Szepesmindszent

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szepesmindszent (Bijacovce)
BijacovceFotoThalerTamas.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásLőcsei
Turisztikai régióSzepes
Rang község
Első írásos említés 1258
Polgármester Ján Pivovarníček
Irányítószám 053 06
Körzethívószám 053
Forgalmi rendszám LE
Népesség
Teljes népesség 898 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség14 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság628 m
Terület64,04 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szepesmindszent (Szlovákia)
Szepesmindszent
Szepesmindszent
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 01′ 30″, k. h. 20° 48′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 01′ 30″, k. h. 20° 48′ 00″
Szepesmindszent weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesmindszent témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szepesmindszent (szlovákul: Bijacovce, németül: Biazowitz/Betendorf) falu Szlovákiában, az Eperjes megye Lőcsei járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Szepesváraljától 4 km-re északkeletre található.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a bronzkorban is éltek emberek. A település a 12. század végén keletkezett. 1258-ban "terra Bech" néven említik először, a Szepesi vár uradalmához tartozott. 1264-ben "Omnium Sanctorum", 1278-ban "villa Beche", illetve "villa omnium Sanctorum", 1283-ban "Bechfolua", 1349-ben "Mendzenth", 1352-ben "villa Omnium Sanctorum", 1452-ben "Peterdorf", 1537-ben "Bethania", 1773-ban "Biaczowcze" alakban szerepel a korabeli forrásokban. Az első falu a tatárjárás során elpusztult és ezt követően németekkel telepítették újra. A 15. században a Szapolyai család birtokaként Szepes várának tartozéka. Később a Szapolyaiakon kívül a Thurzók és a Csákyak voltak birtokosai. 1710-ben pestisjárvány pusztított. 1749 és 1780 között sóraktár állt a településen. 1787-ben 75 házában 596 lakos élt. 1828-ban 84 háza volt 605 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, fuvarozással foglalkoztak, valamint a vár szolgálónépei voltak. 1831-ben kolerajárvány pusztított, majd a sanyarú viszonyok miatt ezen a részen is parasztlázadás tört ki, melyet a katonaság vert le. 1835-ben tűzvész pusztított.

Vályi András szerint "MINTSZENT. vagy Biaczovecz. Tót falu Szepes Várm. földes Ura G. Csáky Uraság, a’ kinek épűlete díszesíti, lakosai katolikusok, fekszik Kirkedorfhoz 1/2 órányira, szántó földgyei néhol soványak, és néhol nedvesek, réttyei jók, legelője elég, fája van mind a’ két féle, piatzozása is közel."[2]

Fényes Elek szerint "Mindszent Biaczovecz, tót falu, Szepes vmegyében, Korotnokhoz 1/2 órányira: 605 kath. lak. Kath. paroch. templom, szép emeletes kastély. Vizimalom, termékeny határ. F. u. gr. Csáky Károlyné."[3]

A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Szepesváraljai járásához tartozott. 1918 után a Csáky család itteni birtokait felosztották a szlovákok között. Lakói később főként a környékbeli üzemekben dolgoztak.

Népessége[szerkesztés]

  • 1910-ben 567, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
  • 2001-ben 818 lakosából 800 szlovák volt.
  • 2011-ben 898 lakosából 768 szlovák és 90 cigány volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szepesmindszent Árpád kori temploma dél felől tekintve, balra pedig a rotunda látható.
  • A Mindenszentek tiszteletére szentelt gótikus temploma 1260 körül épült, a 14. században hajóval és toronnyal bővítették, 1402-ben átalakították, ekkor készültek freskói is. A korai templom Szent László-legenda freskói egy későbbi átépítéskor a padlásszintre kerültek. Ma a karzaton és a nyugati tornyon keresztül juthatunk föl a templom padlására, ahol néhány részlet még látható a Szent László-legendából
  • A Szentháromság-kápolna az 1710. évi pestisjárvány áldozatainak emlékére épült.
  • A faluban a népi építészet számos szép emléke látható.

Híres emberek[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Bibiana Pomfyová (ed.) 2015: Stredoveký kostol. Historické a funkčné premeny architektúry I. Bratislava.
  • Szilágyi András (2008): A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. Semmelweis Kiadó, Budapest
  • Jankovics Marcell (2006): Csillagok között fényességes csillag. A Szent László legenda és a csillagos ég. Méry Ratio Kiadó, Helikon, Budapest
  • László Gyula (1993): A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám, Budapest
  • Gervers-Molnár Vera (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]