Gölnicbánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gölnicbánya (Gelnica)
Gölnicbánya főtere a városházával
Gölnicbánya főtere a városházával
Gölnicbánya címere
Gölnicbánya címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásGölnicbányai
Rangváros
Első írásos említés1246
PolgármesterDušan Tomaško
Irányítószám056 01
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámGL
Népesség
Teljes népesség5951 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség107 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság365 m
Terület57,65 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 51′ 18″, k. h. 20° 56′ 23″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 18″, k. h. 20° 56′ 23″
Gölnicbánya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gölnicbánya témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Gölnicbánya (szlovákul Gelnica, németül Göllnitz) város Szlovákiában, a Kassai kerület Gölnicbányai járásának székhelye. A Szepesség egyik legfontosabb bányavárosa.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve eredetileg víznév, a Gölnic-patakról nevezték el, amely mellett fekszik. A patak neve a szláv gnilec melléknévből ered, ami poshadt vizet jelent.

Fekvése[szerkesztés]

Eperjestől 28 km-re délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

Gölnicbánya 1900-ban
Városháza
Evangélikus templom

A régészeti leletek tanúsága szerint a Gölnic völgyében már a kőkorszakban, majd a bronzkorban is éltek emberek.

A várost német aranybányászok alapították a 12. században. A város a tatárjárást követően indult igazán fejlődésnek, miután Bajorországból, Türingiából és a Rajna-vidékről német telepesek érkeztek az elpusztított lakosság helyére. Gölnicbánya csakhamar a környező bányásztelepülések központja lett. Gölnicbánya vidéke a 13. században közigazgatásilag nem a Szepességhez, hanem a kamaragróf hatósága alá tartozott. A gölnic- és szomolnokbányavidéki németek közvetlen királyi hatalom alatt, a bányavárosok külön közigazgatási egységében egyesültek.[2]

Az óváros déli végétől nyugatra állott egykor vára, melyet 1234-ben II. András uralkodása alatt kezdtek építeni. Először 1246-ban említi oklevél a települést „Gylnychbanya” néven. 1264-ben IV. Bélától kapta városi jogait. Ezeket később V. István és IV. László is megerősítette. 1276-ban „Gelnic”, 1280-ban „Gulnychbana” néven találjuk. 1288-ban domonkos szerzetesek építettek kolostort itt. Városi jogait 1317-ben Károly Róbert, majd 1359-ben Nagy Lajos király is kiterjeszti. 1379-ben „Gulnicia”, „Gulnych” a neve.

A város fénykorát a 15. században élte, amikor nagy mennyiségű ezüstöt és rezet bányásztak itt. 1435-ben Luxemburgi Zsigmond kiterjesztette városi jogait, mely következtében Gölnicbánya szabad királyi város lett. Várát 1436-ban említik először. 1437 októberében Zsigmond elzálogosította Eberhard Cliber bambergi polgárnak.[3] 1444-től Giskra zsoldosai birtokolták.[4] A város legrégibb pecsétje 1497-ből származik. A vár 1527-ben elpusztult, köveit széthordták. Ma rom Gölnicbánya területén.[5] Kolostorát 1543-ban egy lázadás során lerombolták. 1726-ban a Gölnic völgyében fekvő hét alsó bányaváros központja lett. Később a vastermelés került túlsúlyba. A fémfeldolgozás miatt olvasztóhámorok is működtek itt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „GÖLLNITZ. vagy Gelnitz, Hniletz. német mező Város Szepes Vármegyében, földes Ura G. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Gelnitz vize mellett, Remete, és Krompack között. Ispotálya van, vasa, és hámora is nevezetes, rezet ásnak bányaiban, ’s vas drótokat is készítenek, Bányai már 1280-dik esztendőben esméretesek valának, lakosai németűl beszélnek ugyan; de sokkal külömbözőbb hangzatot, és kimondást adnak a’ szavaknak mint Lőtsén, vagy másutt, a’ hol németűl tisztán beszéllenek; ezek pedig darabos, és idomatlan hangokkal élnek. Nem meszsze látszatik a’ Várostól egy régi Várnak avagy kastélynak omladékja. Határja soványas, keresetre jó módgya minden nap a’ Bányákban, fája mind a’ két féle, az első Osztályba számláltatott.”[6]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a városról: „Gölnicz, (Gelnicza), tót-német bányaváros Szepes vármegyében, a Gölnicz vagy Hnilecz vize mellett, Szomolnokhoz éjszak-keletre 3 mfldnyire, magas hegyek közt: 2248 kath., 2768 evang., vagyonos lakosokkal. Kath. és evang. anyatemplom. Sörház. Vendégfogadó. Vas- és réz-bányák. Helyettes bányász-törvényszék. Az idevaló vasat az iglóival együtt legjobbnak tartják a megyében. Fő gazdasága vas- és rézbányáiban áll. Van itt 2 vashámor, 3 vasolvasztó és frisitő kemencze, mellyekben évenkint 17,000 mázsa vas készül. Egy vas-szeggyár; a közel fekvő Grellenseifen nevű völgyben ismét kilencz hámort hajt a hasonnemű viz. Lakik itt továbbá 175 kovácsmester, kiknek nagyobb része csak vasszegeket készít. A kovácsműhelyek száma 22, s ennyi a tulajdonos mester is; a többi ezeknél bérben dolgozik. Van itt végre még 4 rézkovács s 3 bánya-kovács-műhely, 4 árpakásamalom, egy érczzuzda. A város 1838-ban gr. Csáky családtól örökösen megváltá magát.”[7]

A 19. század végére színesfémbányái kimerültek, csak vasbányászata maradt meg, mely még ma is fejlett. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Gölnicbányai járásának székhelye volt.

Népessége[szerkesztés]

Gölnicbánya, elöl a Mária mennybemenetele templom

1789-ben 699 házában 5024 lakos élt.

1828-ban 644 háza és 4632 lakosa volt.

1910-ben 3833-an lakták, ebből 2095 fő német, 1098 szlovák és 606 magyar.

2011-ben 6202 lakosából 5233 fő szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

A plébániatemplom gótikus stílusban épült
  • A város feletti magaslaton 13. századi vár romjai találhatók.
  • Római katolikus plébániatemplomát Mária mennybemenetelének tiszteletére szentelték a 14. század második felében, a 15. században átépítették. Korának legnagyobb méretű szepességi temploma volt. A háromhajós, gótikus eredetű templomot egykor erődfal övezte.
  • Az 1807-ben épült városháza a főtéren áll.
  • A katolikus plébánia épülete 1774-ben barokk-klasszicista stílusban épült.
  • Evangélikus templomát 1784-ben építették.
  • A városnak bányászmúzeuma is van. Anyagát 1766-óta gyűjtötték, azonban csak 1938-ban nyílt meg először a nagyközönség számára.

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Taborsky Ottó: Dr. Fekete Nagy Antal - A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Budapest, 1934. In: Turul 1934/ 1-2, 34.
  3. ↑ Wenzel Gusztáv 1880: Magyarország bányászatának kritikai története. Budapest, 359.
  4. ↑ Tóth-Szabó Pál 1917: A cseh huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. Budapest, 204; 1447: Z. IX. 169
  5. ↑ Slivka, Michal – Vallašek, Adrian 1991: Hrady a hrádky na východnom Slovensku. Košice, 112; Engel Pál 1977: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. Budapest, 113; Csánki Dezső 1890: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. Budapest, 248; Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301–1457.
  6. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  7. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Források[szerkesztés]

  • Gelnica - História a súčasnosť.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gölnicbánya&oldid=27069137”