Polyánfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Polyánfalu (Poľanovce)
Polanovce15Slovakia.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásLőcsei
Turisztikai régióSzepes
Rang község
Első írásos említés 1270
Polgármester Jozef Kaľavský
Irányítószám 053 05
Körzethívószám 053
Forgalmi rendszám LE
Népesség
Teljes népesség 182 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség11 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság553 m
Terület16,62 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Polyánfalu (Szlovákia)
Polyánfalu
Polyánfalu
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 01′ 30″, k. h. 20° 50′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 01′ 30″, k. h. 20° 50′ 30″
Polyánfalu weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Polyánfalu témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Polyánfalu, (1899-ig Polyanócz, szlovákul: Poľanovce, németül: Polanowitz) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. 2011-ben 182 lakosából 176 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés]

Szepesváraljától 8 km-re keletre a Branyiszkó-hágó nyugati oldalán fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést 1270-ben „Polank” néven említik először, amikor V. István király Fiók fia Urosnak adja. 1321-ben „Babarete” a neve, 1352-ben „Polyank alebo n. Babarethy”, 1429-ben „Polanka alebo n. Babarethe” alakban szerepel. Több nemesi család birtoka volt, majd a 18. századtól a Jancsó, az Almásy családé és másoké. 1787-ben 36 házában 305 lakos élt. 1828-ban 55 háza és 397 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, fuvarozással, szénégetéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint „POLYANÓCZ. Tót falu Szepes Vármegyében, vagynak minden javai, mellyek az első osztályt illetik.”[2]

Fényes Elek szerint „Polyanócz, tót falu, Szepes vgyében, Korotnokhoz 1/2 órányira: 875 kath. lak. Kath. paroch. templom. F. u. a Jancsó és Balka nemzetség. Ut. post. Lőcse.”[3]

1910-ben 212, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Szepesváraljai járásához tartozott.

2001-ben 191 szlovák lakosa volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma gótikus alapokon épült a 17. század végén. 1765-ben újjáépítették. Szószéke a 18. század közepén készült rokokó stílusban.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]