Merény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Merény (Nálepkovo)
Merény központja - jobbra a községháza, balra a katolikus templom
Merény központja - jobbra a községháza, balra a katolikus templom
Merény címere
Merény címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásGölnicbányai
Rang község
Első írásos említés 1290
Polgármester Dušan Daniel
Irányítószám 053 33
Körzethívószám 053
Forgalmi rendszám GL
Népesség
Teljes népesség3411 fő (2017. dec. 31.) +/-
Népsűrűség55 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság590 m
Terület55,65 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Merény (Szlovákia)
Merény
Merény
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 50′ 30″, k. h. 20° 37′ 12″Koordináták: é. sz. 48° 50′ 30″, k. h. 20° 37′ 12″
Merény weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Merény témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Merény (1887-ig Vagendrüssel, szlovákul: Nálepkovo, korábban Vondrišel, németül: Wagendrissel) község Szlovákiában a Kassai kerület Gölnicbányai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Iglótól 19 km-re délkeletre a Gölnic bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A falut 1290-ben a Máriássy család telepítette a szász jog alapján, ekkor említik először "Vagndruzel" alakban. Betelepítője egy Pecold nevű soltész volt. Első lakói szász bányászok voltak. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben "Wogendrwssil" néven szerepel. 1358-ban városi rangot kapott, ekkor "Vagendrüzel" néven említik. A 16. században lakói felvették az evangélikus hitet, majd a 18. századtól a katolikusok és evangélikusok békésen éltek egymás mellett. A falu a 18. században indult fejlődésnek, amikor területén több vashámor, majd a 19. században vasolvasztó is üzemelt. 1787-ben 261 házában 2 482 lakos élt. 1828-ban 324 háza és 2 383 lakosa volt. Lakói bányászok, vaskohászok, favágók voltak.

1847-ben Kornidesz Lajos a falu határában megalapította Feketehegy-fürdőt, mely az akkori Magyarország első klímatikus sósvízű fürdője és hidegvízgyógyintézete volt. 1848-ban az épületek súlyos károkat szenvedtek, de 1853-re Lomnitzy Vilmos újjáépíttette őket. 8 épületből állt, melyekben 180 vendégszoba volt. 8-14 C° hőmérsékletű bővizű kitűnő hegyiforrásai hidegvízgyógyintézet létesítésére kiválóan alkalmassá tették. A fürdő 1881-ig üzemelt.

Vályi András szerint "VÁGENDRÜSZEL. Német Mezőváros Szepes Vármegy. földes Ura Márjásy Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Iglóhoz 1 mértföldnyire; határja sovány, de másként meglehetős módgyok vagyon a’ keresetre a’ vas bányák körűl, legelője elég, fája van mind a’ kétféle."[1]

Fényes Elek szerint "Wagendrüssel, Szepes vm. német bányaváros, Iglóhoz dél-keletre 2 mfdnyire: 502 kath., 1881 evang. lak. Kath. és evang. parochia. Vasbányák, hámorok. F. u. a Marjássy nemzetség. " [2]

A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott. Német lakosságát a második világháború után kitelepítették.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 2827 lakosából 2141 német, 22 magyar és 485 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 2224 lakosából 1625 német, 44 magyar és 553 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 2103 lakosából 1463 német, 63 magyar és 537 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 2 289 lakosából 1351 német, 165 magyar és 654 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 1989 lakosából 1350 német, 14 magyar és 575 csehszlovák volt.

1930-ban 2285 lakosából 1176 német, 25 magyar és 1023 csehszlovák volt.

1991-ben 2277 lakosából 1884 szlovák, 371 cigány és 3 magyar volt.

2001-ben 2626 lakosából 1859 szlovák, 725 cigány, 13 német és 7 magyar volt.

2011-ben 3039 lakosából 2551 szlovák, 406 cigány, 11 német, 2 magyar és 58 ismeretlen nemzetiségű volt.

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

Képtár[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]