Szomolnok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szomolnok (Smolník)
Szomolnok látképe
Szomolnok látképe
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Gölnicbányai
Turisztikai régió Szepes
Rang község
Első írásos említés 1327
Polgármester Radoslav Dlugoš
Irányítószám 055 66
Körzethívószám 053
Népesség
Teljes népesség 1126 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 16 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 567 m
Terület 68,97 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szomolnok (Szlovákia)
Szomolnok
Szomolnok
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 43′ 50″, k. h. 20° 44′ 20″Koordináták: é. sz. 48° 43′ 50″, k. h. 20° 44′ 20″
Szomolnok weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szomolnok témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szomolnok (szlovákul: Smolník, németül: Schmölnitz) falu Szlovákiában a Kassai kerület Gölnicbányai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Gölnicbányától 26 km-re délnyugatra a Szomolnok partján.

Története[szerkesztés]

Az itteni bányászat története a régmúlt időkbe nyúlik vissza. Valószínűleg már a kelták is bányásztak itt nemesfémeket. Az itteni aranybányászatról az első írásos említés 1243-ból származik. A szűk völgyben meghúzódó települést német bányászok alapították a 13. században. 1327-ben említik először Semelnech alakban.[2] Nevét a Szomolnok patakról kapta, amely mellett fekszik. A patak neve a szláv smola (= gyanta) főnévből ered. 1327-ben Károly Róbert királytól szabad bányászvárosi rangot kapott, ekkor "Semelnech" néven említik. Polgárai bányászati, halászati, vadászati és vásártartási joggal rendelkeztek. 1338-ban a várost és Gölniczbányát a határaikon belül fekvő három Swedlér és Remete birtokába iktattja.[3] 1344-ben Lassupatak vagy Stilbach bányahelyet itéli oda a városnak a tárnokmester.[4]

1332-ben "Smulnuczbanya"[5], 1344-ben "Smelnycz, Smelnichbanya", 1346-ban "Smulnich", 1375-ben "Smolnykbanya, Smolnukbanya", 1397-ben "Szmolnicza"[6], 1437-ben "Szmolnycz"[7], 1439-ben "Smolnyczbanya" alakban szerepel a korabeli forrásokban.[8]

A 14. században a Bányászkamara székhelye volt, melynek vezetője kamarai gróf volt. 1350 körül már szállítottak innen aranyat, ezüstöt, rezet és vasat nemcsak az ország területére, hanem Nyugat-Európába és Krakkóba is. 1444-ben területén egy cseh zsoldosok által épített erősség állt.[9] V. László uralkodása alatt a bányászatot egy időre megtiltották arra hivatkozva, hogy kevés a fa a kohók üzemeltetéséhez. 1456-ban a király halála után új bányákat nyitottak. 1465-től a Szapolyaiak szepesvári uradalmához tartozott, mely az itteni ezüst és rézbányákat és hámort bérbe adta.

A 16. század elején a bányák a Dölen és Sauer családok birtokában voltak és főként ezüstöt termeltek. 1600-ban súlyos pestisjárvány pusztította, melynek több százan estek áldozatul. A Thurzó, majd 1638-tól a Csáky család birtoka volt. 1671-től a Királyi Kamarához tartozott. A település ekkor főként rézbányáiról volt nevezetes, a fémfeldolgozáshoz szükséges ipara volt, vízierőműve, hámorai működtek. Az itteni hámorokban nemcsak a helyben termelt ércanyagot dolgozták fel, de a 16. századtól máshonnan (egyebek közt Telkibányáról) is hoztak ide ércdúsítmányokat, illetve színporokat bérkohósításra.

A 18. század közepétől pénzverdéje is működött. 1787-ben 915 házában 6050 lakos élt. 1793-ban Teleki Domokos járt itt és útleírásában megörökítette a bányakerületet.[10] 1828-ban 560 háza és 4003 lakosa volt. 1800. április 10-én nagy tűzvész tört ki a városban, melyben a templom és a kamara épülete is leégett. A 19. században a bányászati termelés fokozatosan csökkent. Ebben az időszakban sok család vándorolt ki Szomolnokról. A 19. század végén nagy dohánygyárat alapítottak itt. 1905-ben egy tűzvészben a település kétharmada leégett.

Vályi András szerint " SZOMOLNOK. Schmelnicium, Schmölnitz, Smolnik. Gazdag német Bánya Város Szepes Vármegyében, földes Ura a’ Kir. Kamara, lakosai leginkább katolikusok, fekszik az ország útban, nagy hegyek között, egy mély vőlgyben, Iglóhoz, és Alsó Mettzenzéthez is 2 mértföldnyire. Az előtt Gróf Csáky Uraságnak bírtoka vala, míg tsere által, más jószágokért, a’ Kir. Kamarának által nem engedtetett. Annakutánna a’ Kassai Kamarabéli igazgatás alatt vólt, de 1737 egy Kir. Igazgatónak, 1748-dikban pedig egy Bányászi Tanátsnak gondviselése, ’s igazgatása alá bízattatott, a’ több szomszéd Bánya Városokkal egyetemben. Most az említett Tanáts folytattya mind a’ rézbányáknak, mind a’ büdös, és gálitzkövet készítő házaknak igazgatását, nem külömben a’ pereket is. Rézbányái számosak, és hasznosak, ’s a’ Kir. Kamarán kivűl más külömbféle embereknek is vagynak határjában bányáik. A’ réz pénz, melly itten verettetik, S. betűvel szokott megjegyeztetni. Határja hegyes, fájok elég van, vásárjai meglehetősek." [11]

Szomolnok katolikus temploma

Fényes Elek szerint " Szomolnok, (Schmölnicz, Smolnik), csinos német bányaváros Szepes vmegyében, egy szűk völgyben, Rosnyóhoz észak-keletre 2 1/2 mfldnyire, 3664 kath., 384 evang. lak. Kath. és evang. anyatemplom. Itt van a fő bányászkerület széke, egy bányász- és pénzverő hivatal, kerületi bányász-törvényszék. A fő bányászkerületnek alá van rendelve a maluzsinai réz-kereskedési igazgatóság, két bánya-igazgatóság Szomolnokon és Gölniczen, 4 olvasztóházi igazgatóság, u. m. Szomolnokon, Ó-vizen, Ópákán és Jákubjánban; 2 rézhámor Szomolnokon, a fil. pénzverő-ház Szomolnokon, a czémentvizre s vasmivesekre felügyelő tisztek, és az erdő-tisztség. A kerületi bányász-törvényszék alá tartoznak: a gölniczi, rosnyói, iglói helyettes bányász-törvényszékek. Az idevaló rézbányák már Zápolya és Báthory grófok alatt híresek voltak. Most az egész szomolnoki bányász-kerületben kiásott rezet 25,000 mázsára becsülik, s ezen öszveg csak az ujabb időkben növekedett ennyire, mert e század elején a bányászat nagyon hanyatlott. Vannak itt nézésre méltó rézbányák, hámorok, vizerőmüvek, czémentviz, melly a vasat rézzé változtatja, s még nagyobb sikerrel mint az urvölgyi Zólyomban; egy nagy kamarai épület, pénzverő ház, mellyben réz pénzt szoktak verni S betüjegygyel; 2 vendégfogadó, postahivatal. A lakosok némelly elsőséggel birtak a többi szepességi bányavárosok felett, t. i. mind az előfogati, mind a beszállásolási tehertől szabadok voltak. F. u. a kamara." [12]

A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott. Az itteni bányászat véglegesen az 1990-es években szűnt meg.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 2345, többségben német lakosa volt, jelentős szlovák és magyar kisebbséggel.

2001-ben 1299 lakosából 1197 szlovák, 36 ukrán, 31 német volt.

2011-ben 1126 lakosából 996 szlovák, 25 ukrán, 24 német, 17 roma és 13 cseh volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

A dohánygyár épületei
  • 1801-ben épített római katolikus plébániatemplomát, amely a középkori templom helyén épült egykor fal és sánc övezte.
  • Evangélikus temploma 1787-ben épült barokk-klasszicista stílusban.
  • A kultúrház épülete 1828-ban épült, emeletén egykor kaszinó működött.
  • A városháza épülete 1721-ben épült, 1900-ban átépítették, később modernizálták.
  • A Bányászkamara egykori székháza reneszánsz eredetű, 1872-ben dohánygyárrá alakították át. Az egykori bányaépületek a 18. és 19. századból származnak.
  • A stószi hegyekben álló Szűz Mária templom 1755-ben épült, búcsújáróhely.
  • Barokk kápolnája 1726-ban épült, a 19. század végén renoválták.

Híres emberek[szerkesztés]

Gazdasága[szerkesztés]

  • Dohánygyárát 1872-ben alapították. Elsősorban szivarok készítéséről volt nevezetes. Az 1970-es években alkalmazottainak száma meghaladta az 500 főt, ekkor évente 90 millió szivart gyártottak itt. Arról is nevezetes, hogy 1968 óta az egykori Csehszlovákiában egyedül itt készítettek szivarokat. Az 1989-es rendszerváltás után a termékei iránti kereslet csökkent, alkalmazottainak számát csökkentették, 1995-ben az üzemnek már csak 130 dolgozója volt.[13] Végül a dohánygyárat 2008-ban bezárták.

Képtár[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Lacko, Miroslav - Mayerová, Erika 2016: Das älteste Stadtbuch von Schmöllnitz 1410-1735 - Eine Quelle zu den mitteleuropäischen wirtschaftlichen Verflechtungen.
  • Benke L.: Telkibánya bányászatának története. In: Zsámboki L., 2001: Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből XI. Miskolci Egyetem.
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Anjouk. okmt. II. 284.
  3. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I.
  4. Wagner. Anal. I. 203-204; Wenzel Gusztáv 1880 Magyarország bányászatának kritikai története. Budapest.
  5. Wagner. Anal. I. 200.
  6. Dl. 16128.
  7. Dl. 13037.
  8. Dl. 13417.
  9. Tóth-Szabó Pál 1917: A cseh huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Budapest, 204; Engel Pál 1996: Magyarország világi archontológiája - 1301–1457.
  10. Teleki Domokos: Egynehány hazai utazások leírása Tót- és Horvátországoknak rövid esmértetésével együtt
  11. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  12. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  13. Matejovič, Róbert. „Rarita strednej a východnej Európy”. Slovenský Profit 1995 (22).  

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szomolnok témájú médiaállományokat.