'Kerkülasz' néven említik (de ez valószínűleg gúnynév volt), akitől egy leánya született, Kleisz.

A hagyomány szerint egy Phaón nevű ifjú révész[11] iránt érzett szerelme miatt levetette magát Lefkáda-sziget egyik hegyéről. Az ifjú 20 évvel volt nála fiatalabb, és nem viszonozta érzéseit.

Szapphó költészete[szerkesztés]

Egy versének (Himnusz Aphroditéhez) kivételével műveiből kizárólag csak töredékek maradtak fenn az utókorra. Fő témája a szerelem és a vágyakozás szerelmének tárgya iránt. Platón epigrammája nyomán a görögök a „tizedik Múzsát” tisztelték alakjában:

Némelyek azt mondják, hogy a Múzsa kilenc. Be kicsiny szám!
Leszboszi Szapphó ím, tízre egészíti ki.

– (Devecseri Gábor fordítása)

Jellemző verselési forma a költőnőről elnevezett szapphói strófa, mely a középkorban, majd a humanizmus elterjedésével széles körben alkalmazott versforma lett:

Tarka trónodról, kegyes Aphrodité,

Zeusz leánya, már könyörülj te rajtam!,
Fájó kínra mért csalod, ó hatalmas,
tőrbe a lelkem?

– (Aphroditéhez, részlet, ford. Babits Mihály)

3 szapphói sorból és egy adoniszi sorból álló versszak.

Magát a homoszexualitást az ókori görögök természetesnek találták, s mivel a férfiak között eléggé elterjedt szexuális magatartásforma volt, a sok vonatkozásban kielégületlen nők és asszonyok szerelmi viszonya sem volt erkölcstelen. Szapphó sok szerelmi dalt intézett az általa szeretett férfiakhoz, de nem ez volt költészetének jellemző vonása. A szenvedély, melynek félelmetes fénye megcsillan verseiben, az a szerelem lehetett, mely egy asszonyt egy másik asszony karjaiba vet:

Szélvihar a hegyormokat tépi.
A tölgyesben vad-dühösen vájkál,
Jobban vájkál Eros a szívemben...
Újra gyötör Eros gyötrelemmel,
Testem bágyad. Ellenállhatatlan
Kínzó édes vad szörnyeteg, Eros.

– Sapphó

A költőnő nevéhez fűződik a női homoszexualitás jelentése, miközben arra a tényre hogy ő maga homoszexuális lett volna, elfogadható és helytálló bizonyítékok nem léteznek.

Jöjj hamar hozzám, amilyen hamar tudsz,
rózsabimbóm Gongüla, tejfehér szép
köntösödben: lásd, a szívem szerelme
száll körülötted,

szép leány: mert már ha ruhádra nézek,
akkor is reszket, gyönyörömre, szívem.
Egykoron szórtam magam is szidalmat
Aphroditéra,

most pedig kérem, szavamért kegyét ne
vonja meg tőlem, de kiért leginkább
vágyom én, azt hozza el újra, hozzon
téged ölembe.

– Sappho: Gongülához (Devecseri Gábor fordítása)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Enciclopedia on line (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2021. január 25.)
  2. Encyclopædia Universalis (francia nyelven). Encyclopædia Britannica Inc.. (Hozzáférés: 2021. január 25.)
  3. British Museum person-institution thesaurus. (Hozzáférés: 2021. január 25.)
  4. 0-19-924017-5
  5. Enciclopedia Treccani (olasz nyelven). Institute of the Italian Encyclopaedia, 1929. (Hozzáférés: 2021. január 25.)
  6. a b Большая российская энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia. (Hozzáférés: 2021. január 25.)
  7. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. január 25.)
  8. World History Encyclopedia (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. január 25.)
  9. Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven). (Hozzáférés: 2021. január 25.)
  10. Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  11. Egy költőnő három arca. Modern nő az ókorban: Szapphó

Magyarul[szerkesztés]

  • Szapphó fennmaradt versei és töredékei görögül és magyarul; sajtó alá rend., utószó, jegyz. Németh György, ford. Babits Mihály et al.; Helikon, Budapest, 1990

Források[szerkesztés]

Szakirodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap